ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a nigériai helyzetről (2012/2550(RSP))
7.3.2012
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Fiorello Provera, Rolandas Paksas, Lorenzo Fontana, Oreste Rossi, Claudio Morganti, Mara Bizzotto, Nikolaos Salavrakos, Niki Tzavela az EFD képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0131/2012
B7‑0134/2012
Az Európai Parlament állásfoglalása a nigériai helyzetről (2012/2550(RSP))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Nigériáról és a vallásszabadságról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,
– tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére,
– tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel a Nigériai Szövetségi Köztársaság alkotmányára és különösen annak „ A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság” című IV. fejezetében megfogalmazott, a vallásszabadság védelméről szóló rendelkezéseire,
– tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke 2011. december 26-i és 2012. január 22-i nyilatkozataira,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Boko Haram radikális iszlamista csoport által január 20-án az északi Kanoban elkövetett összehangolt bomba- és fegyveres támadás során legalább 186-an vesztették életüket, ami a csoport legtöbb emberéletet követelő támadása volt azóta, hogy a szervezet 2009-ben, alapítója és vezetője, Mohammed Yusuf meggyilkolását követően felkelést robbantott ki a nigériai demokrácia megdöntése céljából;
B. mivel a Boko Haram iszlamista csoport felszólított minden déli keresztényt és animistát, hogy hagyják el az ország északi államait, és a saría jog Nigéria-szerte való bevezetését követeli, továbbá mivel 2012 eleje óta legalább 200 ember veszítette életét a csoportnak tulajdonított támadásokban, 2011-ben pedig több mint 500 embert öltek meg;
C. mivel a Boko Haram március 4-én háborút deklarált a keresztények ellen, és kijelentette, hogy összehangolt támadássorozatot fog indítani az ország északi részeiben élő keresztény közösség egészének megsemmisítése céljából,
D. mivel február 26-án a Boko Haram két öngyilkos merénylője Jos városában egy templom előtt felrobbantott egy robbanószerrel megrakott gépkocsit, és a merényletben 3 ember életét veszítette, 38 pedig megsebesült, továbbá mivel február 21-én a gyanú szerint iszlám szélsőségesek Suleja városban bombát robbantottak egy templomnál, ami öt embert megsebesített;
E. mivel az országban gyakoribbá váltak a etnikai villongások, melyeket a szektariánus erőszak táplált, amit Goodluck elnök kormánya – aki elismerte, hogy a békétlenség hevesebb, mint az 1960-as években zajlott polgárháború volt – minden erejével megpróbál kordában tartani;
F. mivel a nigériai biztonsági erők reformjára szólítottak fel azt követően, hogy a Boko Haram által karácsony napján elkövetett, 44 halálos áldozatot követelő bombamerénylet fő gyanúsítottjainak egyike 24 órán belül megszökött a január 14-én foganatosított előzetes letartóztatásból;
G. mivel a nigériai kormány az erőszakos felkelésre a főváros, Abuja, biztonságának megerősítésével és tucatnyi gyanúsított letartóztatásával válaszolt, valamint a négy északi állam egyes részein kijárási tilalmat és szükségállapot rendelt el;
H. mivel a nigériai kormány számára a legnagyobb akadály a Boko Haram által jelentett probléma megoldásában a csoport szerkezetével, vezetőségével és ideológiájával kapcsolatos információk hiánya, ami megnehezíti bizonyos személyek elszigetelését;
I. mivel Nigéria 160 milliós lakosságát a délen élő keresztények és az északi muzulmánok alkotják;
J. mivel Jos város az északi és déli területek közti választóvonalként ismeretes;
1. elítéli a keresztény közösségek elleni brutális támadásokat, és felhívja a nigériai kormányt, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést az észak-nigériai iszlamista fegyveres mozgalom által előidézett problémák kezelésére;
2. úgy véli, hogy Nigéria fegyveres erőin belül nagyobb átláthatóságra és határozottságra van szükség a szektariánus támadásokban részt vevő gyanúsítottak felkutatása és elfogása érdekében, valamint intézkedni kell a keresztény vallásgyakorlás helyszíneinek és a keresztény közösség lakóhelyeinek védelmében az ország egészében, és különösen az északi területeken;
3. sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy lépjen fel haladéktalanul a keresztény közösségek alapvető jogai és szabadságai támogatása érdekében Nigériában és az észak- és nyugat-afrikai országokban;
4. hangsúlyozza, hogy a nigériai vallási vezetőknek fel kell lépniük azok ellen, akik erőszakra bujtanak fel, és le kell fektetniük a vallási tolerancia és megértés alapjait;
5. felszólítja a nigériai szövetségi kormányt, hogy tegyen konkrét és azonnali lépéseket az etnikumok közötti, valamint a vallások közötti párbeszéd támogatása érdekében, és üdvözli Goodluck Jonathan elnök kezdeményezését a vallási és etnikai közösségek vezetőinek összehívására;
6. felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy támogassa a nigériai hatóságoknak az iszlamista lázadás problémájának hatékony kezelésére irányuló erőfeszítéseit;
7. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen az Egyesült Államokkal és egyéb adományozókkal együtt összehangolt erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a szektáriánus erőszak által leginkább érintett területek a munkahelyteremtést segítő fejlesztési segélyhez jussanak;
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Nigéria szövetségi kormányának, az Afrikai Unió intézményeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek (PAP).