ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a fegyverkivitelről: a Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontjának végrehajtása
5.6.2013 - (2013/2657(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Maria Eleni Koppa, Ana Gomes, Véronique De Keyser, Raimon Obiols, Pino Arlacchi az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0258/2013
B7‑0263/2013
Az Európai Parlament állásfoglalása a fegyverkivitelről: a Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontjának végrehajtása
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen az ENSZ fegyverkereskedelmi szerződéséről folyó tárgyalásokról szóló, 2012. június 13-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló 2009. május 6-i, 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,
– tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP közös tanácsi álláspontra,
– tekintettel a Külügyek Tanácsának a közös álláspont felülvizsgálatáról szóló, 2012. november 19-i következtetéseire,
– tekintettel a COARM-nak a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdése szerinti 14. éves jelentésére[2],
– tekintettel a Tanács a hagyományos fegyverek kivitelének kérdésével foglalkozó munkacsoportján (COARM) belül a közös álláspont felülvizsgálatára irányuló jelenlegi folyamatra, amely álláspont 15. cikke előírja, hogy elfogadása után három évvel felül kell vizsgálni,
– tekintettel az Európai Uniónak a kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek destabilizációra vezető felhalmozódása és elterjedése elleni küzdelemhez való hozzájárulásáról és az 1999/34/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. július 12-i 2002/589/KKBP tanácsi közös fellépésre, valamint a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelmet célzó, az Európai Tanács által 2005. december 15–16-án elfogadott uniós stratégiára,
– tekintettel a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló, 1996. május 12-i wassenaari megállapodásra, valamint ezen áruk, technológiák és lőszerek 2011-ben és 2012-ben aktualizált jegyzékeire,
– tekintettel a globális fegyverkereskedelmi szerződésnek az ENSZ Közgyűlése általi 2013. április 2-i elfogadására (az ENSZ Közgyűlésének 67/58. sz. határozata), valamint a szerződés teljes szövegére, amelyet 2013. június 3-án nyitottak meg aláírásra,
– tekintettel a tagállamoknak a fegyverkereskedelmi szerződés az Európai Unió érdekében történő aláírására való felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM (2013)0273), valamint a 2013. május 28-i tanácsi következtetésekre, amelyekben a Tanács elfogadta a javaslatot és arra ösztönözte a tagállamokat, hogy írják alá a szerződést a 2013. június 3-án New Yorkban tartandó aláírási ünnepségen vagy a legkorábbi lehetséges időpontban,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a fegyverek exportja és átadása kihat az emberek biztonságára, az emberi jogokra, a demokráciára, a jó kormányzásra és a társadalmi és gazdasági fejlődésre, és mivel ezért fontos megerősíteni a katonai technológiák és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó uniós politikát, amelynek egy átlátható, hatékony, általánosan elfogadott és meghatározott fegyverzet-ellenőrzési rendszerbe kell ágyazódnia;
B. mivel a 2008/944/KKBP közös álláspont jogilag kötelező erejű keretet hoz létre, és nyolc olyan kritériumot határoz meg, amelyek nemteljesítése esetén a kiviteli engedélyt el kellene utasítani (1–4. kritérium), illetve az elutasítást legalábbis fontolóra kellene venni (5–8. kritérium); mivel azonban a fegyverkivitel engedélyezése tekintetében továbbra is minden szempontból a tagállamok hozzák a végső döntéseket, a közös álláspont végrehajtása pedig nem tartozik az Európai Unió Bíróságának hatáskörébe;
C. mivel e kritériumok célja többek között azon fegyverkivitelek megakadályozása, amelyek konfliktusok elmélyüléséhez (3. és 4. kritérium) vagy emberi jogok megsértéséhez (2. kritérium) vezetnének, vagy kedvezőtlen hatást gyakorolnának valamely fogadó ország fejlődési kilátásaira (8. kritérium); mivel a közös álláspont hatálya nincs korlátozva, így a nyolc kritérium mind az Európán belüli kivitelekre, mind az Európai Unióval szorosan társult államokba irányuló fegyverszállításokra alkalmazandó;
D. mivel a közös álláspont 3. cikke értelmében a nyolc kritérium csupán minimumnormákat határoz meg, így a tagállamok ezeknél szigorúbb fegyverellenőrzési intézkedéseit nem sérti;
E. mivel a közös álláspont 10. cikkéből egyértelműen következik, hogy a nyolc kritérium betartása elsőbbséget élvez a tagállamok bármely gazdasági, társadalmi, kereskedelmi vagy ipari érdekeivel szemben;
F. mivel a közös álláspont kritériumait is figyelembe kell venni az európai védelmi iparban zajló szerkezetátalakítás során, amely kulcsfontosságú a munkahelyeket teremtő kis- és középvállalkozások számára;
G. mivel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP közös tanácsi álláspont 8. cikkének (2) bekezdése szerinti éves tanácsi jelentések benyújtása óta egy szigorúbb ellenőrzési és jelentéstételi rendszer felé való elmozdulás figyelhető meg; mivel azonban nem létezik szabványosított ellenőrzési és jelentéstételi rendszer, és a tagállamoknak jogszabályi és operatív akadályokat kell leküzdeniük a nyolc kritériumnak való jobb megfelelés érdekében;
H. mivel tudományos kutatások és civil társadalmi kiadványok foglalkoztak a közös álláspontnak való megfeleléssel; mivel nincs lehetőség a nyolc kritérium betartásának független ellenőrzésére;
I. mivel a közös álláspontban megfogalmazott nyolc kritérium betartásának értékelésére és nyomon követésére szolgáló rendszert a gyártási szakaszra is ki kell terjeszteni;
J. mivel a felhasználói útmutató meglétének ellenére a tagállamok másképp alkalmazzák és értelmezik a közös álláspontban foglalt nyolc kritériumot az ugyanazon kategóriába tartozó katonai termékek azonos rendeltetési helyre történő exportjának engedélyezésekor vagy elutasításakor; mivel ezért arra kell törekedni, hogy valamennyi tagállam egységesen és ambiciózusan alkalmazza a kritériumokat;
K. mivel a COARM éves jelentésének célja a közös álláspont végrehajtásának felmérése és a tagállamok fegyverkivitelei átláthatóságának növelése; mivel meggyőződése, hogy a COARM éves jelentései hozzájárultak a tagállamok fegyverkivitelei átláthatóságának növeléséhez, valamint hogy a felhasználói útmutatóban foglalt iránymutatások és magyarázatok száma többszörösére növekedett; mivel a közös álláspont következtében nőtt a fegyverkiviteli engedélyek odaítélésével kapcsolatos információk mennyisége;
L. mivel a kettős felhasználású termékekre vonatkozó uniós jogszabályok szabályozzák az ilyen termékek kivitelét, transzferét, közvetítését és tranzitját, és e jogszabályokra a 388/2012/EU rendelet rendelkezései az irányadók; mivel a wassenaari megállapodás alapján 2012 februárjában elfogadták a kettős felhasználású termékek és technológiák frissített jegyzékét, ugyanakkor a kettős felhasználású termékek nagy része – különösen a megfigyelési technológia terén – továbbra sem tartozik egyetlen jogilag kötelező erejű exportellenőrzési rendszer hatálya alá sem;
M. mivel sem az Európai Unió közös katonai listáján, sem a kettős felhasználású termékek uniós jegyzékén nem szerepel számos megfigyelési technológia és szoftver, valamint sok egyéb olyan termék, amelyeket számos fogadó ország a saját lakosságával szembeni elnyomó intézkedésekre használ fel;
N. mivel a fegyverszállítók külföldi fegyverértékesítési tevékenységének elsődleges célpontját továbbra is a fejlődő országok jelentik; mivel a 2004–2011 közötti időszakban a fejlődő országokkal kötött fegyverkereskedelmi megállapodások érteke a világviszonylatban létrejött összes ilyen megállapodás kétharmadát tette ki; mivel a felelőtlen fegyverszállítások és a fegyverekkel kapcsolatos adósságok sok fejlődő ország esetében csökkentik a millenniumi fejlesztési célok elérésének esélyét;
O. az olyan események, mint az arab tavasz a Közel-Keleten és Észak-Afrikában (MENA), ismét rávilágítottak arra, hogy a demokratizálás és az emberi jogi kérdések közötti problematikus kapcsolat az ilyen országokkal folytatott fegyverkereskedelem esetén kockázati tényező; mivel az arab tavasz eseményei ismét rámutattak a közös álláspont és az abban foglalt nyolc kritérium feltétlen szükségességére, valamint az olyan, szélesebb körű, nemzetközi megállapodások szükségességére, mint a fegyverkereskedelmi szerződés; mivel előrelátó hozzáállással lehetővé kell tenni, hogy a jövőbeni kezdeményezések és jelentések hasznosíthassák az ilyen tanulságokat, különösen az eladott fegyverek nem állami szereplőknek történő terjesztése esetén, mint ahogy ez Líbiában történt, valamint lehetővé kell tenni a közvetlen fegyverértékesítéseket a lázadók számára, mint Szíria esetében;
P. mivel a Transparency International a nemzetközi fegyverkereskedelmet a világ három legkorruptabb üzletága közé sorolja; mivel a bonni Nemzetközi Haderő-átalakítási Központ (BICC) vizsgálatai értelmében 2011-ben Németországban például a 76 államba irányuló fegyverexportra odaítélt 17 568 engedélyből 5 149, azaz a kivitelek csaknem 30%-a állítólag a nyolc kritériumból egynek vagy többnek nem felelt meg;
1. tudomásul veszi, hogy a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint az Európai Unió államai együttvéve az Egyesült Államokat és Oroszországot is maguk mögött hagyva a világ legnagyobb fegyverexportőrei, és hogy e kiviteleknek egyre nagyobb részét – 2011-ben 61%-át – az Európai Unión kívüli országokba szállítják;
2. üdvözli, hogy a közös álláspont és a fegyverkereskedelmi szerződés alapján európai és nem európai harmadik államok csatlakoztak a fegyverkivitel-ellenőrző rendszerhez; aggodalommal veszi ugyanakkor tudomásul, hogy a nyolc kritérium alkalmazása és értelmezése nem egységes az uniós tagállamokban; kéri ezért a közös álláspont szabványos, egységesebb és felülvizsgált értelmezését és – a benne foglalt valamennyi kötelezettséggel egyetemben történő – végrehajtását, biztosítva ugyanakkor egy olyan mechanizmust, amelynek keretében foglalkozni lehetne az adott tagállam fegyverkivitellel kapcsolatos biztonsági aggályaival;
3. megjegyzi, hogy az Európai Unió az egyetlen olyan államszövetség a világon, amely jogilag kötelező erejű kerettel rendelkezik, amely révén javul a fegyverkivitel ellenőrzése többek között a válságokkal sújtott térségekben és aggályos emberi jogi hátterű országokban, valamint azon országok vonatkozásában, amelyek bizonyított kockázatot jelentenek abból a szempontból, hogy az átadott termékek törvénytelen módon más végfelhasználókhoz kerülnek;
4. tudomásul veszi az Unió emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos stratégiai keretéhez kapcsolódó cselekvési terv 11. e) intézkedése szerint az Európai Külügyi Szolgálatra és a tagállamokra háruló, annak biztosítására vonatkozó kötelezettséget, hogy a Tanács közös álláspontjának felülvizsgálata figyelembe vegye az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy számoljon be az e kötelezettség teljesítése céljából tett lépésekről;
5. emlékeztet arra, hogy a nem átlátható eljárások keretében történő fegyvervásárlás jelentős mértékben hozzájárult néhány ország túlzott eladósodásához, beleértve egyes tagállamokat is; ezért kitart amellett, hogy fokozott átláthatóságra van szükség a fegyverek vásárlása és eladása tekintetében, és hogy az EU éves jelentésébe továbbra is bele kell foglalni a közösségen belüli fegyverkereskedelemre vonatkozó információkat;
6. szükségesnek tartja egy egységesített ellenőrzési és jelentéstételi rendszer létrehozását annak érdekében, hogy nyilvánosan értékelni lehessen, hogy az Európai Unió egyes tagállamainak a kivitelekre vonatkozó kockázatértékeléseire és döntéseire nézve a közös álláspont nyolc kritériuma volt-e – és milyen mértékben – irányadó, hogy következtetéseket lehessen levonni arra vonatkozóan, hogy a nemzeti hatóságok milyen mértékben alkalmazták a kritériumokat; fontosnak tartja, hogy az említett rendszer az átláthatóság elvén alapuljon;
7. a felülvizsgálati eljárás fényében kitart amellett, hogy a közös álláspont megfogalmazását egyértelműbbé és világosabbá kell tenni a kritériumok egységesebb értelmezése és alkalmazása érdekében; kéri különösen a közös álláspont 10. cikkének figyelembevételét; kéri, hogy a felhasználói útmutató a 2. és a 7. kritérium alapján részletesebb útmutatással szolgáljon, valamint kéri az I–IV. melléklet frissítését, ideértve az emberi jogokkal kapcsolatos uniós országstratégiákra való hivatkozást is;
8. fájlalja, hogy nincs lehetőség a nyolc kritérium betartásának független ellenőrzésére, hogy nincsenek szankcionálási mechanizmusok a nyolc kritérium valamely tagállam általi megsértése esetén, és hogy ilyet nem is terveznek; úgy véli, hogy biztosítani kell a független ellenőrzés elvégzésének módjait és eszközeit, valamint a közös álláspont megsértése esetén alkalmazandó szankcionálási mechanizmusokat;
9. tudomásul veszi, hogy a kritériumoknak való megfelelés ellenőrzésére a nemzeti szabályozásoknak megfelelően kerül sor, és hogy nincs lehetőség a nyolc kritériumnak való megfelelés független ellenőrzésére, valamint hogy nincsenek következményei a nyolc kritérium valamely tagállam általi megsértésének; úgy véli, hogy rendelkezni kell a közös álláspont megsértései független ellenőrzésének módjairól és eszközeiről; úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteknek vagy az egyedi parlamenti szerveknek, így a parlamenti felügyelőbizottságoknak hatékonyan el kell látniuk a kritériumok alkalmazásának felügyeletét;
10. felszólítja a tagállamokat és a főképviselőt/alelnököt, hogy törekedjenek arra, hogy valamennyi tagállam egységesen és ambiciózusan alkalmazza a nyolc kritériumot; felszólítja a tagállamokat és a főképviselőt/alelnököt, hogy ösztönözzék a sokkal nagyobb átláthatóságot is azáltal, hogy még inkább időben és hiánytalanul közzéteszik az összes tagállam fegyverkivitelével kapcsolatos adatokat; e tekintetben hangsúlyozza a civil társadalommal való együttműködés fontosságát;
11. kéri továbbá a 2008/944/KKBP közös álláspont kritériumainak jobb alkalmazását, és javasolja a közös álláspont rendelkezéseiben foglalt nyolc kritérium alkalmazása és – többek közt a fegyverkivitellel kapcsolatos szolgáltatásokra való – kiterjesztése lehetőségének vizsgálatát is; kéri, hogy a kettős felhasználású termékek és technológia kivitele esetében vizsgálják meg annak a nyolc kritériummal való összeegyeztethetőségét, ha okkal feltételezhető, hogy az ilyen termékek és technológia kivitele sértené a nyolc kritérium valamelyikét;
12. megállapítja, hogy a tagállamokban a fegyverexporttal kapcsolatban különböző adatgyűjtési eljárások és a gyűjtött adatsorok közzétételére eltérő gyakorlatok léteznek, aminek következtében a COARM éves jelentésében egységesített adatok találhatók a kibocsátott kiviteli engedélyekről, de néhány, a tényleges fegyverkivitellel kapcsolatos fontos információ nem szerepel a jelentésben; ennek megfelelően felszólít egy egységesített, valamennyi tagállamban azonos módon alkalmazandó, a tényleges exporttal kapcsolatos adattovábbítási eljárás bevezetésére; üdvözli a pontos, aktuális és részletes információk továbbítását, illetve közzétételét célzó, a helyzet javítására irányuló tagállami kezdeményezéseket; kéri, hogy az egyedi engedélyek elutasításának esetei szerepeljenek a COARM éves jelentésében, és a jelentés azonosítsa az elutasítás alapját képező kritériumokat és az érintett tagállamot;
13. arra kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak további, frissebb információkat, amelyek alapján szükség esetén közös lista készülhetne azokról a tagállami fegyverkivitelekről és -átadásokról, amelyek a nyolc kritérium közül egyet vagy többet megsértenének, illetve amely információk alapján a nemzeti és a közösen elfogadott nemzetközi felügyeleti szervek jobban megértenék egymást és hatékonyabban végeznék ellenőrzési feladataikat, továbbá amelyek felhasználhatók a COARM éves jelentésének elkészítéséhez; ezzel kapcsolatosan javasolja egy, a kivitelt követő ellenőrzési mechanizmus kialakítását;
14. kéri, hogy a COARM éves jelentése tartalmazzon információkat az Európán belüli exportok végleges célországáról, a harmadik országokba való továbbszállításáról (ami esetleg problémákat vethet fel) és az Unión kívüli engedélyezett gyártásról; javasolja továbbá, hogy a COARM éves jelentése foglalja magában az előző jelentésekben azonosított, fegyverkivitelekkel kapcsolatos ügyek nyomon követését, valamint a tagállamok által ezek megoldása érdekében tett intézkedéseket;
15. megelégedéssel állapítja meg, hogy a COARM ülésein a Tanács emberi jogi munkacsoportjával (COHOM) együttműködésben konzultációt folytatnak a nemzeti kiviteli engedélyek kiadásáért felelős kormánytisztviselőkkel, és úgy véli, hogy ezt rendszeresebbé kellene tenni, mivel jelentős mértékben hozzájárulhatnak a közös álláspont végrehajtásához és a megosztott információk minőségének javításához; úgy véli továbbá, hogy a konzultációkat ki kell terjeszteni a fegyverkivitel ellenőrzésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó civil társadalmi szervezetekre és a védelmi ipar képviselőire is;
16. ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a hagyományos fegyverek nemzetközi kereskedelmére és átadására vonatkozó, átfogó és jogilag kötelező erejű, az ENSZ égisze alatt létrehozandó fegyverkereskedelmi szerződést; ezért hangsúlyozza, hogy e célt az európai külpolitika egyik prioritásaként kell kezelni, és üdvözli a Tanács határozatát, amely felhatalmazza a tagállamokat a szerződés aláírására;
17. sürgeti a tagállamokat és a tárgyalásokon résztvevő egyéb feleket, hogy írják alá, ratifikálják és maradéktalanul hajtsák végre a fegyverkereskedelmi szerződést;
18. kiemeli az átláthatósági és elszámoltathatósági mechanizmusok fontosságát a nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési megállapodások hatékony végrehajtásában; ezért szorgalmazza, hogy a részes államok által a fegyverátadásokkal kapcsolatban elkészítendő nyilvános éves jelentésekre vonatkozó szigorú és egyértelmű rendelkezéseken felül a szerződés foglaljon magába a részes államok közötti, a fegyverkivitellel, -behozatallal és -átadással kapcsolatos döntéseket érintő információcserére és a bevált gyakorlatok cseréjére vonatkozó mechanizmusokat is;
19. hangsúlyozza és üdvözli, hogy a szerződés külön megtiltja egyes hagyományos fegyverek, így a kézi- és könnyűfegyverek átadását, ha ez sért bizonyos szankciókat és különösen az ENSZ Alapokmányának VII. fejezetében előírt fegyverembargókat, ha az ellenkezik az exportáló állam nemzetközi megállapodások szerinti nemzetközi – különösen a hagyományos fegyverek átadására vagy törvényellenes kereskedelmére vonatkozó – kötelezettségeivel, valamint ha ismeretes, hogy az exportált fegyverek és áruk potenciálisan alkalmasak arra, hogy azokkal népirtást, emberiesség elleni bűncselekményeket, háborús bűncselekményeket és civilek elleni támadásokat hajtsanak végre;
20. felszólítja a főképviselőt/alelnököt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljesítsék az Uniónak a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalásait; emlékeztet arra, hogy e kötelezettségvállalások a nem uniós országoknak hivatottak segítséget nyújtani a raktárkészletek kezelésében, jelölésében és a kézi- és könnyűfegyverek ellenőrzésére irányuló hasonló törekvésekben, valamint kiegészítik az uniós rendelkezéseket, amelyek szabályozzák a katonai termékek átadását annak elkerülése érdekében, hogy az uniós tagállamok olyan országokat lássanak el, ahol hajlamosak a fegyverekkel való visszaélésre;
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Unió emberi jogi különmegbízottjának, a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az ENSZ főtitkárának.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0251.
- [2] HL C 386., 2012.12.14., 1. o.