ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a nigériai helyzetről (2012/2550(RSP))
7.3.2012
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Mario Mauro, Alojz Peterle, Filip Kaczmarek, Michèle Striffler, Bogusław Sonik, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Gay Mitchell, Cristian Dan Preda, Laima Liucija Andrikienė, Santiago Fisas Ayxela, Ria Oomen-Ruijten a PPE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0131/2012
B7‑0138/2012
Az Európai Parlament állásfoglalása a nigériai helyzetről (2012/2550(RSP))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés J.2. cikke alapján elfogadott, Nigériáról szóló, 1995. december 4-i 95/544/KKBP közös álláspontra (HL L 309., 1995.12.21., 1. o.),
– tekintettel a Tanács 1997. november 28-i határozataira a fent említett közös álláspont érvényességének meghosszabbításáról (HL L 338., 1997.12.9., 8. o.), illetve a közös álláspont végrehajtásáról (HL L 338., 1997.12.9., 7. o.),
– tekintettel a Nigériáról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az emberi jogok Nigériában történő megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a polgári és politikai jogok 1966. évi nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Nigéria 1993. október 29-én ratifikált,
– tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. évi afrikai alapokmányára, amelyet Nigéria 1983. június 22-én ratifikált,
– tekintettel a Nigériai Szövetségi Köztársaság alkotmányára és különösen annak a vallásszabadság védelméről szóló, „A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság” című IV. fejezetben található rendelkezéseire,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. szomorúan véve tudomásul az emberéleteket követelő közelmúltbeli lázadásokat, amelyek azt követően törtek ki, hogy az elméletileg a költségvetési fegyelem Afrika legnagyobb olajtermelő országában történő javítására irányuló széles körű gazdasági reformok keretében január 1-jétől megszűntek az üzemanyagár-támogatások; mivel a beszámolók szerint a benzinár-támogatás kudarca elsősorban a kormányzati hatékonyság hiányára és a korrupcióra vezethető vissza;
B. mivel ez a messzemenően népszerűtlen intézkedés jól mutatja, hogy mennyire elidegenedtek egymástól a kormány és egy szűk körű elit, illetve a napi kevesebb mint 2 dollárból élő átlagemberek;
C. megdöbbenve a közelmúltban Nigéria több régiójában bekövetkezett erőszakhullámok – többek között a vallási szimbólumok és templomok elleni gyáva támadások, valamint keresztények karácsony idején történt meggyilkolása és megsebesítése – miatt, amelyek aggasztóan sok emberéletet követeltek;
D. mivel a kormány még mindig nem tud úrrá lenni a helyzeten;
E. megdöbbenve a Boko Haram iszlamista szekta által elkövetett fegyveres és bombatámadások legújabb hulláma miatt, amelynek során január 20-án legkevesebb 185 ember vesztette életét Kanóban, és amely főként rendőrállomásokat vett célba; mivel a Boko Haram egy, a városban éjszaka kiosztott szórólapon figyelmeztette Kano lakosait, hogy folytatni fogja a biztonsági szervek elleni támadásokat, és kitartásra szólított fel, mivel a csoport célja egy „iszlamista rendszer” bevezetése;
F. mivel a Boko Haram keresztényeket vett célba – éppen karácsony napján, amikor több tucat ember vált a robbantások áldozatává, amelyek közül a legpusztítóbb 44 emberéletet követelt a fővárosban, Abujában, egy katolikus templom mellett –, valamint megesküdött, hogy vallási háborút indít a keresztények ellen, és kiűzi őket az ország muszlim többségű északi részéről;
G. mivel a Boko Haram január 3-án ultimátumot adott ki, és három napot adott az Észak-Nigériában élő keresztényeknek a távozásra; mivel az, hogy január 5-én Gombéban legkevesebb nyolc, istentiszteleten részt vevő keresztényt, január 6-án pedig Mubiban 20 gyászoló keresztényt öltek meg, azt mutatja, hogy a halálos áldozatokat követelő karácsonyi templomi robbantásokat és a röviddel azután egy dél-nigériai iszlám iskolánál elkövetett robbantást követően egyre nő a feszültség;
H. döbbenten értesülve a február 26-i, gépkocsival elkövetett öngyilkos merényletről, amelyben legkevesebb három ember halt meg és legkevesebb 38-an szenvedtek sérüléseket egy katolikus templomnál a reggeli ima idején a közép-nigériai Jos forgalmas városában, aminek nyomán keresztény fiatalok megtorló támadásokat hajtottak végre, és az erőszakos cselekmények során legkevesebb két muszlim életét vesztette, számos muszlim tulajdonú üzletet pedig felgyújtottak; mivel az említett öngyilkos merényletért is a Boko Haram vállalta a felelősséget;
I. mivel az iszlamista csoport – amelynek neve azt jelenti, hogy „a nyugati oktatás bűn” – több mint 900 ember haláláért felelős, akik a 2009 júliusa óta elkövetett mintegy 160 különböző támadásban vesztették életüket; mivel több közelmúltbeli jelentés arra utal, hogy kapcsolat lehet a Boko Haram és az AQMI (Al Qaeda au Maghreb Islamique) között, ami komoly veszélyt jelentene a Száhel-övezet békéjére és biztonságára;
J. mivel Nigéria középső részének szövetségi államaiban az ebben a régióban rendszeresen fellángoló vallási és etnikai feszültségek miatti vallási és etnikai összecsapások következtében emberek ezrei haltak meg az elmúlt tíz évben;
K. mivel nem lehet minden esetben eldönteni, hogy a muzulmánok és keresztények közül ki az áldozat és ki a támadó, hiszen a történelem során mindkét csoport volt már mindkét szerepben;
L. mivel a jelenlegi instabilitás kiemeli Afrika legnépesebb nemzetének törékenységét;
M. mivel a nigériai stabilitás és demokrácia az ország fizikai határain túlmutató jelentőséget hordoz, hiszen Nigéria vezető szerepet tölt be a régióban és Szubszaharai-Afrikában;
N. mivel a felülvizsgált Cotonou-i Megállapodás 8. cikke értelmében az EU rendszeres politikai párbeszédet folytat Nigériával az emberi jogok és a demokratikus elvek témájában, ideértve az etnikai, vallási és faji alapú diszkriminációt is;
1. felszólítja a szövetségi kormányt, hogy a megfelelő intézkedések meghozatalával – például a kormányzati hatékonyság hiányának és a korrupciónak a kezelésével – oldja meg az országot érintő gazdasági és társadalmi problémákat;
2. határozottan elítéli a közelmúltbeli erőszakos cselekményeket, különösen a Boko Haram iszlamista szekta által elkövetett terrortámadásokat és a Nigéria érintett régióiban történt tragikus haláleseteket, és együttérzését fejezi ki az áldozatok hozzátartozóinak és a sebesülteknek;
3. sürgeti az összes közösséget, hogy fékezzék meg indulataikat, és törekedjenek a nigériai vallási és etnikai csoportok közötti különbségekből fakadó problémák békés megoldására;
4. felszólítja a szövetségi kormányt, hogy vizsgálja ki a legutóbbi erőszakos események kiváltó okait és gondoskodjon arról is, hogy az erőszak elkövetői az igazságszolgáltatás előtt feleljenek tetteikért; különösen felhívja a szövetségi kormányt, hogy lépjen fel keményen a Boko Harammal szemben, amely a mélyen gyökerező nigériai vallási feszültségek kihasználásával növeli saját erejét;
5. felszólítja szövetségi kormányt, hogy tegyen konkrét és sürgős intézkedéseket az etnikai és vallási csoportok között párbeszéd támogatására;
6. felszólít a társadalmi, gazdasági és etnikai konfliktusok gyökerének széles körű feltárására, valamint a régió problémáira hosszú távú és tartós megoldást nem nyújtó általános és leegyszerűsített magyarázatok kerülésére;
7. felszólítja a szövetségi kormányt, hogy védelmezze a lakosságot, és a minden polgárt megillető egyenlő jogok biztosításával, valamint a termékeny földek feletti ellenőrzéssel kapcsolatos problémák, illetve a munkanélküliség és a szegénység kezelésével találjon megoldást az erőszakot kiváltó okokra;
8. sürgeti az EU-t, hogy a felülvizsgált Cotonou-i Megállapodás 8. cikke értelmében folytassa a Nigériával megkezdett politikai párbeszédet, és sürgősen kezelje az egyetemes, regionális és nemzeti emberi jogi eszközök által biztosított gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsággal kapcsolatos problémákat;
9. hangsúlyozza a regionális együttműködés jelentőségét a Boko Haram és az AQMI (Al Qaeda au Maghreb Islamique) közötti esetleges kapcsolatból fakadó veszélyek kezelése szempontjából; ösztönzi a régió országait, hogy – többek között a vonatkozó regionális szervezeteken keresztül – mélyítsék el az együttműködést a Boko Haram és az AQMI közötti szinergiák megelőzése érdekében; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy támogassák ezeket a regionális erőfeszítéseket;
10. ismételten hangot ad aggályainak a vallásszabadsághoz való jog számos harmadik ország vallási kisebbségei esetében történő teljes körű és tényleges tiszteletben tartásával kapcsolatban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a szabad vallásgyakorlás csupán egyik aspektusa a vallásszabadsághoz való jognak, mivel az utóbbi magában foglalja a más vallásra való áttérés szabadságát, valamint a vallásosság tanítás, vallásgyakorlás és szertartások keretében – egyéni, közös, magán-, állami és intézményi szinten – történő kifejezését; ehhez kapcsolódóan rámutat, hogy a vallásszabadság központi eleme a nyilvánosság, és hogy a keresztények vallásszabadságának súlyos megsértését jelenti, ha megakadályozzák őket abban, hogy nyilvánosan megvallják hitüket, és vallásukat a magánszférába szorítják vissza;
11. hangsúlyozza, hogy a világ számos részén még mindig fennállnak olyan akadályok, amelyek meggátolják a szabad vallásgyakorlást, és felhívja Ashton alelnököt/főképviselőt és az Európai Bizottságot, hogy az emberi jogokat érintő vonatkozó kezdeményezéseik keretében ragaszkodjanak ehhez a kérdéshez;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Unió Tanácsának, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Nigéria szövetségi kormányának, az Afrikai Unió és az ECOWAS intézményeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ közgyűlésének, az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés társelnökeinek, valamint a Pánafrikai Parlamentnek (PAP).