ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a közelmúltbeli textilgyárbeli tűzesetek áldozatairól, különös tekintettel Bangladesre
9.1.2013 - (2012/2908(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Jean Lambert, Barbara Lochbihler, Marije Cornelissen, Karima Delli, Malika Benarab-Attou, Elisabeth Schroedter, Nicole Kiil-Nielsen, Raül Romeva i Rueda, Franziska Katharina Brantner, Ulrike Lunacek, Ana Miranda, Sven Giegold, Claude Turmes, Emilie Turunen, Judith Sargentini, Helga Trüpel a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0004/2013
B7‑0020/2013
az Európai Parlament állásfoglalása a közelmúltbeli textilgyárbeli tűzesetek áldozatairól, különös tekintettel Bangladesre
Az Európai Parlament,
– tekintettel a 2001-es, az EK és Banglades közötti együttműködési megállapodásra,
– tekintettel az EU dakkai képviseletének az ásulijái ruhágyári tűzről kiadott 2012. november 27-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ILO munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági támogatási keretére (2006, C-187) és munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági egyezményére (1981, C-155), amelyeket Banglades és Pakisztán nem ratifikált, valamint vonatkozó ajánlásaikra 8R-197); tekintettel a munkavédelmi egyezményre is (1947, C-081), amelynek Banglades és Pakisztán aláírója, valamint annak ajánlásaira (R-164),
– tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló, valamint a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalásaira[1],
– tekintettel közelmúltbéli jelentéseire, melyek címe „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás és fenntartható növekedés” és „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása és út a fenntartható és befogadó fellendülés felé”,
– tekintettel az ENSZ üzleti és emberi jogok alapelveire, amelyek meghatározták a keretet mind a kormányok, mind a cégek számára az emberi jogok védelmére és tiszteletben tartására, és amelyet támogatott az Emberi Jogi Tanács 2011. júniusban,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2012. november 24-én Banglades minden idők legpusztítóbb gyártüzében elpusztult a Tuba csoport leányvállalata, a Tazreen Fashions által üzemeltett gyár egy kilencemeletes asulai épülete, ahol mintegy 1200 többnyire nő ruhagyári munkás varrt textíliát neves nyugati kiskereskedőknek, amely során legalább 112 ember meghalt, 100 pedig megsebesült, legalábbis a kormány adatai szerint, míg a szakszervezeti képviselők azt állítják, hogy az áldozatok tényleges száma lényegesen nagyobb;
B. mivel a Tuba csoport ügyfelei közé tartozik a Wal-Mart, a Carrefour, a C&A, az IKEA és a Sears, és gyáraik számos országba exportálnak ruhát Európába és az USA-ba;
C. mivel Banglades vált Kína után a világ második legnagyobb ruhaexportőrévé, az iparág legalacsonyabb bérei mellett;a textilágazat az ország exportjainak csaknem 80%-át teszi ki, az EU pedig annak elsődleges export piaca; mivel az alacsony költségek és a gyors áruforgalom által dominált nemzetközi textilpiacon uralkodó termelési nyomás a bangladesi munkaerőt különösen sérülékeny célponttá teszi;
D. mivel mindössze néhány héttel korábban, 2012. szeptember 11-én több mint 300 ember halt meg Pakisztánban, 250 pedig megsebesült, a jelentések szerint köztük sok kiskorú, amikor a karacsi Ali Enterprises textilgyár, amely a német KiK láncnak gyárt farmert, valamint egy lahori cipőgyár lángra lobbant, és amely esemény Pakisztánban minden idők legtöbb halálos áldozatát követelő és legsúlyosabb gyártüze volt;
E. mivel minden esetben az áldozatok nagy száma főként a minimális biztonsági intézkedések hiányának volt betudható, amit alátámasztott, hogy az ablakok és ajtók el voltak torlaszolva, nem voltak menekülő útvonalak, poroltók és vészjelző fények, a vezetés felkészületlen volt és nem volt a helyzet magaslatán, a munkavállalók közelében veszélyes gyúlékony anyagokat halmoztak fel, az épület jogellenesen és nem előírásszerűen épült, a tűzoltók fizikai akadályokba ütköztek és későn reagáltak;
F. mivel a pakisztáni textilmunkások szakszervezete (NTUF) jelentései szerint az Ali Enterprises a katasztrófa előtt mindössze néhány héttel megfelelt egy nemzetközileg elismert biztonsági tesztnek és mivel a Tazreen Fashions megrendeléseket kapott annak ellenére, hogy a Walmarthoz kötődő cég és az Európai Vállalkozások Szociális Kompatibilitása Kezdeményezés által folytatott vizsgálatok súlyos biztonsági hiányosságokat állapítottak meg;
G. mivel a Nemzetközi Munkajogi Fórum információi szerint több, mint 600 ruhagyári munkás halt meg Bangladesben 2005 óta, míg az emberi jogi szervezetek jelentése szerint a gyártulajdonosok és a vezetés tagjai közül senkit nem állítottak bíróság elé;
H. mivel az elmúlt hónapokban a bangladesi kormány és a munkaügyi aktivisták közötti feszültségek felerősödtek, és mivel ennek része volt Aminul Islam 2012 április, mai napig megoldatlan gyilkossági ügye, aki kritikával illette a ruhaiparban uralkodó elégtelen biztonsági feltételeket;
I. mivel egyes nyugati kereskedők vonakodtak elismerni, hogy az érintett gyárakban készültek az általuk értékesített ruhák, jól mutatja az átláthatóság és a felelősségrevonhatóság hiányát a nemzetközi textilipar ellátói láncában;
J. mivel a munkavállalók javát szolgáló, a ruházati ágazat munka- és biztonsági feltételeinek javítására irányuló erőfeszítések megtétele kapcsán közös a felelősség, amely az európai végfogyasztóktól, a kereskedőkön át a gyárvezetésig és a kormányokig terjed a termelési és ellátói lánc valamennyi szintjén;
1. súlyos aggodalmának ad hangot az elmúlt hónapokban bekövetkezett bangladesi és pakisztáni gyártüzek halálos áldozatai és nagyszámú sérültje miatt, és részvétét fejezi ki az áldozatok családjának;
2. minden európai kereskedőt felszólít, amelynek élő megrendelése volt a tüzek idején, hogy támogassák a helyi hatóságokat és vonjanak be szociális partnereket megfelelő és átlátható kártérítési rendszerek létrehozásába az áldozatok és családjaik számára, valamint járuljanak hozzá egy ilyen rendszerhez; úgy véli, hogy egy ilyen rendszernek fedeznie kell a sérültek és az elhunytak családjai jövedelemkiesését, az általuk elszenvedett károkat, valamint a sérültek ingyenes orvosi rehabilitációját, valamint az elhunyt munkavállalók hozzátartozóinak ellátását és oktatását;
3. üdvözli az egyes szakszervezetek, nemkormányzati szervezetek és multinacionális textilkereskedők közötti bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást, amelynek célja a termelőhelyeken a biztonsági szabványok javítása, valamint az ilyen intézkedésekért történő kifizetés elfogadás, különösen független vizsgálati rendszer létrehozásával és a minden gyárban a munkavállalói képviseleteket magukban foglaló „egészségügyi és biztonsági bizottságok” létrehozását aktívan támogatásával, amelyek tövény erejénél fogva kötelezőek, de csak ritkán működőképesek; felszólít minden jelentős textil márkát, hogy támogassa ezt az erőfeszítést, így többek között Walmartot, a legnagyobb textilkereskedőt;
4. felszólítja a Bangladesben és Pakisztánban működő külföldi cégeket, hogy olyan gyártókkal részesítsenek előnyben kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek az alapvető ILO egyezményekkel és a két ország jogszabályaival összhangban működnek;
5. elismeri, hogy a ruházati ágazatban a foglalkoztatás szegény, vidéki nők millióinak nyújtott segítséget Pakisztánban, Bangladesben és máshol, hogy megszabaduljanak a nélkülözéstől és attól, hogy eltartásuk a férfiaktól függjön; úgy véli azonban, hogy világszerte, így az EU-ban is bizonyos minimális biztonsági és munkaügyi szabványokat általában be kell tartani;
6. felszólítja különösen a bangladesi kormányt, hogy minden gyártóval tartassa be a munka törvénykönyvét (2006), és növelje a vizsgáló teamek számát és erőforrásait, illetve javítson módszereiken;
7. felszólítja a két kormányt, hogy hatékonyan hajtsa végre az ILO szabványokat, és hogy ratifikálja és hajtsa végre különösen az ILO munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági támogatási keretét (2006, C-187) és munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági egyezményét (1981, C-155);
8. úgy véli, hogy a bangladesi minimálbér emelése, amely sok munkavállaló esetében a létminimum alatt van, a fogyasztók által a végtermékekért fizetett nagyobb árral együtt a szükséges javítások részét képezik, és sürgeti a bangladesi kormányt, hogy szankcionálja azon cégeket, amelyek a jogszerűen megállapított minimálbér alá próbálnak menni;
9. üdvözli azon lépéseket, amelyeket a bangladesi és pakisztáni kormány tett az áldozatok és családjaik támogatására, és a nagy számú áldozatokért felelős személyek bírósági felelősségre vonására; felszólítja a hatóságokat, hogy kötelezzék a vezetést, hogy hozzák nyilvánosságra minden azon munkavállaló nevét, akit érintenek a tüzek, és hogy minden áldozat számára tegyék lehetővé a bírósághoz fordulást azért, hogy lehetővé tegyék számukra a kártérítés igénylését; felszólítja az adott márkákat is, hogy minden könyvviteli beszámolót tegyen közzé;
10. sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy megfelelően vizsgálják ki Aminul Islam munkaügyi aktivista kínzásának és meggyilkolásának körülményeit, és mindkét kormányt felszólítja, hogy szüntesse be a szakszervezeti tevékenységekre és a kollektív tárgyalásokra vonatkozó korlátozásokat;
11. felszólítja a bangladesi kormányt, hogy csatlakozzon kényszer útján eltűnt személyek védelméről szóló nemzetközi egyezményhez, és hogy ratifikálja a kínzás elleni egyezmény opcionális jegyzőkönyvét, és hogy vonja vissza a kínzás elleni egyezmény szerinti fenntartását;
12. felszólítja a bangladesi és a pakisztáni kormányt és a márkákat, a kereskedőket és az alkalmazottakat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a gyárakban a munkahelyi biztonság érdekében, képezzék a munkavállalókat és a vezetést a biztonsági intézkedések területén, és biztosítsák, hogy a munkavállalók szóvá tehessék, ha a biztonsági szabályokat figyelmen kívül hagyják;
13. üdvözli Banglades sikeres erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy csökkenjen a ruházati ágazatban a gyermekmunka és sürgeti Pakisztánt, hogy fokozza gyermekmunkával szembeni fellépését;
14. üdvözli a bangladesi kormány közelmúltbéli döntését, hogy az anyasági szabadságot növeljék hat hónapra a ruházati ágazatban;
15. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU által aláírt minden kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodásba iktasson kötelező erejű vállalati társadalmi felelősségvállalalásra vonatkozó szakaszt a CSR elvek alapján, a nemzetközi szinten meghatározottaknak megfelelően, beleértve az OECD irányelvek 2010-es frissítését is, valamint az ENSZ (különösen az ENSZ üzleti és emberi jogok alapelvei), az ILO és az EU által meghatározottak szerinti szabályokat; javasolja, hogy ezt a szakaszt harmonizálják a jelenlegi szabványokkal és koncepciókkal a óz összehasonlíthatóság és a tisztesség biztosítása érdekében, és hogy az tartalmazzon intézkedéseket ezen elvek uniós szinten történő hatékony végrehajtásának monitoringjához;
16. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vezessen be olyan jogszabályokat, amelyek kötelezik azon cégeket, amelyek az európai piacon akarnak működni uniós jog szerint, hogy nyújtsanak információt termékeik teljes ellátói láncáról, az ENSZ üzleti és emberi jogok alapelveivel összhangban;
17. felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást Bangladesnek és Pakisztánnak a munkahelyi biztonság és az egészségvédelem javítása érdekében a „Globális közjavak és kihívások” elnevezésű tervezett új tematikus programon és a DCI-n vagy a partnerségi eszközön keresztül;
18. kéri, hogy a harmadik országokkal a jövőben kötendő uniós kereskedelmi megállapodásokban a munkahelyi biztonságnak és egészségvédelemnek markánsabb szerepet kell betöltenie a kiemelt munka napirend részeként, és hogy az EU-nak technikai támogatást kell nyújtania e rendelkezések végrehajtásához;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Banglades és Pakisztán kormányának és parlamentjének.
- [1] HL C 99. E, 2012.4.3, 31. o.