Eljárás : 2011/2962(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0226/2012

Előterjesztett szövegek :

B7-0226/2012

Viták :

Szavazatok :

PV 10/05/2012 - 12.56
CRE 10/05/2012 - 12.56
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0203

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 145kWORD 106k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0223/2012
2.5.2012
PE486.800v01-00
 
B7-0226/2012

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a tengeri kalózkodásról (2011/2962(RSP))


Georgios Koumoutsakos, Mathieu Grosch, Michael Gahler, Roberta Angelilli, Arnaud Danjean, Carlo Fidanza, Marietta Giannakou, Anna Ibrisagic, Tunne Kelam, Krzysztof Lisek, Mario Mauro, Francisco José Millán Mon, Dominique Vlasto a PPE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a tengeri kalózkodásról (2011/2962(RSP))  
B7‑0226/2012

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló 2008. május 20-i állásfoglalására,

–   tekintettel a tengeri kalózkodásról szóló állásfoglalásaira, különösen a tengeri kalózkodásról szóló 2008. október 23-i állásfoglalására és a Szomália partjainál elkövetett kalóztámadásokkal kapcsolatos politikai megoldásról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS),

–   tekintettel a tengeri hajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló 1988-as ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a szomáliai helyzetről szóló 2008. május 15-i 1814 (2008) sz., 2008. június 2-i 1816 (2008) sz., 2008. december 16-i 1851(2008) sz., 2009. november 30-i 1897(2009) sz., 2010. november 23-i 1950(2010) sz., 2011. április 11-i 1976(2011) sz., 2011. október 24-i 2015(2011) sz., 2011. november 22-i 2020(2011) sz. és 2012. február 22-i 2036(2012) sz. határozatára,

–   tekintettel a Tanácsnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1816 (2008) sz. határozatának támogatását célzó európai uniós katonai koordinációs fellépésről (EU NAVCO) szóló, 2008. szeptember 19-i 2008/749/KKBP közös fellépésére,

–   tekintettel a 2008. november 10-i 2008/851/KKBP tanácsi együttes fellépésre és a Tanácsnak az Élelmezési Világprogram (WFP) lakóhelyüket elhagyni kényszerült szomáliai lakosságnak élelmiszersegélyt juttató hajói és az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) szállító hajók védelméhez, továbbá a szomáliai partok mentén folytatott veszélyeztetett tengeri szállítás esetenként megvalósított védelméhez, valamint a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentéshez, azok megelőzéséhez és visszaszorításához való hozzájárulás céljából folytatott, ATALANTA elnevezésű európai uniós katonai műveletről szóló 2010/766/KKBP határozatára; ezenfelül az EU NAVFOR – ATALANTA műveletnek hozzá kell járulnia a szomáliai partok mentén folytatott halászati tevékenységek nyomon követéséhez is,

–   tekintettel az EU-NAVFOR ATALANTA mandátumának 2014. decemberig történő meghosszabbításáról és a műveleti terület kiterjesztéséről szóló 2012. március 23-i tanácsi határozatra,

–   tekintettel a Tanács 2010. február 15-i 2010/96/KKBP határozatára és a Tanács az Európai Uniónak a szomáliai biztonsági erők kiképzéséhez hozzájáruló katonai missziójáról (EUTM Szomália) szóló 2010. március 31-i 2010/197/KKBP határozatára,

–   tekintettel a Tanács regionális tengeri kapacitásépítésre (RMBC) irányuló küldetésére vonatkozó, a Tanács által 2011. december 16-án jóváhagyott válságkezelési koncepcióra, mely katonai szakértelmet is magában foglaló, előkészítés alatt álló polgári KBVP-misszió,

–   tekintettel az északkelet-afrikai térségre vonatkozó, a Tanács által 2011. november 14-én elfogadott stratégiai keretre, melynek célja, hogy iránymutatással szolgáljon a régióbeli európai uniós fellépéshez,

–   tekintettel a 2008. június 9-én Dzsibutiban aláírt, hatalommegosztásról szóló megállapodásra, melynek célja a széles alapokon nyugvó nemzeti megbékélés kezdeményezése, továbbá a béke biztosítására, az országban történő megbékélés megvalósítására és a központi államhatalom visszaállítására képes erős és széles részvétellel bíró politikai szövetség megteremtése,

–   tekintettel a Szomáliáról szóló londoni konferencia következtetéseire (2012. február 23.),

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a tengeri szállítás Európa története során a gazdasági növekedés és jólét egyik kulcsfontosságú eleme volt, és mivel a világkereskedelemben az áruk 80%-át tengereken szállítják; ebből kifolyólag az Európa Uniónak alapvető érdeke, hogy hozzájáruljon a nemzetközi tengerbiztonsághoz;

B.  mivel a kalózkodás nemzetközi bűncselekménynek tekintendő; mivel a tengeri kalózkodás az ENSZ Tengerjogi Egyezménye által biztosított átfogó jogi keretrendszeren belüli, összehangolt választ tesz szükségessé; mivel az Egyezmény 100. cikke értelmében minden állam feladata, hogy együttműködjön a kalózkodás visszaszorítása érdekében;

C. mivel a nyílt tengereken folytatott kalózkodás problémája továbbra is megoldatlan – bár a múlt év folyamán elsősorban az ATALANTA műveletnek és a katonai és magán hajóvédelmi különítmények bevetésének köszönhetően jelentősen csökkent a sikerrel végrehajtott támadások száma –, sőt továbbra is gyorsan terjed az Indiai-óceánon, különösen Szomália és Északkelet-Afrika partvidékén, de egyéb területeken is, így Délkelet-Ázsiában és Nyugat-Afrikában, egyre nagyobb fenyegetést jelentve mind az emberi élet, mind a tengerészek és egyéb személyek biztonságára, valamint a regionális fejlődés és stabilitás, a tengeri környezet, a világkereskedelem, a tengeri szállítás és a hajózás minden formája, ezen belül a halászhajók és a humanitárius segélyszállítmányok vonatkozásában;

D. mivel minden évben 10 000 európai hajó halad át veszélyes tengeri területeken, és ezért a kalózkodás az emberi életet és biztonságot veszélyeztető aspektusain kívül gazdasági problémát is jelent, mivel fenyegeti a nemzetközi tengeri kereskedelmi vonalak biztonságát és jelentős negatív hatással van a nemzetközi kereskedelemre;

E.  mivel a hajók elleni támadási kísérletek száma egyre nő, 2011-es jelentések szerint 28 hajó-eltérítésre került sor, 470 tengerészt raboltak el, 15 tengerészt meggyilkoltak és jelenleg több mint 7 hajóért követelnek váltságdíjat, továbbá körülbelül 191 tengerészét tartanak fogva túszként Szomáliában olykor rettenetes és embertelen körülmények között, s a fogvatartások időtartama növekvő tendenciát mutat;

F.  mivel a kalózok folyamatosan a változó helyzethez igazítják taktikájukat és módszereiket, és működési területüket nagyobb méretű, eltérített hajók ún. anyahajóként való használata révén kiterjesztették;

G. mivel a jelenlegi szomáliai instabilitás a kalózkodás problémájának egyik eredője, illetve ahhoz hozzájárul, továbbá mivel a kalózkodást egyes szomáliai lakosok továbbra is jövedelmező tevékenységnek, a jövedelemszerzés járható útjának tartják;

H. mivel a kalózkodás elleni küzdelem pusztán katonai eszközökkel nem nyerhető meg, hanem főleg azon múlik, hogy milyen mértékben sikerül Szomáliában elősegíteni a békét, a fejlődést és az államszervezet kiépítését;

I.   mivel az EMSA-nak olyan eszközök és adatok állnak rendelkezésére, amelyek segíthetik az „ATALANTA” EU NAVFOR műveletet abban, hogy a területen növelje a hajók és tengerészek biztonságát;

J.   mivel a kalózkodás ezenfelül az egész régióra negatív hatással van, ahol a halászati műveleteket számos kétoldalú és többoldalú halászati megállapodás szabályozza; az említett halászati műveletek veszélyes vállalkozássá váltak, és nem csupán a pl. az EU és a Seychelle Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodás alapján a Seychelle-szigetek vizein halászó uniós hajók, hanem a helyi halászok számára is, akik uniós ágazati támogatásban részesülnek, és ezért szociális felelősséget is magukra vállalnak;

K. mivel az EU Szomália legfőbb támogatója, tekintettel arra, hogy az Európai Fejlesztési Alapon (EFA) keresztül a 2008 és 2013 közötti időszak vonatkozásában eddig összesen 215,4 millió eurót irányzott elő fejlesztési segélyre; mivel a támogatás fő célja, hogy az embereket kiemelje a szegénységből és önfenntartó gazdasági növekedést indítson el, valamint hogy hosszú távú megoldást kínáljon az ország stabilitásának megteremtéséhez oly módon, hogy a kalózkodás okait kezeli, a kormányzás, a jogállamiság, az oktatás javítását, a gazdasági növekedés fokozását, valamint a nem kiemelt ágazatok (egészségügy, környezet, vízügy, hulladékszállítás) támogatását célzó projektek finanszírozása révén; mivel az EFA keretében a 2011 és 2015 közötti időszak vonatkozásában további 175 millió euró összegű támogatás lett elérhetővé annak érdekében, hogy az EU megerősíthesse kötelezettségvállalását, és a fent említett területeken folytatott tevékenységeket támogathasson;

L.  mivel míg az EU-nak a kalózkodás felszámolására irányuló erőfeszítései sikerrel jártak az Élelmezési Világprogram (WFP) és az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) keretében végrehajtott szállítások védelme tekintetében, a katonai erők megfelelő szintjének biztosítása a kötelezettségvállalások fenntartását teszi szükségessé, és a jövőben az a veszély fenyeget, hogy ezen erőfeszítéseket aláássa a hadihajók hiánya;

M. mivel számos tagállam jelenleg alakítja ki saját szabályait a kereskedelmi hajók fegyveres őrökkel való ellátása vonatkozásában;

1.  ismételten súlyos aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi és az uniós halász-, kereskedelmi és személyszállító hajók elleni, az Indiai-óceánon, különösen Szomália és Északkelet-Afrika partjai mentén az Élelmezési Világprogram (WFP) és az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) humanitárius segélyeket szállító hajói ellen elkövetett tengeri kalózkodás és fegyveres rablás folyamatosan növekvő veszélyt jelent a tengerészek és más személyek biztonságára és a regionális stabilitásra nézve;

2.  felhívja a főképviselőt és a tagállamokat, hogy sürgősen fontolják meg a jelenleg túszként fogvatartott 191 tengerész kiszabadításának lehetőségeit, s ezáltal vessenek véget hosszan tartó és felháborító fogságuknak, és tegyék lehetővé, hogy e tengerészek hazatérjenek, s ezzel egy időben foglalják vissza az eltérített hajókat is;

3.  üdvözli az ATALANTA EU NAVFOR művelet által a tengeri biztonság Szomália partjainál való megvalósításához az Élelmezési Világprogram által bérelt, Szomália számára segélyt szállító hajók és egyéb veszélyeztetett hajók védelme, valamint a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentés, azok megelőzése és visszaszorítása révén nyújtott hozzájárulást;

4.  üdvözli az EU-NAVFOR ATALANTA mandátumának 2014. decemberig történő meghosszabbításáról és a műveleti terület kiterjesztéséről szóló 2012. március 23-i tanácsi határozatot, és felszólít valamennyi nemzetközi erő folyamatos összehangolására;

5.  üdvözli a Külügyi Tanácsnak az „EUCAP Nestor” regionális tengeri kapacitásépítés, valamint az igazságszolgáltatási képességek fejlesztésének és parti rendőri erők és bírák képzésének nyolc, Északkelet-Afrikában a Nyugat-Indiai-óceán területén elhelyezkedő országban való elindításáról szóló 2011. december 12-i határozatát;

6.  üdvözli a Szomáliáról szóló, 2012. február 23-i londoni konferenciát a Lancaster House-ban, illetve az ennek eredményeképpen a konferenciáról kiadott közleményt, amely többek között utal a nemzetközi közösség a kalózkodás eltörlésével kapcsolatos eltökéltségére és az iparban tevékenykedő partnerek kalózkodással szembeni erőfeszítéseire, valamint határozottan kijelenti, hogy a kalózkodás nem marad büntetlen; üdvözölte továbbá azon felszólítást, hogy jobban fejlesszék a kalózkodásban résztvevők üldözését és fogva tartását végző igazságügyi szervek kapacitását mind Szomáliában, mind a szélesebben vett régióban;

7.  hangsúlyozza, hogy a kalózkodás további büntetlensége nem az elrettentést szolgálja; sajnálattal tölti el, hogy a harmadik országokkal (Kenya, Seychelles-szigetek, Mauritius) az elítélt kalózok ügyében kötött uniós szállítási megállapodások, illetve a Seychelles-szigetek, Puntföld és Szomáliföld közötti kétoldalú újrahonosítási megállapodások, valamint a nemzetközi jogi keretek ellenére sok kalózt és más bűnelkövetőket nem vettek őrizetbe, vagy még ha sor is került őrizetbe vételükre, gyakran szabadon bocsátották őket megalapozott bizonyíték vagy az üldözésre irányuló politikai akarat hiányában; egyes uniós tagállamok ugyanakkor szintén nem rendelkeznek megfelelő büntetőjogi biztosítékokkal a nyílt tengeri kalózkodással szemben;

8.  E tekintetben azonnali és hatékony intézkedésekre szólít fel a kalózkodás tényállásának megvalósításával gyanúsítottak üldözése és megbüntetése érdekében, és sürgeti a harmadik országokat, valamint az uniós tagállamokat, amelyek még nem tettek így, hogy ültessék át nemzeti jogukba az ENSZ tengerjogi egyezményében és a tengeri hajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló ENSZ-egyezményben megállapított valamennyi rendelkezést a kalózok sérthetetlenségének leküzdése céljából, valamint felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassa annak vizsgálatát, hogy milyen lehetőségek vannak a bírósági felelősségre vonásra a régió országaiban, illetve hogy dolgozzanak Szomáliában és a régió más államaiban kalózkodás ellen fellépő, különleges hatáskörű bíróságok létrehozásán a szomáliai kalózok bíróság előtti felelősségre vonásának fenntartható igazságügyi megoldasáként;

9.  sürgeti a tagállamokat, hogy az Europollal és az INTERPOL-lal együttműködve folytassanak nyomozást a pénzmozgások ügyében és derítsék fel azokat, valamint kobozzák el a kalózoknak váltságdíjként kifizetett pénzeket, mivel vannak arra utaló jelek, hogy ez a pénz világszerte bankszámlákra vándorolhat, köztük európai bankokba is; emellett sürgeti, hogy azonosítsák és zúzzák szét a szervezett bűnözői hálózatokat, amelyek lefölözik az ilyen cselekmények hasznát; felhívja a Tanácsot, hogy könnyítse meg az EU NAVFOR együttműködését az Europollal és az Interpollal;

10. sajnálattal tölti el, hogy a tagállamok által az EU‑NAVFOR ATALANTA művelet rendelkezésére bocsátott hajók száma 8-ról mindössze 2-3-ra csökkent 2012 elején; és ezért a tagállamokhoz fordul, hogy küldjenek több haditengerészeti hajót az ATALANTA művelet sikerének lehetővé tétele érdekében;

11. ösztönzi az EU NAVFOR, a NATO és a koalíciós tengeri erőket (CMF), hogy hatékonyan kezeljék a kalózoknak áldozatul esett kereskedelmi hajók anyahajókként történő elterjedtebb használatát, amely fejlemény jelentősen megnöveli a kalózok műveleti képességét, és amely lehetővé teszi számukra, hogy nagyobb erővel, eltökéltséggel és rugalmassággal indítsák támadásaikat az egész Indiai-óceánon;

12. hangsúlyozza ugyanakkor, hogy stratégiai koordinációra van szükség az EU-NAVFOR ATALANTA, az EUTM Szomália, valamint más KBVP-intézkedések között Északkelet-Afrika szélesebb értelemben vett régiójában; e tekintetben üdvözli a 2012. március 23-i tanácsi határozatot, amelynek célja egy uniós műveleti központ aktiválása volt a közös biztonsági és védelmi politika (KBVP) Északkelet-Afrikában megvalósított küldetéseinek támogatására; e tekintetben felszólít az EU NAVFOR ATALANTA és az EUTM Szomália jelenlegi irányítási rendelkezéseinek felülvizsgálatára;

13. még nagyobb koordinációra szólít fel a SHADE-mechanizmus keretein belül az EU, a NATO és a régióban három kalózellenes tengeri küldetés (EU NAVFOR, CTF-150/151 és TF-508 a NATO Óceán pajzs elnevezésű hadműveletén belül), valamint a különböző nemzetközi tengeri erők között az erőfeszítések szükségtelen megkettőzésének megelőzésére, mivel mindkét szervezet, az EU és a NATO is vonatkozó döntéshozatali autonómiájuk alapján ugyanazon területen működik, ugyanazon érdekei vannak és nagyjából azonos európai nemzeteket fognak össze;

14. hangsúlyozza, hogy az ESMA-nak szükség esetén folytatnia kell az együttműködést az EU-NAVFOR ATALANTA-val azáltal, hogy a műveletet ellátja részletes LRIT adatokkal és a területen áthaladó EU-lobogó alatt hajózó hajók műholdas képeivel a lobogó szerinti állam jóváhagyását követően; ehhez a tagállamok esetében ösztönözni kell, hogy engedélyezzék az ügynökségnek, hogy ezen adatokat és információkat bocsássák az EU-NAVFOR művelet rendelkezésére;

15. nagyra értékel a parti államok által tett minden, a nemzetközi jog keretein belüli együttműködésre irányuló erőfeszítést, amelynek célja az EU-val és tagországaival a kalózkodás elleni küzdelem és az emberek, áruk és kereskedelem kalóztámadásokkal szembeni védelme;

16. úgy véli, hogy a kalózkodás elleni küzdelemnek oda kellene vezetnie, hogy a kalózkodással kapcsolatos fenyegetéseknek kitett tengeri utazókat kötelező képzésnek vessék alá önvédelmük erősítése céljából; ugyanakkor hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a szállító cégek tartsák magukat a „Szomáliában tevékenykedő kalózokkal szembeni védelemre vonatkozó azon legjobb irányítási gyakorlatokhoz” (BMP-4) és azokat maradéktalanul alkalmazzák, amelyek elegendő információt nyújtanak minden résztvevő félnek arról, hogyan segítsék a hajókat Szomália partjainál kalóztámadások elkerülésében, elriasztásában vagy késleltetésében; megismétli azon felszólítását, hogy a területen működő minden hajó jelentkezzen be az adott tengerbiztonsági koordinációs testületnél és kövesse az EU-NAVFOR ATALANTA ajánlásokat; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy minden hajójukat regisztrálják;

17. sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval való együttműködésben a Szomáliai Átmeneti Szövetségi Kormány (TFG) által a partjai mentén a kalózkodás elleni fellépéshez történő, a humanitárius segélyhajók védelmét szolgáló nemzetközi segítségnyújtásra irányuló számos kérését követően, hogy folytassa az együttműködést Szomália TFG-jével, valamint továbbra is támogassa azt a kalózkodás, Al Shabab és az igazságszolgáltatás előtt felelősségre vonandó elkövetők elleni harcban, illetve hogy segítsék Szomáliát és a régiót kapacitásainak megerősítésében;

18. elismeri, hogy a képzés a tengeri kapacitásépítés csupán egy része, és ezért felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak segítséget a küldetésnek vagy a régiónak különös tekintettel a tengeri járőrhajókra;

19. határozottan támogatja a dzsibuti béke- és megbékélési folyamatot; sürgeti a szomáliai helyzet átfogó megközelítését, amely a biztonságot összekapcsolja a fejlődéssel, a jogállamiság megteremtésével, valamint az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásával;

20. üdvözli a Bizottság azon határozatát, hogy nyújtsanak további 100 millió eurós uniós pénzügyi támogatást az afrikai békeprogramon belül a Szomáliában működő Afrikai Unió küldöttségnek (AMISOM), és felszólítja a tagállamokat, valamint a nemzetközi közösséget, hogy segítsenek a béke, a gazdasági fejlődés előmozdításában, valamint egy stabil demokratikus rezsim Szomáliában történő létrehozásában, ami megkönnyítené hosszú távon a biztonságot és a kalózkodás elleni harcot; üdvözli egy uniós különképviselő Északkelet-Afrika területére történő kinevezését;

21. aggodalommal tölti el az Északkelet-Afrikában uralkodó, továbbra is egyre romló humanitárius helyzet, és felszólítja a nemzetközi közösséget, és különösen az EU-t, hogy növelje a rászoruló embereknek történő humanitárius segítséget az egyre növekvő humanitárius szükségletek kielégítése és a helyzet minden további romlásának megelőzése érdekében;

22. üdvözli az EU azon projektjét, amely a stabilitási eszköz „kritikus tengeri útvonalak programja” alatt fut azzal a céllal, hogy növeljék a tengeri biztonságot a Nyugat-Inidai-óceánon és az Ádeni-öbelben információmegosztás és kapacitásépítés, a régió országai közötti regionális együttműködés kiemelése révén, illetve annak 2013-on túli meghosszabbítását várja;

23. ösztönzi a kelet- és dél-afrikai, valamint az indiai-óceáni régiós országok kalózellenes kezdeményezéseit, mint például az új MASE (tengeri és biztonsági program) kalózellenes projektet, amely 2 millió euró induló támogatást kapott az EU-tól; üdvözli a Bizottság által finanszírozott projektek és a KBVP-n belüli RMCB-küldetésnek tervezett komplementaritását;

24. megismétli, hogy a part menti kalózkodás Szomáliában a jogállamiság hiányának kiterjesztése ebben az országban, és ezért a nemzetközi közösségnek biztosítania kell a szükséges technikai és pénzügyi támogatást a TFG fejlődési kapacitáshoz a területi vizei és nemzetközi jogi értelemben kizárólagos gazdasági zónája feletti ellenőrzés gyakorlása érdekében;

25. üdvözli az ENSZ-nek a szomáliai partoknál működő kalózkodással foglalkozó kapcsolattartó csoportjának munkáját, amely példátlan fórum a nemzetközi együttműködés szintjének és minőségének e területen történő növelésére, az érintett államok, illetve az összes nemzetközi szervezettel együtt; valamint ösztönzi az EU-t, hogy e fórumon töltsön be koordináló szerepet, különösen a (regionális) tengeri kapacitásépítés területén;

26. üdvözli az IMO-val folytatott szoros együttműködést a tengeri kapacitásépítés területén, valamint az EU-IMO stratégiai partnerség lezárására irányuló munkát a szélesebb értelemben vett Északkelet-Afrikában zajló kalózkodással szembeni fellépés céljából;

27. hangsúlyozza, hogy a fegyveres magánőröknek a fedélzeten történő alkalmazása nőtt, illetve hangsúlyozza azt, hogy a PCASP-vel a fedélzetén futó hajók közül egyet sem ért sikeres kalóztámadás, noha az egy olyan intézkedés, amely nem helyettesítheti a többrétű kalózfenyegetés szükséges átfogó megoldását; figyelembe veszi, hogy egyes tagállamok vonatkozó jogszabályokat vezettek be; ebben az összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy végezzék el a szükséges biztonsági intézkedéseket a fedélzeten, ha az lehetséges, a Tanácsot és a Bizottságot pedig arra szólítja fel, hogy dolgozzanak azért, hogy alakuljon ki uniós álláspont a fedélzeten foglalkoztatott hivatalos fegyveres személyzet alkalmazása kapcsán az IMO iránymutatások e tekintetben történő jó végrehajtása érdekében; emlékeztet arra, hogy az IMO BMP4 (legjobb irányítási gyakorlatok) szerint: „Kockázatelemzés, figyelmes tervezés és megállapodások függvényében a kiszolgáltatott szállítmányok védelmére telepített katonai hajóvédelmi részleg biztosítása az ajánlott opció akkor, amikor fegyveres őrök alkalmazását kell megfontolni”;

28. emlékeztet arra, hogy a nyílt tengeren a nemzetközi jog szerint minden esetben, a kalózkodás elleni harc során hozott intézkedéseket beleértve, a lobogó szerinti állam nemzeti joghatósága érvényesül az érintett hajók tekintetében, valamint a fedélzeten alkalmazott katonai személyzet vonatkozásában; emellett a lobogó szerinti állam hatóságain kívül más a hajót még vizsgálati intézkedésként sem foghatja el vagy tarthatja vissza.

29. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Afrikai Unió, az ENSZ és a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) főtitkárának, a szomáliai átmeneti szövetségi kormány elnökének és a Pánafrikai Parlamentnek.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat