Eljárás : 2011/2733(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0522/2011

Előterjesztett szövegek :

B7-0522/2011

Viták :

PV 28/09/2011 - 9
CRE 28/09/2011 - 9

Szavazatok :

PV 29/09/2011 - 10.3
CRE 29/09/2011 - 10.3
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0430

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 201kWORD 164k
20.9.2011
PE472.703v01-00
 
B7-0522/2011

a B7-0436/2011 és B7-0437/2011. számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez

az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján


az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fenntartható fejlődésről szóló konferenciáját (Rio+20) megelőző közös uniós álláspont kialakításáról


Karl-Heinz Florenz, Vittorio Prodi, Corinne Lepage, Sandrine Bélier, Miroslav Ouzký, Kartika Tamara Liotard a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fenntartható fejlődésről szóló konferenciáját (Rio+20) megelőző közös uniós álláspont kialakításáról  
B7‑0522/2011

Az Európai Parlament,

–     tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fenntartható fejlődésről szóló 2012 júniusában, Rio de Janeiróban tartandó, az alábbi két témával foglalkozó konferenciájára: „zöld gazdaság a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása keretében”, valamint „a fenntartható fejlődés intézményi kerete”,

–     tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fenntartható fejlődésről szóló 2012 júniusában, Rio de Janeiróban tartandó konferenciájával (Rio+20) kapcsolatos uniós célkitűzésekre vonatkozóan a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdésekre (O- B7 000/2011, O- B7 000/2011),

–     tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb kormányzás felé” című bizottsági közleményre (COM(2011)363),

–     tekintettel a Nagoyában (Japán) 2010-ben a biológiai sokféleségről tartott konferencia eredményeire,

–     tekintettel az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyvre,

–     tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely a millenniumi fejlesztési célokat (MFC-k) határozza meg a nemzetközi közösség által közösen megállapított célkitűzésként a szegénység felszámolása érdekében,

–     tekintettel a G8+5 országok vezetői által 2007 júniusában elfogadott, „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana” (TEEB) elnevezésű globális kezdeményezésre, valamint annak 2009-ben és 2010-ben közzétett eredményeire,

–     tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület értékelő jelentéseire,

–     tekintettel az őshonos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–     tekintettel a 2008-ban elfogadott, a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérésről (IAASTD) szóló jelentésre,

–     tekintettel az ENSZ élelmezésügyi különmegbízottja által készített, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtt 2011. március 8-án bemutatott „Agroökológia és az élelmiszerhez való jog” című jelentésre,

–     tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.    mivel bár történtek előrelépések a fenntartható fejlődés irányába az 1992-es riói csúcs és a 2002-es johannesburgi csúcs óta, továbbra is jelentős végrehajtási hiányosságok és kihívások állnak előttünk, miközben a nemzetközi közösség még számos kötelezettségvállalásának nem tett maradéktalanul eleget;

B.    mivel a Rio+20-csúcs három célkitűzése arra irányul, hogy biztosítsák a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politikai elkötelezettség megújítását, felmérjék a mostanáig elért haladást és a fenntartható fejlődésről szóló fontosabb csúcstalálkozók eredményeinek végrehajtása terén fennmaradó hiányosságokat, valamint válaszoljanak az újonnan felmerülő kihívásokra;

C.    mivel a Rióban aláírt három, a biológiai sokféleséggel (CBD), az éghajlatváltozással (UNFCCC) és a sivatagosodás elleni küzdelemmel kapcsolatos (UNCCD) egyezmény egymást erősítő hatását növelni kell,

D.    mivel 1,4 milliárd ember – felerészt a szubszaharai afrikai térségben – továbbra is rendkívüli szegénységben él; mivel a világ népességének egyhatoda alultáplált, miközben a fejlődő országokban az élelmiszer-ellátás bizonytalansága egyre növekszik, a munkanélküliség, illetve az alulfoglalkoztatottság pedig a népesség széles körében elterjedt jelenség; mivel a kevesebb mint napi 1 dollárból élők 70%-a nő;

E.    mivel az éghajlatváltozás sok fejlődő országban komolyan fenyegeti a szegénység csökkentését, az emberi jogokat, a békét és a biztonságot, valamint a millenniumi fejlesztési célok (MFC-k) elérését;

F.    mivel a világ népessége 2050-ig várhatóan legalább 9 milliárdra emelkedik, így még jobban terhelve a természeti erőforrások korlátozott készleteit és az ebből eredő hulladékáramok kezelésére vonatkozó kapacitást;

G.    mivel az ivóvíz, a termőterület és az erdők iránti egyre növekvő szükséglet e természeti erőforrások egyre nagyobb mértékű kimerüléséhez és leromlásához vezetett, és mivel a biodiverzitás csökkenése, a túlhalászás, az ökoszisztéma állapotromlása és az erdőirtás riasztó ütemben halad;

H.    mivel az üvegházhatást okozó globális gázkibocsátás szintje továbbra is emelkedik;

I.     mivel a Föld óceánjai központi szerepet játszanak a globális éghajlat-változási folyamatokban – különösen ami a szén-dioxid megkötést illeti –, lényeges energiaforrások, a biológiai sokféleség szempontjából számos fajnak adnak otthont, fontos eszközök a szállítás terén, valamint biztosítják a fenntartható megélhetést és az élethez szükséges alapvető tényezőket, többek között az élelmet, gyógyszereket és édesvizet; és mivel az éghajlatváltozás, a nem fenntartható halászati módszerek, valamint a tengeri ökoszisztéma, az élőhelyek és a fajok féktelen pusztítása – az egyéb hatások mellett – veszélyeztetik az óceánok azon képességét, hogy továbbra is ellássák az említett feladatokat;

J.     mivel a világ halászterületeinek 80%-át vagy teljes mértékben kiaknázzák vagy túlhalásszák, és a világ népességének megközelítőleg 20%-a közvetlenül függ az elsődleges fehérjeforrásukat jelentő halászattól;

K.   mivel a környezeti katasztrófák következtében egyre nő az otthonukat elhagyni kényszerülő személyek száma; mivel az éghajlati és környezeti okokból menekültté váló személyek esetében szükség van egy nemzetközi jogállás bevezetésére;

L.    mivel a nőket és gyermekeket különösen veszélyeztetik az éghajlatváltozás hatásai, elsősorban a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokban; mivel még mindig jelentős számú nőt érint a marginalizáció és a diszkrimináció;

M.   mivel az előttünk álló kihívások nem önmagukban állóak, hanem kölcsönösen egymáshoz kapcsolódnak és egymástól függnek, és mivel a Rio+20 az egyetlen olyan többoldalú fórum, amely a fenntartható fejlődés mindhárom pillérével foglalkozik és ezáltal átfogó megközelítést biztosít;

N.   mivel az UNEP „hármas spirál” (Triple Helix) megközelítéssel kapcsolatos elképzelése jó kiindulási alapot nyújthat a kérdés megvitatásához;

O.   mivel megfizethető megoldások állnak rendelkezésre a sokrétű fenntarthatósági kihívások kezelésére; mivel például a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartására fordított befektetések megtérülése akár százszoros is lehet;

P.    mivel széles körben elismert, hogy a GDP korlátozott mértékben tekinthető az emberi jólét és a fejlődés mutatójának;

Q.   mivel szükség van a fenntartható fogyasztás és termelés előmozdítására;

R.    mivel egy olyan szociálisan befogadó, egészséges, biztonságos és igazságos társadalom előmozdítására van szükség, amely tiszteletben tartja az alapvető jogokat és a kulturális sokféleséget, biztosítja a férfiak és nők közötti egyenlőséget, valamint küzd a megkülönböztetés valamennyi formája ellen;

S.    mivel a jó környezetvédelmi irányítás átláthatóságával, elszámoltathatóságával és a civil társadalom bevonásával túlmegy az intézményi rendelkezéseken; mivel a riói nyilatkozat 10. elve megerősíti, hogy a környezetvédelmi ügyeket az összes érintett polgár részvételével lehet a legjobban kezelni, és hangsúlyozza a környezetvédelemmel kapcsolatos információkhoz való hozzáférés szükségességét, a döntéshozatali folyamatban való részvételhez való jogot, valamint az igazságügyi és közigazgatási eljárásokhoz való tényleges hozzáférést;

T.    mivel geopolitikai szempontból az elmúlt húsz évben a világ gyökeres változáson ment keresztül, így néhány fejlődő ország mára jelentős gazdasági és politikai szereplővé nőtte ki magát, aminek következtében új hatalmi és érdekérvényesítési egyensúly jött létre, ez pedig új szerepeket és új feladatokat is von maga után;

U.    mivel a hozzájárulásokat a 2012 elején kezdődő tárgyalások megalapozásaként 2011. november 1. előtt kell benyújtani az ENSZ-nek;

1.    üdvözli az ENSZ Közgyűlésének a 64/236. számú határozatát, amelyben döntés született a fenntartható fejlődéssel foglalkozó lehető legmagasabb szintű ENSZ-konferencia összehívásáról 2012 júniusában Rio de Janeiróban, amely egyedülálló lehetőséget teremt a világ vezetői számára, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatosan menetrendet állítsanak fel az elkövetkező 10 évre, ugyanakkor pedig ismételten megerősítsék a globális szolidaritás szükségességét; felszólítja az országokat, hogy államfői és/vagy kormányfői szinten képviseltessék magukat;

2.    üdvözli a „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb kormányzás felé” című bizottsági közleményt; úgy véli azonban, hogy a zöld gazdaságra és a magánszektorra helyezett hangsúly nem terelheti el a figyelmet az állampolgárok pozíciójának erősítésétől és az intézményi rendelkezéseken túlmutató helyes környezetvédelmi irányítástól; hangsúlyozza, hogy az EU a riói 10. elv végrehajtása révén fontos tapasztalatokkal rendelkezik e tekintetben;

3.    felkéri a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a 2012 elején kezdődő tárgyalások megalapozásaként erős és egységes uniós pozíciót nyújtsanak be az ENSZ-nek 2011. november 1. előtt;

4.    hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődésnek valamennyi uniós folyamat és szakpolitika előterében kell állnia, ha az EU hazai színtéren és a nemzetközi törekvéseiben is következetes kíván maradni;

5.    hangsúlyozza, hogy a Rio+20-csúcs döntő fontosságú lehetőség a fenntartható fejlődés iránti globális szintű politikai elkötelezettség és az iparilag fejlett és a fejlődő országok közötti partnerség megerősítésére;

6.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy sürgősséget és nagyobb dinamizmust vigyenek a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politikák végrehajtásába és nemzetközi irányításába, amely téren lassú előrehaladás figyelhető meg;

7.    felkéri a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a Rio+20-csúcs ne csak a jóakarat kinyilvánítását eredményezze, hanem érzékelhető fellépéseket, elszámoltatható célkitűzéseket és ezek mérésének módjait, amelyek szükségesek a fenntartható fejlődés alkotóelemei közötti szinergiák megteremtéséhez;

8.    aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a csúcstalálkozó két fő témájának egyikeként a „zöld gazdaságra” összpontosítanak, és kitart amellett, hogy a „zöld gazdaság” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az egész gazdaság a fenntarthatóság határain belül működik, ami a biológiai sokféleséget, az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzését, az éghajlatvédelmet és a természeti erőforrások felhasználását illeti; hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az emberi, környezeti és természeti tőkének, valamint hogy a fenntartható fejlődés több, mint pusztán zöld gazdaság;

9.    hangsúlyozza, hogy a Rio+20-csúcsnak a környezetvédelmi, gazdasági és szociális menetrendek közötti kapcsolatok megerősítésére kellene összpontosítania, megváltoztatva azt a nézőpontot, miszerint ezek három egymástól független pillért alkotnak, és előnyben részesítve ezek koherensebb és egymással összefüggő megközelítését;

10.  úgy véli, hogy az előttünk álló kihívásokra adandó válasz nem lassítja a növekedést, hanem sokkal inkább előmozdítja a fenntartható növekedést és a zöld gazdaságot, ami fejlettségi szintjüktől és gazdaságuk szerkezetétől függetlenül minden országnak lehetőségeket kínál;

11.  kiemeli, hogy foglalkozni kell az olyan újonnan felmerülő kihívásokkal, mint az erőforrások szűkössége és annak konfliktusokban betöltött szerepe;

12.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőség a megvalósítandó paradigmaváltás alapköve, és ezt globális szinten kell biztosítani, ami lehetővé teszi a kevésbé és legkevésbé fejlett országok számára, hogy a fejlett országok segítségével a szokásos fejlődési görbét lerövidítve gyorsabban magasabb szintre jussanak az emberi jólét, illetve az országon belüli és generációk közötti egyenlőség szempontjából egyaránt;

13.  hangsúlyozza, hogy a Rio+20-csúcsnak specifikus és konkrét célokat kell kitűznie, illetve meg kell határoznia ezek mérésének és nyomon követésének módjait, és e tekintetben felszólít egy zöld gazdasághoz vezető útiterv elfogadására;

14.  hangsúlyozza, hogy a szegénység felszámolásával összefüggésben a zöld gazdaságba való átmenet érdekében szükségesnek tartja, hogy a környezetvédelmet összekapcsolják az emberi jogokkal, valamint az alábbi három összekapcsolódó szakpolitikai dimenzió mentén lépjenek fel:

-      a kulcsfontosságú erőforrásokkal és a természeti tőkével való fenntartható gazdálkodásba való beruházások a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos összehangolt erőfeszítés alapján,

-      a megfelelő piaci és szabályozási feltételek megteremtése az egyenlőség elvéből kiindulva,

-      az irányítás, valamint a civil társadalom és a magánszektor részvételének javítása;

15.  hangsúlyozza a közös, de differenciált megközelítés elvének, az elővigyázatosság elvének, a szennyező fizet elvének és a kiterjesztett gyártói felelősségnek a belefoglalását, előmozdítandó a globális fenntartható fejlődés iránti felelősségvállalás tisztességes megosztását; hangsúlyozza, hogy a környezetbarát növekedési politikáknak mindenki számára kedvező megoldásokra kell törekedniük, valamennyi ágazatban elősegítve a vállalkozói kedvet, a versenyképességet és az innovációt, valamint azokra a területekre összpontosítva, ahol a fejlesztések gazdasági szempontból a legeredményesebbek, környezetvédelmi szempontból pedig a leghatékonyabbak;

16.  hangsúlyozza, hogy a zöld gazdaságnak arra kell összpontosítania, hogy a gazdasági tevékenységeket különválasszák az erőforrások felhasználásától és a környezet állapotromlásától;

17.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a Rio+20-csúcs próbáljon globális és nemzeti szinten megoldást találni a jelenlegi gazdasági modell következtében kialakult állandósuló és növekvő sajáttőkehiányra;

18.  ismételten azon meggyőződésének ad hangot, miszerint az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és az elsivatagosodás összetett problémájának legbiztonságosabb, leginkább megvalósítható és legkönnyebben elérhető megoldása a természetes ökoszisztémák védelme és kiterjesztése;

19.  hangsúlyozza, hogy a Rio+20-csúcsnak integrált megközelítést kell kialakítania az olyan összetett kihívások kezelésére, mint a szegénység felszámolása, az egészségügy, az élelmiszer- és energiaellátás, a foglalkoztatás, a nemek közötti egyenlőség és az éghajlatváltozás; kiemeli, hogy ezeket a problémákat nem lehet külön-külön megoldani, és nem létezik csodafegyverként működő megoldás, ami az együttműködést csak még fontosabbá teszi; e tekintetben kiemeli, hogy az egészséges és természetes ökoszisztémák elengedhetetlen szerepet játszanak a millenniumi fejlesztési célok elérésében;

20.  kéri, hogy a Rio+20-csúcs a meglévő környezetvédelmi nemzetközi jogi keret hatékonyságának biztosítása terén ragaszkodjon a gyors előrehaladáshoz, arra bátorítva az államokat, hogy csatlakozzanak a hatályos nemzetközi eszközökhöz, az aláíró országokat pedig arra ösztönözve, hogy mihamarabb ratifikálják azokat;

Fellépések az erőforrások és a természeti tőke területén

21.  hangsúlyozza, hogy a zöld gazdaságba való átmenet sürgős fellépéseket követel meg az ökoszisztémák védelme, valamint az erőforrásokkal és a természeti erőforrásokkal való hatékony és fenntartható gazdálkodás tekintetében, ezzel egy időben szükség van a fenntartható fogyasztás és termelés előmozdítására; hangsúlyozza a kapacitásépítéssel kapcsolatos jelenlegi kezdeményezések folytatásának szükségességét;

22.  megismétli, hogy a Bizottság által támogatott „zöld gazdaság” koncepció nem eredményez automatikusan jólétet a szegények számára és nem vezet automatikusan a millenniumi fejlesztési célok teljesüléséhez, mivel ehhez az is szükséges, hogy a gazdaságokat megfelelően igazgassák, a természeti tőkével hatékonyan és méltányosan gazdálkodjanak, valamint hogy biztosítva legyen, hogy abból a jelen és jövő generációk egyenlően részesülhessenek;

23.  hangsúlyozza, hogy meg kell valósítani és végre kell hajtani a fenntartható termelésre és fogyasztásra vonatkozó terveket, a természeti erőforrások felhasználásából eredő hatásokat pedig ökológiai szempontból biztonságos határok között kell tartani;

24.  hangsúlyozza, hogy a fejlődés, illetve a szegénység felszámolásának döntő előfeltétele a jelen és jövő generációinak erőforrásokhoz való méltányos és egyenlő hozzáférése, illetve az erőforrások méltányos és egyenlő elosztása, valamint hogy a fejlődő országok, valamint a regionális és helyi hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy természeti erőforrásaikból a leginkább fenntartható és inkluzív módon profitálhassanak; hangsúlyozza, hogy a fenntartható társadalmak megteremtése érdekében kiemelten fontos, hogy ebben valamennyi ország részt vegyen; hangsúlyozza, hogy a legszegényebb országok és a világ népességének legszegényebb rétegei lesznek a leginkább kitéve az éghajlatváltozás hatásainak, ezért az alkalmazkodáshoz támogatásra van szükségük, különösen annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a nők és a lakosság leginkább veszélyeztetett rétegeinek igényeit és ismereteit;

25.  hangsúlyozza az erőforrások, a természeti tőke és az ökoszisztéma-szolgáltatások, többek között az ezeknek tulajdonított különböző kulturális megélhetési értékek és tájértékek tényleges értékükön való értékelését, elkerülve azonban a természeti rendszerek áruként való kezelését; felszólít a természeti tőkére vonatkozó számviteli eljárások kialakítására és azoknak a gazdasági számviteli struktúrákba és a politikai döntéshozatali eljárásokba történő belefoglalására;

26.  úgy véli, hogy az iparosodott országok felelősségi körébe tartozik a fejlődő országok támogatása fejlesztési törekvéseikben, valamint annak lehetővé tétele, hogy ne kövessék el ugyanazon hibákat a természeti erőforrások és a nem fenntartható fejlődés vonatkozásában;

27.  hangsúlyozza, hogy az erőforrások kitermelése és felhasználása jelentős hatással van a környezetre és a helyi közösségekre; sürgeti a Bizottságot, hogy a Rio+20-csúcson folytatott megbeszélésekbe és tárgyalásokba építse be a környezetet és a közösségeket terhelő külső költségek internalizálásával kapcsolatos elképzelést;

28.  hangsúlyozza a korlátozott erőforrások, pl. a nyersanyagok, fenntartható felhasználásának és újrahasznosítási lehetőségeinek sürgős kezelését;

Víz

29.  hangsúlyozza, hogy a Rio+20-csúcsnak meg kell újítania a vízkészletek védelme és a vízzel mint közjóval való fenntartható gazdálkodás előmozdítása irányába tett kötelezettségvállalását; úgy véli, hogy nemzetközi partnerségek kialakítása e területen hozzájárulhat e cél eléréséhez, különösen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő programokon keresztül, amelyek célja a víz összegyűjtése ott, ahová esik;

30.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ Közgyűlésének 2010. július 28-i határozata emberi jogként ismeri el az ivóvízhez való hozzájutás jogát, valamint felszólít az éghajlatváltozás hatásainak rendkívül kiszolgáltatott elemnek minősülő víz különös védelmére, hiszen az éghajlatváltozás a rendelkezésre álló víz – és különösen az ivóvíz – mennyiségét és minőségét is negatívan befolyásolhatja;

31.  kéri a Rio+20-csúcs résztvevőit a vízhez és higiéniához való emberi jog globális szinten való érvényesítésének biztosítását;

32.  hangsúlyozza a vízgyűjtő medencék integrált kezelésének fontosságát, és a vízhez való hozzáférés, a vízmegtartási idő, a vízminőség, és hatékonyság javítása érdekében felszólít a szakpolitikák, valamint a határokon átnyúló vízgyűjtő területeken a határokon átnyúló együttműködés megerősítésére;

Tengeri környezet és óceánok

33.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a tengeri környezet, a tengeri biológiai sokféleség és az óceánok kezelését és meg kell erősíteni védelmüket, és úgy véli, hogy az éghajlat és a biológiai sokféleség védelme mellett a tengereknek és az óceánoknak a riói keret egyik kulcspillérévé kell válniuk;

34.  kéri, hogy a Rio+20-csúcson kezdjenek konkrét tárgyalásokat olyan nemzetközi jogi eszközök elfogadása érdekében, amelyek a következőkre vonatkoznak:

-      a tengerek és az óceánok szárazföldről történő szennyezésének csökkentése,

-      az emberi tevékenységek fenntartható irányítása és értékelése a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken, valamint

-      a tengeri biológiai sokféleség megőrzése, továbbá a nemzetközi vizeken védett tengeri területek létrehozása és elismerése.

       ezeknek az eszközöknek ki kellene alakítaniuk a többcélú védett tengeri területek, a környezeti hatásvizsgálatok, valamint a genetikai és egyéb erőforrások hasznosításából fakadó előnyök méltányos és egyenlő elosztásának jogi keretét, illetve felügyeleti és végrehajtási mechanizmusokat is létre kellene hozniuk;

35.  szorgalmazza, hogy haladéktalanul hozzák létre a tengeri ökoszisztémák globális nyomon követési rendszerét, hogy figyelemmel kísérhessék a tengeri ökoszisztémákban és halászati erőforrásokban bekövetkező változásokat;

36.  úgy véli, hogy a halászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás irányába meggyőző kötelezettségvállalást kell tenni, nevezetesen az alábbiak révén: fenntartható halfogási programok, az élő tengeri erőforrások megőrzéséről és fenntartható kezeléséről szóló nemzetközi megállapodások végrehajtására irányuló megújult politikai kötelezettségvállalások biztosítása; egy végrehajtással kapcsolatos felülvizsgálati eljárásról szóló megállapodás annak garantálása érdekében, hogy kizárólag a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban folytatott halászati tevékenységek engedélyezésére kerül sor; a regionális halgazdálkodási szervezetek megerősítése, valamint az átláthatósággal és az elszámoltathatósággal, továbbá az intézményi, a felügyeleti és a végrehajtási mechanizmusokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok bevezetése;

37.  kitart amellett, hogy az elővigyázatosság elvét és egy ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazni minden olyan tevékenység esetében, amely hatással van az élő környezetre;

Energiaügy

38.  rámutat a hagyományos fosszilis energiaforrások, mint az olaj, a földgáz vagy a szén, növekvő hiányára; megismétli, hogy ezek hozzájárulnak az üvegházhatáshoz, miközben a nem hagyományos energiaforrások esetében környezeti és termelékenységi hatásvizsgálatot kell végezni;

39.  nemzetközi szinten a szén-dioxid-kibocsátástól mentes energiatermelésre való áttérés megkönnyítése érdekében ellenez minden part menti olajfeltárási és -kitermelési műveletet a környezeti szempontból sérülékeny területeken, így például az Északi-sarkvidéken, valamint ellenzi az olajhomokból és olajpalából történő olajkitermelést;

40.  hangsúlyozza, hogy a zöld gazdaságba való átmenet – különösen a legkevésbé fejlett országokban – az energiaágazat radikális átalakítását követeli meg a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság, valamint az energiához való, a szegények számára is biztosított egyetemes hozzáférés előmozdítása és a villamosítás ösztönzése érdekében; kiemeli a megújuló energia előállítására alkalmazott technológiák és az (ágazatközi) technológiák és a know-how átadásának szükségességét, különösen a megújuló energia kis mennyiségű és helyi felhasználásának támogatása érdekében, hogy a felhasználók akadálytalanul érvényesíthessék a fejlődéshez való jogukat;

41.  globális célkitűzésekre és intézkedésekre szólít fel a megújuló energia használata és az energiahatékonyság világszintű növelése érdekében;

42.  úgy véli, hogy a megújuló energia és az energiahatékonyság képes az éghajlatváltozás enyhítésére, a szociális és gazdasági fejlődéshez való hozzájárulásra, az ellátás biztonságának javítására, valamint környezetvédelmi és egészségügyi előnyökkel is jár;

43.  felszólítja a Rio+20-csúcs résztvevőit a bioüzemanyag és a bioenergia felhasználásával előállított termékek fenntarthatóságának biztosítására, valamint e tekintetben hangsúlyozza, hogy az emberi jogokat és a környezetvédelmi követelményeket maradéktalanul tiszteletben kell tartani;

44.  úgy véli, hogy a jelenlegi LULUCF ÜHG elszámolási módszernél alkalmazott rövid határidők hátráltatják az ÜHG-megtakarítások terén elért eredményeket; e módszer felülvizsgálatát kéri annak érdekében, hogy megőrizzék a természetes ökoszisztémák alkalmazkodási képességét;

45.  úgy véli, hogy az energiaellátás külső költségeinek tükröződniük kell az energia árában;

46.  emlékeztet a nukleáris energiához kapcsolódó veszélyekre, amint az a fukusimai katasztrófánál ismételten beigazolódott; a meglévő atomerőművek fokozatos leszerelését szorgalmazza, és ellenzi újabb atomerőművek megépítését;

Mezőgazdaság és élelmezésbiztonság

47.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő és egészséges élelmiszerhez való hozzáférés alapvető emberi jog, és ezért erőteljes, összehangolt fellépést szorgalmaz az éhezés emberi eredetű kiváltó okainak felszámolása és a fejlődő országok élelmiszer-szuverenitásának biztosítása érdekében;

48.  hangsúlyozza, hogy a szegénység felszámolásával összefüggésben sürgősen elő kell mozdítani a kisüzemi, fenntartható, ökológiai mezőgazdaságot, elismerve, hogy megfelelő, a környezetre alacsonyabb hatást gyakorló, hagyományos vetőmagállományt alkalmazó, többfunkciós mezőgazdálkodási rendszerek már léteznek és azokat kell támogatni; a vetőmagokhoz való hozzáférés biztosítását szorgalmazza a népesség valamennyi rétege számára; hangsúlyozza, hogy a géntechnológiával módosított növények és a monokultúrás gazdálkodás nem része a fenntartható fejlődésnek;

49.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a többoldalú (például a FAO keretében megvalósuló) intézkedésekre, továbbá a regionális, nemzeti és helyi (például a bio- és a jelentős természeti értéket képviselő gazdálkodásra, az energiahatékony üvegházakra, a fenntartható állatszállásokra, a precíziós mezőgazdaságra, a szén-dioxid-semleges mezőgazdasági vállalkozásokra, a biomasszára és a trágyaerjesztőkre vonatkozó) intézkedésekre épülő, a fenntartható mezőgazdaság előmozdítását célzó meglévő kezdeményezéseket és üzleti tevékenységeket meg kell erősíteni, valamint a világ élelmezésbiztonságával foglalkozó bizottság irányítási intézkedései szerint új kezdeményezéseket és partnerségeket kell indítani az élelmiszer-fogyasztás és -előállítás fenntarthatóbbá tétele, a közösségi lendület előmozdítása és az éhezés mértékének csökkentése érdekében;

50.  globális intézkedéseket kér az árutőzsde nagyobb átláthatóságának megteremtése és az élelmiszerárak nagyfokú ingadozásához, valamint az ezt követő globális élelmiszerválságokhoz hozzájáruló pénzügyi spekuláció megakadályozása érdekében, mégpedig az ENSZ élelemhez való joggal foglalkozó különleges előadója által javasolt ajánlások elfogadásával; aggodalommal veszi tudomásul a külföldi jogi személyek nagy léptékű földvásárlásának globális tendenciáit a fejlődő országokban; hangsúlyozza e tendencia megfékezésének szükségességét annak érdekében, hogy garantálják az élelmezésbiztonságot, valamint megóvják a kisbirtokosok és az őslakos közösségek jogait;

51.  sajnálatát fejezi ki az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezménnyel (UNCCD) összefüggésben folytatott tárgyalások és kötelezettségvállalások terén tapasztalt lassú előrehaladás miatt; úgy véli, hogy a talaj szűkösen áll rendelkezésre, a talajromlás és a földhasználat megváltoztatása pedig globális választ követel meg; konkrét fellépést, hatékony intézkedéseket és ellenőrzést kér, különösen a bioüzemanyagok gyártásával kapcsolatban;

52.  hangsúlyozza a világ élelmiszer-ellátásának nagy részéért felelős kistermelőkben, őstermelőkben és családi gazdaságokban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásának és tulajdonjogaik biztosításának rendkívüli fontosságát, valamint a termelés és a piaci hozzáférés célzott támogatásának szükségességét;

53.  hangsúlyozza, hogy alkalmazott kutatásra és innovációra van szükség a mezőgazdaságban az olyan fenntartható megoldások előmozdításához, mint a precíziós mezőgazdaság, amely csökkenti az öntözés és a növényvédő szerek használatának szükségességét;

54.  egyetért a FAO, az IFAD, az IMF, az OECD, az UNCTAD, a WFP, a Világbank, a WTO, az IFPRI és az ENSZ magas szintű munkacsoportjának G20-akhoz intézett ajánlásaival, miszerint az államok jelenlegi nemzeti politikájukból távolítsák el a bioüzemanyagok előállítását vagy fogyasztását támogató vagy engedélyező intézkedéseket legalább addig, amíg érvénybe nem lépnek az élelmiszertermeléssel, a biológiai sokféleséggel és az éghajlatvédelemmel fennálló versenyt megszüntető garanciák;

Erdők

55.  kiemeli, hogy az erdőirtás és az erdők állapotromlása nehezen visszafordítható környezeti és társadalmi károkat okoz, ilyen például a hidrológiai viszonyok tartós megzavarása, a sztyeppék kialakulása és az elsivatagosodás, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése, a vidéki térségek elszegényedése, valamint a földterületek, az erőforrásokhoz való hozzáférés, illetve a jogok és előnyök miatt kialakuló konfliktusok, amelyek gazdasági összköltsége sokszorosan meghaladja a védelmi és fejlesztési intézkedések költségeit; úgy véli, hogy a Rio+20-csúcsnak célként kell kitűznie a részvételen alapuló erdészeti irányítás biztosítását, az előnyök méltányos és egyenlő elosztását, valamint világszerte az erdők megóvását és fenntartható hasznosítását;

56.  hangsúlyozza a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdőirtás elleni küzdelem előmozdításának szükségességét – többek között azáltal, hogy a piacot lezárják az illegálisan vagy nem fenntartható módon kitermelt fa előtt; kiemeli, hogy e cél elérése érdekében partnerségeket kell létrehozni a kormányokkal, a helyi közösségekkel és őslakos csoportokkal, a civil társadalommal és a magánszektorral;

57.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy teljesítsék a nagoyai kötelezettségvállalásokat, miszerint 2020-ig legalább a felére, de ahol megvalósítható, csaknem nullára csökkentik valamennyi természetes élőhely – köztük az erdők – eltűnésének ütemét;

58.  úgy véli, hogy az Éghajlat-változási Keretegyezmény (UNFCCC) értelmében kialakított REDD+ eszköz biztosítja az erdővédelemre vonatkozó átfogó célkitűzések és célcsoportok tiszteletben tartását és az ezekhez való hozzájárulást, például műholdas és helyben végzett megfigyelésre szolgáló egyedi infrastruktúrákat kell kifejleszteni, amelyekkel felmérhető a szén-dioxid felhalmozódása a védett erdőkben, valamint biztosítani kell az emberi jogok és a biológiai sokféleségről szóló egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek tiszteletben tartását; ezért nagyobb fokú átláthatóságot szorgalmaz a vonatkozó források odaítélése terén, valamint szigorúbb felügyeletet; hangsúlyozza, hogy a REDD+ mechanizmust úgy kell kialakítani, hogy az éghajlatváltozás mérséklésén felül jelentős előnyöket biztosítson a biológiai sokféleség és a létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatások szempontjából, valamint hozzájáruljon az erdőktől függő emberek – különösen az őslakos és helyi közösségek – jogainak megszilárdításához és megélhetésének javításához;

59.  aggodalmát fejezi ki a brazil szenátusban elfogadásra váró új Erdészeti Törvénykönyv miatt, amely súlyosbítani fogja az Amazonas menti brazil területeken megvalósuló erdőirtást, ezáltal hátráltatva az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló nemzetközi törekvéseket;

60.  sürgeti a házigazda brazil nemzetet, hogy egyértelműen vállaljon kötelezettséget arra, hogy megvédi az Amazonas menti erdőket, és véget vet a civil társadalom környezetvédelmet szorgalmazó képviselőit érő, bűncselekménynek minősülő zaklatásoknak;

61.             felszólítja a Bizottságot, hogy a Rio+20-csúcstalálkozóra időben bocsásson rendelkezésre egy tanulmányt, amely az élelmiszerek és nem élelmiszertermékek uniós fogyasztásának erdőirtásra gyakorolt hatásait vizsgálja; szorgalmazza, hogy a tanulmányban mérjék fel az erdőirtásra vonatkozó jelenlegi uniós politikák és jogszabályok hatásait is, és vázoljanak fel új politikai kezdeményezéseket az azonosított hatások kezelésére;

Vegyi és veszélyes anyagok

62.  egyetért a Bizottság véleményével, miszerint itt az ideje egy, a vegyi és veszélyes anyagok használatát szabályozó erőteljesebb és koherensebb nemzetközi rendszer kialakításának, és úgy véli, hogy a Rio+20-csúcs részvevőinek e célkitűzés elérésére kell törekednie; szorgalmazza, hogy a lehető legtöbb ország fogadja el mintaként a REACH-ről szóló uniós jogszabályt;

Hulladékgazdálkodás

63.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő hulladékgazdálkodás nemcsak minimálisra csökkenti a környezeti hatásokat, hanem újrahasznosítható és újrafeldolgozott anyagok, illetve a foglalkoztatás forrásaként is szolgál;

64.  hangsúlyozza, hogy számos olyan erőforrás van, amelyeket jelenleg hulladéklerakókban ártalmatlanítanak vagy elégetnek, illetve amelyek káros hatást gyakorolnak a környezetre és a helyi közösségekre, holott újrahasznosíthatók és újrafeldolgozhatók lennének; hangsúlyozza, hogy komoly erőfeszítéseket kell tenni ezen erőforrások újrafeldolgozására, hogy ezáltal a munkahelyek és az innováció útján hozzáadott értéket teremtsenek a helyi közösségek számára, az újrafeldolgozás és újrahasznosítás révén pedig megelőzhető legyen a természetes élőhelyek és helyi társadalmak pusztulása;

A piacösztönzést és a humán tőkébe való beruházást elősegítő feltételek kialakítása

65.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a biológiai sokféleséget, az ökoszisztéma-szolgáltatásokat és a természeti erőforrásokat beépítsék a nemzeti számlákba, valamint minden fejlesztésre/szegénység felszámolására irányuló tervbe és stratégiába;

Környezeti szempontból káros támogatások

66.  hangsúlyozza, hogy a környezeti szempontból káros támogatásokat sürgősen felül kell vizsgálni, valamint pozitív ösztönzőket kell kidolgozni és végrehajtani annak érdekében, hogy megőrizzék a biológiai sokféleséget és abból előnyt kovácsoljanak;

67.  e tekintetben üdvözli, hogy a KAP reformjára irányuló javaslatokban nagyobb figyelmet szentelnek a KAP környezetbarátabbá tételének;

68.  kéri a Rio+20-csúcs részvevőit, hogy indítsanak el az országok által koordinált fellépéseket, amelyek azt célozzák, hogy a Nagoyában tett kötelezettségvállalásoknak megfelelően a környezeti szempontból káros támogatásokat azonosítják és 2020-ig fokozatosan megszüntetik;

Szabályozási és piaci alapú eszközök

69.  hangsúlyozza, hogy a szabályozási és piaci alapú eszközök mind nemzeti, mind nemzetközi szinten fontos szerepet fognak játszani társadalmunk általános fenntarthatóságában; e tekintetben kiemeli, hogy sürgősen foglalkozni kell a nemzetközi hajózás és légi közlekedés éghajlati hatásaival, továbbá példaként kiemeli az EU-t és annak 20-20-20 célkitűzéseit, illetve általánosabb értelemben haladó szellemű környezetvédelmi politikáit és előírásait is;

70.  hangsúlyozza, hogy világos, megbízható és átfogó szabályozási keretre van szükség ahhoz, hogy a szereplők képesek legyenek a gazdasági megfontolásokat a hatékony, felelős és környezetbarát növekedés irányába elmozdítani;

71.  szorgalmazza, hogy nemzetközi szinten vezessenek be adót a pénzügyi műveletekre vonatkozóan, és a bevételeket fordítsák a biológiai sokféleség és az éghajlatvédelem támogatására a fejlődő országokban, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében és a Biológiai Sokféleség Egyezményben meghatározott célkitűzésekkel összhangban;

72.  hangsúlyozza, hogy az adórendszerek olyan irányú reformja, amely keretében az adóterheket a munkáról az erőforrás-használatra és a szennyezésre terelik át, a foglalkoztatás és a környezet számára egyaránt előnyös eredményeket hozhat, mivel ez az átterelés vonzóbbá teszi az erőforrás-hatékonyságot, az újrafeldolgozást és az újrahasznosítást, ezáltal pedig több munkahely-teremtési lehetőséget kínál;

73.  kéri a Bizottságot annak előmozdítására, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokról folyó tárgyalásokba környezetvédelmi szempontokat is foglaljanak bele;

Finanszírozás

74.  hangsúlyozza, hogy a globális zöld gazdaság felé való átmenethez jelentős pénzügyi beruházásra lesz szükség; kiemeli, hogy kizárólag állami források igénybevétele nem lesz elegendő, és hogy az állami finanszírozást a sokkal nagyobb volumenű magánberuházások katalizálására és mozgósítására kell felhasználni; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférés javításával is előmozdítsák az innovációt és az új technológiákat;

75.  kéri a Rio+20-csúcs részvevőit, hogy fogalmazzanak meg ajánlást a meglévő finanszírozási stratégiák megújítására, és – szükség szerint – honosítsanak meg a köz- és magánszféra együttműködésén alapuló új finanszírozási módszereket és partnerségeket;

76.  úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében a fejlődő országoknak a pénzügyi támogatás, a kapacitásépítés és a technológiaátadás stabil és hosszú távú keretére van szükségük, lehetővé téve számukra az ipari országok által megtapasztalt nagy energiafelhasználással és szén-dioxid-kibocsátással járó fejlődési szakasz átugrását;

77.  kéri, hogy a Rio+20-csúcs részvevői erősítsék meg a globális környezeti kockázatok csökkentésére irányuló mechanizmusokhoz kötődő intézkedéseket és a rendelkezésre álló forrásokat;

78.             hangsúlyozza, hogy a hivatalos fejlesztési támogatást (ODA) jobban nyomon kellene követni, beleértve a fejlesztés mellett való elkötelezettség érdekében használt alternatív intézkedéseket, mint például az OECD partnerországok által programozható segély vagy a fejlettségi mutató, hogy biztosítani lehessen a többoldalú környezetvédelmi megállapodásoknak való megfelelést, valamint a millenniumi fejlesztési célok és a zöld gazdaság tágabb értelemben vett céljainak eléréséhez való hozzájárulást;

79.  döntő fontosságúnak véli, hogy a legszegényebb országok hozzáférjenek a finanszírozás innovatív formáihoz, hogy meg lehessen szüntetni az ezen országokat érintő sajáttőkehiányt;

80.  a finanszírozás a nemek közötti egyensúlyra gyakorolt hatásainak nyomon követését szorgalmazza a nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartó finanszírozás biztosítása érdekében;

A polgárok bevonása

81.  rendkívüli fontosságúnak véli, hogy a polgárokat továbbra is bevonják a környezetvédelmi irányításba, és kéri a Rio+20-csúcsot, hogy a riói 10. elv hatékony, globális végrehajtásának biztosítása terén érjenek el előrelépést; úgy véli, hogy több mint 10 évvel az Aarhusi Egyezmény végrehajtását követően az EU nagy tapasztalattal rendelkezik, amelyet kamatoztathat a nemzetközi megbeszéléseken;

82.  szorgalmazza, hogy az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseit terjesszék ki az ENSZ-EGB-n kívülre is, mégpedig egy globális egyezmény révén vagy az Aarhusi Egyezmény ENSZ-EGB-n kívüli felek számára történő megnyitásával;

83.  ajánlja, hogy érvényesítsenek átfogó megközelítést az emberi jogokkal kapcsolatos elvek tiszteletben tartását illetően, a fenntartható fejlődés irányába mutató politikák végrehajtása mellett; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az éghajlatváltozásnak leginkább kitett népek számára megfelelő szintű védelmet biztosítsanak;

84.  hangsúlyozza, hogy egy szabályozási eszköz csak akkor lehet sikeres, ha azt összekapcsolják a tájékoztatással és az oktatással; továbbá azon a véleményen van, hogy az alulról felfelé építkező megközelítéseknél rendkívül fontosak az értékek és a viselkedés terén bekövetkezett változások, és kifejezetten a fiatalokat mozgósító kezdeményezéseket szorgalmaz, mivel ők jelentik a következő nemzedéket, amelynek viselnie kell tetteink következményeit;

Képzés

85.  hangsúlyozza, hogy valamennyi országban támogatni kell az oktatási és képzési programokat, különösen a fiataloknak szólókat; úgy véli, hogy az új készségek előmozdítása elősegíti az új munkahelyek megteremtését a globális munkaerőpiacon, ami társadalmi szinten kedvező multiplikátorhatásokat vált ki;

Technológiák

86.  hangsúlyozza a K+F és az innováció fontosságát, valamint a tudományos és technológiai együttműködés szükségességét;

87.  tudomásul veszi, hogy a technológiák innovációja, értékelése és átadása nélkülözhetetlen a környezetvédelmi, gazdasági és szociális kihívások kezeléséhez; ugyancsak hangsúlyozza azonban, hogy a technológiai fejlődés nem lehet a környezeti problémák vagy a szegénység felszámolásának egyetlen megoldása;

88.  hangsúlyozza, hogy az innováció többet jelent a műszaki innovációnál; úgy véli, hogy a szociális innováció új és hatékony megoldásokat kínál a magánszemélyek vagy szervezetek által támasztott – szociális és nem feltétlenül üzleti szempontból fontos – sürgető társadalmi igények kielégítésére; továbbá hangsúlyozza, hogy a szociális innováció – szerepüktől függetlenül – lehetőséget kínál a polgárok számára, hogy javítsák munka- és életkörülményeiket, ami világszerte elősegítheti a civil társadalom szerepvállalását, valamint lehetőséget kínál a civil társadalom számára, hogy részt vegyen a természeti erőforrások védelmében és fenntartható felhasználásában;

89.  ellenvéleményének ad hangot a nagy léptékű geomérnökségre irányuló javaslatokkal szemben;

90.  emlékeztet arra, hogy az őslakos és helyi közösségek tudásának, innovációinak és gyakorlatainak védelme kifejezetten részét képezi a riói csúcstalálkozó eredeti megállapodásainak, amelyek az idők során bevált, biztonságos és rugalmas megoldásokat kínálnak a természet kezelésére;

91.  hangsúlyozza, hogy az új és kialakulóban lévő technológiák bevezetése nem veszélyeztetheti az igazságos és fenntartható fejlődés, illetve a szegénység felszámolása által támasztott célokat; hangsúlyozza, hogy a különböző technológiáknak eltérő környezeti, társadalmi és gazdasági hatásai lehetnek, kellő felügyelet hiányában néhány technológia a természeti erőforrások (mint víz, talaj, biomassza) fenntarthatatlan kizsákmányolásához, a szegénység és más ártalmas szociális hatások növekedéséhez vezethet;

92.  ezért támogatja a környezetvédelemmel kapcsolatos technológiára irányuló technológiai támogatás és a kapacitásépítés érdekében Baliban megfogalmazott stratégiai tervet, és a környezetkímélő technológiák értékelésére és átadására irányuló célokat; az ENSZ rendszerén belül kapacitás létrehozását kéri a fenntarthatóság tágabb megközelítésével és valamennyi területen a termékek és eljárások fenntartható fejlesztésének előmozdításával új technológiákra vonatkozó információk ellenőrzésére, értékelésére és szolgáltatására;

93.  megerősíti azt az elvet, amely szerint életformák és életfolyamatok nem szabadalmaztathatók;

Az eredmények mérése

94.  sürgős tanulmányokat szorgalmaz olyan új mértékegységek kidolgozása érdekében, amelyek az egyenlőség és a fenntartható fejlődés irányába tett előrehaladás mérésére szolgálnak;

95.  hangsúlyozza, hogy a Rio+20-csúcs részvevőinek egy alternatív modellt kell kialakítaniuk a GDP-n túli növekedés és jólét mérésére, olyan kezdeményezésekre építve, mint az integrált környezeti-gazdasági számlák nemzetközi rendszere (SEEA), a humán fejlettségi mutató és az OECD társadalmi haladás mérésére irányuló projektje; hangsúlyozza, hogy ez nélkülözhetetlen a fejlődés szélesebb körű méréséhez, ami a gazdasági, környezetvédelmi és szociális dimenziókat is felöleli; ezért olyan egyértelmű és számszerűsíthető mutatók elfogadására szólít fel, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi befogadást;

96.  arra szólít fel, hogy széles körben vitassák meg annak lehetőségét, hogy a szóban forgó mutatókat nemzetközi szinten beépítik a köz- és magánszférában elért haladás értékelésére általánosan alkalmazott eljárásokba, például oly módon, hogy a mutatókat beépítik a hitelminősítő intézetek elemzéseibe és az általánosan elfogadott elszámolási gyakorlatokba;

97.  felszólít annak az elvnek az elismerésére, hogy sem a környezetvédelem, sem az alapvető jogok összefüggésében, ne lehessen visszalépni az eddigi eredményekhez képest;

Az irányítás javítása és a magánszektor bevonásának előmozdítása

98.  hangsúlyozza, hogy sürgősen javítani kell a fenntartható fejlődés irányítását;

99.  úgy véli, hogy például az UNEP-nek egy szakosodott ENSZ-ügynökséggé való átalakítása útján (az ILO mintájára) meg kell erősíteni az UNEP-et az ENSZ rendszerén belül, mivel ez kínálná a legjobb megoldást a környezetvédelem nemzetközi irányításának javítására és a globális fenntartható fejlődés irányába való előrehaladásra; ugyanakkor ebben az összefüggésben megemlíti a helsinki–nairobi folyamat végeredményeként azonosított valamennyi lehetőséget;

100. szorgalmazza, hogy az UNEP égisze alatt a Nemzetközi Éghajlatváltozási Testület mintájára hozzanak létre egy e célra összehívott, tudósokból álló testületet, amelynek feladata a biológiai sokféleség és a fenntarthatóság megértése szempontjából lényeges, világszerte megjelenő legfrissebb tudományos, műszaki és társadalmi-gazdasági információk ágazatközi felülvizsgálata és értékelése;

101. megismétli javaslatát egy nemzetközi környezetvédelmi törvényszék létrehozására, hogy a globális környezetvédelmi jogszabályok fokozottabb mértékben kötelező érvényűvé és végrehajthatóvá váljanak, vagy legalább egy olyan nemzetközi hatóság létrehozására, mint a közvetítői hatáskörrel rendelkező ombudsman;

102. kéri a Rio+20-csúcs részvevőit, hogy indítsanak útjára a különböző multilaterális megállapodások közötti koherencia megerősítését célzó stratégiát; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a három riói egyezmény (biológiai sokféleség, éghajlatváltozás és elsivatagosodás) között összehangolt megközelítésre van szükség, mivel azok lényegileg összekapcsolódnak, ugyanazon ökoszisztémákra irányulnak és egymással összefüggő kérdésekkel foglalkoznak;

103. hangsúlyozza, hogy a végrehajtási folyamatba be kell vonni a globális, nemzeti és helyi szereplőket;

104. hangsúlyozza, hogy fokozni kell a pénzügyminiszterek, a gazdasági miniszterek, a fejlesztési miniszterek, a környezetvédelmi miniszterek és mások bevonását a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politikákba;

105. kéri a Rio+20-csúcs részvevőit, hogy erősítsék meg a fő érdekelt felek, többek között a magánszektor kötelezettségvállalását; hangsúlyozza, hogy az üzleti szférának és a civil társadalomnak, különösen a nem kormányzati szervezeteknek, a társadalmi megmozdulásoknak és az őslakos közösségeknek fontos szerepet kell betölteniük;

106. hangsúlyozza az üzleti szféra és a civil társadalom együttműködésének fontosságát a fejlődő és fejlett országokban, hogy kézzelfogható eredményeket tudjanak felmutatni;

107. hangsúlyozza a polgárok bevonásának fontosságát; felszólít a polgárok és az iparágak számára az értékek és a magatartás megváltoztatása, valamint a felelős döntések megkönnyítése érdekében a fenntartható fogyasztással kapcsolatos tudatosság és tájékoztatás növelésére, valamint ösztönzők bevezetésére és előmozdítására;

108. hangsúlyozza intézkedések szükségességét annak érdekében, hogy ösztönözzék a fenntartható fogyasztási modellre irányuló magatartásváltozást;

109. hangsúlyozza, hogy valamennyi főbb érdekelt félnek teljes körű, nyílt és tisztességes hozzáféréssel kell rendelkeznie a Rio+20-csúcsot előkészítő összes tárgyaláshoz, ülésközi és előkészítő üléshez;

110. úgy véli, hogy a konferenciával kapcsolatosan a parlamenti képviselőknek aktív szerepet kellene játszaniuk; ideális esetben az Európai Parlamentnek a bizottsági küldöttséggel megegyező státuszban vagy legalábbis a más konferenciákon élvezett státuszban hivatalosan csatlakoznia kellene a konferenciához;

111. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat