ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a kelet-afrikai éhínségről
12.9.2011
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Charles Tannock, Jan Zahradil, James Nicholson, Ryszard Antoni Legutko, Tomasz Piotr Poręba, Ryszard Czarnecki, Valdemar Tomaševski, Geoffrey Van Orden, Adam Bielan, Michał Tomasz Kamiński az ECR képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0490/2011
B7‑0490/2011
Az Európai Parlament állásfoglalása a kelet-afrikai éhínségről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Északkelet-Afrikáról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a 2011. augusztus 25-i addisz-abebai adományozói konferencia kimenetelére,
– tekintettel az ENSZ millenniumi fejlesztési céljaira,
– tekintettel az ENSZ emberi jogokról szóló nyilatkozatára,
– tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az ENSZ nyilatkozata szerint a következő négy hónapban 750 000 embert fenyeget közvetlenül az éhhalál, és Szomáliában, Etiópiában, Kenyában és Dzsibutiban 13,3 millió embernek sürgősen élelmiszersegélyre van szüksége;
B. mivel az északkelet-afrikai helyzet nagyságrendjét és súlyosságát tekintve a világban jelenleg tapasztalható legsúlyosabb élelmezésbiztonsági válság;
C. mivel egyes helyeken az alultápláltak aránya több mint háromszorosa a sürgősségi beavatkozás küszöbértékének, és feltételezések szerint már több tízezren haltak meg; mivel az előrejelzések alapján az északkelet-afrikai helyzet – javulását megelőzően – tovább fog romlani, és a várakozások szerint 2011 októberében lesz a legsúlyosabb, rendeződésére pedig 2012 elejéig nincs kilátás;
D. mivel a térségben a válságot tovább súlyosbították a folyamatos konfliktusok és a bizonytalanság, a magas élelmiszerárak, az éghajlatváltozás, a demográfiai növekedés, az infrastruktúra hiánya, valamint a természeti erőforrások fogyatkozása;
E. mivel az aszály állatállományra gyakorolt hatása az elmúlt hat hónapban súlyosbodott, és míg korábban az állattenyésztés visszaesését okozta, mára az állatállomány fizikai állapotának romlásához vezet;
F. mivel a válság Szomáliát sújtotta a legnagyobb mértékben, ahol 1,4 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét, és a lakosság több mint fele az élelmiszersegélyektől függ; mivel az UNICEF jelentése szerint Dél-Szomáliában 780 000 gyermek akut alultápláltságban szenved;
G. mivel a FAO szerint a humanitárius segélyre szoruló szomáliaiak száma az elmúlt nyolc hónapban 2,4 millióról négymillióra emelkedett, és közülük hárommillióan az ország déli részén élnek;
H. mivel a szomáliai humanitárius helyzetet súlyosbítja a rossz kormányzás, valamint a lázadók és a kormánycsapatok közötti folyamatos konfliktus; mivel az éhínség által sújtott sok területet az al-Shabab nevű fegyveres csoport ellenőriz, amely hajthatatlannak bizonyult a tekintetben, hogy engedélyezze a nyugati segélyszervezetek térségbe való belépését, ami súlyosan akadályozza a segélyekkel kapcsolatos erőfeszítéseket;
I. mivel az átmeneti szövetségi kormány és az Afrikai Unió szomáliai missziója által elért katonai eredmények bizonyos fokú biztonságot nyújtanak, hiszen politikai stabilitás és biztonság hiányában a segélyeket nem lehet eljuttatni a megcélzott kedvezményezetteknek;
J. mivel Szomáliából biztonságot, élelmiszert és vizet keresve több mint 860 000 ember menekült a szomszédos országokba, különösen Kenyába és Etiópiába, és a kenyai Dadaab menekülttáborát több mint 420 000 ember özönlötte el;
K. mivel a menekültek 80%-a nő és gyermek, akik közül sokan szexuális erőszakot vagy megfélemlítést szenvednek el a menekülttáborokba vezető úton vagy a menekülttáborokban;
L. mivel az olyan betegségek, mint a kolera, a kanyaró és a malária egyre nagyobb veszélyt jelentenek a legyengült lakosságra, és sürgősen szükség van az egészségüggyel, a vízellátással és a higiéniával kapcsolatos támogatások fokozására;
M. mivel az EU 2011-ben 158 millió eurót fordít humanitárius segélyre, a tagállamoktól származó 440 millió euró mellett, amihez hozzájárul a régió számára 2013-ig nyújtott, több mint 680 millió euró összegű hosszú távú támogatás a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és az élelmiszerbiztonság terén;
N. mivel az Afrikai Unió vezetői a humanitárius művelet számára több mint 350 millió USA-dollár biztosítására tettek ígéretet;
O. mivel a meglévő humanitárius szükségletek kezelése és a helyzet további romlásának megelőzése érdekében rendkívül fontos a sürgősségi válaszintézkedések gyors erősítése; mivel a következő hat hónapban az Élelmezési Világprogram (WFP) aszállyal összefüggő, Dzsibutira, Etiópiára, Kenyára és Szomáliára kiterjedő műveleteinek működési költségvetéséből hiányzó összeg eléri a 190 millió USA-dollárt;
P. mivel az éghajlatváltozás hatása súlyosan érintette a terméshozamot a régióban, ami a világszintű gazdasági válsággal, valamint az élelmiszer- és üzemanyagárak emelkedésével párosulva visszavetette a szegénység csökkentésére irányuló erőfeszítéseket és a millenniumi fejlesztési célok teljesítését;
Q. mivel a kalózkodás fokozódása az Indiai-óceánon súlyosan zavarja a régióba irányuló és onnan kiáramló forgalmat;
1. legmélyebb együttérzését fejezi ki a térségben bekövetkezett halálesetekkel és szenvedéssel kapcsolatban; a tagállami segélyek fokozott mozgósítását kéri azokon a területeken, ahol az éhínség a legsúlyosabb, hogy élelmiszersegélyt, egészségügyi ellátást, tiszta vizet és megfelelő higiéniát lehessen biztosítani a leginkább rászorulók részére;
2. felszólítja a hatóságokat és a térségben működő lázadó csoportokat, hogy tegyék lehetővé a humanitárius folyosók megnyitását annak érdekében, hogy az élelmiszer és a segélyek messzebbre bejussanak az érintett régiókba;
3. kéri, hogy minden fél azonnal szüntesse meg a polgári lakossággal, különösen a nőkkel és gyermekekkel szembeni visszaéléseket, és számoltassa el a felelősöket, valamint biztosítsa a segélyekhez való hozzájutást és a konfliktusok, illetve az aszály elől menekülő minden ember szabad mozgását;
4. határozottan elítéli az al-Shabab nevű fegyveres iszlamista csoport abban játszott szerepét, hogy akadályozza a segélyszervezeteket és az Élelmezési Világprogramot az élelmiszersegélyek műveleti szempontból a lehető legtöbb emberhez való eljuttatásában;
5. felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy a jövőben segélyprogramjait két szintre összpontosítsa, elsősorban azáltal, hogy folytatja a humanitárius válságokra való válaszadást, másodsorban pedig olyan hosszabb távú erőfeszítések vállalásával, amelyek célja – a jövőbeni emberi szenvedés megelőzése érdekében – annak biztosítása, hogy a lakosság ellenállóbbá váljon az aszályos időszakokkal szemben;
6. elismeri, hogy Északkelet-Afrikában határozott megközelítésmódra van szükség, amellyel egyszerre biztosítható a fellendülés és az ellenálló képesség, ugyanakkor tekintetbe kell venni a környezetet, a legeltető és nomád állattartó gazdálkodást, a demográfiai változásokat, a fejlesztési kiadások méltányosságát, a jó kormányzást és a függőség elkerülésének szükségességét;
7. üdvözli az Afrikai Unió humanitárius műveletekre, köztük az AMISOM békefenntartó misszióra vonatkozó kötelezettségvállalását, ugyanakkor sajnálja, hogy az Afrikai Unió ígért 20 000 békefenntartójából mindeddig csupán 9000-et vetettek be;
8. üdvözli az EU és tagállamai kötelezettségvállalásait; emlékeztet azonban, hogy az ENSZ sürgősségi segélyfelhívásához képest még mindig a szükségesnél 1 milliárd USA-dollárral kevesebb áll rendelkezésre; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy tegyen eleget kötelezettségvállalásainak;
9. elismeri, hogy a térségen belüli jövőbeni éhínségek és élelmezésbiztonsági válságok elkerülése érdekében a tagállamoknak és a nemzetközi közösségnek segíteniük kell a mezőgazdasági ágazatot, és fel kell gyorsítaniuk a vidékfejlesztési beruházásokat;
10. elismeri, hogy Szomáliföld jelentős stabilitási, biztonsági és növekedési tényező Északkelet-Afrikában; gratulál a független demokratikus autonóm területnek az al-Shababbal szembeni ellenállásban és a térségbeli kalóztámadások elleni küzdelemben játszott szerepéért;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, az IGAD-országok kormányainak és parlamentjeinek, a Pánafrikai Parlamentnek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, a G20-ak elnökségének, valamint az uniós tagállamok kormányainak.