Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0264/2013Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0264/2013
Európai Parlament

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a fegyverkivitelről: a Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontjának végrehajtása

5.6.2013 - (2013/2657(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Sabine Lösing, Willy Meyer, Takis Hadjigeorgiou, Marie-Christine Vergiat, Younous Omarjee a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0258/2013

Eljárás : 2013/2657(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0264/2013
Előterjesztett szövegek :
B7-0264/2013
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B7‑0264/2013

Az Európai Parlament állásfoglalása a fegyverkivitelről: a Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontjának végrehajtása

(2013/2657(RSP))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra,

–   tekintettel a COARM tizenharmadik és tizennegyedik éves jelentésére[1],

–   tekintettel a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1232/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékleteiben foglalt, a kettős felhasználású termékekről szóló jegyzékre,

–   tekintettel az Európai Uniónak a kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek destabilizációra vezető felhalmozódása és elterjedése elleni küzdelemhez való hozzájárulásáról és az 1999/34/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. július 12-i 2002/589/KKBP tanácsi közös fellépésre, valamint a kézi- és könnyűfegyverek és az azokhoz szükséges lőszerek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelmet célzó, az Európai Tanács által 2005. december 15–16-án elfogadott uniós stratégiára[2],

–   

tekintettel a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló, 1996. május 12-i Wassenaari Megállapodásra, valamint ezen áruk, technológiák és lőszerek 2011-ben és 2012-ben aktualizált jegyzékeire[3],

–   tekintettel a globális fegyverkereskedelmi szerződésnek az ENSZ Közgyűlése által 2013. április 2-i elfogadására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a fegyverek exportja és szállítása kihat az emberek biztonságára, az emberi jogokra, a demokráciára, a felelősségteljes kormányzásra, illetve a társadalmi és gazdasági fejlődésre, és mivel ezért fontos megerősíteni a katonai technológiák és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó uniós politikát, amelynek egy átlátható, hatékony, általánosan elfogadott és meghatározott fegyverzet-ellenőrzési rendszerbe kell ágyazódnia;

B.  mivel a 2008/944/KKBP közös álláspont jogilag kötelező erejű keretet jelent, és nyolc olyan kritériumot határoz meg, amelyek megsértése esetén a kiviteli engedélyt el kellene utasítani (az 1–4. kritériumok esetében), illetve az elutasítást legalábbis fontolóra kellene venni (az 5–8. kritériumok esetében);

C. mivel e kritériumok célja többek között azon fegyverkivitelek megakadályozása, amelyek konfliktusok elmélyüléséhez (3. és 4. kritérium), az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértéséhez (2. kritérium) vezetnének, vagy kedvezőtlen hatást gyakorolnának valamely fogadó ország fejlődési kilátásaira (8. kritérium); mivel a közös álláspont hatálya nincs korlátozva, így a nyolc kritérium az Európán belüli kivitelekre és az Európai Unióval szorosan társult államokba irányuló fegyverszállításokra egyaránt alkalmazandó;

D. mivel a közös álláspont 3. cikke értelmében a nyolc kritérium csupán minimumszabályokat határoz meg, így a tagállamok ezeknél szigorúbb fegyverellenőrzési intézkedéseit nem sérti;

E.  mivel a közös álláspont 10. cikke kimondja, hogy ugyan a tagállamok figyelembe vehetik a javasolt kivitellel kapcsolatos gazdasági, társadalmi, kereskedelmi és ipari érdekeket, de nem befolyásolhatják a közös álláspont alapjául szolgáló kritériumok alkalmazását;

F.  mivel a 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdése szerinti éves tanácsi jelentések benyújtása óta némi előrelépés tapasztalható egy szigorúbb ellenőrzési és jelentéstételi rendszer felé; mivel azonban nem létezik egységesített ellenőrzési és jelentéstételi rendszer, és a tagállamok másképp alkalmazzák és értelmezik a közös álláspontban foglalt nyolc kritériumot az ugyanazon kategóriába tartozó katonai termékek azonos rendeltetési helyre történő kivitelének engedélyezése vagy elutasítása során; mivel emiatt szükség van a jogszabályi és működési korlátok felszámolására ahhoz, hogy valamennyi tagállam jobban és ambiciózusabban alkalmazza a nyolc kritériumot;

G. mivel tudományos kutatások és civil társadalmi kiadványok is foglalkoztak a közös álláspontnak való megfeleléssel; mivel nincs lehetőség a nyolc kritérium betartásának független ellenőrzésére;

H. mivel az elmúlt években a kézi- és a könnyűfegyverek kereskedelmére vonatkozóan különböző intézkedéseket fogadtak el, például az ENSZ lőfegyverekről szóló jegyzőkönyvét; mivel olyan területek kerültek napirendre és részben a közös álláspontba is, mint a fegyverkereskedelem ellenőrzése, az Európai Unión kívüli engedélyezett gyártás és a végfelhasználó ellenőrzése;

I.   mivel a kettős felhasználású termékekre vonatkozó uniós jogszabályok szabályozzák az ilyen termékek kivitelét, szállítását, közvetítését és tranzitját, és e jogszabályokra a 428/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2012. április 19-i 388/2012/EU rendelet rendelkezései az irányadók; mivel a Wassenaari Megállapodás alapján 2012 februárjában elfogadták a kettős felhasználású termékek és technológiák frissített jegyzékét, ugyanakkor a kettős felhasználású termékek nagy része – különösen a megfigyelési technológia terén – továbbra sem tartozik egyetlen jogilag kötelező erejű exportellenőrzési rendszer hatálya alá sem;

J.   mivel sem az Európai Unió közös katonai listáján, sem a kettős felhasználású termékek uniós jegyzékén nem szerepel számos megfigyelési technológia és szoftver, valamint sok egyéb olyan termék, amelyeket számos fogadó ország a saját lakosságával szembeni elnyomó intézkedésekre használ fel;

K. mivel a fegyverszállítók külföldi fegyverértékesítési tevékenységének elsődleges célpontját továbbra is a fejlődő országok jelentik; mivel a 2004–2011. közötti időszakban a fejlődő országokkal kötött fegyverszállítási megállapodások érteke a világviszonylatban létrejött összes ilyen megállapodás kétharmadát tette ki; mivel a felelőtlen fegyverszállítások és a fegyverekkel kapcsolatos adósságok sok fejlődő ország esetében csökkentik a millenniumi fejlesztési célok elérésének lehetőségét;

L.  mivel az Európai Unió országai 2011-ben összesen 37.52 milliárd euró értékben hagytak jóvá fegyverkiviteli engedélyeket;

M. mivel az olyan események, mint az arab tavasz a Közel-Keleten és Észak-Afrikában (MENA) ismét rávilágítottak arra, hogy a demokratizálás és az emberi jogi kérdések közötti problematikus kapcsolat az ilyen országokkal folytatott fegyverkereskedelem esetén kockázati tényező; mivel az arab tavasz eseményei ismét rámutattak a közös álláspont és az abban foglalt nyolc kritérium feltétlen szükségességére, valamint az olyan, szélesebb körű nemzetközi megállapodások szükségességére, mint a fegyverkereskedelmi szerződés; mivel elővigyázatosabb tervezéssel lehetővé lehet tenni, hogy a jövőbeni kezdeményezések és jelentések hasznosítsák az ilyen tanulságokat, kivált, amikor az eladott fegyvereket nem állami szereplőknek továbbítják, mint például Líbia esetében;

N. mivel az észak-afrikai és a közel-keleti országok az elmúlt években az európai fegyverek legfontosabb vásárlói közé tartoztak, és mai is közéjük tartoznak; mivel az Európai Unió tagállamai 2010-ben összesen 8 234,3 millió euró értékben, 2011-ben pedig még mindig 7 975,2 millió euró értékben exportáltak fegyvereket a MENA-országokba, amit a politikai stabilitás támogatásával indokoltak[4], mivel az uniós tagállamok 2006 és 2010 között csupán Líbia vonatkozásában összesen 1 056 millió euró értékben állítottak ki kiviteli engedélyeket, míg ugyanebben az időszakban 54 Líbiát érintő fegyverkiviteli kérelmet utasítottak el a 2., 5. és 7. kritérium (leggyakrabban a 2. kritérium) alapján[5];

O. mivel a Transparency International a nemzetközi fegyverkereskedelmet a világ három legkorruptabb üzlete közé sorolja;

1.  megjegyzi, hogy a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint az Európai Unió tagállamai együttvéve a világ második legnagyobb fegyverexportőrei, csupán kevéssel lemaradva az Egyesült Államok mögött, és a fegyverkivitel egyre nagyobb részét – 2011-ben 61%-át –az Európai Unión kívüli országokba szállítják;

2.  üdvözli, hogy a közös álláspont és a fegyverkereskedelmi szerződés (ATT) nyomán európai és nem európai harmadik államok is csatlakoztak a fegyverkivitel-ellenőrzési rendszerhez; aggodalommal veszi ugyanakkor tudomásul, hogy az egyes uniós tagállamok nem következetesen alkalmazzák és értelmezik a nyolc kritériumot; kéri ezért a közös álláspont egységes és felülvizsgált értelmezését, valamint a benne foglalt valamennyi kötelezettség maradéktalan végrehajtását, és egy olyan mechanizmus biztosítását, amelynek keretében foglalkozni lehetne az adott tagállam fegyverkivitellel kapcsolatos biztonsági aggályaival; megjegyzi, hogy az Európai Unió az egyetlen olyan államszövetség a világon, amely jogilag kötelező erejű kerettel rendelkezik, amely révén javul a fegyverkivitel ellenőrzése többek között a válságokkal sújtott térségekben és aggályos emberi jogi hátterű országokban, valamint azon országok vonatkozásában, amelyek bizonyított kockázatot jelentenek abból a szempontból, hogy a szállított termékek törvénytelen módon más végfelhasználókhoz kerülnek;

3.  úgy véli, hogy a fegyverekkel kapcsolatok kiadásoknak a szegényebb fogadó országok fejlődési esélyeire gyakorolt negatív hatásai miatt a 8. kritérium súlyát oly módon kellene növelni, hogy a fejlődéssel való összeegyeztethetetlenség automatikusan a kiviteli engedély elutasítását eredményezze;

4.  emlékeztet arra, hogy a nem átlátható eljárások keretében történő fegyvervásárlás jelentős mértékben hozzájárult néhány ország túlzott eladósodásához, beleértve egyes tagállamokat is; kitart tehát amellett, hogy fokozott átláthatóságra van szükség a fegyverek vásárlása és eladása tekintetében, és hogy az EU éves jelentésébe továbbra is bele kell foglalni a közösségen belüli fegyverkereskedelemre vonatkozó információkat;

5.  szükségesnek tartja egy egységesített ellenőrzési és jelentéstételi rendszer létrehozását annak nyilvános értékeléséhez, hogy az Európai Unió egyes tagállamai a közös álláspont nyolc kritériumát követték-e – és ha igen, milyen mértékben – a kiviteli kockázatok értékelése és döntéshozatala során, ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni arra vonatkozóan, hogy a nemzeti hatóságok milyen mértékben alkalmazták a kritériumokat; fontosnak tartja, hogy az említett rendszer az átláthatóság elvén alapuljon;

6.  nyomatékosan kéri, hogy a kritériumok egységes értelmezésének és alkalmazásának biztosítása érdekében a felülvizsgálati folyamat keretében világosabb és egyértelműbb közös álláspontot fogadjanak el; kéri különösen a közös álláspont 10. cikkének megvizsgálását; kéri, hogy a felhasználói útmutató a 2. és a 7. kritérium alapján részletesebb útmutatással szolgáljon, valamint kéri az I–IV. melléklet frissítését, ideértve az emberi jogokkal kapcsolatos uniós országstratégiákra való hivatkozást is;

7.  kéri, hogy a közös álláspontba foglalják bele az embargó utáni eszközkészletet, amelynek a következő szempontokat kell integrálnia, illetve bevezetnie: a) rendszeres értékeléseket végezzenek az illetékes uniós egységek és a COARM-on kívüli más munkacsoportok, valamint nemzeti kormányok és hatóságok bevonásával annak tisztázása céljából, hogy az EU-nak kell-e újra embargót elrendelnie, azt különleges intézkedéseknek alávetnie, illetve tovább rendszeresítenie az ellenőrzéseket; b) az elutasítás vélelme politikáját alkalmazzák a korábban embargó által sújtott állam tekintetében; c) a jelenlegi elutasítási értesítési/konzultációs mechanizmus megfelelőjét alkalmazzák a korábban embargó által sújtott államba irányuló minden lehetséges szállítás tekintetében; d) kerüljön bele az összefoglaló jelentésbe az államok egyedi szállításaikról szóló beszámolója; e) a tagállamok tartsák fenn a jogot, hogy a szállítást követően a végfelhasználás ellenőrzése céljából vizsgálatokat végezhessenek; valamint f) az embargó alatt álló államokba irányuló kettős felhasználású termékekkel kapcsolatos, végfelhasználásra vonatkozó ellenőrzést terjesszék ki ezen államokra is;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy a kiviteli ellenőrzések és a nyolc kritérium alkalmazása terén szenteljenek nagyobb figyelmet a polgári és katonai célra egyaránt felhasználható termékeknek (pl. a megfigyelési technológiának), valamint a kiberhadviselésre alkalmas vagy halált nem okozó emberi jogi jogsértésekre bevethető alkatrészeknek és termékeknek;

9.  kéri továbbá a 2008/944/KKBP közös álláspont kritériumainak hatékonyabb alkalmazását, javasolja, hogy a nyolc kritériumot a közös álláspont rendelkezésein belül terjesszék ki a fegyverkivitellel kapcsolatos szolgáltatásokra, know-how-ra és képzésre is; kéri, hogy a kettős felhasználású termékek és technológia kivitele esetében vizsgálják meg annak a nyolc kritériummal való összeegyeztethetőségét, ha okkal feltételezhető, hogy az ilyen termékek és technológia kivitele sértené a nyolc kritérium valamelyikét;

10. fájlalja, hogy 2010-ben az Európai Unió tagállamainak csupán 63%-a nyújtott be hiánytalan adatokat fegyverkivitelére vonatkozóan; megállapítja, hogy azok az országok, amelyek visszatérően hiányos adatokat szolgáltatnak exportjaikról, egyúttal az Unió és a világ legnagyobb fegyverexportőrei közé tartoznak;

11. megállapítja, hogy a tagállamok különböző adatgyűjtési eljárásokat és adat-közzétételi gyakorlatokat követnek a fegyverkivitelre vonatkozóan, aminek következtében a COARM éves jelentése ugyan tartalmaz egységesített adatokat a kibocsátott kiviteli engedélyekről, a tényleges fegyverkivitelről azonban lényeges adatok hiányoznak; ennek megfelelően felszólít egy egységesített, valamennyi tagállamban azonos módon alkalmazandó, tényleges exporttal kapcsolatos adattovábbítási eljárás bevezetésére; örvendetesnek tartja az információk pontos, időben történő és hiánytalan továbbítását, illetve közzétételét célzó, a helyzet javítására irányuló tagállami kezdeményezéseket; kéri, hogy az egyedi engedélyek elutasításának esetei szerepeljenek a COARM éves jelentésében, és a jelentés azonosítsa az elutasítás alapját képező kritériumok számát és az érintett tagállamot;

12. arra kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak olyan további, naprakészebb információkat, amelyek alapján szükség esetén közös lista készülhetne azokról a tagállami fegyverkivitelekről és -szállításokról, amelyek a nyolc kritérium közül legalább egyet megsértenének, illetve amely információk alapján , illetve a nemzeti és a közösen elfogadott nemzetközi felügyeleti szervek jobban megértenék egymást és hatékonyabban végeznék ellenőrzési feladataikat, továbbá amelyek felhasználhatók a COARM éves jelentésének elkészítéséhez is; ezzel kapcsolatosan javasolja egy, a kivitelt követő ellenőrzési mechanizmus kialakítását;

13. kéri, hogy a COARM éves jelentése tartalmazzon információkat az Európán belüli exportok végső rendeltetési helyéről, a harmadik országokba való esetleges továbbszállításáról és az Unión kívül engedélyezett gyártásról; javasolja továbbá, hogy a COARM éves jelentése foglalja magában az előző jelentésekben ismertetett, fegyverkivitelekkel kapcsolatos kérdések nyomon követését, valamint a tagállamok által e kérdések megoldása érdekében tett intézkedéseket;

14. megjegyzi, hogy a Tanács COARM munkacsoportjának ülésein rendszeresebb konzultációt kellene folytatni a nemzeti kiviteli engedélyekért felelős kormánytisztviselőkkel a Tanács emberi jogi munkacsoportjával (COHOM) együttműködésben, mivel jelentős mértékben hozzájárulhatnak a közös álláspont végrehajtásához és a megosztott információk minőségének javításához; úgy véli továbbá, hogy a konzultációkat ki kell terjeszteni a fegyverkivitel ellenőrzésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó civil társadalmi szervezetekre és egyéb érdekelt felekre is;

15. hangsúlyozza a civil társadalom, a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament szerepét a közös álláspontban elfogadott normák nemzeti és európai szintű átültetésében és végrehajtásában, valamint egy elszámoltathatóságot is magában foglaló, átlátható ellenőrzési rendszer létrehozásában; kéri ezért egy átlátható és átfogó ellenőrzési mechanizmus kidolgozását, amely erősíti a parlamentek és a civil társadalom szerepét;

16. tudomásul veszi, hogy a kritériumoknak való megfelelés ellenőrzésére a nemzeti szabályozásoknak megfelelően kerül sor, és hogy nincs lehetőség a nyolc kritériumnak való megfelelés független ellenőrzésére, valamint hogy nincsenek következményei a nyolc kritérium valamely tagállam általi megsértésének;

úgy véli, hogy rendelkezni kell a közös álláspont megsértése független ellenőrzésének módjairól és eszközeiről;

úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteknek vagy speciális parlamenti szerveknek, például parlamenti felügyelőbizottságoknak kell biztosítaniuk a kritériumok alkalmazásának hatékony ellenőrzését; felszólítja a tagállamokat, hogy törekedjenek arra, hogy valamennyi tagállam egységesen és nagyratörően alkalmazza a nyolc kritériumot; felszólítja a tagállamokat, hogy sokkal magasabb szintű átláthatóságra is törekedjenek azáltal, hogy kellő időben és hiánytalanul teszik közzé az összes tagállam fegyverkivitelével kapcsolatos adatokat; e tekintetben hangsúlyozza a civil társadalommal való együttműködés fontosságát;

17. ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a hagyományos fegyverek nemzetközi kereskedelmére és szállítására vonatkozó, átfogó és jogilag kötelező erejű, az ENSZ égisze alatt létrehozandó fegyverkereskedelmi szerződés megkötését (ATT); ezért hangsúlyozza, hogy e célt az európai külpolitika egyik prioritásaként kell kezelni;

18. sürgeti a tagállamokat, hogy a szerződés tartalma és tagsága tekintetében a határozottságot részesítsék előnyben egy erőtlen, általános konszenzussal létrejövő szerződéssel szemben; a szerződés 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban arra ösztönzi továbbá valamennyi országot, hogy rendelkezéseiket a hagyományos fegyverek lehető legszélesebb skálájára alkalmazzák;

19. kiemeli az átláthatósági és elszámoltathatósági mechanizmusok fontosságát a nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési megállapodások hatékony végrehajtásában; ezért a fegyverszállításra vonatkozó valamennyi határozatról, valamint a szerződés teljes és valamennyi rendelkezésére kiterjedő végrehajtásáról szóló – a szállításra engedélyezett felszerelések típusával, mennyiségével és címzettjeivel kapcsolatos információkra is kiterjedő –, a részes államok általi nyilvános éves jelentéstétel határozott és világos meghatározása mellett egy olyan mechanizmust szorgalmaz, amely a fegyverkivitellel, -behozatallal és -szállítással kapcsolatos határozatokra vonatkozó információk és bevált gyakorlatok részes államok közötti cseréjére irányul;

20. kiemeli és üdvözli, hogy a szerződés kifejezetten tiltja meghatározott hagyományos fegyverek, köztük a kézi-és könnyűfegyverek szállítását, ha az sérti az ENSZ Alapokmányának VII. fejezetében elrendelt szankciókat és – főképp – fegyverembargókat, ha az ellentétes az exportáló állam – különösen a hagyományos fegyverek szállításával vagy az azokkal való tiltott kereskedelemmel kapcsolatos – nemzetközi megállapodások szerinti nemzetközi kötelezettségeivel, illetve ha ismert tény, hogy az exportált fegyverek és árucikkek potenciálisan alkalmasak arra, hogy népirtásra, emberiség elleni bűncselekményekre, háborús bűncselekményekre, és a polgári lakosság elleni támadásokra is felhasználhatók;

21. úgy ítéli meg, hogy az Európai Uniónak az Európa és a világ békéje és biztonsága tekintetében megnövekedett felelősségének megfelelően további kezdeményezéseket kellene tennie a fegyverkezés korlátozása és a leszerelés érdekében, illetve aktív szerepet kell vállalnia a fegyverek terjedésének megelőzése, a globális leszerelés és a fegyverszállítások ellenőrzése terén;

22. úgy véli, hogy az Európai Uniónak átfogó haderő-átalakítási stratégiát kellene kidolgoznia; ezzel összefüggésben ajánlja, hogy e stratégia nyomán dolgozzanak ki tervet arra vonatkozóan, hogy a fegyverek gyártásáról hogyan lehet a leggyorsabban polgári javak gyártására átállni;

23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ főtitkárának.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat