ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Európai Tanácsnak a fiatalok munkanélkülisége elleni európai fellépés témájával foglalkozó, 2013. június 27–28-i ülésének előkészítéséről
10.6.2013 - (2013/2673(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Gabriele Zimmer, Inês Cristina Zuber, Paul Murphy, Patrick Le Hyaric, Marie-Christine Vergiat, Marisa Matias, Alda Sousa, Nikolaos Chountis, Willy Meyer, Kyriacos Triantaphyllides, Younous Omarjee, Jacky Hénin a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B7‑0280/2013
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Tanácsnak a fiatalok munkanélkülisége elleni európai fellépés témájával foglalkozó, 2013. június 27–28-i ülésének előkészítéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek a fiatalok foglalkoztatásának előmozdításával történő megvalósításáról szóló, 2011. június 17-én Luxembourgban elfogadott tanácsi következtetésekre,
– tekintettel a Tanács Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumról szóló 2012. június 28–29-i következtetéseire, amelyben rávilágított a fiatalok növekvő munkanélkülisége elleni fellépés szükségességére,
– tekintettel az Európai Tanácsnak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésről szóló, 2013. február 7-i következtetéseire,
– tekintettel az ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásról a Tanács keretében elért, 2013. február 28-i politikai megállapodásra,
– tekintettel a „Franciaország és Németország – Együtt egy erősebb, stabil és növekvő Európáért” címmel 2013. június 27–28-án tartott tanácsi ülés előkészítése keretében a két érintett ország kormányai által (2013. május 30-án) közösen kiadott dokumentumra,
– tekintettel a Bizottság 2013. május 29-i, „Európai szemeszter 2013: országspecifikus ajánlások – Európa válságon való átlendítése” című közleményére (COM(2013)350) és az abban foglalt ajánlásokra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Bizottságnak – mint oly gyakran az elmúlt években – lefelé kellett kiigazítania a 2013–2014-re vonatkozó, kezdetben derűlátóbb gazdasági előrejelzését: az EU-27 GDP-je 2013-ban várhatóan 0,1%-kal csökken, míg az euróövezet GDP-je ugyanezen időszakban várhatóan 0,4%-kal esik vissza a 2012-es 0,6%-os csökkenést követően; mivel a legtöbb uniós tagállamnak a belátható jövőben várhatóan recesszióval vagy gazdasági stagnálással kell szembenéznie, és ezen belül a déli tagállamokat sújtják leginkább e fejlemények;
B. mivel az euróövezetben a munkanélküliségi ráta 2013-ban a 2012-es 11,4%-ról tovább nő, várhatóan 12,2%-ra; mivel az Unióban 2013 februárjában az aktív fiatalok 23,5%-a volt munkanélküli, és a fiatalkori munkanélküliség egyes tagállamokban meghaladja az 50, sőt helyenként a 60%-ot; mivel sok tagállamban a fiatalok különböző csoportjai, pl. az alulfoglalkoztatott részidős munkavállalók vagy a feltételekhez kötött segélyezési rendszerek feltételeit nem teljesítő, és ezért szankcionált személyek nem számítanak bele e statisztikába, így kimondható, hogy a fiatalok valós munkanélküliségi rátája még az említettnél is magasabb;
C. mivel 2011-ben 7,5 millió 15 és 24 év közötti fiatal és 6,5 millió 25 és 29 év közötti fiatal nem volt foglalkoztatott, illetve nem részesült oktatásban vagy képzésben; mivel az ilyen fiatalok nagy számából eredő gazdasági veszteséget 153 milliárd euróra becsülték, ami az uniós GDP 1,2%-ának felel meg[1]; mivel a munkaerőpiacok elmúlt évtizedekben végrehajtott deregulációja miatt a fiatalok többsége határozott idejű szerződéssel, részmunkaidős foglalkoztatásban, javadalmazásban nem részesülő munkavállalókat előnyben részesítő programok keretében, és általában valamilyen bizonytalan foglalkoztatási forma keretében tud csak munkába állni minden arra irányuló korábbi várakozás ellenére, hogy a demográfiai öregedés lehetővé teszi majd a számukra a tisztességesen fizetett, méltányos jogokat és szociális védelmet biztosító állandó és teljes foglalkoztatáshoz való hozzáférést;
D. mivel az oktatási rendszerek – többek között a bolognai folyamat keretében végrehajtott – reformja és a különböző tagállamokban bevezetett megszorító politikák miatt a hozzáférhetőbb oktatási rendszer felé tett számos előrelépés semmivé foszlott; mivel az állami tulajdonú, demokratikusan irányított, mindenki számára hozzáférhető és a felhasználók számára díjmentes oktatási rendszer létrehozása sürgetőbbé vált, a fiatalok – különösen a legkiszolgáltatottabbak – hozzáférhető és minőségi oktatásban való részesítése érdekében;
E. mivel a fiatalkori munkanélküliség jelentősen hozzájárul egyes tagállamokban a fiatalok kivándorlásának rendkívüli felgyorsulásához, amely különösen súlyos méreteket ölt az ún. „PIIGS”-országokban, ahonnan a fiatalok a gazdagabb tagállamok felé veszik az irányt; mivel ez a tömeges kivándorlás – amelyben a magasan képzett fiatalok nagy száma érintett – megfosztotta ezen országokat a legdinamikusabb polgárainak egy fontos rétegétől, és súlyosan rombolja a helyi közösségeket, valamint a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést érintő jövőbeli kilátásaikat;
F. mivel az európai szemeszter keretében a Bizottság és a Tanács által 2010 óta szorgalmazott és a legtöbb tagállam – kivált az EK/EKB/IMF „trojka” gyámsága alatt álló ún. „programországok” – által végrehajtott megszorítások, költségvetési szigorítások és neoliberális strukturális reformok növelték a már amúgy is törékeny, stagnáló uniós gazdaságra nehezedő deflációs nyomást, lenyomták a béreket, a belső keresletet és az adóbevételeket, szétzilálták az olyan „automatikus stabilizáló tényezőket”, mint a szociális védelmi rendszerek és az állami beruházások, és így az uniós gazdaság nagy részét visszataszították egy kettős recesszióba, egyúttal szertefoszlatva minden arra vonatkozó korábbi jóslatot is, mely szerint e megközelítéssel nemcsak az aktuális költségvetési hiány, de az államadósság/GDP arány is csökkenthető, és megvalósítható a fiskális konszolidáció;
G. mivel ezek a neoliberális politikák jelentősen hozzájárultak általában a munkanélküliség, és ezen belül különösen a fiatalkori munkanélküliség növekedéséhez, fokozva a társadalmi kirekesztést és a szegénységet, és ily módon súlyos társadalmi regressziót idéztek elő, tovább gyengítették a gazdaságot és destabilizálták az európai integrációt és a demokráciát;
H. mivel a Tanács 2012 júniusában büszkén jelentette be a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, ígéretet téve arra, hogy az EBB hitelkapacitásának további 60 milliárd eurós növelésének, a strukturális alapok feltehetően „el nem osztott” forrásaiból származó 55 milliárd euró mobilizálásának és a „projektkötvények” céljára rendelt 4,5 milliárd eurónak köszönhetően 120 milliárd eurót (az uniós GNI 1%-a) fordítanak növekedést célzó, a kkv-k számára kedvező és a fiatalok munkanélküliségét is enyhítő, „gyorsan ható intézkedésekre”;
I. mivel az Európai Beruházási Bank (EBB) 2012 végén a Tanács ígéretének megfelelően megkapta a befizetett tőkéjének 10 milliárd eurós növelését; mivel ugyanakkor az EBB újonnan aláírt kölcsönei a 2010-es 72 milliárd euróról 2011-ben 61 milliárdra, majd 2012-ben 52 milliárd euróra csökkentek, ezáltal kevesebb forrást nyújtva „növekedést célzó, gyorsan ható intézkedésekre”, mint a megelőző két évben, mindezt annak ellenére, hogy a déli uniós tagállamok továbbra is recesszióval és stagnáló gazdasággal küszködtek, amely további tagállamokra terjedt át;
J. mivel az Európai Bizottság állításai szerint a strukturális alapok forrásainak a rendkívül magas fiatalkori munkanélküliséggel küzdő 8 tagállam javára történő, 2012. évi újraprogramozására irányuló erőfeszítései nyomán 16 milliárd eurót sikerült célba juttatni kkv-k és növekedést serkentő intézkedések támogatására, potenciálisan 780 000 embernek segítve ezzel; mivel ugyanakkor a Bizottság állatása szerint az említett újraosztásra vonatkozó számok csak „becslések, számos döntés továbbra is függőben van a nemzeti hatóságok szintjén, és a különböző intézkedések hatására vonatkozó közelítő előrejelzéseket idővel felül kell vizsgálni”; mivel úgy tűnik, nincs megbízható információnk arról, hogy a strukturális alapok feltehetően „el nem osztott” forrásaiból származó, célhoz rendelt 55 milliárd euróból mennyit mobilizáltak 2012-ben, illetve mennyit programoztak a tagállamok ténylegesen 2013-ra;
K. mivel a Parlament Költségvetési Bizottságának egy közelmúltbeli munkadokumentuma[2] rámutatott, hogy 2013-ban várhatóan mintegy 19 milliárd eurót kitevő kifizetés (a tagállamok által benyújtott „fizetetlen” számlák) halasztott rendezésére kell sort keríteni, egyedül a 2007–2013 közötti, főleg a kohéziós politikához – zömével az uniós költségvetés 1b fejezete (Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért) alá – tartozó operatív programoknak „köszönhetően” , mivel a 2007–2013 közötti programok gazdasági válság és megszorítások miatti lassú megindulása következtében a programozási időszak első felében kirívóan kevés kifizetésre került sor, így e halasztott kifizetéseket az aktuális időszak utolsó évében (2013-ban) kell rendezni, de nagyon valószínű, hogy a kifizetések egy része a következő többéves pénzügyi keretre (2014 -2020) is átcsúszik;
L. mivel ez az elemzés világosan leírja, hogy a 2013-as uniós költségvetés – és várhatóan az ezt követők is – egyértelműen hiányt fog mutatni ahelyett, hogy óriási tartalékokat bocsátana rendelkezésre „a strukturális alapok „el nem osztott” forrásaiból”, ahogyan azt a Bizottság korábban ígérte (mintegy 82 milliárd euró 2012 januárjában), vagy ahogy azt a Tanács Növekedési és Munkahely-teremtési Paktuma tartalmazta (55 milliárd euró);
M. mivel a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre vonatkozó, 2013. februárban elfogadott tanácsi álláspont az Európai Közösség/Európai Unió történetében első alkalommal az adott időszak végéig a kohéziós támogatások és az éves uniós költségvetések csökkentését irányozza elő; mivel az előrevetített megszorítások zöme a növekedést és foglalkoztatást célzó kohéziós politikát sújtja; mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre az adott időszakban a Tanács által tervezett 6 milliárd eurós keret azt jelentheti, hogy az ESZÁ-hoz vagy a kohéziós politikához tartozó többi kiadást kell csökkenteni; mivel a kohéziós politika kiadásai minimum 25%-ának az ESZA céljaira való elkülönítése ellenére – amit a Bizottság és a Parlament egyaránt szorgalmaz – sok tagállam valószínűleg súlyos megszorítást fog érzékelni az ESZA és az ERFA 2007–2013-as finanszírozottsági szintjéhez képest;
1. egyetért azokkal a kritikus gazdasági szakemberekkel, akik szerint az uniós GNI 1%-át kitevő ösztönzés ötéves időkeretben elosztva – amit a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum előirányzott – túlságosan csekély ahhoz, hogy látható eredményt érjen el általában az Unión belüli munkanéküliség, és különösen a fiatalok munkanélkülisége csökkentése terén; rámutat, hogy a folytatólagos megszorító politikák negatív multiplikátorhatásai – amint azt az IMF szakértői is elismerték – a ma is recesszióval vagy stagnáló gazdasággal küzdő tagállamok gazdaságait olyan nyomás alatt tartják, hogy ezek az elhanyagolható növekedésserkentő intézkedések nem ellensúlyozhatják az e neoliberális politikákból eredő GDP-veszteségeket;
2. úgy véli ezért, hogy a differenciált, növekedésbarát fiskális konszolidációról szóló hivatalos uniós szlogen a tények és a legtöbb tagállamban bekövetkezett valós fejlemények ismeretében nem több orwelli demagógiánál; emlékeztet rá, hogy az EBB a saját bevallása szerint is csak nagy nehézségek árán képes megbízható és fenntartható, finanszírozásra érdemes projekteket találni, különösen a válság által leginkább sújtott tagállamokban, mivel nem áll rendelkezésre állami és magánberuházási kapacitás; úgy véli, hogy figyelembe véve az EBB-kölcsönök 2012-es csökkenését, a kohéziós politikához kapcsolódó kifizetések várható kitolódását 2013–2014-re, valamint az EU 2014–2020 közötti időszakra szóló, megszorításokat tartalmazó többéves pénzügyi keretét, a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumban beharangozott 120 milliárd eurós ösztönző sokkal inkább a „kreatív számvitel” gyümölcse, mint jelentős, tényleges kiadásokat eredményező intézkedés;
3. tudomásul veszi a 2013. június 27–28-án tartott tanácsi ülés előkészítése keretében készült francia-német dokumentumot (Együtt egy erősebb, stabil és növekvő Európáért); tudomásul veszi, hogy a fiatalok munkanélkülisége szempontjából a francia-német dokumentum főként az „Erasmus mindenkinek” program kiterjesztését említi az ESZA felhasználásával és a fiatalok foglalkoztatását célzó 6 milliárd eurós kezdeményezés (YEI) előrehozásával; úgy véli azonban, hogy az e programok és az EBB által mobilizálható összegek túl alacsonyak ahhoz, hogy jelentős hatást gyakoroljanak a fiatalok munkanélküliségének csökkentésére és a probléma gyökereinek kezelésére; rámutat, hogy Bizottság 2011-ben indított korábbi kezdeményezése, a „Több lehetőséget a fiataloknak” nem eredményezett észlelhető hatásokat a fiatalok munkanélküliségi arányának gyorsuló növekedésére a célországokban;
4. emlékeztet, hogy a fiatal munkanélküliek és az alulfoglalkoztatottak száma messze meghaladja a betöltetlen munkahelyek számát, ezért határozottan elítéli az arra irányuló kísérleteket, hogy a foglalkoztatási válsággal kapcsolatos felelősséget a fiatal munkanélküliekre hárítsák, és minden olyan értelmezést, amely szerint mindez a képesítések kínálata és kereslete közötti eltérés miatt van;
5. rámutat, hogy a válság és az EU tragikus megszorítási csomagja és a neoliberális strukturális reformok a magánszektor történelmileg alacsony szintű beruházási szintjéhez vezettek a gazdaságban, mivel a tömegek vásárlóereje csökkent, a belső kereslet összeesett, a jövedelmi különbségek és a szegénység pedig nőtt; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a tagállamoknak radikálisan meg kell változtatniuk makroökonómiai politikájukat, melynek középpontjába a gazdaság gyors fellendítése érdekében a minőségi foglalkoztatást, a garantált munkavállalói jogokat és a méltányos szociális védelmet kell állítani; kéri, hogy vessenek véget a megszorító politikáknak, elsősorban a trojka gyámsága alatt álló országokban;
6. hangsúlyozza, hogy az EMU megerősítés a jelenlegi politikák elmélyítéséhez fog vezetni, amelyek felelőssé tehetők az euróövezet tagállamaiban, és elsősorban az úgynevezett egyetértési megállapodással rendelkezőkben tapasztalható hatalmas munkanélküliségért;
7. felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a tőkejövedelmekre (osztalék, kamat), a tőkenyereségre, a nagyvállalatok likvid eszközeire, a nagy vagyonokra és örökségekre kivetett adókat, az ebből származó bevételeket pedig fordítsák az állami szektor környezetbarát és szociálisan fenntartható fejlődés érdekében történő befektetéseinek növelésére, a gazdaság demokratikus közösségi tulajdonba vételével; rámutat, hogy a tagállamoknak csökkenteniük kellene katonai kiadásaikat és a környezetre káros támogatásokat a gazdaság fenntartható fejlődésének támogatása érdekében, ezáltal értelmes és minőségi munkahelyeket teremtve és hozzájárulva a fiatalok munkanélküliségének felszámolásához;
8. javasolja, hogy az állami beruházások a fenntartható fejlődésre, így például az energiatakarékosságra és a megújuló energiaforrásokra, a tiszta termelési technikákra és a hulladékmegelőzésre, a fenntartható városi fejlődésre és lakhatásra, a biogazdálkodásra, a fenntartható halászatra és az ökoszisztémák megóvására, a víz- és egyéb erőforrások hatékonyabb felhasználására, a hadiipar átalakítására, a közszolgáltatások, az oktatás, az egészségügyi ellátás, a hosszú távú gondozás, a szociális szolgáltatások és a szociális gazdaság kiszélesítésére és javítására, az állami lakhatás, a gondozó szolgáltatások és az oktatási ágazat támogatására, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre összpontosítsanak, fenntartható „zöld” és bejelentett („fehér”) munkahelyek teremtésének előmozdítása céljából;
9. hangsúlyozza továbbá, hogy különösen a válság által leginkább sújtott iparágakkal kell foglalkozni: a gépjárműipar átalakításával fenntartható közlekedési szolgáltatásokká, a vasúti hálózatok kiszélesítésével, kiterjedt, átfogó regionális vasúti szolgáltatások biztosításával („Rail Europe 2025” program), a „zöld” hajógyártás előmozdításával, valamint ezzel összefüggésben az acélipar megerősítésével; kitart amellett, hogy az EU-nak és a tagállamoknak a munkahelyek megtartására, a képzésre és átképzésre, a készségfejlesztésre, valamint az érintett iparágakban a munkavállalók számára biztonságos munkahely-változtatás biztosítására irányuló intézkedésekkel kell kiegészíteniük ezt az átalakítást;
10. felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák a munkaidő széles körű csökkentését anélkül, hogy csökkenne a munkavállalók bére, valamint a munkateher növekedésének elkerülése érdekében hozzanak létre újabb álláshelyeket – mindezt elősegítheti a vállalkozásoknak nyújtott támogatások átmeneti csökkentése a gazdasági stagnálás időszakában;
11. hangsúlyozza, hogy a fiatalok munkanélküliségét csak az általános munkanélküliséget, a szegénységet és a társadalmi kirekesztést orvosló makroökonómiai, foglalkozatási és szociális politikákkal lehet felszámolni; hangsúlyozza, hogy az uniós és tagállami politikák jelenleg kínálati oldali intézkedésekre összpontosítanak a fiatalok munkanélkülisége kapcsán (oktatás, képzés, szakmai képzés, a foglalkoztathatóság fokozása, aktiválás stb.), hiszen a szakértelem és a képességek megfelelő fejlesztése tagadhatatlanul fontos, azonban nem veszi kellőképpen figyelembe a fiatalok számára történő munkahelyteremtést szolgáló nem kevésbé fontos, főként helyi és regionális szintű intézkedéseket;
12. határozottan kritizálja a munkanélküliség leküzdéséről szóló 2013-as országspecifikus ajánlásokról szóló bizottsági közleményben kifejtett általános megközelítést, mely szerint tovább kell növelni a munkaerőpiac rugalmasságát és csökkenteni kell a munka relatív magas költségét stb.; rámutat, hogy ezek a tagállamok által követett neoliberális strukturális munkaerő-piaci reformok a felelősek a bizonytalan foglalkoztatási formák terjedéséért, a szociális védelem szintjének csökkenéséért és az alacsony bérezésű ágazatok terjeszkedéséért, amit a Bizottság foglalkoztatási jelentése olyannyira sajnál, miközben e fejlemények elsősorban a fiatalokat és foglalkoztatási kilátásaikat érintik rendkívül hátrányosan;
13. rámutat, hogy számos tagállam – függetlenül attól, hogy saját kezdeményezésükre vagy a Tanácsnak a munkaerő-piaci politikák strukturális reformjairól szóló egyes országspecifikus ajánlásait követve – a munka kifizetővé válását és a munkaerőpiac aktiválását célzó stratégiákat alkalmaz, amely miatt elsősorban a fiatal munkanélküliek kénytelenek alacsony bérű és rossz minőségű munkákat elfogadni vagy eltűrni szociális juttatásaik csökkentését vagy teljes elvesztését; rámutat, hogy elsősorban a fiatal hosszú távú munkanélküliek és más kiszolgáltatott fiatalok gyakran újra munkanélkülivé válnak a munkaügyi hivatalok ilyen gyorsbeavatkozásait követően, amelyen nem nyújtanak hosszú távú megoldást a munkaerőpiacra való fenntartható integrálódásra;
14. rámutat, hogy sok tagállamban munkára kötelező rendszereket (dolgozz a jóléti ellátásokért) alkalmaznak, amelyek miatt elsősorban a fiatal munkanélkülieknek fizetetlen munkát kell végezniük vagy gyakorlatokon részt venniük a magánszektorban vagy a közösségi szektorban, csupán azért, hogy szociális juttatásaikat megkapják; rámutat, hogy az ilyen foglalkoztatási rendszerek gyakran a fizetett munkahelyek felváltásához vezetnek azokban az ágazatokban, amelyre a rendszer vonatkozik;
15. hangsúlyozza, hogy a legtöbb munkaerő-piaci aktiváló rendszer és munkára kötelező rendszer általában nincs összhangban az ILO 122. egyezményével, amelyet kettő kivételével valamennyi uniós tagállam ratifikált, és amely előírja a ratifikáló államoknak, hogy hirdessenek meg és alkalmazzanak aktív politikát a teljes, produktív és szabadon választott foglalkoztatás ösztönzése érdekében; hangsúlyozza, hogy az ilyen rendszerek nem fogadhatók el az ifjúsági garanciaprogram 2013-as tanácsi ajánlásban meghatározott követelményei alapján (jó minőségű foglalkoztatásra, folyamatos oktatásra vagy szakmai gyakorlati lehetőségre vonatkozó ajánlat), ezért azokat nem lehet támogatni a fiatalok foglalkoztatását célzó kezdeményezés (YEI) keretében; felhívja a tagállamokat, hogy szűntessék meg ilyen rendszereiket;
16. hangsúlyozza, hogy a munkanélküliség leküzdését célzó fellépéseket nem szabad a rugalmas biztonság kudarcot vallott koncepciójára alapozni, hanem alapvetően a „jó munkahely” fogalmából kell kiindulni, a munka minőségének előmozdítását, a fokozott szociális biztonságot és társadalmi integrációt, a jelenlegi munkavállalói jogok javítását és új jogok bevezetését, a munkahelyi egészség és biztonság előmozdítását, valamint a jobb társadalmi kockázatkezelés és a munkahelyi és munkahelyen kívüli élet összeegyeztetésének elősegítését helyezve a középpontba; kitart amellett, hogy a tagállamoknak hatékony lépéseket kell tenniük a bizonytalan és atipikus foglalkozatási formák megszűntetésére és az állandó munkaszerződések ösztönzésére;
17. hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciaprogramot már létre kellett volna hozni azon 30 év alatti fiatalok számára, rögtön, amint munkanélkülivé válnak; rámutat, hogy a YEI-nek nyújtott támogatás sokkal kisebb annál, hogy valódi hatást gyakorolhasson a fiatalok munkanélküliségére; ennek kapcsán az „Euróövezet munkaügyi válsága: trendek és politikai válaszok” című ILO-tanulmányra hivatkozik, amely szerint 21 milliárd euróra volna szükség ahhoz, hogy hatni lehessen a fiatalok munkanélküliségi rátájára;
18. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak olyan minőségi gyakornoki rendszereket, amelyek a fiatalok igényeihez vannak szabva, és méltányos díjazással, munkával, szakszervezeti jogokkal és munkakörülményekkel járnak, és amelyen nem veszélyezteti a meglévő alkalmazottak munkahelyeit, bérét és munkakörülményeit, pénzügyi támogatást nyújtanak és kötelező nyomon követést biztosítanak, valamint közös minőségi előírásokat határoznak meg valamennyi gyakornok számára;
19. kitart amellett, hogy a munkaerőpiac alapjaként ki kell alakítani egy hatékony alsó bérküszöböt (minimálbért, illetve a megélhetési minimum elvét), valamint egy felső bérküszöböt (pl. az átlagbér legfeljebb 20-szorosának megfelelő plafonértéket), érvényre kell juttatni az egyenlő elbánás és az ugyanazon munkahelyen egyenlő vagy egyenértékű munkáért egyenlő bér elvét, továbbá az infláció ellensúlyozására lehetővé kel tenni a bérfejlesztéseket, a termelékenység növelését, és jelentős mértékű újraelosztási tényezőről kell gondoskodni; hangsúlyozza az ilyen politikák jelentőségét, különös tekintettel a fiatalok munkanélküliségére;
20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
- [1] Eurofound (2012), „NEETs – foglalkoztatáson kívüli, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok: jellemzők, költségek és szakpolitikai válaszok Európában”. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
- [2] Munkadokumentum a fennálló kötelezettségekről (RAL) és a kifizetések problémájáról: helyzetkép és kilátások 2013-ra, valamint a következő többéves pénzügyi keretre; Előadó: Jan Mulder, Anne E. Jensen, Giovanni La Via; 2013. május 8., PE510.689v01-00