Eljárás : 2012/2864(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0053/2013

Előterjesztett szövegek :

B7-0053/2013

Viták :

Szavazatok :

PV 07/02/2013 - 5.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0056

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 150kWORD 90k
4.2.2013
PE503.573v01-00
 
B7-0053/2013

a B7‑0112/2013. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján


az igazságügyi képzésről – bírósági koordinátorok (2012/2864(RSP))


Klaus-Heiner Lehne a Jogi Bizottság nevében
Tadeusz Zwiefka a PPE képviselőcsoport nevében
Luigi Berlinguer az S&D képviselőcsoport nevében
Cecilia Wikström az ALDE képviselőcsoport nevében
Eva Lichtenberger a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Francesco Enrico Speroni az EFD képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az igazságügyi képzésről – bírósági koordinátorok (2012/2864(RSP))  
B7‑0053/2013

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. és 82. cikkére, amely a rendes jogalkotási eljárás keretében lehetővé teszi „a bírák, ügyészek és az igazságszolgáltatási alkalmazottak képzésének támogatásával” kapcsolatos intézkedések meghozatalát,

–   tekintettel az Európai Jogi Akadémia létrehozásáról szóló 1991. szeptember 10-i állásfoglalására(1), az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat létrehozására irányuló tanácsi határozat elfogadásáról szóló 2002. szeptember 24-i álláspontjára(2), a nemzeti bírák európai igazságügyi rendszerben betöltött szerepéről szóló 2008. július 9-i állásfoglalására(3), valamint az európai uniós büntetőjogi térség kialakítására vonatkozó, Tanácshoz intézett 2009. május 7-i ajánlására(4),

–   tekintettel a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervről szóló 2010. április 20-i közleményre (COM(2010)0171),

–   tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett bizottsági közleményről szóló 2009. november 25-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel „Az uniós jogérvényesülésbe vetett bizalom kiépítése – az európai igazságügyi képzés új dimenziója” című 2011. szeptember 13-i közleményre,

–   tekintettel az igazságügyi képzéssel kapcsolatban a Parlament által 2011-ben javasolt kísérleti projektre,

–   tekintettel az Európai Parlament megbízásából az Európai Jogi Akadémia és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat által készített, a tagállamokon belüli igazságügyi képzésről szóló összehasonlító tanulmányra(6),

–   tekintettel az igazságügyi képzésről szóló 2010. június 17-i(7) és 2012. március 14-i(8) állásfoglalására,

–   tekintettel az Eurinfrával – és az európai joggal foglalkozó bírósági koordinátorok annak keretében létrehozott hálózatával – kapcsolatban szerzett hollandiai tapasztalatokra, amelyet más tagállamok is kezdenek követni, elsősorban Olaszország az ottani „European Gaius” projekttel, valamint Dánia, Románia és Bulgária, és amely az alábbi három pillérre épül: a) az európai jogi információforrásokhoz való hozzáférés javítása a webes technológia segítségével, b) az európai joggal kapcsolatos ismeretek bővítése az igazságszolgáltatásban, valamint c) az európai joggal foglalkozó bírósági koordinátorok hálózatának létrehozása és fenntartása,

–   tekintettel az információtechnológia terén végbemenő hatalmas fejlődésre, amelynek nyomán például fokozottabban lehet alkalmazni az e-oktatást mint a nagyobb számú végfelhasználó tértől és időtől függetlenül való elérésének rugalmas eszközét, miközben a fejlett technológiát – különösen a kifinomult keresőmotorokat – pedig fel lehet használni az információgyűjtésre a jogszabályok hozzáférhetőségének javítása érdekében,

–   tekintettel az igazságügyi képzéssel (bírósági koordinátorokkal) kapcsolatban a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000186/2012 – B7‑0112/2013),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel jogrendszereink eredete összetett, és ezért – egy közelmúltban megjelent tudományos munka(9) szerint – a római jogra inkább úgy kell tekinteni, mint egy multikulturális vállalatra, nem pedig mint egy kultúra sajátos fejlődésére, a Common Law pedig (figyelmen kívül hagyva „prétori” testvérét, az equityt, valamint a kánonjog hatását) inkább „anglonormann” jogként lehetne ismert; mivel a jogállamiság egyike a közös vonásainknak, és azoknak az értékeknek, amelyeket az európai jog adott a világnak; mivel a jogot a gyakorló jogászoknak és az igazságszolgáltatásnak is holisztikusan kell megközelíteniük;

B.  mivel nincs mentség arra, hogy ne ismerjék az európai jogot a nemzeti bírák, akik európai bírák és azok is kell hogy legyenek, és akiknek alapvető szerepet kell játszaniuk akkor, amikor több Európára van szükségünk; mivel ez nem zárja ki az európai igazságszolgáltatási kultúra előmozdítását, amelyben a sokféleség mint közjó üdvözlendő;

C. mivel minden nemzeti bíróság az uniós jog bírósága;

D. mivel a tagállamok számának emelkedéséből és az Európai Bíróságra nehezedő teher növekedéséből adódóan a nemzeti bíróságoknak minden rendelkezésükre álló eszközt meg kell ragadniuk ahhoz, hogy elősegítsék az igazságszolgáltatáshoz való tényleges és gyors hozzáférést;

E.  mivel költséghatékony eszközre van szükség a bírák képzésének tökéletesítéséhez és a jogszabályokhoz való hozzáférésük javításához;

F.  mivel felbecsülhetetlen értékű lenne az európai joggal foglalkozó nemzeti bírósági koordinátorokra vonatkozó elképzelés felkarolása és európai szintű együttműködésük előmozdítása; mivel a bírósági koordinátorok hálózatának fő funkciója az lenne, hogy lehetővé tegye a bírák számára mindennapi munkájuk során a más tagállamokbeli kollégáikkal való egyszerű egyeztetést egy biztonságos digitális környezetben (külön erre a célra létrehozott közösségi médiumon vagy az európai igazságügyi portálon keresztül) olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a vonatkozó európai jogszabályokban (irányelvben vagy rendeletben) előforduló egyes szavak értelmezése; mivel ezek a „koherenciakörök” biztosítanák az uniós jog alkalmazásának egységesebbé válását és csökkentenék az előzetes döntéshozatalok számát, anélkül, hogy ez csorbítaná az Európai Bíróság szerepét;

G. mivel – amint azt a Parlament már kifejtette – a problémák (költségek, nyelvi képzés, költséghatékonyság) megoldásának egyik módja lehet a modern technológia alkalmazása, és különféle alkalmazások (számítógépeken, mobiltelefonokon, táblagépeken stb. használt, számítógépes alapú alkalmazások) kifejlesztésének finanszírozása;

H. mivel mindezt az uniós jog általános részével kellene kezdeni, hiszen az elektronikus tudásmenedzsment lehetővé teszi a legaktuálisabb információkhoz való mélyreható hozzáférést;

I.   mivel – különösen a gazdasági megszorítások közepette – az energia és a pénzügyi források pocsékolását jelentené az, ha minden tagállam elkezdené kifejleszteni saját technológiáját és a digitális eszközök biztosítására szolgáló saját digitális struktúráit;

J.   mivel meg kell előzni a párhuzamos munkát, és elő kell mozdítani a minőségi képzési projektek újbóli felhasználását; mivel ehhez fokozottabb együttműködésre van szükség a tagállamok között az uniós joggal kapcsolatos tudásmenedzsment terén;

K. mivel a tagállamoknak különösen az ítéletek, a vélemények és általában véve az uniós jogi normák keresésére szolgáló keresőmotorok fejlesztésekor mérlegelniük kell, hogy ez a technológia nem szolgálna-e más tagállamok igazságszolgáltatásának is a javára, amely esetben azt lehetne egyesíteni, koordinálni és közösen fejleszteni;

L.  mivel be kellene vezetni egy rendszert a képzési termékek újbóli felhasználására, például az előadások társfinanszírozáson alapuló rögzítésén és fordításán/szinkronizálásán/feliratozásán keresztül;

M. mivel mindezt össze kell fogni egy, az igazságszolgáltatási tudásmenedzsmentre irányuló főtervben, adott esetben az európai igazságügyi portál felhasználásával;

N. mivel elfogadását követően a közös európai adásvételi jog az európai joggal foglalkozó bírósági koordinátorok hálózatának próbáját is fogja jelenteni azáltal, hogy lehetőséget biztosít a nemzeti bírák közötti horizontális koherencia megvalósítására azokon a területeken, ahol alig vagy nem áll rendelkezésre ítélkezési gyakorlat az Európai Bíróság részéről, természetesen anélkül, hogy megkettőzné az e területen létező egyedi hálózatokat;

O. mivel egy olyan Európában és egy olyan világban, ahol a jognak és a jogalkalmazóknak innovatívabbakká kell válniuk a tudásmenedzsmenthez való hozzáállás terén, fontos, hogy a más rendszerek iránti érdeklődés, a nyitottság – ideértve az új technológiák és módszerek alkalmazása iránti nyitottságot is – és a párbeszéd legyen a kulcsszó;

P.  mivel ez kedvezően hathat az Európai Unió nyilvános megítélésére – minél több tényszerű információ válik szabadon hozzáférhetővé, annál kevésbé adnak hitelt a magával az Unióval, illetve jogával és működésével kapcsolatos mítoszoknak és megtévesztésnek, és annál több lehetőség nyílik az őszinte vitára és politikai eszmecserére(10);

Q. mivel ez az európai igazságszolgáltatási kultúra kiépítésének egyik eleme, de nem jelenti annak egészét; mivel a nyelvtanulást hangsúlyozó és az összehasonlító és nemzetközi jog tanulmányozását előmozdító új képzési módszereket és új tanterveket ki kell terjeszteni az egyetemekre és a jogi iskolákra – a joghallgatókat és bírákat célzó Erasmus csak a kezdet volt;

R.  mivel eljött az ideje annak, hogy továbblépjünk, kezdve egy, a bírák és a gyakorló jogászok jogi képzéséről és a jogi oktatásról folytatandó kötetlen vitával egy olyan fórumon, amelyen részt vesznek az igazságszolgáltatás tagjai, az illetékes nemzeti hatóságok – köztük az igazságszolgáltatási tanácsok és az igazságügyi képzési intézmények –, valamint az Európai Jogi Akadémia, az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat, az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata és az Európai Jogi Intézet;

1.  megismétli és megerősíti az igazságügyi képzésről szóló 2010. június 17-i és 2012. március 14-i állásfoglalásaiban foglaltakat;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel szerződések odaítélését a kísérleti projekt keretében;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és támogassa az európai joggal foglalkozó nemzeti bírósági koordinátorok intézményét és a bírósági koordinátorok nemzeti hálózatainak kialakuló összekapcsolódását, egyidejűleg ösztönözve és előmozdítva az ezen állásfoglalás preambulumbekezdéseiben és a Parlament 2010. június 17-i és 2012. március 14-i állásfoglalásaiban vázolt elképzeléseket;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy az e-oktatás és az új technológiák, különösen a keresőmotorok fejlesztése és alkalmazása előnyökkel járhat a gazdaságra nézve, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra;

5.  úgy véli, hogy a jogászok szakmai továbbképzése során hangsúlyozni kell a szakmai etikára vonatkozó közös standardok szükségszerűségét, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának, továbbá a sokféleséget tiszteletben tartó európai szabályozási megközelítésnek a szükségességét, tekintettel arra, hogy csak így alakítható ki valódi kölcsönös bizalom;

6.  megjegyzi, hogy a tagállamok jogrendszerei – sokféleségük ellenére – közös elveken alapulnak és közös gyökerekkel rendelkeznek; emlékeztet rá, hogy néhány évszázaddal ezelőttig az európai jogi szakmákra úgy tekintettek, mint olyan jogalkalmazók egységes testületére, akik Európa bármely részén képesek tanácsot adni, jogi dokumentumokat készíteni és a bíróság előtt fellépni; úgy véli, hogy az Európai Unió jogi képzéssel kapcsolatos politikáját ennek kell vezérelnie, mivel ez mutatja a jogalkalmazók teljes körű mobilitásának megvalósíthatóságát;

7.  végezetül javasolja, hogy a Bizottság 2013 nyarán rendezzen meg egy fórumot – az európai jogi kultúra kialakításával foglalkozó messinai konferenciát –, ahol találkozhatnának egymással a különböző szinteken tevékenykedő bírák, és eszmecseréket folytathatnának egy vagy több vitás kérdésről vagy problémáról, a vita ösztönzése, a kapcsolatépítés, a kommunikációs csatornák kiépítése, valamint a kölcsönös bizalom és megértés kialakítása érdekében; úgy véli, hogy egy ilyen fórum az illetékes hatóságok és szakemberek – többek között az egyetemek és a szakmai szervezetek – számára is történelmi lehetőséget biztosíthatna arra, hogy megvitassák az igazságügyi képzéssel kapcsolatos politikát és az európai jogi képzés jövőjét;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1)

HL C 267., 1991.10.14., 33. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 285. o.

(2)

HL C 273. E, 2003.11.14., 99. o.

(3)

HL C 294. E, 2009.12.3., 27. o.

(4)

HL C 212. E, 2010.8.5., 116. o.

(5)

HL C 285. E, 2010.10.21., 12. o.

(6)

http://www.europarl.europa.eu/delegations/en/studiesdownload.html?languageDocument=EN&file=60091.

(7)

HL C 236. E, 2011.8.12., 130. o.

(8)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0079.

(9)

P.G. Monateri: Black Gaius. A Quest for the Multicultural Origins of the ‘Western Legal Tradition’, in: 51 Hastings Law Journal, 2000, 479 skk.; elérhető az alábbi oldalon: http://www.jus.unitn.it/cardozo/users/pigi/blackgaius/bge.pdf.

 

 

(10)

Az EU büntetőjog területén történő fellépésével kapcsolatos mítoszokat illetően lásd például Hinarejos, Spencer és Peers Opting out of EUR Criminal law: What is actually involved? című kiváló munkáját, CELS Working Paper, New Series, 1. szám, http://www.cels.law.cam.ac.uk/publications/working_papers.php.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat