Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0022/2013Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0022/2013

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a közelmúltbeli textilgyárbeli tűzesetek áldozatairól, különös tekintettel Bangladesre

9.1.2013 - (2012/2908(RSP))

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Willy Meyer, Paul Murphy, Marie-Christine Vergiat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0004/2013

Eljárás : 2012/2908(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0022/2013
Előterjesztett szövegek :
B7-0022/2013
Elfogadott szövegek :

B7‑0022/2013

Az Európai Parlament állásfoglalása a közelmúltbeli textilgyárbeli tűzesetek áldozatairól, különös tekintettel Bangladesre

(2012/2908(RSP))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló előző jelentéseire;

–   tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, melyet az ENSZ Közgyűlése 1966. december 16-án fogadott el, és amely 1976. január 3-án lépett hatályba (Banglades pedig 1998. október 5-én ratifikálta),

–   tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kulcsfontosságú egyezményeire, többek között a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. számú egyezményre, a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolásukra irányuló azonnali lépésekről szóló 182. számú egyezményre, a mezőgazdasági munka- és egészségvédelemről szóló 184. számú egyezményre, az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. számú egyezményre, a szervezkedési és kollektív tárgyalási jogról szóló 98. számú egyezményre, a mezőgazdasági munkavállalók szervezeteiről szóló 141. számú egyezményre, a munka- és egészségvédelemről szóló 155. számú egyezményre, valamint a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel Banglades vált a világ második legnagyobb ruhaexportőrévé, 2011-ben a kivitel értéke elérte a 19 milliárd dollárt; mivel ezenfelül az Európai Unió harmadik legjelentősebb ruházatitextil-szállítója (Kína és Vietnam után); mivel ebből az ágazatból származik az ország GDP-jének 13%-a és exportjának 80%-a;

B.  mivel a Transparency International szervezet szerint Banglades a világ egyik korrupciótól leginkább érintett országa (2010-ben 178 ország közül a 134. helyen állt);

C. mivel a bangladesiek 40%-a él a szegénységi küszöb alatt (naponta kevesebb mint 1,25 dollárból), így az ország humán fejlettségi mutatója alapján 182 ország közül csupán a 146. helyen áll; mivel ez a szélsőségesen rossz helyzet számos megmozdulást eredményezett, többek között a 2008. évi éhséglázadásokat;

D. mivel a textilipari munkások (az iparban dolgozó munkaerő közel 40%-a, mintegy hárommillió személy, háromnegyedük nő) rendszeresen fellázadnak rossz munkakörülményeik miatt, valamint amiatt, hogy a bérük és a Bangladesi Ruhagyártók és -exportőrök Egyesületébe tömörült vállalkozók által szerzett haszon között aránytalanul nagy különbség van;

E.  mivel ezeket a lázadásokat következetesen elfojtják a fegyveres erők bevetésével, ami több tucat halálos áldozattal és több száz sebesülttel jár;

F.  mivel az ország már 1967-ben ratifikálta az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló1948. évi egyezményt; mivel ugyanakkor nagyon kevés munkavállalói szervezet kapja meg a hivatalos akkreditációt, és közülük is sokat állandóan zaklatnak a hatóságok;

G. mivel 2012. november 24-én, szombaton a Tazrín ruhagyár több mint 1000 dolgozója esett a lángok fogságába, amikor tűz ütött ki a gyárban, amely Dakka külterületén található, és olyan nyugati vállalatoknak dolgozik, mint a holland C&A, a francia Carrefour, a svéd Ikea vagy az egyesült államokbeli Walmart; mivel közülük 110 személy meghalt, és mintegy száz megsebesült;

I.   mivel 2012. november 26-án, hétfőn újabb tűz ütött ki egy dakkai ruhagyárban; mivel a tűzeset egy tizenkét emeletes épületben történt, amelyben négy textilvállalat is működik;

J.   mivel a nem kormányzati szervezetek szerint 2006 óta az ágazatban mintegy 700 munkavállaló halt meg a bangladesi tűzesetek miatt;

K. mivel 2012. szeptember 11-én, kedden tűzvész pusztított egy textilgyárban, Karacsiban, a dél-pakisztáni megalopoliszban, ahol 310 ember életét vesztette; mivel néhány órával korábban hasonló baleset történt egy cipőgyárban, Lahorban, Banglades második legnagyobb városában, ahol 21 személy halt meg;

L.  mivel az egyes nyugati vállalatok által hangoztatott „magatartási kódexek” ellenére a munkakörülmények továbbra is rendkívül rosszak, különösen a munkaidő, a bérek, a kiskorúak kizsákmányolása és a munkavállalók biztonsága tekintetében; mivel minden évben több, rossz állapotú és túlzsúfolt épületben működő gyár válik a lángok martalékává;

M. mivel az első megállapítások szerint a tűzesetekhez a biztonsági szempontok elhanyagolása vezetett, ami miatt tüzet okozó rövidzárlat keletkezett;

N. mivel a pamut ökológiai lábnyomát megsokszorozza, hogy itt túlzott mértékben használják a peszticideket – a világ fogyasztásának 10%-a –, a rovarirtószereket – a világ fogyasztásának 25%-a – és a vizet, ami talajromlást és –szennyezést okoz, valamint a biológiai sokféleség csökkenését;

1.  részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak; úgy véli, hogy e tragédiák újra rávilágítanak a bangladesi és pakisztáni, exportra termelő textilvállalatokban uralkodó nyomorúságos munkakörülményekre;

2.  támogatja több nem kormányzati szervezet és munkavállalói szervezet arra vonatkozó felhívását, hogy végezzenek független vizsgálatot a felelősök megállapítása és a szükséges szankciók kiszabása érdekében; úgy véli, hogy méltányos kártérítést kell juttatni az áldozatok családtagjainak, hogy a vizsgálati jelentéseket nyilvánosságra kell hozni, és a következtetéseket hasznosítani kell a további tragédiák elkerülése érdekében;

3.  hangsúlyozza, hogy a szóban forgó gyárakban tapasztalható veszélyes munkakörülményeket és tűzveszélyt sokszor szóvá tették, azonban a hatóságok és az érintett multinacionális vállalatok ezt valójában nem vették figyelembe;

4.  kéri a bangladesi kormányt és az érintett vállalatokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül végezzék el az azonosított veszélyforrások kötelező kijavítását vagy felújítását; követeli, hogy a különböző multinacionális vállalatok ne dolgozzanak többé olyan beszállítókkal, amelyek nem hajlandók elvégezni a munkavállalóik teljes biztonságának garantálásához szükséges javításokat;

5.  felkéri a bangladesi kormányt, hogy gondoskodjon a munkavállalók biztonságáról az ipari épületekre alkalmazott hatékony és pártatlan munkavédelmi ellenőrzési rendszer bevezetésével, és biztosítsa az e feladat elvégzéséhez szükséges forrásokat, hozzon létre munkavállalók által vezetett biztonsági bizottságokat, és biztosítsa az egyesülés szabadságát, a szakszervezetek létrehozásának lehetőségét és a kollektív tárgyalásokon részt vevő munkavállalók képviseletét, összhangban a Banglades által ratifikált nemzetközi ILO-egyezményekkel;

6.  támogatja a szóban forgó vállalatok alkalmazottainak – különösen a legutóbbi tűzesetek után szervezett – megmozdulásait, és hangsúlyozza, hogy a jobb munkakörülményekre, béremelésre és jobb munkavédelemre vonatkozó követeléseiket alapvető jogoknak kellene tekinteni;

7.  elítéli, hogy az európai vállalatok nem tartják tiszteletben a munkavállalók jogait az általuk korábban elfogadott magatartási kódexek ellenére; nyomatékosan kéri az Európai Unió és a tagállamok illetékes hatóságait, hogy a meglévő vizsgálatok eredményeire támaszkodva és az illetékes nemzetközi szervezetekkel együttműködésben végezzenek pártatlan vizsgálatot e gyakorlatokra vonatkozóan annak érdekében, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a szóban forgó vállalatok ne sértsék az emberi jogokat harmadik országokban; hangsúlyozza, hogy jogilag kötelező, következésképpen végrehajtható rendszerre van szükség a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozóan, e szégyentelen kizsákmányolás felszámolásának érdekében tett lépésként;

8.  nyomatékosan kéri a gyapotágazat valamennyi szereplőjét, hogy a lehető legnagyobb, tehát radikális mértékben csökkentse a környezeti károkat, beleértve a vízlábnyomot, valamint a peszticidek és rovarirtók használatát; hangsúlyozza, hogy e nem fenntartható termelési módszerek aláássák a gyapottermelés jövőjét;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség tagállamainak és Banglades kormányának.