ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az YPF (REPSOL) argentin kormány általi államosításáról
18.4.2012
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
(2012/2619(RSP))
Gabriele Zimmer, Helmut Scholz, Willy Meyer, Patrick Le Hyaric, Jürgen Klute, Paul Murphy, Marisa Matias, João Ferreira, Jacky Hénin a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B7‑0218/2012
Az Európai Parlament állásfoglalása az YPF (REPSOL) argentin kormány általi államosításáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EUMSZ 207. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól szóló állásfoglalására (2010. szeptember, Helmut Scholz jelentés),
– tekintettel az EU és Latin-Amerika államfőinek csúcstalálkozóját követően kiadott Madridi Nyilatkozatra (2010. május),
– tekintettel az európai nemzetközi befektetési politika jövőjéről szóló állásfoglalására (2011. március),
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Argentína kormánya a közelmúltban bejelentette, hogy törvénytervezetet nyújt be kongresszusához annak érdekében, hogy az jóváhagyja a REPSOL többségi tulajdonában lévő YPF olajvállalat részvényei 51% -ának államosítását;
B. mivel az YPF privatizációjára 1990-ben került sor a tisztán neoliberális politikák alkalmazása következtében, amelyek a szegénység növekedését eredményezték és gazdasági összeomlást idéztek elő; úgy véli, hogy Argentína jelenlegi gazdasági fellendülése annak köszönhető, hogy az ország kormánya felhagyott azon neoliberális politikák alkalmazásával, amelyeket az EU még mindig alkalmaz, és amelyek a jelenlegi mély válságot és a szegénység Európa-szerte tapasztalható drámai növekedését előidézik;
C. mivel a gazdasági ügyekbe a közérdek védelmében történő beavatkozás legális lépés és minden ország szuverenitásának része; mivel minden kormány köteles biztosítani állampolgárai számára az energiához való hozzáférés alapvető jogát, valamint köteles fellépni a szegénység ellen; mivel a Spanyolország és Argentína közötti kétoldalú beruházási megállapodás (1992) világosan kimondja, hogy az államosítás és a kisajátítás engedélyezett, amennyiben arra a „közérdek védelmében”, „diszkrimináció nélkül” és „megfelelő kártalanítás” mellett kerül sor;
D. mivel a múltban a legtöbb európai ország gazdaságának egyes ágazatait polgárai érdekei védelmében államosította; úgy véli, hogy az EU tagállamait ösztönözni kellene arra, hogy a jelenlegi válság leküzdése érdekében a neoliberális politikák alkalmazása helyett inkább a fentiekhez hasonló lehetőségekhez folyamodjanak;
E. mivel a REPSOL nem spanyol vállalat, mivel a részvények több mint ötven százalékát külföldiek birtokolják, és mivel a REPSOL által alkalmazott vállalati politikák egy szűk részvényesi elit javát szolgálják; mivel a REPSOL haszna 1998 és 2007 között 11%-kal nőtt, ám az alkalmazottak jövedelme csupán 1,7%-kal növekedett; mivel a REPSOL részvényeseinek rendszerint 7%-os osztalékot fizet, míg más olajvállalatok átlagosan csupán 3%-osat;
F. mivel Argentína kormánya azzal érvel, hogy a REPSOL nem teljesítette az Argentínában vállalt kötelezettségeit, mivel a nemzetközi piacot részesítette előnyben, miközben nem volt tekintettel a nemzeti szükségletekre; mivel úgy tűnik, hogy a REPSOL felelős az olajtermelés 54%-os, illetve a gáztermelés 97%-os csökkenéséért, ami arra kényszerítette az államot, hogy 9397 millió USD értékben üzemanyagot importáljon; mivel az YPF tartalékai a beruházás és a feltárás elmaradása miatt drámaian csökkentek;
G. mivel bizonyíték van rá, hogy a REPSOL más országokban sem teljesítette kötelezettségvállalásait, mivel óriási mértékű ökológiai károkat okozott Ecuadorban és Bolíviában, ezáltal növelve a helyi lakosság szegénységét, továbbá számos, tömeges mértékben elkövetett emberi jogi jogsértésekért felelős kormányt támogatott;
H. mivel a REPSOL Spanyolországban csupán bevételének 24,8%-át jelentette be, Argentínában pedig annak csupán 21,41%-át, a maradékot pedig egyéb országokban, köztük adóparadicsomokban is; mivel a spanyol kormánynak és egyéb országok kormányainak fontolóra kellene venniük a REPSOL szigorúbb ellenőrzését vagy akár államosítását is, mivel ennek eredményeként a vállalat megfelelő módon fizetné be az adókat, hasznának egy részét az alkalmazottakhoz és a fogyasztókhoz juttatná vissza, ahelyett, hogy a részvényeseket részesítené előnyben;
I. mivel az EP-nek az Európai Unió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól szóló állásfoglalása (2010. október, Scholz jelentés) emlékezetet arra, hogy a Madridi Nyilatkozat kifejezetten elismeri az államok arra vonatkozó szuverén jogát, hogy természeti erőforrásaikkal gazdálkodjanak, illetve azokat szabályozzák, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy kellő figyelmet kell fordítani a fenntarthatósági kritériumokra;
J. mivel Argentína bejelentette, hogy megfelelő kárpótlást fizet, melyet az államosítások és a megfelelő kárpótlás kiszabása tekintetében illetékes argentin bíróság (Tribunal de Tasaciones del Estado) állapít majd meg, nem téve különbséget a nemzeti vagy külföldi részvényesek között; figyelembe véve, hogy a befektetők nem kérhetnek a helyi befektetőkre alkalmazott eljárással azonos elbánást, ugyanakkor vitás esetekben kérhetik, hogy ügyükben különleges bíróság döntsön; figyelembe véve, hogy a REPSOL részvényeseinek többsége a múltban rendkívüli haszonra tett szert, és mindig tudta, hogy a vállalat kisajátítása valós és jogszerű lehetőség, és döntéseit képes volt ennek megfelelően meghozni;
K. mivel a vállalat elnöke, a spanyol kormány, a Bizottság és Ashton asszony anélkül vádolják, sőt fenyegetik az argentin kormányt, hogy ismernék a részvényekért fizetendő árat;
L. mivel az EU befektetésekkel kapcsolatos, a Lisszaboni Szerződés szerinti új hatásköreinek alkalmazása során helyes egyensúlyt kell találni a befektetők jogai és kötelezettségei tekintetében; mivel ez az egyensúly a neoliberális politikák térnyerésének következtében több mint 20 éven át a befektetők és a nagyvállalatok javára csorbult, és tekintettel arra a tendenciára, hogy az európai intézmények e helytelen irányvonal folytatását, illetve az ilyen irányú tevékenységek fokozását szorgalmazzák;
M. mivel ez az egyensúlytalanság és a természeti erőforrások a transznacionális vállalatok általi nem megfelelő kiaknázása számos országban – így a latin-amerikai országokban is – pusztítást, társadalmi konfliktusokat, környezeti rombolást, szegénységet eredményezett, valamint a lakosság elvándorlását okozta;
N. mivel a választottbíróságok, pl. az ICSID, a Világbank és az UNCITRAL (UN), határozatai nem tükrözik annak szükségességét, hogy a befektetők és nagyvállalatok jogai és kötelezettségei, illetve a kormányoknak a közérdek védelme érdekében történő fellépéshez való joga egyenlő mértékben érvényesüljön;
O. tekintettel arra, hogy az ICSID kiegyensúlyozatlan, a nagyvállalatok javára hozott határozatai miatt számos latin-amerikai ország (Bolívia 2007-ben, Ecuador 2009-ben és Venezuela 2012-ben) döntött úgy, hogy nem ismerik el ezt a szervezet, mivel véleményük szerint ez nem összeegyeztethető mandátumukkal, amely saját természeti forrásaiknak a közérdek, a fejlődés és a környezet érdekében való kiaknázására és ellenőrzésére szól;
1. tiszteletben tartja minden ország szuverén jogát arra, hogy saját természeti erőforrásaival gazdálkodjon, és gazdaságát a közérdeknek megfelelően szabályozza; támogatja a kormánynak az YPF államosítására vonatkozó döntését, amely egy 1922-ben létrejött argentin vállalat, melyet a kilencvenes években alkalmazott, a gazdaságra nézve rendkívül negatív hatásokkal járó és a szegénységet drámaian növelő, tisztán neoliberális politikák következményeként privatizáltak;
2. sürgeti valamennyi tagállamot, különösen Spanyolországot, az Európai Bizottságot és Ashton asszonyt, hogy a REPSOL nagyvállalat részvényesei hasznának védelme helyett a polgárok érdekeit, társadalmi érdekeiket és a környezetet védjék, fordítsanak figyelmet az alkalmazottak szükségleteire és a munkahelyek stabilitására, a fogyasztók igényeire mind Argentínában, mind az Európai Unióban, a szegénység megszüntetésére és környezet megóvására; sürgeti őket, hogy tartsanak fent jó viszonyt Argentínával, és tartózkodjanak attól, hogy a részvényekért fizetendő, az illetékes testület (Tribunal de Tasaciones de la Nación) által megállapított árat nem ismerve már most az argentin kormány elleni vádakat fogalmazzanak meg, illetve válaszlépéseket jelentsenek be;
3. úgy véli, hogy tekintettel a befektetők/nagyvállalatok és a helyi lakosság, illetve az állami hatóságok közötti konfliktusok növekvő számára Latin-Amerikában, Afrikában és máshol, sürgős szükség van az EU és a harmadik országok közti, egyenlő felekként folytatott építő párbeszédre a külföldi beruházások jövőjéről, hogy megfelelő egyensúlyt alakítsanak ki a befektetők és nagyvállalatok jogai és kötelezettségei vonatkozásában, valamint a természeti erőforrások megfelelő használata tekintetében, és hogy megtalálják a jelenlegi választottbírói testületek – ICSID és UNCITRAL – alternatíváit;
4. felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hagyjanak fel az idejétmúlt és káros neoliberális politikák alkalmazásával, amelyek a jelenlegi gazdasági válságot az európai polgárok, különösen a szegények kárára mélyítik, valamint hogy vegyenek fontolóra kreatívabb és bátrabb megközelítéseket a válság megoldására, alkalmasint némely latin-amerikai ország által alkalmazott egyes gazdasági megoldások mintájára;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, az Argentin Köztársaság kormányának és kongresszusának, valamint a MERCOSUR Tanács tagjainak.