ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a közelgő EU–USA csúcstalálkozóról és a Transzatlanti Gazdasági Tanács üléséről
9.11.2011
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Reinhard Bütikofer, Raül Romeva i Rueda, Jan Philipp Albrecht, Tarja Cronberg, Ulrike Lunacek a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
B7‑0578/2011
Az Európai Parlament állásfoglalása a közelgő EU–USA csúcstalálkozóról és a Transzatlanti Gazdasági Tanács üléséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a transzatlanti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, valamint különösképpen a közeledő EU–USA csúcstalálkozóról és a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról szóló, 2010. november 11-i állásfoglalására (P7_TA(2010)0396),
– tekintettel az ötödik Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) alkalmával 2010 decemberében elfogadott előrehaladási jelentésre, valamint a transzatlanti jogalkotói párbeszéd 2011. július 1-jei, budapesti ülésén elfogadott közös nyilatkozatra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a transzatlanti partnerség olyan közös alapértékeken nyugszik, mint a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság, valamint olyan közös célokon, mint a társadalmi fejlődés és befogadás, a nyitott és integrált gazdaság, a fenntartható fejlődés és a konfliktusok békés megoldása, és mivel alapköve az euro-atlanti térség biztonságának és stabilitásának;
B. mivel az EU és az USA kulcsfontosságú szerepet tölt be világszinten, és a nemzetközi jog és a multilaterális intézmények, különösen az ENSZ rendszere alapján osztozik a gazdasági és pénzügyi válság és az éghajlatváltozás kezelésének, a konfliktusok megoldásának és a lefegyverzésnek, a szegénység felszámolásának és a többi millenniumi fejlesztési cél megvalósításának, az emberi jogok és a jogállamiság védelménekés előmozdításának, valamint a terrorizmus és a nukleáris fegyverek elterjedése elleni küzdelemnek a felelősségében, és felhívja egyéb partnereit, hogy működjenek együtt ilyen irányú erőfeszítéseiben;
C. mivel a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) és a Transzatlanti Energiatanács munkájának célja a transzatlanti piac jobb működése, ami elősegíti a fenntartható gazdasági fejlődést és a társadalmi igazságosságot;
D. mivel az EU és az USA közös felelőssége, hogy az éghajlatváltozás elleni hatékony küzdelem érdekében megfelelő globális kötelezettségvállalások szülessenek az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek közelgő 17., durbani ülésszakán;
A globális környezetvédelmi irányítás kihívásai
1. ami a globális környezetvédelmi irányítást illeti, üdvözli az USA és az EU közötti együttműködést, melynek célja, hogy a Montreali Jegyzőkönyv értelmében eredményesebben lépjenek fel a fluorozott szénhidrogének (HFC-k) éghajlatváltozásra gyakorolt hatásával szemben; felhívja mindkét felet, hogy a Rio +20 csúcstalálkozón tegyenek konkrét javaslatokat olyan innovatív finanszírozási forrásokra, melyek a fejlődő országok azon intézkedéseit támogatnák, melyek a riói egyezmény célkitűzéseinek megvalósítását segítik elő, különös tekintettel az éghajlat és a biológiai sokféleség védelmére, az elkerülhetetlen éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, valamint a zöld gazdaságokra való áttérésre;
2. úgy véli, hogy a nemzetközi szintű környezetvédelmi irányítást tovább kell erősíteni, valamint javasolja, hogy az ENSZ környezetvédelmi programját alakítsák át az ENSZ szakosított intézményévé; felhívja továbbá az Európai Uniót és az Egyesült Államokat, hogy vitassák meg egy környezetvédelmi törvényszék felállításának lehetőségét;
3. felismerve, hogy a Koppenhágai Megállapodásban vállalt és a Cancúni Megegyezésben rögzített jelenlegi kötelezettségvállalások és ígéretek messze nem elegendőek azon célkitűzés eléréséhez, melynek értelmében az átfogó globális éves felszíni középhőmérséklet-növekedést 2°C-ra kell korlátozni, hangsúlyozza, hogy globális szinten sürgős előrelépést kell tenni az üvegházhatású gázok kibocsátása elleni küzdelemben; felhívja továbbá az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, hogy dolgozzanak együtt annak biztosítása érdekében, hogy a durbani éghajlat-változási konferencián megegyezzenek a részletes megbízatásról, hogy 2015-ig lezárhassák az átfogó éghajlat-változási megállapodásról szóló tárgyalásokat;
Külügy és biztonságpolitika
4. rámutat, hogy az arab tavasz kikövezte az utat a Földközi-tenger térségében és a Közel-Keleten régen várt reformfolyamatoknak; hangsúlyozza, hogy az EU és az USA szoros együttműködésére van szükség a régióra vonatkozó hatékony stratégia kidolgozásához, mely végigkíséri és előmozdítja az érintett országok átalakulását egy teljesen kialakult és működő demokratikus berendezkedés felé; e tekintetben kéri az EU-tól és az Egyesült Államoktól, hogy erősítsék a koordinációt és a közös megközelítéseket, valamint fokozzák a szinergiákat, hogy választ adjanak azon emberek jogos törekvéseire, akik bátran szembe mertek nézni a diktatórikus rendszerekkel, valamint hogy szüntessék meg az átfedéseket és a versengést, amelyek alááshatják a folyamat sikerességét;
5. e tekintetben hangsúlyozza, hogy az izraeli–palesztin konfliktus megoldása alapvető fontosságú az egész régió stabilitása és békés fejlődése érdekében; felhívja az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, hogy teljesítsék az ígéreteket és a kötelezettségvállalásokat, megtéve a szükséges erőfeszítéseket, hogy a békefolyamatok folytatása tiszteletben tartsa a Kvartett által meghatározott menetrendet, valamint véghezvigye a tartós, átfogó rendezést, amely egy élhető, biztonságos és garantált határokkal rendelkező Palesztin államot képzel el Izrael mellett; különösen kéri, hogy hozzanak létre egy közös EU–USA kezdeményezést annak érdekében, hogy meggyőzzék az izraeli kormányt, hogy vonja vissza a döntését, miszerint Ciszjordániában felgyorsítja 2000 egység telepítését, valamint hogy visszatartja a Palesztin Nemzeti Hatóságot megillető vámbevételeket, mintegy válaszként Palesztina UNESCO-ba való felvételére;
6. aggodalmát fejezi ki a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség legújabb jelentése kapcsán, mely szerint Irán nukleáris technológiai programját katonai célokra is fel lehet használni; hangsúlyozza a közel-keleti nukleáris fegyverkezési verseny kockázatát; elutasítja a bármelyik oldalról érkező provokációt és hangsúlyozza, hogy a nemzetközi és regionális szereplőknek együtt kellene működniük az ilyen fejlemények elkerülése érdekében;
7. úgy véli, hogy kizárólag átfogó, nemzetközi szintű diplomáciai erőfeszítések – köztük a nukleáris fegyverek leszerelésére irányuló lépések – tudnak véget vetni a kormányok részéről a nukleáris technológia civil és katonai célú felhasználása iránt tanúsított veszélyes és kedvezőtlen ragaszkodásnak, valamint felhívja a nukleáris fegyverrel rendelkező államokat, hogy támogassák az ENSZ főtitkárának a nukleáris fegyverekre vonatkozó egyezményre irányuló javaslatát; erőteljesen támogatja azokat a terveket, melyek atomfegyvermentes övezetet hoznának létre a Közel-Keleten és Európában, ami a nukleáris fegyverek teljes megszüntetése felé mutatna;
8. hangsúlyozza, hogy a transzatlanti biztonság szoros kapcsolatban áll az EU biztonságával és védelmi politikáival, emellett azonban olyan közös intézmények is támogatják, mint az EBESZ és a NATO; sürgeti mindkét partnert, hogy komolyan fektessenek be a szerződésen alapuló leszerelésbe és a fegyverek elterjedésének megakadályozásába, valamint a kettős felhasználású elemeket érintő szigorúbb ellenőrzési rendszer kiépítésébe; felhívja az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, hogy vonják le az arab tavasz tanulságait és köteleződjenek el a globális fegyverkereskedelmi szerződés létrehozása mellett, ami megakadályozná a nem demokratikus és diktatórikus rendszerek felé irányuló fegyverkereskedelmet; kiemelten sürgeti az Egyesült Államokat, valamint az EU tagállamait, hogy az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezmény (CCW) keretében tartózkodjanak egy olyan jegyzőkönyv támogatásáról, amely megengedné a kazettás lőszerek használatát;
9. felhívja az Egyesült Államokat és az Európai Unió tagállamait, hogy vigyék sikerre a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló 2012. évi konferenciát; sürgeti az Egyesült Államokat, hogy vonja ki Európából a taktikai atomfegyvereit, hogy teljesülhessen az atomfegyvermentes Európa egyik feltétele, valamint hogy ratifikálja az Átfogó Atomcsend Szerződést; aggodalommal tölti el az Egyesült Államok politikája, melynek célja India mint a Nukleáris Szállítók Csoportja (NSG) új tagjának támogatása, holott India elutasítja az olyan nemzetközi normákhoz való csatlakozást, mint például az atomsorompó-szerződés;
10. felhívja a 21 NATO-tag uniós tagállamot és az Egyesült Államokat, hogy mondjanak le arról az ötletről, miszerint a rakétavédelmi pajzs telepítéséről megerősítő döntést hoznak a 2012-ben Chicagóban megrendezendő NATO-csúcsértekezleten; különösen figyelmeztet Oroszország e kezdeményezésből való kizárásának következményeire;
A transzatlanti gazdasági együttműködés és a TGT
11. hangsúlyozza, hogy a szociális piacgazdaságon alapuló transzatlanti piac jobb működése érdekében szorosabbra fűzött transzatlanti partnerség fontos eszköz a globális kereskedelmi kapcsolatok helyreállításában és a globális gazdasági és társadalmi válságok kezelésében;
12. mindkét oldalt felszólítja annak elismerésére, hogy a kereskedelempolitika összefügg a globális pénzügyi stabilitás megteremtésére és a fő gazdaságok közötti tisztességes valutaátváltási árfolyamra vonatkozó kilátásokkal; javasolja, hogy a fenntarthatóbb globális kereskedelmi egyensúly kialakítása érdekében a két fél a megfelelő multilaterális kapcsolatban működjön együtt, többek között az alábbi intézkedések révén: agresszív exportirányultságot visszafogó intézkedések, kötelező nemzetközi szociális standardok, a dömpingellenes szabályok újbóli meghatározása környezeti dömping belefoglalása érdekében, a pénzügyi szolgáltatások kereskedelménak liberalizálására vonatkozó kritériumok és korlátok kidolgozása, valamennyi mezőgazdasági exporttámogatás betiltása és az élelmiszer- és kiskereskedelmi ágazatokba történő külföldi befektetések kritériumai;
13. üdvözli a felvetést, hogy a TGT-re ruházzák a stratégiai gazdaságpolitikai koordináció szerepét, különösen a G-20-folyamathoz kapcsolódó kérdésekben; emlékeztet azonban, hogy – az amerikai és az európai jogalkotók szoros együttműködésével – a TGT-re ruházott bármilyen politikaalakító szerepet körültekintően kell egyensúlyba hozni a transzatlanti politikai menetrendben felmerülő olyan konkrét kérdések megoldásának folyamatos keresésével, mint a pénzügyi piacok, a zöld gazdaság, a digitális menetrend, a csúcstechnológia és az innovációs politikák;
14. üdvözli a nyersanyagokkal foglalkozó ágazati munkafolyamatnak a TGT innovációs partnerségének keretein belüli létrehozását; úgy véli, hogy a ritkaföldfémek kérdése ezen munkafolyamaton belül kiemelt figyelmet érdemel; felhív az együttműködésen alapuló kutatási menetrend kialakítására és a kritikus nyersanyagokra vonatkozó bevált gyakorlatok megosztására, különösen a Japánnal folytatott háromoldalú együttműködés keretében, felhív az elsődleges és másodlagos nyersanyagokra vonatkozó adatok megosztására irányuló transzatlanti együttműködésre; úgy véli, hogy az együttműködésnek tartalmaznia kellene a közös előrejelzést, az ellátási láncok elemzését, a közös készletekről szóló tanácskozásokat és az adatformátumok összehangolását is; úgy véli, hogy a Japánnal együttműködő transzatlanti partnerségnek elő kell mozdítania a nyersanyagokkal foglalkozó, a Nemzetközi Energiafórumhoz hasonló (NEF) globális irányítási szervezeteket; felhívja az Európai Bizottságot, hogy a kritikus nyersanyagok, különösen a ritkaföldfémek kérdését tűzze a következő EU–USA csúcstalálkozó napirendjére;
15. üdvözli a tavalyi EU–USA csúcstalálkozó keretében a palagázról folytatott első megbeszéléseket kéri, hogy e kérdéssel kapcsolatban fordítsanak nagyobb figyelmet a kitermelés környezeti hatásaira és a transzatlanti együttműködésre; felhívja az Európai Bizottságot, hogy gyűjtsön össze több szakértői véleményt a palagázkitermelésről és -fogyasztásról, hogy koordinálja a szabályozási keret megfelelő felülvizsgálatát, és hogy hozzon létre közös szabványokat a Környezetvédelmi és az Energiaügyi Főigazgatóság, illetve az Európai Vegyianyag-ügynökség, és az USA-beli megfelelőik, mint például a Környezetvédelmi Ügynökség között; úgy véli, hogy az első konkrét eszmecserének 2012-ben, legjobb esetben az EPA palagázról szóló tanulmányának közzétételét követően kell sorra kerülnie egy egynapos konferencia keretében;
16. arra ösztönzi az EU–USA Energiaügyi Tanácsot, hogy munkálkodjon az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások, illetve az utóbbival összefüggő politikák, intézkedések és technikák nagyfokú fejlesztését és bevezetését támogató energiastratégiák összehangolásán, amely potenciálisan több millió új zöld munkahely létrehozását eredményezheti; mindkét felet felszólítja, hogy a lehető legnagyobb mértékben hangolják össze a bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat, ideértve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását közvetlenül vagy közvetetten érintőket is;
17. sajnálatát fejezi azzal kapcsolatban, hogy amerikai képviselőház elfogadta a 2594. számú törvényjavaslatot, amelynek célja, hogy megtiltsák az amerikai légitársaságoknak, hogy eleget tegyenek az EU kibocsátás-kereskedelmi jogszabályaiban megfogalmazott követelményeknek; felkéri az Egyesült Államok szenátusát, hogy ne szavazza meg ezt a törvényjavaslatot, és felkéri a TGT-t, hogy ösztönözze építő jellegű párbeszéd kialakulását az üvegházhatást okozó gázok nemzetközi közlekedésből eredő kibocsátásának csökkentéséről;
18. elismeri, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok szabványozási rendszerei eltérőek; úgy véli, hogy ezen különbségek ellenére kiemelten kell kezelni a transzatlanti szabványozási együttműködést, különösen egy jobban működő transzatlanti piac összefüggésében; úgy véli, hogy a szabványokkal kapcsolatos együttműködést leginkább a kialakulóban levő technológiák, például az elektromos járművek vonatkozásában kell előmozdítani a kereskedelem és együttműködtethetőség e területen történő elősegítése érdekében;
19. fokozott együttműködésre és a gyakorlatok megosztásra hív fel az innovációs politikák kidolgozása terén, különös tekintettel az egyetemeknek/tudományos köröknek, a kis- és középvállalkozásoknak/magánszektornak és a közszférának kedvező nyílt innovációs modellekre;
20. üdvözli, hogy az Egyesült Államok Fogyasztóitermék-biztonsági Bizottságának az EU-val való tárgyalásokra vonatkozó megbízatásába egy olyan megállapodásra vonatkozó jogalapot is beillesztettek, amely javítaná a veszélyes termékekkel, sérülésekkel és mind az uniós tagállamok, mind az Egyesült Államok által meghozott korrekciós intézkedésekkel kapcsolatos információk cseréjét;
21. úgy véli, hogy az árutőzsdén való spekuláció – amely komoly tényező volt az élelmiszerárak utóbbi években történt szélsőséges ingadozásában – csökkentése párbeszédre érdemes pont lenne mindkét fél számára; e tekintetben emlékeztet arra, hogy el kell riasztani a spekulánsokat attól, hogy a szabályozási rendszerek eltéréseit kihasználva csemegézzenek, és továbbra is instabil helyzetet teremtsenek az árutőzsdéken való tömeges spekulatív mozgásokkal; üdvözli az Egyesült Államok tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló törvényét (Dodd-Frank Wall Street Reform and Consumer Protection Act), és felkéri a feleket, hogy folytassák a piacok nagyobb mértékű átláthatóságának biztosítására és a spekulatív viselkedés korlátozására irányuló törekvéseiket;
22. üdvözli az arra irányuló kezdeményezést, hogy a TGT tűzze napirendjére a befektetési együttműködés kérdését; meg van győződve arról, hogy a befektetési együttműködés és védelem közös kritériumai segíthetnek egy fenntarthatóbb egyensúly kialakításában a befektetők közpolitikai célokkal szembeni jogai és kötelezettségei között;
23. emlékeztet, hogy a kereskedelem és a beruházások nem vámjellegű, a TGT által lebontandó akadályai közül némelyek a jogalkotó testületek arra irányuló tudatos tevékenységeiben gyökereznek, hogy elősegítsék a szociális, egészségügyi, kulturális vagy környezetvédelmi célkitűzések teljesülését, és ezért a megfelelő jogalkotási aktusok hiányában nem törölhetők el;
24. ismételten felszólítja az EU és az USA vezetőit, továbbá a TGT társelnökeit, hogy vegyék figyelembe a jogalkotóknak a TGT sikerességében betöltött kulcsfontosságú szerepét; sürgeti őket, hogy teljes mértékben és közvetlenül vonják be a transzatlanti jogalkotói párbeszéd képviselőit a TGT tevékenységébe, mivel a jogalkotók végrehajtó ágaikkal közösen felelősek a TGT számos határozatának átvételéért és felügyeletéért;
Pénzügyi stabilitás és nemzetközi szabályozási arbitrázs
25. hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és monetáris zavarok, a tőkeáttétel-csökkentés és egy újabb hitelszűke veszélye még nem múlt el; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az összehangolt makroszintű gazdaságpolitikák létfontosságúak a fenntartható globális gazdasági fellendülés eléréséhez;
26. kiemeli annak fontosságát, hogy az újonnan létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület és az amerikai Pénzügyi Felügyeleti Bizottság összehangoltan közelítse meg a „bedőléshez” túl nagy pénzügyi intézmények (rendszerszempontból jelentős pénzügyi intézmények) meghatározását, szabályozását és felügyeletét; azzal a végső céllal, hogy ne maradjanak a világon rendszerszempontból jelentős pénzügyi intézmények;
27. kitart amellett, hogy szükség van a Bázel III megállapodás végrehajtására, amely tőkeáttételi arányokat és a rendszerszempontból jelentős pénzügyi intézmények többlettőke-szükségletét, valamint likviditáskezelési standardokat tartalmaz, és felső korlátokat ír elő a kockázatvállalási hajlamot ösztönző jutalékok és osztalékok esetében; kiemeli, hogy a Bázel III-nak ténylegesen véget kell vetnie az off-shore mérlegstruktúráknak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az átmeneti időszakok túl hosszúak, és olyan tőkeemeléseket írnak elő, amelyek a pénzügyi válság drámai tapasztalatai fényében nem elegendőek;
28. kiemeli, hogy a számviteli standardok összehasonlíthatósága elengedhetetlen az azonos versenyfeltétek megőrzésének és az adatok globális összehasonlíthatóságának biztosításához; javasolja egy nyilvános, demokratikusan ellenőrzött nemzetközi számvitelistandard-testület létrehozását, amely felülkerekedne az EU és az USA közötti számviteli eltéréseken és az ennek eredményeképpen felmerülő, a pénzügyi stabilitást veszélyeztető fenyegetéseken;
29. hangsúlyozza az USA-beli és európai uniós szabályozók közötti hatékony információcsere fontosságát, különös tekintettel a szabályozók származékos ügyleteket tartalmazó kereskedési adattárakhoz, a bankok közötti tőke- és kockázatáramlásra vonatkozó információkhoz és befektetési alapokhoz való hozzáférésére a rendszerkockázatok szemmel tartása és a szabályozási arbitrázs hatáskörének és ösztönzőinek korlátozása érdekében;
30. hangsúlyozza, hogy az egyik joghatóság alatt hozott szabályozási standardoknak minimális viszonyítási alapként kellene szolgálniuk a többi joghatóság számára, ami a nemzetközi pénzügyek szabályozásának folyamatos és egyre alaposabb összehangolódásához vezetne, különös tekintettel a tőzsdén kívüli származékos ügyletek elszámolására, a hitelminősítő ügynökségek szabályozására, az alternatív befektetési alapokra, az értékpapírok fedezetlen eladására és a hitel-nemteljesítési csereügyletekre; ebből a szempontból sajnálatát fejezi ki az Egyesült Államok azon döntésével kapcsolatban, amely a devizaügyleteket a tőzsdén kívüli elszámolására vonatkozó szabályozások hatáskörén kívülre helyezi;
Az alapvető jogok és az adatvédelem
31. üdvözli a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében bűncselekmények, köztük terrorcselekmények megelőzése, kivizsgálása, észlelése és ezek nyomán büntetőeljárások megindítása céljából átadott és feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, az EU és az USA közötti megállapodással kapcsolatos tárgyalások 2011. márciusi elindítását; reméli, hogy a közeljövőben e tárgyalások terén jelentős előrelépés történik; emlékeztet a közelgő EU–USA csúcstalálkozóról szóló 2010. november 11-i állásfoglalásában szereplő ezen megállapodással kapcsolatos álláspontjára, és hangsúlyozza, hogy egy ilyen keretmegállapodásnak az alapvető jogok magas szintű védelmét kellene biztosítania, jogilag kötelező erejű és érvényesíthető adatvédelmi normákat meghatározva, és olyan mechanizmusokat létrehozva, amelyek biztosítják a gyakorlatban e normák tényleges alkalmazását;
32. felkéri az Egyesült Államok kormányát, hogy, az ACTA hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásban foglaltak és az Egyesült Államok alkotmányában előírt alapvető jogok közötti lehetséges konfliktus ismeretében hagyja az USA jogalkotóira az ACTA egyesült államokbeli ratifikációjára vonatkozó végső döntést;
33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának, a Transzatlanti Jogalkotók Párbeszéde társelnökeinek, a Transzatlanti Gazdasági Tanács társelnökeinek és titkárságának.