ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) felhasználásáról és az USA Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló EU–USA megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségére vonatkozó bírósági véleményre irányuló kérelemről
12.4.2012
(2012/2615(RSP))
Cornelia Ernst a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B7‑0200/2012
Az Európai Parlament állásfoglalása az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) felhasználásáról és az USA Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló EU–USA megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségére vonatkozó bírósági véleményre irányuló kérelemről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkére és különösen annak (6) és (11) bekezdésére,
– tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) felhasználásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre[1],
– tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány felhasználásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának való továbbításáról szóló megállapodásra, amely a fent nevezett tanácsi határozattervezet mellékletét képezi[2],
– tekintettel az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0492),
– tekintettel a SWIFT-ről, az utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) és az ezekkel kapcsolatos transzatlanti párbeszédről szóló 2007. február 14-i állásfoglalására[3], az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) tekintetében az EU és Ausztrália között kötött megállapodás értékeléséről szóló 2008. október 22-i állásfoglalására[4], az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) tekintetében az EU és az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada között kötendő megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdéséről szóló 2010. május 5-i állásfoglalására[5], valamint az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló 2010. november 11-i állásfoglalására[6],
– tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleménnyel kapcsolatos 2010. október 19-i véleményére[7] és az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) felhasználásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslattal kapcsolatos 2011. december 9-i véleményére[8],
– tekintettel a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport által 2010. november 29-én elfogadott, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleményről szóló 7/2010 sz. véleményre, valamint az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) felhasználásáról és az USA Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló EU–USA megállapodás megkötéséről szóló 2012. január 6-i levélre,
– tekintettel az EUMSZ 16. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0099/2012),
– tekintettel eljárási szabályzata 90. cikkének (6) bekezdésére,
A. mivel az Európai Közösségek és az Egyesült Államok közötti, a PNR adatoknak a légi szállítók általi feldolgozásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma Vámügyi és Határvédelmi Irodájának történő továbbításáról szóló megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) megkötéséről szóló, 2004. május 17-i 2004/496/EK európai tanácsi határozat létrehozta az utasok PNR-adatainak légitársaságok általi továbbítását lehetővé tevő európai jogi keretet;
B. mivel az Európai Bíróság a C-317/04 sz. és C-318/04 sz. egyesített ügyekben 2006. május 30-án hozott ítéletében megfelelő jogalap hiányában a fent nevezett tanácsi határozatot megsemmisítette;
C. mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépését követően új PNR-megállapodások megkötéséhez a Tanács általi végleges elfogadásuk előtt a Parlament egyetértése szükséges;
D. mivel a Bizottság parafálta az új megállapodást és 2011. november 23-én a megállapodás megkötésére irányuló ajánlást küldött a Tanácsnak, amelyet a Tanács 2012. december 14-én aláírt; mivel a Parlament ugyanezen a napon megkapta a Tanács egyetértésre irányuló kérelmét;
E. mivel a megállapodás egyértelmű célja – miként azt 1. cikkében kimondja – olyan feltételek megállapítása, amelyeknek megfelelően a PNR-adatok továbbíthatók, feldolgozhatók és felhasználhatók, valamint védhetők;
1. úgy véli, hogy jogi bizonytalanság áll fenn a tekintetben, hogy a megállapodástervezet megfelel-e az európai uniós adatvédelmi jogszabályoknak és ezáltal a Szerződéseknek; továbbá megkérdőjelezi a jogalap kiválasztását, amely inkább az EUMSZ 82. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 87. cikke (2) bekezdésének a) pontja (rendőrségi és igazságügyi együttműködés) mint az EUMSZ 16. cikke (adatvédelem);
2. úgy határoz, hogy a megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségét illetően az Európai Bíróság véleményét kéri;
3. utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, továbbá tegye meg a szükséges lépéseket a Bíróság vonatkozó véleményének beszerzése érdekében.