ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a tibeti emberi jogi helyzetről
11.6.2012 - (2012/2685(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Eva Lichtenberger, Helga Trüpel, Nicole Kiil-Nielsen, Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0312/2012
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Kínáról és Tibetről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2010. október 26-i és november 24-i állásfoglalására,
– tekintettel a nepáli száműzetésben levő tibeti kormánynak a választásokból történő kizárásáról szóló korábbi, 2011. április 7-i állásfoglalására,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,
– tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkére, amely garantálja valamennyi állampolgár számára a vallási meggyőződés szabadságához való jogot,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az emberi jogok tiszteletben tartása, az identitás, a kultúra és a vallás, valamint az egyesülés szabadsága az EU és az uniós külpolitika alapelvei;
B. mivel az EU–Kína emberi jogi párbeszéd 2012. május 29-én, Brüsszelben tartott 31. fordulóján az EU felvetette a tibeti kisebbség jogainak kérdését; mivel az EU–Kína emberi jogi párbeszéd nem hozott számottevő javulást a tibeti emberek emberi jogi helyzete tekintetében;
C. mivel Őszentsége, a Dalai Láma küldöttei felvették a kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal annak érdekében, hogy békés és mindkét fél számára kedvező megoldás szülessen a tibeti kérdésben; mivel a két fél közötti megbeszélések nem hoztak konkrét eredményeket, és jelenleg be is fagyasztották azokat;
D. mivel a 2008-as tibeti tiltakozások során a Kínai Népköztársaság hatóságai aránytalan mértékű erőszakot alkalmaztak, és azóta számos olyan megszorító biztonsági intézkedést vezettek be, amelyek korlátozzák a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a vallási meggyőződés szabadságát;
E. mivel a 2008-as tiltakozások áldozatainak száma elérheti a 200-at, és a fogva tartottak száma pedig legalább 4 434 volt, de 6 500 felé is emelkedett, és 2010 végére 831 ismert politikai fogoly volt Tibetben, akik közül 360-at bíróság elítélt, 12 pedig életfogytiglani szabadságvesztését tölti;
F. mivel jelentések arról számoltak be, hogy tibeti börtönökben a Kínai Köztársaság hatóságai kínzást – tettleges bántalmazást, elektrosokkot, hosszú időre magánzárkában való elzárást, éheztetést és más hasonló módszereket – alkalmaztak beismerő vallomások kikényszerítése céljából;
G. mivel jelentések arról számoltak be, hogy 2009 óta 38 tibeti ember – többségükben szerzetesnők és szerzetesek – gyújtotta fel magát, tiltakozásul a Tibetben alkalmazott elnyomó kínai politikával szemben, valamint követelve a dalai láma visszatérését és a vallás szabadságához való jog érvényesítését a Szecsuan tartományban található Aba/Ngaba autonóm prefektúrában és a Tibeti-fennsík más részein, többek között Lhászában, Tibetnek a Tibeti Autonóm Tartományban fekvő történelmi fővárosában;
H. mivel a magát önfelgyújtás révén feláldozó számos ember – név szerint Csimej Palden, Tenpa Dardzsi, Dzsamjand Palden, Lobszang Gjatszó, Szona Rabjang, Dava Tszering, Kelszang Vangcsuk, Lobszang Kelszang, Lonszang Kuncsok és Tape – jelenlegi egészségi állapota és holléte továbbra is ismeretlen vagy bizonytalan;
I. mivel nemzetközi újságírók, a média és független megfigyelők Tibetben csak rendkívül korlátozottan folytathatnak tevékenységet;
J. mivel Gedün Csöki Nyimát, a 11. pancsen lámát a Kínai Népköztársaság hatóságai letartóztatták, és 1995. május 14-e óta nem látta őt senki;
K. mivel a tibeti azonosságtudat, nyelv, kultúra és vallás, egy gazdag történelmű civilizáció öröksége veszélyben forog, mert Tibet történelmi területére a han népcsoport tagjait telepítik be, és felszámolják a tibeti emberek hagyományos nomád életmódját;
L. mivel jelenleg folyamatban van az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjét megillető megbízatás meghatározása és e képviselő kinevezése;
M. mivel az Európai Parlament által az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez /a Bizottság alelnökéhez intézett, a tibeti helyzetnek a kínai féllel közösen történő rendezésére irányuló korábbi felhívások nem hozták meg a várt eredményeket;
1. ismételten hangsúlyozza, hogy az EU és a Kínai Népköztársaság közötti stratégiai partnerségnek közösen osztott elveken és értékeken kell alapulnia;
2. felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy az EU–Kína emberi jogi párbeszéd keretében fokozza erőfeszítéseit a tibeti emberi jogi helyzet megoldása érdekében;
3. sajnálatát fejezi ki ezzel összefüggésben amiatt, hogy a kínai hatóságok nem hajlandók évente kétszer üléseket tartani, továbbá az ülések módozataival és gyakoriságával kapcsolatban elfoglalt álláspontjuk miatt, különösen a civil társadalom megerősítése és a párbeszédbe történő bevonása tekintetében; nyomatékosan kéri az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy az emberi jogi párbeszéd hatékonyabb és eredményorientáltabb legyen;
4. felhívja a Kínai Népköztársaság hatóságait, hogy biztosítsanak tényleges és érdemi autonómiát Tibet történelmi területe számára;
5. csalódását fejezi ki amiatt, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nem kívánja folytatni az Őszentsége, a Dalai Láma küldötteivel 2010 januárjában megkezdett párbeszédet, és szorgalmazza, hogy a kínai hatóságok kezdjenek nyílt, őszinte és érdemi vitát a Központi Tibeti Adminisztráció képviselőivel Tibet jövőjéről;
6. ragaszkodik ahhoz, hogy a Kínai Népköztársaság hatóságai tiszteletben tartsák a tibeti emberek véleménynyilvánításának, egyesülésének és vallási meggyőződésének szabadságát;
7. nyomatékosan kéri a Kínai Népköztársaság hatóságait, hogy tegyék lehetővé nemzetközi vizsgálat lefolytatását a 2008-as tiltakozásokkal és azok következményeivel kapcsolatban, és felszólít a politikai foglyok szabadon bocsátására;
8. elítéli a fogva tartott személyek kínzásának minden formáját, valamint felkéri a Kínai Népköztársaság hatóságait, hogy engedjék meg független nemzetközi vizsgálat lefolytatását a tibeti börtönökben és büntetés-végrehajtási intézetekben, valamint Kína többi részén is;
9. ismételten elítéli, hogy a kínai hatóságok újból és újból lerohanják a tibeti kolostorokat, és felszólítja a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy garantálja a vallási meggyőződés szabadságát a tibeti nép, valamint saját állampolgárai számára;
10. ragaszkodik ahhoz, hogy a kínai hatóságok feltárják a magát Tibetben önfelgyújtás révén feláldozó valamennyi ember sorsának alakulását és hollétét;
11. ismételten felszólít arra, hogy a kínai hatóságok tárják fel Gedün Csöki Nyima, a 11. pancsen láma sorsának alakulását és hollétét;
12. felszólítja a kínai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a tibeti emberek nyelvi, kulturális, vallási és egyéb alapvető szabadságait, tartózkodjanak a han népcsoport tagjainak Tibet történelmi területére történő betelepítésétől, és ne kényszerítsék a tibeti nomádokat hagyományos életmódjuk elhagyására;
13. elvárja, hogy az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője rendszeres jelentéseket tegyen az emberi jogok helyzetéről a Kínai Népköztársaságban, különös tekintettel Tibetre;
14. felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy a Kínai Népköztársaság képviselőivel tartandó valamennyi találkozóján vesse fel a tibeti emberi jogi helyzet kérdését;
15. felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy nevezzen ki Tibettel foglalkozó különleges uniós képviselőt, aki előmozdítja a tibeti nép emberi jogainak tiszteletben tartását, ideértve a tibeti emberek azon jogát is, hogy megőrizzék egyedi azonosságtudatukat és vallási meggyőződésüket, valamint kulturális és nyelvi megnyilvánulásaikat; hogy támogassa a Kínai Népköztársaság kormánya és Őszentsége, a Dalai Láma küldöttei közötti építő párbeszédet és tárgyalásokat; valamint hogy nyújtson segítséget a tibeti menekültek számára, különösen Nepálban és Indiában;
16. felszólítja a kínai hatóságokat, hogy szüntessenek meg minden korlátozó intézkedést, és tegyék lehetővé a független média, az újságírók és emberi jogi megfigyelők akadálytalan bejutását Tibetbe és szabad mozgását Tibet egész területén;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának ás Őszentségének, a Dalai Lámának.