ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az EU és Marokkó közötti, a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló megállapodásról (2012/2522(RSP))
8.2.2012
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Paul Murphy, Willy Meyer, Patrick Le Hyaric, Nikolaos Chountis, João Ferreira, Jacky Hénin, Sabine Wils, Søren Bo Søndergaard, Younous Omarjee, Sabine Lösing, Marie-Christine Vergiat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0047/2012
B7‑0055/2012
az Európai Parlament állásfoglalása az EU és Marokkó közötti, a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló megállapodásról (2012/2522(RSP))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (15975/2010),
– tekintettel a mezőgazdasági és a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a halakra és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről, továbbá az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás módosításáról, valamint az ahhoz csatolt 1., 2. és 3. jegyzőkönyvnek és azok mellékleteinek felváltásáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodástervezetre,
– tekintettel az ENSZ 1754., 1783., 1813., 1920. számú határozataira, valamint az ENSZ összes korábbi határozatára, amely a nyugat-szaharai konfliktust a dekolonizáció kérdéseként kezeli, amelynek megoldásának a szaharai nép önrendelkezésén kell alapulnia,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az 1995-ben elindított barcelonai folyamat keretében az Európai Unió társulási megállapodásokat kötött körülbelül tizenkét, a Földközi-tenger déli részén fekvő országgal;
B. mivel a barcelonai folyamat célja a párbeszéd és az együttműködés megerősítése, és ezzel a béke, a biztonság és a stabilitás térségének megteremtése volt;
C. mivel a 2005-ben elfogadott rabati menetrend a munkavállalók, a mezőgazdasági kistermelők és a szegények érdekében egyre több szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttén és a régió kiegyensúlyozott fejlesztésén túl annak további liberalizálását helyezte előtérbe;
D. mivel a nemzetközi törvények és több ENSZ-határozat értelmében Nyugat-Szahara nem Marokkó része, ezért semmilyen, az EU és Marokkó között megszülető megállapodásból nem kell sem kizárni, sem abba implicit módon bevonni; mivel a Bíróság kijelentette, hogy az Uniót valamennyi fellépésében kötik a nemzetközi törvények, és Nyugat-Szahara megállapodásba történő bevonása nem felelne meg a nemzetközi törvényeknek;
E. mivel az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a közelmúltban lezajlott események rámutattak a Földközi-tenger déli partján fekvő országokkal folytatott uniós politika alapvető kudarcára;
F. mivel a Földközi-tenger déli partján fekvő országokkal folytatott uniós kereskedelmi politika főbb irányvonalai közé tartozik a béke, a szociális biztonság és stabilitás regionális integráció révén történő előmozdítása, a Földközi-tenger déli partján fekvő országok gazdaságának fenntartható fejlődése és diverzifikációja az ott élő lakosság életszínvonalának emelése érdekében;
G. mivel az arab tavasz forradalmai bebizonyították, hogy a demokratikus hiányosságokat az EU és a Földközi-tenger déli partján fekvő országok közötti bármely politikai területen elsőként a demokratikus hiányosságokat kell kezelni;
H. mivel az élelmiszer-önrendelkezés, az élelmiszer-biztonság, az ökoszisztémák megóvása és a gazdasági és társadalmi szerkezet megerősítése az uniós, illetve harmadik országok primer szektorában megköveteli, hogy a nemzetközi kereskedelem eltávolodjon a multinacionális vállalatok gazdasági dominanciájához és a vagyon náluk történő felhalmozódásához vezető versenylogikától;
I. mivel a Marokkóval folytatott kereskedelmi kapcsolatok során figyelembe kell venni az ország gazdasági és vidékfejlesztési szükségleteit, de különösen a marokkói és az európai uniós kis- és középtermelők szükségleteit, ezért elismeri a családi gazdaságok és a kisüzemi halászat fontos szerepét, illetve hogy szükség van a fenntartható mezőgazdasági és halászati tevékenységek támogatására, a természeti erőforrások, a vidéki és tengeri környezet, valamint a halállományok megóvására különösen a megfelelő vízgazdálkodás és a nagy monokulturális ültetvények elkerülése révén;
J. mivel fejleszteni kell a fenntartható munkalehetőségeket a marokkói mezőgazdasági, halászati és a kapcsolódó ágazatokban, hangsúlyozva a családi és parasztgazdaságok szerepét, tiszteletben tartva a munkavállalói jogokat és törekedve az élelmiszer-feldolgozó ipar bővítésére, ezáltal növelve a munkalehetőségek számát, aminek eredményeképpen szakképesítést igénylő, biztonságos, jól megfizetett és szakszervezeti érdekképviselettel rendelkező munkahelyek teremtődnek;
K. mivel kiemelt figyelmet kell fordítani a nemek közötti egyenlőség szempontjaira, jobb munkahelyeket biztosítva a nők részére, előmozdítva a családi élet és a munka összeegyeztetését a férfiak és nők számára egyaránt lehetővé tévő megoldásokat;
L. mivel a zöldség- és gyümölcságazat nagy fontossággal bír az Európai Unió déli országainak vidéki régióiban, különösen Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban, ahol a gazdasági és társadalmi válság aggasztó méreteket öltött;
M. mivel a Kereskedelmi Főigazgatóság által a manchesteri egyetemtől megrendelt, a földközi-tengeri térségi önálló szabad kereskedelmi övezetről szóló fenntarthatósági hatásvizsgálat (FHV) növekvő társadalmi nehézségeket és nem fenntartható környezetterhelést jósol;
N. mivel az EU és Marokkó közötti halászati partnerségi megállapodás meghosszabbítását az Európai Parlament 2011. december 14-én elutasította;
1. ellenzi az EU és Marokkó közötti, a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló megállapodást, illetve bármely olyan lépést, amely a földközi-tengeri országokkal szabadkereskedelmi megállapodások kötéséhez vezet; úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások megkötése hátrányosan érintené a kistermelőket, a munkavállalókat és a fiatalokat, valamint a környezetet a Földközi-tenger déli partján és az Unióban egyaránt;
2. sürgeti, hogy a Bizottság vonja vissza a szóban forgó megállapodást, és kezdeményezzen új tárgyalásokat a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés és az élelmiszer-biztonság és -önrendelkezés által Marokkóban és az Európai Unió országaiban támasztott szükségletek kielégítésére a Földközi-tenger mindkét partján kölcsönös előnyök biztosításával, valamint a termelők közötti verseny elkerülésével;
3. ragaszkodik ahhoz, hogy a gazdasági és kereskedelmi döntéshozatal során az erőfeszítések középpontjában az észak–dél és dél–dél irányú fejlesztési együttműködés megerősítése, valamint a különböző országokon belül az értékteremtési láncok javítása álljon, ami lehetővé teszi a tisztességes termelési és fogyasztási minták kialakulását;
4. úgy véli, hogy az összes fő érdekelt fél, a szakszervezetek, a kis- és középüzemi gazdálkodói szervezetek, valamint a kisüzemi halászati szervezetek azonos módon történő bevonásával folytatott tárgyalások kulcsfontosságúak a sikeres kereskedelmi kapcsolatok szempontjából, a munkavállalók, a kistermelők, a halászok és a fiatalok érdekében; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a természeti erőforrások védelme, a termelők megfelelő bérezése, a tisztességes fizetések és fenntartható munkahelyek teremtése bármely kereskedelmi tárgyalás eredményességének megítélése szempontjából a helyi piacokon stabilitást előidéző és a környezetet védő kulcsfontosságú elemekké váljanak;
5. aggodalmát fejezi ki, hogy a legfrissebb UNICEF-jelentések szerint 1,5 milliárd iskoláskorú gyermektől még mindig megtagadják az oktatáshoz való jogot, továbbra is folytatódik a gyermekmunka különösen a vidéki területeken, valamint a fokozottan exportorientált termelés alááshatja e jogellenes gyakorlat megállítására irányuló bármely erőfeszítést;
6. hangsúlyozza, hogy szükség van további, gondosan végrehajtott, független fenntarthatósági hatásvizsgálatok lefolytatására, amelyekbe bevonják az összes fő érdekelt felet, a szakszervezeteket, a kis- és középüzemi gazdálkodói szervezeteket és a kisüzemi halászati szervezeteket, hogy elkerülhetőek legyenek a Földközi-tenger déli partján és az Unió leginkább törékeny gazdaságaiban élő embereket érintő nem kívánt hatások;
7. meggyőződése, hogy a nemzetközi törvények értelmében Nyugat-Szaharát egyértelműen ki kell zárni bármely, az EU és a Marokkói Királyság között létrejövő megállapodás hatálya alól, ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a nyugat-szaharai néppel törvényes képviselőik révén külön megállapodások szülessenek, amennyiben erre igény merül fel;
8. megismétli, hogy soha nem ismerte el a nemzetközi jog Marokkó Nyugat-Szahara feletti fennhatóságát, és ez a Hágai Nemzetközi Bíróság 1975. októberi jelentésében is szerepel; megállapítja, hogy Marokkó törvénytelen módon tartja megszállás alatt Nyugat-Szaharát, és ezért természeti erőforrásai felett semmiféle hatalommal nem rendelkezik; kéri, hogy Nyugat-Szahara természeti erőforrásainak kiaknázása tekintetében szólítsa fel az Unió a Marokkói Királyságot a nemzetközi törvények betartására;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a tagállamoknak, Marokkó kormányának, valamint a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságnak.