ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a demokratikus döntéshozatalról a Gazdasági és Monetáris Unióban
10.6.2013 - (2013/2672(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Derk Jan Eppink az ECR képviselőcsoport nevében
B7‑0272/2013
Az Európai Parlament állásfoglalása a demokratikus döntéshozatalról a Gazdasági és Monetáris Unióban
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság „A jelentős gazdaságpolitikai reformtervek előzetes koordinációja” (COM(2013)0166) és „A Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz bevezetése” (COM(2013)0165) című közleményeire,
– tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló 2012. március 2-i szerződésre (a továbbiakban: „költségvetési paktum”),
– tekintettel az Európai Tanács 2012. december 13–14-i következtetéseire,
– tekintettel a Bizottság „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete” című 2012. november 28-i közleményére,
– tekintettel az Európai Tanács elnökének „A cél a valódi gazdasági és monetáris unió” című 2012. december 5-i jelentésére,
– tekintettel az 1176/2011/EU és az 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: „a hatos csomag”),
– tekintettel az előzetes költségvetési tervek ellenőrzésére és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya megszüntetésének biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, valamint a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euroövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló …/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a „kettes csomag”),
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 5., 6. és 7. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a szorosabb európai integrációnak – a nagyobb mértékű demokratikus legitimitás, elszámoltathatóság, átláthatóság, valamint a polgárok általi nagyobb mértékű támogatottság biztosítása érdekében – szükségszerűen hatékony intézményi fékekkel és ellensúlyokkal kell rendelkeznie;
B. mivel a szorosabb európai integrációnak nagyobb mértékű parlamenti részvételt kell biztosítania nemzeti és uniós szinten egyaránt;
C. mivel a tervezetben kiemeltek szerint a Bizottság „valódi, szoros gazdasági és monetáris unióra” vonatkozó projektje tekintetében fokozni kell a demokratikus legitimitást mind a nemzeti parlamenteknek – különösen az euróövezetbelieknek –, mind az Európai Parlamentnek a folyamatban lévő jogalkotási folyamatba, valamint a Szerződések bármely jövőbeli módosításába a megfelelő jogi eljáráson keresztül történő szorosabb bevonása révén;
D. mivel a válság jelentős demokráciadeficiteket hozott felszínre a gazdaság- és pénzügypolitikák terén, amelyek a polgárok számár aigen fontos politikák; mivel néhány tagállam jelenleg olyan megszigorító politikákra kényszerül, amilyenekre saját parlamentjeik soha nem szánták volna rá magukat, miközben más tagállamok kénytelenek jelentős nagyságú kölcsönöket vagy garanciákat nyújtani az euró összeomlásának megelőzése végett; mivel a nemzeti gazdaság- és költségvetési politikai döntések hatásai továbbgyűrűznek az euróövezetbe tartozó tagállamok gazdaságaira, és ennek következtében ezek nemzeti parlamentjei ténylegesen elveszítik költségvetési önállóságukat;
E. mivel megfelelő figyelmet kell fordítani a GMU-tag és a nem euróövezeti tagállamok által kölcsönösen egymásra gyakorolt továbbgyűrűző hatásokra;
F. mivel a valódi és elmélyült GMU felé tett előrehaladás során tiszteletben kell tartani azon tagállamok akaratát, amelyek úgy döntöttek, hogy nem vezetik be az eurót, hanem ehelyett megtartják saját nemzeti valutájukat;
G. mivel az Uniónak és a nemzeti politikai döntéshozóknak és parlamenti képviselőknek folyamatosan tudatosítaniuk kell polgáraikban a közös valuta előnyeit és esetleges hátulütőit, ideértve az euróövezet felbomlásával járó költségeket és kockázatokat is;
H. mivel az uniós intézményeknek, valamint általában a tagállamok és különösen az euróövezeti tagállamok állam- és kormányfőinek kezében van a kulcs ahhoz, hogy hitelesen munkálkodjanak a bizalom olyannyira szükséges helyreállításán a javasolt politikai döntések terén a nagyobb mértékű átláthatóság és demokratikus legitimitás, valamint a parlamentek politikai döntésekben való részvételének biztosítása révén, ahogyan ezt a Bizottság tervezete tartalmazza;
I. mivel a válság enyhítése érdekében és válaszul a gazdasági és monetáris unió szerkezetének gazdasági és strukturális hiányosságaira a nemzeti kormányok és az európai intézmények számos védintézkedést hoztak a pénzügyi stabilitás és a gazdaságirányítás javítása céljából;
J. mivel ezen erőfeszítéseknek csupán egy része érinti az euróövezetbeli tagállamokat, mint például a hatos csomagban foglalt pénzügyi szankciókra vonatkozó egyes szabályok, az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozása és a kettes csomag; mivel az euróövezeti tagállamok és hat euróövezeten kívüli tagállam elfogadták az Euró Plusz Paktumot, valamint az euróövezeti tagállamok és nyolc euróövezeten kívüli tagállam elfogadták a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződést; mivel két tagállam sjaát döntése alapján lemondott az euró bevezetéséről;
K. mivel az EUMSZ 123. cikke tiltja az államháztartások monetáris finanszírozását; mivel a Gazdasági és Monetáris Unión belüli költségvetési transzferek intézményesített rendszerének létrehozása a nyilvánosság részéről nem élvez támogatást;
1. újólag megerősíti, hogy a GMU irányítása nem sértheti a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament előjogait, különösen azokban az esetekben nem, amikor valamely szuverén jog átruházására irányuló javaslatról van szó; hangsúlyozza, hogy a megfelelő legitimitás és elszámoltathatóság érdekében demokratikus döntéshozatalra van szükség, és ezt megfelelő nemzeti és uniós szinten a nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek kell biztosítaniuk; a demokratikus legitimitás megerősítése érdekében támogatja az azon tagállamokban tartott népszavazásokat, ahol az alkotmányos rendelkezések ezt lehetővé teszik;
2. tudomásul veszi „A jelentős gazdaságpolitikai reformtervek előzetes koordinációja” című bizottsági közleményt (COM(2013)0166); helyteleníti, hogy a Bizottság a meghozott döntésekért csak nagyon korlátozott parlamenti elszámoltathatóságot irányoz elő; felhív az eljárás körültekintő megtervezésére, amelynek értelmében a Bizottság a legfontosabb gazdaságpolitikai reformokkal kapcsolatos véleményét előterjeszti annak kérésére az érintett tagállam parlamentjének, és indokolással látja el a javasolt reformok kiigazítására vonatkozó valamennyi ajánlását, mielőtt az érintett tagállam parlamentje egyszerű többséggel határoz e vélemény elfogadásról vagy elutasításáról;
3. tudomásul veszi „A Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz bevezetése” című bizottsági közleményt (COM(2013)0165) mint a gazdaságpolitika felelősségvállalása és hatékonysága erősítésének egyik eszközét; hangsúlyozza, hogy a bármely ilyen eszközben való részvételnek szigorúan önkéntes alapon kell működnie mind az euróövezeti, mind az euróövezeten kívüli tagállamok számára; javasolja, hogy az EUMSZ 352. cikke legyen bármely ilyen eszközhöz tartozó bármely ilyen pénzügyi támogatási mechanizmus jogalapja;
4. felhívja a Bizottságot, hogy sorolja fel a GMU számára egy erős struktúra kialakítása érdekében az elkövetkező tizenkét hónap során általa szükségesnek tartott intézményi változásokat, és hogy késedelem nélkül tájékoztassa azokról a jogalkotókat annak érdekében, hogy biztosítsák a nemzeti parlamentek megerősített jogát e javaslatok szubszidiaritás és arányosság elvének való megfelelése ellenőrzésére;
5. hangsúlyozza, hogy az új keret megvalósítása előbbre való bármilyen új javaslatnál; sürgeti a Bizottságot, hogy független külső hatásvizsgálat révén igazolja a gazdasági kormányzás területén előterjesztett bármely új javaslat hozzáadott értékét, különösen, ha valamely szuverén jog átruházását tervezik;
6. felhívja rá a figyelmet, hogy a pénzügyminiszterekből álló Eurócsoport – mint gazdaságpolitikai koordinációs fórum – hatékonysága csökkent azzal, hogy munkamódszereit az állandó titkárság és a rögzített idejű elnöki tisztség létrehozásával formalizálták; ezért ellenzi a további formalizálást, beleértve az állandó, teljes idejű Eurócsoport-elnöki tisztség létrehozására irányuló javaslatot is;
7. véleménye szerint az EU és a GMU nem tartható fenn demokratikusan, ha hatásköreit nem decentralizálják a nemzeti parlamentek felé; a létező „sárga lapos” eljárás kibővítésére javasolja a „piros lapos” eljárás bevezetését, amelynek segítségével a nemzeti parlamentek az Európai Bizottságot rákényszeríthetik a nekik nem tetsző jogalkotási javaslatok visszavonására;
8. üdvözli az euróövezetre vonatkozó és az összes többi uniós tagállam számára is nyitott egységes felügyeleti mechanizmus folyamatban lévő létrehozását; úgy véli, hogy a javasolt „bankuniónak” ahhoz, hogy leküzdje a gazdasági és monetáris unióban rejlő strukturális hiányosságokat és hatékonyan fékezze meg az átható morális kockázatot, az Unió pénzügyi szolgáltatási szektorának korábbi reformjára – többek között az EBH, az EÉPH, az EBFH és az ERKT létrehozására –, valamint főként az euróövezetben a megerősített gazdaságirányításra, továbbá az európai szemeszter új költségvetési keretére kell támaszkodnia az uniós bankszektor nagyobb mértékű rugalmasságának és versenyképességének, az abba vetett fokozott bizalom, továbbá a megnövekedett tőketartalék biztosítása érdekében, amely utóbbi annak megelőzésére szolgál, hogy a jövőben ne a tagállamok állami költségvetéseinek kelljen viselniük a bankok mentőöveinek költségeit;
9. támogatja, hogy amennyiben egy olyan tagállam, amelynek pénzneme az euró, nem hajlandó költségvetési szuverenitásának feladására, lehetőséget kapjon az euróövezet elhagyására; kéri a Bizottságot és az eurócsoportot, hogy – az EKB-val egyeztetve – gyakorlati lépésekkel támogassák az érintett tagállamot az euróövezetből való kilépés megvalósíthatóságának és lehető legzökkenőmentesebb lebonyolításának biztosítása érdekében;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.