ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Iránról és az iráni atomprogramról (2012/2512(RSP))
25.1.2012
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Johannes Cornelis van Baalen, Marietje Schaak, Alexander Alvaro az ALDE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0017/2012
B7‑0017/2012
az Európai Parlament állásfoglalása Iránról és az iráni atomprogramról (2012/2512(RSP))
Az Európai Parlament,
– tekintettel Catherine Ashton, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által az E3+3 nevében az Iránnal 2011. január 20-án, 21-én és 22-én Isztambulban folytatott találkozót követően tett nyilatkozatra,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Iránról szóló, 2011. november 18-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Iráni Iszlám Köztársaságra vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2010. február 10-i és a 2011. március 10-i állásfoglalásokra,
– tekintettel Irán atomsorompó-szerződés melletti kötelezettségvállalására – és hogy e szerződés valamennyi részes államának maradéktalanul eleget kell tennie kötelezettségeinek –, valamint emlékeztetve a részes államok azon jogára, hogy e szerződés I. és II. cikkével összhangban fejlesszék az atomenergia diszkrimináció nélküli, békés célokra történő kutatását, előállítását és felhasználását,
– tekintettel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) kormányzótanácsának határozatára, (GOV/2006/14), amely kimondja, hogy az iráni atomenergia kérdésének megoldása hozzájárulna az atomfegyverek általános leszerelésére irányuló erőfeszítésekhez, valamint a tömegpusztító fegyverektől – és a szállításukra szolgáló eszközöktől – mentes Közel-Keletre vonatkozó célkitűzés megvalósításához,
– tekintettel az atomsorompó biztosítékokról szóló (Norvégia, Lengyelország és Jugoszlávia között létrejött) megállapodásnak, valamint a Biztonsági Tanács vonatkozó rendelkezéseinek az Iráni Iszlám Köztársaságban való végrehajtásáról szóló, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) által kormányzótanácsának benyújtott 2011. november 8-i jelentésre,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének vonatkozó határozataira, közöttük az 1696 (2006), 1737 (2006), 1747 (2007), 1803 (2008), 1835 (2008), 1887 (2009) és 1929 (2010) számú határozatára, valamint az ENSZ elnökének 2006. március 29-i, e rendelkezéseket megerősítő nyilatkozatára (S/PRST/2006/15),
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel fontos politikai és diplomáciai erőfeszítéseket tenni egy olyan tárgyalásos megoldásra, amely garantálja, hogy Irán atomprogramja kizárólag békés célokat szolgál, és emlékeztetve Törökország és Brazília erőfeszítéseire, amelyek célja egyezmény kötése Iránnal a teheráni kísérteti reaktorról, amely egyezmény bizalomépítő intézkedésként szolgálhat;
B. mivel a jelentés említi azt is, hogy, bár a Biztonsági Tanács állásfoglalásai értelmében kötelessége lenne felfüggeszteni e tevékenységeket, Irán továbbra is folytatja a hasadóanyag-dúsítást és -újrafeldolgozást; mivel azonban az atomsorompó-egyezmény önmagában nem zárja ki a részes felek számára a dúsítási tevékenységek lehetőségét, és mivel Irán hasadóanyag-dúsítási programja így nem áll összeütközésben az egyezmény rendelkezéseivel;
C. mivel bár Irán bejelentette, hogy februárban beindul a 20%-os urániumdúsításra képes fordói üzem, Irán megerősítette, hogy január végén egy hónapos ellenőrzésre várja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség munkatársait;
1. ismételten felszólítja Iránt, hogy állítsa le a dúsítási technológia fejlesztését, amely messze túllép a polgári célzatú, biztonságos üzemanyag-ellátás biztosításához szükséges kereteken, és nincs tekintettel a rejtett katonai szándékokkal kapcsolatos nemzetközi aggályokra;
2. elismeri, hogy szankciók és diplomáciai intézkedések segíthetnek arra késztetni az iráni kormányt, hogy fogadja el és tartsa tiszteletben az ENSZ határozatait, elkerülve egy katonai beavatkozás eshetőségét; figyelembe véve, hogy ezek a szankciók mindmáig nem hozták meg a nemzetközi szinten kívánt eredményeket; sajnálja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában Kína és Oroszország jelenleg elutasítja az Iránnal szembeni szankciókat;
3. kéri, hogy a szankciók vagy korlátozó intézkedések a kitűzött célt kövessék és azzal arányosak legyenek, azaz céljuk csak az elnyomó vagy bűnös rendszerek elszámoltatható elitjének és a kötelességszegő államok felelős nem állami szereplőinek befolyásolása legyen, a lehető legkisebbre csökkentve a polgári lakosságra, különösen annak legkiszolgáltatottabb rétegeire gyakorolt ellentétes hatást; (az EU korlátozó intézkedéseiről szóló Watson-jelentés);
4. emlékeztet azonban arra, hogy Irán – ellentétben néhány, atomfegyverekkel rendelkező országgal – részes fele az atomsorompó-egyezménynek, és ily módon lehetővé teszi a NAÜ számára a bejelentett nukleáris létesítményekben végzett ellenőrzéseket;
5. komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Irán urándúsító létesítményt építtetett Kum városban, megszegve ezzel a dúsítással kapcsolatos valamennyi tevékenység felfüggesztésére vonatkozó kötelezettségeit;
6. ismételten kifejezésre juttatja, hogy eltökélt szándéka a NAÜ hatóságának megerősítése és a NAÜ kormányzótanácsa szerepének hathatós támogatása, és dicsérettel illeti a NAÜ-t az Irán atomprogramjával kapcsolatos megoldatlan kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseiért;
7. Nyomatékosan felszólítja Iránt, hogy maradéktalanul működjön együtt a NAÜ-vel minden megoldatlan kérdésben – és különösen azokban, amelyek aggodalmakat támasztanak az iráni atomprogram lehetséges katonai vetületével kapcsolatban –, többek között haladéktalanul biztosítson hozzáférést a NAÜ által megjelölt helyszínekhez, felszerelésekhez, személyekhez és dokumentumokhoz, továbbá hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a NAÜ rendelkezésére bocsássanak az Iránban végzett munkájának teljesítéséhez szükséges mindenforrást és felhatalmazást;
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, a NAÜ főigazgatójának, a Mashreq-országok, az Öböl menti Együttműködési Tanács, Izrael, Palesztina, Irak, Törökország kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.