Eljárás : 2013/2664(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0309/2013

Előterjesztett szövegek :

B7-0309/2013

Viták :

Szavazatok :

PV 13/06/2013 - 7.6
CRE 13/06/2013 - 7.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 133kWORD 64k
11.6.2013
PE509.944v01-00
 
B7-0309/2013

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a törökországi helyzetről (2013/2664(RSP))


Takis Hadjigeorgiou, Willy Meyer, Paul Murphy, Patrick Le Hyaric, Kyriacos Triantaphyllides, Marisa Matias, Alda Sousa, João Ferreira, Inês Cristina Zuber, Marie-Christine Vergiat, Jacky Hénin, Nikolaos Chountis a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a törökországi helyzetről (2013/2664(RSP))  
B7‑0309/2013

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az emberi jogokról szóló 1950. évi európai egyezményre és az egyezmény egyesülési és szólásszabadságról szóló rendelkezéseire,

–   tekintettel a polgári és politikai jogok 1996. évi nemzetközi egyezségokmányára, különösen annak a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló19. cikkére és az egyesülési szabadságról szóló 21. és 22. cikkére, emlékeztetve arra, hogy e rendelkezések garantálják az egyesülési szabadsághoz és a szakszervezet-alapításhoz fűződő jogot, továbbá meghatározzák a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapelveit,

–   tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló 2012. évi bizottsági jelentésre (SWD(2012)0336),

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–   tekintettel a Tanács 2010. december 14-i, 2011. december 5-i és 2012. december 11-i következtetéseire,

–   tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel Törökország a csatlakozási tárgyalások során elkötelezte magát a reformok, a jószomszédi kapcsolatok és az Unióhoz való fokozatos közeledés mellett, és mivel ezekre az erőfeszítésekre olyan lehetőségként kell tekinteni, amely lehetővé teszi Törökország számára a modernizáció folytatását és demokratikus intézményeinek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának a megerősítését és továbbfejlesztését;

B.  mivel a török kormány gyors ütemben valósítja meg az uniós csatlakozási folyamattal kapcsolatos neoliberális gazdasági reformokat és deregulációt, ugyanakkor a politikai és demokratikus reformok, például az emberi jogok tiszteletben tartásának erősítése ezzel ellentétben igen lassan halad előre;

C. mivel a tüntetők elleni rendszeres erőszak gyakori jelenséggé vált Törökországban;

D. mivel az isztambuli Gezi park átalakítása elleni tiltakozásként induló tömegtüntetések válaszként a rendőri brutalitásra és a Taksim téri felvonulókat ért érőszakra gyorsan az elnyomás elleni tiltakozó mozgalommá alakultak;

E.  mivel az emberi jogi szervezetek és az orvosok szakszervezetei szerint a legutóbbi napokban tapasztalt erőszak mára átterjedt az egész országra, és négy ember halálát okozta, valamint Isztambulban legalább 1500, Ankarában pedig több mint 700 személy megsérült;

F.  mivel a rendőrség a kezdetben békés tiltakozók ellen széles körben vetett be könnygázt, és helikopterekből olyan lakóterületekre is dobtak le még nagyobb számban könnygázgránátokat, ahol nem voltak tiltakozók; mivel többször előfordult, hogy a szükségesség és arányosság elvét megszegve lakásokba is belőtték a könnygázgránátokat;

G. mivel a török kormányt olyan súlyos vádak érik, hogy megpróbálta blokkolni a közösségi hálózatokat és megszakítani az internethez való hozzáférést, hogy megakadályozza az információáramlást a kormányellenes gyűlések helyszíneiről; mivel Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök „fenyegetésnek” nevezte a közösségi médiát;

H. mivel a tömeges tüntetések rámutattak az ország politikai instabilitására; mivel a népi megmozdulások ideológiai spektruma igen tág, ezzel együtt világosan kifejezik a török nép haragját Erdoğan kormányával és a hatalmon lévő AKP párttal szemben;

I.   mivel az iszlámbarát program megvalósítása és végrehajtása szakadásokat és konfliktusokat okozott Törökországban a különböző társadalmi, politikai és gazdasági csoportok között;

J.   mivel a tiltakozások és a tömeges részvétel azt mutatja, hogy az emberek számos mélyen gyökeredző problémával küzdenek, hiszen Törökországban a gazdasági növekedést nem kíséri az emberek életszínvonalának javítása, és eközben a török polgárok és munkavállalók nem élvezik a nyilvánvaló jogokat és szabadságokat, a bérek és juttatások pedig rendkívül alacsony szintűek;

K. mivel az elégedetlenség másik fő oka Erdoğan Szíria irányában folytatott külpolitikája, tekintettel arra, hogy Törökországra is átterjedt a szomszédos ország háborús klímája azon stratégia következtében, hogy az ellenzéki erőkkel történő együttműködés révén akár az ország határain belül is beavatkoznak a szíriai polgárháborúba;

L.  mivel a török rohamrendőrség a politikai pártokat veszi célba, és jelentések szerint a TKP politikai párt irodái, valamint a Nazim Hikmet Kulturális Központ ellen is támadást intéztek;

M. mivel 2013. június 11-én a rohamrendőrség erői könnygázt és vízágyúkat bevetve visszavonultak a Taksim térre;

N. mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága már három alkalommal elítélte Törökországot a tüntetők jogainak megsértéséért, valamint a fogvatartottakkal szemben alkalmazott rossz bánásmódért;

O. mivel Törökország EU-tagjelölt országként köteles tiszteletben tartani és előmozdítani a demokráciát, valamint erősíteni a demokratikus és emberi jogokat és szabadságokat; mivel a Törökország által elért eredményekről szóló 2012. évi bizottsági jelentés megállapította, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből 810 millió eurót különítettek el az igazságügyi és rendőrségi reformra;

P.  mivel a tiltakozáshoz fűződő demokratikus jog egyre nagyobb fenyegetésnek van kitéve, tekintettel arra, hogy az emberek a világ minden részén egyre fokozódó haraggal lépnek fel a neoliberális és társadalomellenes politikákkal szemben;

1.  határozottan elítéli a török kormány által a tüntetők és a törökországi emberek ellen elkövetett állami erőszakot;

2.  határozottan elítéli, hogy a török rohamrendőrök a politikai pártokat veszik célba;

3.  felszólítja a török kormányt a tüntetők elleni erőszakos fellépés azonnali beszüntetésére és a jelenleg fogva tartott békés tiltakozók szabadon engedésére;

4.  kifejezi szolidaritását a tüntetőknek a demokrácia, valamint a demokratikus és emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása iránti követeléseivel; úgy véli, hogy a polgári jogokat, a nők jogait, valamint a szociális és gazdasági jogokat semmilyen vallás nem csorbíthatja;

5.  elítéli a fő török elektronikus tömegtájékoztatás arra irányuló próbálkozásait, hogy elhallgassa az eseményeket;

6.  hangsúlyozza a békés tiltakozók elleni erőszak iránti zéró tolerancia fontosságát, és felszólít független és pártatlan, az emberi jogi szervezeteket, a tüntetők bizottságait és valamennyi érintettet bevonó vizsgálóbizottság felállítására, amely kivizsgálja a rendőrség tagjai által állítólag elkövetett kínzásokat, bántalmazásokat és az erőszak alkalmazását;

7.  felszólítja a török kormányt, hogy vessen véget az önkényuralmi stílusú kormányzásnak, és tárgyaljon a tiltakozók szervezeteivel annak érdekében, hogy elkerülje az erőszak továbbterjedését, amely még több áldozatot fog követelni;

8.  felszólít a 10 000 politikai fogoly azonnali szabadon bocsátására, akik közül sokan baloldali vagy kurd aktivisták, valamint újságírók, és akiket a jogállamiságnak ellentmondó körülmények között tartanak fogva;

9.  felszólítja a török kormányt szociális, politikai, kulturális és gazdasági elképzeléseinek újbóli vizsgálatára, amely politikák okolhatók elsősorban azért, hogy az emberek fellázadtak, hiszen a Gezi parkban lezajlott incidens csak ürügyként szolgált a helyzet kirobbanásához;

10. elítéli a török tisztviselők által tett nyilatkozatokat, amelyek ahelyett, hogy elősegítenék a helyzet rendezését, továbbra is szítják a szenvedélyeket és fokozzák a nyugtalanságot az országban;

11. aggodalmának ad hangot, amiért a törökországi civil társadalmi szervezeteket továbbra is pénzbüntetésekkel, megszüntetési eljárásokkal és a működésüket gátló közigazgatási akadályokkal sújtják, valamint nem tartják teljes tiszteletben a szakszervezeti aktivisták és a munkavállalók jogait; felszólítja a török kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a munkaügyi és a szakszervezeti jogokkal kapcsolatos új jogszabályt annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljen az uniós vívmányoknak és az ILO-egyezményeknek, különösen ami a sztrájkhoz és a kollektív szerződéshez fűződő jogot illeti;

12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és Nagy Nemzetgyűlésének.

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat