ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az arab tavasz átmeneti időszakot élő országai általi vagyonvisszaszerzésről
15.5.2013 - (2013/2612(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Tokia Saïfi, Mairead McGuinness, Elmar Brok, Roberta Angelilli, Elena Băsescu, Daniel Caspary, Anne Delvaux, Sari Essayah, Eduard Kukan, Cristian Dan Preda, Salvatore Iacolino, Giovanni La Via a PPE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0188/2013
B7‑0193/2013
Az Európai Parlament állásfoglalása az arab tavasz átmeneti időszakot élő országai általi vagyonvisszaszerzésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az arab tavasz országairól szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyiptomi helyzetről szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására[1];
– tekintettel az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 270/2011/EU tanácsi rendeletre,
– tekintettel az Egyiptom és Tunézia általi vagyonvisszaszerzés megkönnyítését célzó új jogalkotási keret elfogadásáról szóló, 2012. november 26-i új tanácsi rendeletre; tekintettel Catherine Ashton, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője 2012. november 26-i nyilatkozatára,
– tekintettel az EU–Tunézia és az EU–Egyiptom munkacsoport társelnökeinek 2011. szeptember 28–29-i, illetve 2012. november 14-i következtetéseire, különösen azok vagyonvisszaszerzésre vonatkozó szakaszaira,
– tekintettel a 2001/500/IB, 2003/577/IB, 2005/212/IB, 2006/783/IB és 2007/845/IB tanácsi határozatok szerinti, az elkobzási és vagyon-visszaszerzési eljárások javítását célzó meglévő uniós jogi eszközökre, és a bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2012. március 12-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0085),
– tekintettel az ENSZ korrupció elleni, 2005. évi egyezményére (UNCAC) – amelynek Egyiptom, Líbia és Tunézia, továbbá valamennyi uniós tagállam részes fele (Németország és Csehország kivételével, akik még nem erősítették meg az egyezményt) –, különösen az egyezmény nemzetközi együttműködésről szóló 43. cikkére és vagyonvisszaszerzésről szóló V. fejezetére,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának az ellopott javak visszaszerzésére irányuló, 2007. szeptember 17-i kezdeményezésére,
– tekintettel az ellopott javak visszaszolgáltatására irányuló kezdeményezésre (StAR), amelyet hivatalosan 2007 szeptemberében indított útjára a Világbank és az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala,
– tekintettel a Katar és a G8-ak amerikai elnöksége közös szervezésében 2012 novemberében megtartott, vagyonvisszaszerzéssel foglalkozó első arab fórumra (AFAR), amely a közel-keleti és nyugati szövetséges államoknak a megbuktatott közel-keleti rezsimekből származó állami javak visszaszerzésére irányuló nemzetközi együttműködés megerősítését célzó legutóbbi kezdeményezésének tekinthető,
– tekintettel az átalakulóban lévő arab országokkal kötött deauville-i partnerségre, melyet a G8 vezetői hoztak létre 2011. májusi deauville-i találkozójuk alkalmával, és amelynek az EU is részes fele, és különösen annak 2012. május 21-én kiadott vagyon-visszaszerzési cselekvési tervére,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel bár a vagyon befagyasztása uniós hatáskörbe tartozik, a zárolt javak visszaszerzése és visszajuttatása már tagállami hatáskör, és azt a nemzeti jogi rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtani;
B. mivel a vagyonvisszaszerzés igen jelentős politikai kérdés, hiszen az igazságtétel és az elszámoltathatóság demokrácia és jogállamiság szellemében történő helyreállítását jelképezi;
C. mivel a Tanács már lépéseket tett az eltulajdonított pénzeszközök egyiptomi és tunéziai hatóságoknak való visszajuttatásának megkönnyítésére; mivel a 2012. november 26-án elfogadott új jogalkotási keret lehetővé teszi az EU tagállamai számára, hogy az uniós tagállamokban elismert bírósági határozatok alapján felszabadítsanak befagyasztott pénzeszközöket, és megkönnyíti az EU tagállamai és a megfelelő hatóságok közötti információcserét;
D. mivel az előző rezsimek által ellopott vagyon visszaszolgáltatása gazdasági jelentőségén túlmenően hozzájárulhat az arab tavasz országainak népeivel szembeni igazságtételhez és az elszámoltathatóság helyreállításához is, ezért nagy szimbolikus jelentőséggel bíró, kiemelt politikai kérdés az EU és az említett országok viszonyában;
E. mivel az EU–Tunézia és az EU–Egyiptom munkacsoport hangsúlyozta a jogtalanul megszerzett, harmadik országokban jelenleg is befagyasztott javak visszaszolgáltatásának fontosságát; mivel a munkacsoportok megállapodtak abban, hogy véglegesítik azt a menetrendet, amely egy Európai Külügyi Szolgálat által koordinált vagyon-visszaszerzési csoport felállítását is tartalmazhatja minden érintett ország tekintetében;
F. mivel a G8-csoport a 2011. májusi deauville-i partnerségen keresztül támogatja a „szabad, demokratikus és toleráns társadalommá” formálódás iránt elkötelezett arab országokat; mivel 2012. május 21-én kiadott vagyon-visszaszerzési cselekvési terv elismeri, hogy az arab tavaszra tekintettel a vagyonvisszaszerzés sürgősebb kulcskérdéssé vált a régióban és a nemzetközi közösségben;
G. mivel 2011 januárja óta tunéziai állami pénzek eltulajdonításáért felelős 48 személy, 2011. március óta pedig egyiptomi állami pénzek eltulajdonításáért felelős 19 személy – köztük Zine El Abidine Ben Ali Tunézia volt elnöke és Hoszni Mubarak Egyiptom volt elnöke – pénzét és más vagyonát fagyasztották be az EU-ban;
H. mivel 2013. március 27-én a Világbank és az ENSZ által közösen indított StAR program küldöttsége, amely Tripoliban találkozott a líbiai hatóságokkal, megerősítette, hogy részt vesz a líbiai javak felderítésében, és hogy segít biztosítani a Kadhafi-rezsim által ellopott valamennyi pénzeszköz visszaszolgáltatását;
I. mivel nincs hatékony együttműködés a kérelmező és a kérelmekkel megkeresett államok között, és mivel a vagyon felszabadítását és visszaszolgáltatását célzó bírósági eljárás bonyolult és hosszadalmas, és arra a kérelmekkel megkeresett részes államok különböző jogi követelményei és jogrendszerei vonatkoznak;
J. mivel a vagyonvisszaszerzés megvalósítható kétoldalú bírósági mechanizmusok és többoldalú együttműködés segítségével; mivel a vagyon-visszaszerzési műveletek nemzeti és nemzetközi szinten is megindíthatók;
1. hangsúlyozza az arab tavasz országaiban hatalmat gyakorló előző rezsimek által korrupció útján jogtalanul megszerzett vagyon visszaszolgáltatásának politikai, gazdasági és társadalmi jelentőségét;
2. elismeri, hogy az arab tavasz országai számára az ellopott javak visszaszerzése egyúttal gazdasági és társadalmi jelentőséggel is bír, mivel a pénzeszközökre szükség van a gazdaság stabilizálása, valamint a munkahelyteremtés és a növekedés beindítása érdekében az érintett országokban, amelyek súlyos gazdasági nehézségekkel néznek szembe;
3. úgy véli, hogy a hatékony vagyon-visszaszerzési rendelkezések elő fogják mozdítani az érintett országokban a korrupció legkárosabb következményeinek helyreállítására irányuló erőfeszítéseket, ugyanakkor azt a világos üzenetet küldi a korrupt tisztviselőknek, hogy jogtalanul szerzett javaikat nem lesz hová elrejteniük;
4. sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek további jelentős erőfeszítéseket az előző rezsimek által eltulajdonított vagyon érintett országok népei részére történő visszaszolgáltatásának megkönnyítése érdekében;
5. bátorítja a javak visszaszolgáltatására létrehozott nemzeti hivatalokat valamennyi tagállamban, hogy szorosan működjenek együtt az arab tavasz országainak illetékes hatóságaival, és fejlesszék kapcsolataikat, hogy segítséget nyújthassanak számukra a műveletekhez szükséges összetett jogi eljárásokkal kapcsolatban; felszólítja az EU-t, hogy vállaljon kulcsszerepet a kapacitásépítésben és az államok közötti koordinációban és együttműködésben;
6. ezzel összefüggésben üdvözli az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország és Svájc azon kezdeményezését, hogy egy olyan útmutatót adjanak ki, amely tartalmazza nemzeti jogrendszerük vagyonvisszaszerzéssel kapcsolatos rendelkezéseinek átfogó leírását, hogy a kérelmező országok jobb képet kapjanak a jogi lehetőségekről, az elérhető információk jellegéről, a lefolytatható vizsgálatok típusáról, és arról, hogy hogyan kell eljárni a vagyonvisszaszerzés kölcsönös jogsegélyen keresztül történő tényleges megvalósítása érdekében; bátorítja a tagállamokat, hogy kivétel nélkül kövessék ezt a példát;
7. üdvözli a G8-ak által kezdeményezett deauville-i partnerség vagyon-visszaszerzési cselekvési tervét, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz az együttműködés, az eseti segítségnyújtás, a kapacitásépítési törekvések és a technikai segítségnyújtás előmozdítására, és javaslatot tesz egy együttműködésen alapuló regionális kezdeményezésre egy vagyonvisszaszerzéssel foglalkozó arab fórum formájában, amelynek keretében lehetőség nyílik a folyamatos erőfeszítésekkel kapcsolatos vitára és együttműködésre;
8. úgy véli, hogy a nemzetközi – többek között az állami és a magánszektor közötti – együttműködés e problémák rendezésének kulcsa, ezért bátorítja az EU-t, hogy szorosan működjön együtt a nemzetközi partnerekkel, többek között Svájccal, a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, és különösen a StAR kezdeményezéssel és az arab vagyon-visszaszerzési fórummal, az ügyet előmozdító, kézzel fogható intézkedések végrehajtása, valamint a koordináció és az együttműködés további erősítése érdekében;
9. kéri az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlését, hogy vegye a kérdést a nemzeti parlamentekkel folytatott tárgyalások napirendjére, hogy a Földközi-tenger mindkét partján fekvő országok parlamenti képviselőit meggyőzze a rendőrség és az érintett igazságszolgáltatási intézmények közötti szorosabb együttműködés biztosítását célzó jogi intézkedések tevékeny előmozdításának szükségességéről;
10. bátorítja az EU-t, hogy kötelezze el magát egy átfogó fellépéssorozat iránt, melyek az együttműködés, az eseti segítségnyújtás, a kapacitásépítés és a technikai segítségnyújtás előmozdítását célozzák – ideértve képzések szervezését a nemzeti szakértők számára –, ezáltal támogatva az átmenetet élő arab országoknak az előző rezsimek által eltulajdonított javak visszaszerzésére irányuló erőfeszítéseit;
11. határozottan szorgalmazza, hogy az EU hozzon létre egy tagállamokból és más európai országokból származó nyomozókból, jogászokból és ügyészekből álló csoportot, amely jogi támogatást és segítséget nyújt az érintett országok illetékes hatóságainak;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésének, valamint az arab országok hatóságainak.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0095.