ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a törökországi helyzetről
11.6.2013 - (2013/2664(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Hélène Flautre, Rebecca Harms, Daniel Cohn-Bendit, Franziska Keller, Ulrike Lunacek, Isabelle Durant, Barbara Lochbihler, Raül Romeva i Rueda, Nikos Chrysogelos, Ana Miranda, Malika Benarab-Attou, Catherine Grèze a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0305/2013
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökország által elért haladásról szóló 2012. évi jelentésről alkotott 2013. április 18-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel a 2005. október 3-án kialakított, Törökországgal kapcsolatos tárgyalási keretre,
– tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra („csatlakozási partnerség”)[2], valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,
– tekintettel az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa által 2008. május 29-én Strasbourgban elfogadott II. Európai Városi Chartára,
– tekintettel az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról, a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról, valamint a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló európai uniós irányelvekre,
– tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezményre (Aarhusi Egyezmény),
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2013. május 31-én, pénteken a korai órákban a török rendőrség kísérletet tett az Isztambulban található Taksim téri Gezi parkban tervezett új építkezés miatti fakivágások ellen hetek óta tiltakozók csoportjának szétoszlatására;
B. mivel a tiltakozókkal szembeni rendőrségi fellépés összecsapásokhoz vezetett, amelyek gyorsan átterjedtek más törökországi városokra, és mivel az összecsapásoknak áldozatai is voltak, sokan megsérültek, nagyszámú letartóztatásra került sor, a magán- és közösségi tulajdonban pedig súlyos károk keletkeztek; mivel a tiltakozókat a török társadalom különböző rétegei támogatásukról biztosították;
C. mivel a török alkotmány 34. cikke garantálja a békés és fegyvertelen gyűlések és tüntetések engedély nélküli szervezéséhez való jogot;
D. mivel a tiltakozás összefügg a török társadalomban élő, a közelmúltbeli – a szeszárusítás korlátozására, a Taksim téri tüntetések betiltására, az oktatási reformokra, a harmadik híd elnevezésére stb. vonatkozó – sorozatos döntésekkel és jogalkotási aktusokkal kapcsolatos aggodalmakkal;
E. mivel Füle biztos a történtekre azonnal reagált, míg az EKSZ képtelen volt időben reagálni;
1. kinyilvánítja együttérzését az életüket vesztett tiltakozók és rendőrök családjának, és gyors felépülést kíván a számos sebesültnek;
2. támogatásáról biztosítja a békés tüntetőket, és felszólít valamennyi őrizetbe vett békés tiltakozó azonnali szabadon bocsátására;
3. határozottan elítéli, hogy a török rendőrség túlzott erőszakot alkalmazott a békés és törvényes tiltakozások elleni fellépés során az isztambuli Gezi parkban, és felszólítja a török hatóságokat, hogy alaposan és pártatlanul vizsgálják ki a rendőri erőszakot, a felelősöket pedig állítsák bíróság elé;
4. sürgeti a török hatóságokat, hogy garantálják és tartsák tiszteletben a tájékoztatáshoz, a szabad véleménynyilvánításhoz, a békés gyülekezéshez és a békés tiltakozáshoz való, valamennyi polgárt megillető jogot;
5. sajnálkozását fejezi ki a török kormány és Erdoğan miniszterelnök részéről elhangzott durva reagálások miatt, akiknek a békés megegyezést elősegítő lépések megtételére, a bocsánatkérésre és arra való képtelensége, hogy megpróbálják akár csak megérteni a török lakosság egy részének reakcióit, csak hozzájárult a török társadalom további polarizálódásához; üdvözli Gül elnök mérsékelt megnyilatkozását azt, hogy Arinç miniszterelnök-helyettes bocsánatot kért a megsebesült tiltakozóktól, üdvözli továbbá a feszültség enyhítése érdekében a Taksim platformmal és politikai ellenzéki szereplőkkel kezdett párbeszédüket; hangsúlyozza a török kormány és a békés tiltakozók közötti párbeszéd fontosságát;
6. üdvözli az ellenzék döntését, miszerint az erőszak továbbterjedésének megelőzése érdekében lemondja politikai gyűlését; ugyanezen okból sürgeti a kormányt, hogy halassza későbbre a június 15-ére és 16-ára általa tervezett ankarai és isztambuli tömeggyűléseket;
7. üdvözli a 6. Isztambuli Közigazgatási Bíróság határozatát, mely ideiglenes jelleggel felfüggeszti a Taksim téri „gyalogosprojektet”, és sürgeti a török helyi és országos hatóságokat, hogy indítsanak nyilvános konzultációkat és vegyék figyelembe valamennyi közelben lakó elvárásait minden városi és regionális fejlesztési terv – így a harmadik Boszporusz-híd, a harmadik isztambuli repülőtér, az Illisu-gát, a szinopéi és az akkuyui atomerőmű és a Fekete-tenger térségében tervezett vízerőművek – esetében; emlékeztet rá, hogy szükség van egyfelől a gazdasági növekedés, másfelől a társadalmi, környezeti, kulturális és történelmi tényezők egyensúlyának megteremtésére; emlékeztet a környezetvédelmi megfontolások és a fenntartható fejlődés fontosságára;
8. kéri, hogy kivétel nélkül valamennyi törökországi projektet vessék alá környezetvédelmi hatásvizsgálatnak; ezzel kapcsolatban kéri, hogy az Európai Bizottság tájékoztassa az Európai Parlamentet a 27. fejezetről (környezetvédelem) folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról;
9. emlékezteti Törökországot, hogy egy inkluzív és plurális demokráciában valamennyi polgárt tiszteletben kell tartani, illetve képviselni kell, és a többség felelőssége, hogy az ellenzéket és a civil társadalmat bevonja a döntéshozatal folyamatába;
10. aggodalmát fejezi ki a politikai pártok közötti jelenlegi konfrontáció, valamint amiatt, hogy a kormány és az ellenzék nem képes a megegyezés felé haladni olyan kulcsfontosságú reformok kérdésében, mint az alkotmány vagy a békefolyamat, holott mindkettő történelmi lehetőséget jelent Törökország számára a megújult és inkluzív polgári érzület, valamint az egyéni és kollektív jogok megszilárdítása tekintetében; sürgeti az összes politikai szereplőt, a kormányt és az ellenzéket, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy az állami intézményekben megerősítsék a politikai pluralizmust, és támogassák az állam és a társadalom modernizálását és demokratizálását;
11. rámutat a fékek és ellensúlyok rendszerének a modern demokratikus állam kormányzásában betöltött alapvető szerepére mind az Unió és tagállamai, mind Törökország vonatkozásában; meggyőződése, hogy egy ilyen rendszernek a hatáskörök elkülönítése elvére, a végrehajtói, a jogalkotói és a bírói hatalom közötti egyensúlyra, az emberi jogok és alapvető szabadságok – különösen a véleménynyilvánítás szabadságának és a sajtószabadságnak a tiszteletben tartására –, valamint egy olyan részvételi politikai kultúrára kell épülnie, amely valóban a demokratikus társadalom pluralitását tükrözi;
12. emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság a legfontosabb európai értékek körébe tartozik, és hogy egy valóban demokratikus, szabad és plurális társadalomban biztosítani kell a véleménynyilvánítás tényleges szabadságát; emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak az elfogadott vagy ártalmatlannak tekintett információkra vagy eszmékre terjed ki, hanem az emberi jogokról szóló európai egyezmény értelmében az olyan információkra és eszmékre is, amelyek „az államot vagy a lakosság bármely részét sértik, megbotránkoztatják vagy zavarják”;
13. aggódik amiatt, hogy a főbb török médiák a tüntetésekről nem tájékoztattak időben és megfelelő módon; felhívja rá a figyelmet, hogy az említett eseményekkel kapcsolatban a török közösségi média vált a többoldalú és azonnali tájékozódás forrásává; aggodalmát fejezi ki a sajtószabadság egyre növekvő korlátozása, a cenzúra egyes esetei és a török médiában – az internetet is beleértve – terjedő öncenzúra miatt; felszólítja Törökország kormányát a sajtószabadság és a tájékozódáshoz való jog elveinek fenntartására; hangsúlyozza, hogy a független sajtó a demokratikus társadalom kulcsfontosságú alkotórésze, és ezzel kapcsolatban rámutat az igazságügyi rendszer alapvető szerepére a sajtószabadság védelme és erősítése – és ezáltal a szabad vita nyilvánosságának garantálása – tekintetében; aggodalmát fejezi ki a bebörtönzött újságírók, továbbá az újságírók ellen jelenleg folyó perek magas száma miatt;
14. újfent aggodalommal állapítja meg, hogy a török média legnagyobb része széles körű üzleti érdekekkel bíró nagy konglomerátumok birtokában van, illetve ott koncentrálódik; emlékeztet arra irányuló felhívására, hogy Törökország és egyes uniós országok fogadjanak el olyan új médiatörvényt, amely foglalkozik többek között a függetlenség, a tulajdonlás és a közigazgatási ellenőrzés kérdéseivel;
15. erőteljesen kéri, hogy a török kormány ne váljon felelőssé a tárgyalások jelenlegi megakadásáért, és ne szalassza el a tárgyalásoknak új dinamikát adó azon lehetőséget, amelyet a Bizottság „pozitív menetrendje” valamint a Parlament 15., 19., 22., 23. és 24. fejezet megnyitására vonatkozó kérése kínál;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0184.
- [2] HL L 51., 2008.2.26., 4. o.