ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a munkafeltételekről és az egészségügyi és biztonsági előírásokról a közelmúltban bekövetkezett bangladesi gyártüzeket és egy épület összeomlását követően
20.5.2013 - (2013/2638(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Helmut Scholz, Paul Murphy, Thomas Händel, Willy Meyer, Marie-Christine Vergiat, Alda Sousa, Nikolaos Chountis, Patrick Le Hyaric, Marisa Matias a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0223/2013
B7‑0231/2013
Az Európai Parlament állásfoglalása a munkafeltételekről és az egészségügyi és biztonsági normákról a közelmúltban bekövetkezett bangladesi gyártüzeket és egy épület összeomlását követően
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2013. január 17-i[1] , 2007. szeptember 6-i[2] és 2008. július 10-i[3] állásfoglalására,
– tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról[4], illetve a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról[5] szóló 2010. november 25-i állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népköztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodásra[6],
– tekintettel az ILO munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló keretegyezményére (2006, C-187) és a munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről szóló egyezményére (1981, C-155), amelyeket Banglades és Pakisztán nem ratifikált, valamint ezek ajánlásaira (R-197), tekintettel továbbá a munkaügyi felügyeletről szóló egyezményre (1947, C-081), amelyet Banglades is aláírt, valamint az egyezmény ajánlásaira (R-164),
– tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című közleményére (COM(2011)0681),
– tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás és fenntartható növekedés”[7] és a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út”[8] című, 2013. február 6-i állásfoglalásaira,
– tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatásra, amely mind a kormányok, mind a cégek számára meghatározza az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának kereteit, és amelyet az Emberi Jogi Tanács 2011. júniusban jóváhagyott,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2011-ben 19 milliárd dolláros kereskedelmi összforgalommal Banglades a világ második legnagyobb ruhaexportőre; mivel ezenfelül Kína és Vietnam után az Európai Unió harmadik legjelentősebb textilruházati beszállítója; mivel ebből az ágazatból származik az ország GDP-jének 13%-a és exportjának 80%-a;
B. mivel gyapotimportjának döntő többségét Banglades exportra szánt, a feldolgozóipari kivitel 80%-át kitevő textil és ruha előállítására használja, és mivel a Banglades által előállított textil és ruha nagy részét fejlett országokba, nevezetesen az Unió tagországaiba, Kanadába és az Egyesült Államokba exportálják;
C. mivel a farmernadrágok és egyéb textíliák homokfúvásos koptatása különösen széles körben elterjedt gyakorlat Bangladesben, és becslések szerint a Bangladesből exportált 200 millió farmernadrág felét homokfúvással koptatják, valamint mivel e gyakorlat miatt a munkavállalók rendkívüli egészségi kockázatnak vannak kitéve, miután a szervezetükbe szilikapor kerül, ami halálos betegségeket – például szilikózist – okoz;
D. mivel a bangladesi ruhaiparban a munkaerőköltségek a végtermék árának körülbelül 5%-át teszik ki; mivel a bangladesi textilmunkások havi fizetésének a jelenlegi körülbelül 30 euróról 80 euróra történő emelése a becslések szerint a német kereskedők számára a textiláruk termékenkénti körülbelül 28 centes növelését jelentené, amennyiben a nagyobb kereskedők haszonkulcsai nem változnának;
E. mivel a kapitalista globalizáció, valamint különösen a multinacionális vállalatok azon törekvése, hogy a termelést olyan alacsony munkabérrel rendelkező országokba tegyék át, mint Banglades, azt eredményezte, hogy a textilipar kivonult a fejlett országokból – köztük az uniós tagállamokból –, munkanélküliséget és komoly társadalmi-gazdasági válságot hagyva maga után;
F. mivel a bangladesiek 40%-a él a szegénységi küszöb alatt (vagyis naponta kevesebb mint 1,25 dollárból), ami azt jelenti, hogy humán fejlettségi mutatója alapján Banglades a 182 ország közül csupán a 146. helyen áll;
G. mivel 2013. április 24-én, a Dakka melletti Savar városában a több ruhagyárat magában foglaló Rana Plaza épülete összedőlt, több mint 1000 ember halálát okozva és mintegy 2500 embert sebesítve meg;
H. mivel az összedőlt épület megépítésére jogszerűtlenül került sor, és nem felelt meg a biztonsági előírásoknak, és mivel a gyár tulajdonosai ragaszkodtak ahhoz, hogy a munkások felvegyék a munkát annak ellenére, hogy az azt megelőző napon a falakon repedéseket fedeztek fel és a szakvéleményt adó mérnök arra figyelmeztetett, hogy az épületet ki kell üríteni;
I. mivel a tragédia előtt 2012 novemberében az ashuliai Tazreen Fashion gyárban keletkezett tűz során több mint 100 munkás vesztette életét és még többen sebesültek meg, továbbá mivel (a savari tragédia után néhány nappal) május 8-án a Dakka Mirpur negyedében található Tung Hai ruhagyárban szintén tűz ütött ki, 8 ember életét követelve;
J. mivel a Belügyminisztérium által életre hívott kormányzati vizsgálóbizottság és a Munkaügyi és Foglalkoztatási Minisztériummal foglalkozó parlamenti állandó bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy a Tazreen gyár tulajdonosa ellen megbocsáthatatlan mulasztás vádjával büntetőjogi eljárást kell indítani, de mivel letartóztatására mégsem került sor; mivel a Bangladesi Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott április 28-i petícióban a tulajdonos letartóztatását követelték és a hatóságokat tehetetlenséggel vádolták meg;
K. mivel május 16-án Kambodzsa Kampong Speu tartományában leszakadt egy cipőgyár tetőszerkezete, legalább két ember halálát okozva;
L. mivel az áldozatok nagy száma valamennyi esetben főként a minimális biztonsági intézkedések hiányának, a jogellenesen és hibásan felépített épületeknek, valamint a munkavállalók érdekvédelmi jogai hiányának volt betudható;
M. mivel a bangladesi sajtó szerint az országban csupán 51 felügyelő ellenőriz több mint 200 000 gyárat;
N. mivel a Nemzetközi Munkajogi Fórum által közzétett tájékoztatás szerint Bangladesben 2005 óta több mint 600 ruhagyári munkás halt meg tűzesetekben, míg az emberi jogi szervezetek jelentése szerint a gyártulajdonosok és a vezetők közül senkit sem állítottak bíróság elé;
O. mivel a munkavállalók javát szolgáló, a ruházati ágazat munkafeltételeinek és biztonsági előírásainak javítására irányuló erőfeszítések megtétele kapcsán közös a felelősség, amely az európai végfogyasztóktól a kereskedőkön át a gyárvezetésig és a kormányokig terjed a termelési és ellátási lánc valamennyi szintjén;
P. mivel annak ellenére, hogy egyes nyugati vállalatok állítólag „magatartási kódexeket” alkalmaznak, a munkakörülmények továbbra is rendkívül rosszak, különösen a munkaidő, a bérek, a gyermekmunka és a munkavállalók biztonsága tekintetében;
Q. mivel a globalizált gazdaságban a verseny – az egyre rövidebb termelési ciklusok, a termelt mennyiség növelése és a ruha- és cipőipari termékek iránti egyre nagyobb kereslet miatt – fenntarthatatlan nyomást gyakorol a termelés és a munkaerő költségeire, és elfogadhatatlan áldozatot követel a munkavállalók biztonsága és egészsége szempontjából;
R. mivel a kereskedelem intenzitása szempontjából a világon jelenleg a textil- és a ruhaipar a második legfontosabb gazdasági tevékenység, és mivel a textilipar az egyik leginkább környezetszennyező iparág; mivel az ipari szálak fonása, szövése és előállítása károsan hat a levegő minőségére, a festéshez és a szövetnyomáshoz rengeteg vizet és vegyszert használnak, miközben számos illékony anyag távozik a légtérbe, ami rendkívül káros a munkásokra, a fogyasztókra és a környezetre nézve;
S. mivel a munkások embertelen munkakörülményei és kizsákmányolása, valamint a környezeti pusztítás nemcsak a világ egyes régióira vagy csak az egyes iparágakra korlátozódik, hanem világszerte – többek között az Unión belül is – fel kell venni az ellene való küzdelmet;
T. mivel a bangladesi kormány tájékoztatása szerint az Egyesült Királyságban 2005 óta 20%-kal csökkent a ruházati cikkek ára, és mivel a bangladesi Worker Rights Consortium szerint az, ha a Bangladesben működő 5000 ruhagyár biztonsági előírásait öt éven belül összhangba hoznák a nyugati normákkal, legfeljebb 10 centtel növelné annak a 7 milliárd darab ruházati cikknek a gyártelepi árát, amelyet Banglades a nyugati márkák számára évente előállít;
1. mély sajnálatát fejezi ki a Rana Plazában bekövetkezett tragédia okozta számos haláleset és sebesülés miatt, amely az ipari katasztrófák történetének egyik legpusztítóbb fejezetévé vált, és részvétét nyilvánítja a sérülteknek, a megcsonkított embereknek, valamint a gyászoló családoknak;
2. minden európai kereskedőt felszólít, akinek élő megrendelése volt az épület összeomlása idején, hogy támogassák a helyi hatóságokat, vezetőséget és érintett munkaügyi szervezeteket, hogy megfelelő és átlátható kártérítési rendszert hozzanak létre az áldozatok és családjaik számára, valamint járuljanak hozzá egy ilyen rendszerhez; rámutat, hogy egy ilyen rendszernek fedeznie kell a sérültek és az elhunytak családjai jövedelemkiesését és az általuk elszenvedett károkat, a sérültek ingyenes orvosi rehabilitációját, valamint az elhunyt munkavállalók eltartott hozzátartozóinak ellátását és oktatását;
3. felháborodásának ad hangot az LDC-országok és a fejlődő országok textil- és ruházati iparában uralkodó rettenetes munkakörülmények miatt, és elítéli azokat, akik felelősek e helyzet kialakulásáért; hangsúlyozza, hogy az európai központú multinacionális kiskereskedők – gyakran alvállalkozókon keresztül – a fő haszonélvezői az olcsó munkaerőnek és a munkavállalói jogok és egészségvédelmi és biztonsági előírások megsértésének az LDC-országokban és a fejlődő országokban; meggyőződése, hogy a Bangladesi tragikus események jól illusztrálták az önkéntes vállalati társadalmi felelősségvállalási rendszer elképzelésének kudarcát, és rámutat, hogy e nagymértékű kizsákmányolás megszüntetése céljából szükség van a vállalati társadalmi felelősségvállalás jogilag kötelező, így végrehajtható rendszerének létrehozására;
4. együttérzésének és szolidaritásának ad hangot a bangladesi munkavállalói tiltakozások, és különösen a legutóbbi tűzeseteket követő tüntetések kapcsán; hangsúlyozza, hogy a szociális és a munkavállalói jogok alapvető emberi jogok, amelyeket világszerte tiszteletben kell tartani és védeni kell; mélységes sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az uniós emberi jogi politikában ezt a területet túlságosan gyakran elhanyagolják;
5. kiáll a bangladesi munkavállalók azon joga mellett, hogy független szakszervezeteket hozhassanak létre, jegyezhessenek be, illetve ilyen szakszervezetekhez csatlakozhassanak, és emiatt ne kelljen tartaniuk zaklatásától; úgy véli, hogy a demokratikus szakszervezeti struktúrák léte kulcsfontosságú eszköz a jobb egészségügyi és biztonsági előírásokért és munkakörülményekért, köztük a magasabb bérekért folyó küzdelemben; felhívja Banglades kormányát, hogy biztosítsa ezeket az alapvető jogokat;
6. támogatja az Európai Szakszervezeti Szövetség arra irányuló felhívását, hogy valamennyi, Európában működő multinacionális vállalat vállaljon kötelezettséget az ILO által a multinacionális vállalatokról és a szociális politikáról kiadott háromoldalú nyilatkozatban szereplő elvek fenntartására;
7. támogatja a Nemzetközi Ruha- és Bőripari Dolgozók Szövetségének a ruházat homokfúvásának a teljes ellátási láncra kiterjedő egyetemes betiltására irányuló felhívását; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan javaslatot, amely behozatali tilalommal sújtja a „homokfúvás” gyakorlatának használatával – ami veszélyezteti a dolgozók egészségét és sérti a biztonságos munkakörnyezethez való jogukat – készült textil- és ruházati termékeket;
8. tudomásul veszi a szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek és mintegy 1000 multinacionális textilkereskedő között létrejött bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást, amelyet 2013. május 15-én véglegesítettek, és amelynek célja a biztonsági előírások javítása a gyártás helyszínén (és amely kiterjed az ilyen intézkedésekért való ellenszolgáltatás módjára), különösen független vizsgálati rendszer létrehozásával, beleértve a nyilvános jelentéseket és kötelező javításokat és felújításokat, és a minden gyárban a munkavállalói képviseletek részvételével működő egészségügyi és biztonsági bizottságok létrehozásának aktív támogatásával; felszólít minden jelentős textil márkát, hogy támogassa ezt az erőfeszítést, így többek között Walmartot és a Gap-et, amelyek továbbra is visszautasítanak minden kötelező érvényű megállapodást;
9. üdvözli a kormány, a munkaadók, a munkavállalók és az ILO között 2013. május 4-én létrejött cselekvési tervet, amelynek értelmében a felek kötelezettséget vállalnak különösen a munkajogok reformjára, lehetővé téve a munkavállalók számára, hogy szakszervezeteket hozzanak létre és kollektív tárgyalásokat folytassanak, továbbá arra, hogy 2013 végére értékelik valamennyi, Bangladesben működő, export-orientált ruhagyár biztonságát, máshová helyezik a nem biztonságos gyárakat és több száz további ellenőrt vesznek fel;
10. reméli, hogy a cselekvési tervet maradéktalanul végrehajtják;
11. tudomásul veszi a bangladesi kormány döntését, miszerint a következő hetek folyamán megemeli a minimálbér szintjét, ami mintegy 4 millió, főleg női munkavállalót érint, és sürgeti a bangladesi kormányt, hogy alkalmazzon szankciókat azon vállalatokkal szemben, amelyek ennél alacsonyabb béreket fizetnek; elvárja a munkaadói szövetségektől, hogy betartsák azon kötelezettségvállalásukat, hogy áthelyezik a balesetek miatt munkahelyüket elvesztő munkavállalókat, illetve a rehabilitált munkavállalókat, továbbá felszólítja a kormányt, hogy hozzon jogszabályokat a szakszervezeti tagok védelmére, hogy a munkaadók ne bocsáthassák el őket;
12. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan javaslatot, amely jelentős behozatali tilalommal sújtja az olyan országok (pl. Banglades) által gyártott és létrehozott textil- és ruházati termékeket, amelyek nem felelnek meg az egészségügyi és biztonsági előírásokról, egyesülési szabadságról, illetve a kollektív tárgyalásról szóló alapvető ILO-egyezményeknek;
13. tudomásul veszi a bangladesi kormány által az áldozatok és családjaik támogatása és a nagy számú áldozatért felelős személyek bírósági felelősségre vonása érdekében tett lépéseket; felszólítja a hatóságokat, hogy kötelezzék a vezetést, hogy hozza nyilvánosságra minden azon munkavállaló nevét, akit érintettek a katasztrófák, valamint hogy biztosítsák minden áldozat számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, hogy módjukban álljon kártérítést követelni;
14. elítéli, hogy az európai vállalatok az általuk korábban elfogadott magatartási kódexek ellenére sem tartják tiszteletben a munkavállalók jogait és a biztonsági előírásokat; kéri az Európai Unió és a tagállamok illetékes hatóságait, hogy a meglévő vizsgálatok eredményeire támaszkodva és az illetékes nemzetközi szervezetekkel együttműködésben végezzenek pártatlan vizsgálatot e gyakorlatokra vonatkozóan annak érdekében, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a szóban forgó vállalatok ne sértsék az emberi jogokat harmadik országokban;
15. felszólítja a bangladesi és más országbeli gyárakkal szerződéses vagy alvállalkozói viszonyban álló összes vállalkozást, nevezetesen a ruházati márkákat, hogy maradéktalanul tartsák be a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén nemzetközileg elismert gyakorlatokat, és hogy alaposan vizsgálják meg ellátási láncaikat annak biztosítása érdekében, hogy áruikat kizárólag a biztonsági előírásokat és munkajogokat betartó gyárakban állítsák elő;
16. felszólítja a bangladesi kormányt, hogy minden gyártóval tartassa be a munka törvénykönyvét (2006);
17. felszólítja az érdekelt feleket, hogy kezdjenek tárgyalásokat a nemzetközi, világszerte alkalmazandó minimálbér ruházati ágazat tekintetében való kialakításáról; maradéktalanul támogatja a Nobel-díjas Muhammad Junusz javaslatait, miszerint célszerű a termelési áraknak egy ruhagyári munkavállalói jóléti vagyonkezelő létrehozását célzó minimális növelése;
18. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU által aláírt minden kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodásba iktasson kötelező erejű vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékot a nemzetközi szinten meghatározott CSR-elvek alapján, beleértve az OECD-irányelvek 2010-es frissítését is, valamint az ENSZ, az ILO és az EU által meghatározott előírásokat, különösen az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelveket; javasolja, hogy ezt a záradékot harmonizálják a jelenlegi szabványokkal és koncepciókkal az összehasonlíthatóság és a méltányosság biztosítása érdekében, és hogy e záradék tartalmazzon nyomon követési intézkedéseket ezen elvek uniós szinten történő tényleges végrehajtásának biztosítása érdekében;
19. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vezessen be olyan jogszabályokat, amelyek kötelezik azon cégeket, amelyek az európai piacon akarnak működni uniós jog szerint, hogy nyújtsanak információt termékeik teljes ellátói láncáról, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelveknek megfelelően;
20. tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy segítséget nyújt Bangladesnek a munkahelyi biztonság és az egészségvédelem, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás javításában;
21. kéri, hogy a harmadik országokkal a jövőben kötendő uniós kereskedelmi megállapodásokban a munkahelyi biztonság és egészségvédelem töltsön be markánsabb szerepet a méltányos munka program részeként, és hogy az EU nyújtson technikai támogatást e rendelkezések végrehajtásához;
22. felszólít egy transznacionális jogi együttműködési rendszer létrehozására az EU és a kétoldalú kereskedelmi megállapodások harmadik országbeli aláírói között annak biztosítására, hogy a szociális és környezetvédelmi jogszabályok megsértésének, illetve a vállalati társadalmi felelősségvállalás vagy a tisztességes cseregyakorlatok tiszteletben tartása multinacionális vállalatok és közvetlen leányvállalataik általi elmulasztásának áldozatai megfelelő feltételekkel fordulhassanak bírósághoz a jogsértés országában, és támogatja nemzetközi bírósági eljárások létrehozását annak biztosítására, hogy szükség esetén a jogsértő cégeket megbüntessék;
23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/főképviselőnek valamint Banglades kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0027
- [2] HL C 187. E, 2008.7.24., 240. o.
- [3] HL C 294. E, 2009.12.3., 77. o.
- [4] HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
- [5] HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
- [6] HL L 118., 2001.4.27., 48. o.
- [7] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0049
- [8] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0050