ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a törökországi helyzetről
11.6.2013 - (2013/2664(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Alexander Graf Lambsdorff, Guy Verhofstadt, Louis Michel, Graham Watson, Marietje Schaake, Johannes Cornelis van Baalen, Sarah Ludford, Frédérique Ries, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Edward McMillan-Scott, Hannu Takkula, Kristiina Ojuland az ALDE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0305/2013
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökország által elért haladásról szóló 2012. évi jelentésről alkotott 2013. április 18-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel a 2005. október 3-án kialakított, Törökországgal kapcsolatos tárgyalási keretre,
– tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra („csatlakozási partnerség”)[2], valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2013. május 31-én, pénteken a korai órákban a török rendőrség kísérletet tett az Isztambulban található Taksim téri Gezi parkban tervezett új építkezés miatti fakivágások ellen hetek óta tiltakozók csoportjának szétoszlatására;
B. mivel a tiltakozókat a török társadalom különböző rétegei támogatásukról biztosították; mivel ez a tömeges tiltakozás a civil társadalmon belül a modern európai liberális demokráciát támogató spontán mozgalom kifejeződése;
C. mivel a demonstrációkban férfiak és nők egyenlő mértékben vettek részt, azonban mivel a feministák kifejezetten hangot adtak a nők jogaival és az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos aggodalmaiknak;
D. mivel a tiltakozókkal szembeni rendőrségi fellépés összecsapásokhoz vezetett, amelyek gyorsan átterjedtek más törökországi városokra, és mivel az összecsapásoknak áldozatai is voltak, több ezren megsérültek és tömeges letartóztatásokra került sor; mivel a török kormány és különösen Erdogan miniszterelnök kemény kijelentései, aki a tüntetőket fosztogatóknak és terroristáknak titulálta, a jelek szerint a célokkal ellentétes hatást gyakoroltak, és csak tovább tüzelték a tiltakozókat;
E. mivel a török alkotmány 34. cikke védelmezi a békés és fegyvertelen gyűlések és tüntetések engedély nélküli szervezéséhez való jogot;
F. mivel a tiltakozók egyre inkább hangot adnak aggodalmaiknak a törökországi autoriter kormányzásra, a kisebbségek képviseletének hiányára, a jogállamiságra, a helyes kormányzásra és a tisztességes és a szabályszerű eljárásra vonatkozóan;
G. mivel az alkoholárusításra vonatkozó korlátozásokhoz, az oktatási reformokhoz és hasonló kérdésekhez kapcsolódóan nemrégiben hozott határozatok és jogalkotási aktusok aggodalmakat keltettek a világi gondolkodású törökök körében szabadságjogaik korlátozása miatt;
H. mivel a legnagyobb török médiák lassúak voltak a demonstrációkról való megfelelő híradásokat illetően, és inkább a média szabadságának korlátozását és az (ön)cenzúrát alkalmazták, amely a demonstrációkat megelőzően érvényben volt;
I. mivel az EKSZ nem adott időben megfelelő választ;
1. határozottan elítéli, hogy a török rendőrség aránytalan és túlzott erőszakot alkalmazott a békés és törvényes tiltakozások elleni fellépés során az isztambuli Gezi parkban, és felszólítja a török hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki a rendőri erőszakot, a felelősöket pedig állítsák bíróság elé; óva inti a török kormányt attól, hogy kemény intézkedéseket tegyen a tiltakozókkal szemben, és sürgeti a miniszterelnököt, hogy a további eszkalálódás elkerülése érdekében foglaljon el az egyesítésre és a megbékélésre törekvő álláspontot;
2. sürgeti a török hatóságokat, hogy garantálják és tartsák tiszteletben a szabad véleménynyilvánításhoz, a békés gyülekezéshez és a békés tiltakozáshoz való, valamennyi polgárt megillető jogot; felszólít valamennyi őrizetbe vett békés tiltakozó azonnali szabadon bocsátására;
3. mélységes csalódottságát fejezi ki a török kormány és Erdogan miniszterelnök egyre keményebb reakciói miatt, amelyek csak tovább polarizálták a török társadalmat; hangsúlyozza a török kormány és a békés tiltakozók közötti párbeszéd fontosságát;
4. emlékezteti Törökországot arra, hogy egy inkluzív és plurális demokráciában valamennyi polgárnak éreznie kell, hogy az ő képviseletükben járnak el, és a többség felelőssége, hogy az ellenzéket és a civil társadalmat bevonja a döntéshozatal folyamatába; hangsúlyozza, hogy míg a kormány és a hatalmon lévő parlamenti többség különös felelősséggel tartozik a törökországi jogállamiság fejlesztésében, az ellenzéki pártok, a civil társadalmi szervezetek és a média szintén szerepet kell, hogy vállaljanak a demokratikus politikai kultúrában, amely a különféle nézetek és vélemények tiszteletét testesíti meg;
5. aggodalmát fejezi ki a politikai pártok közötti jelenlegi konfrontáció és amiatt, hogy a kormány és az ellenzék nem mutat készséget az iránt, hogy a döntő fontosságú reformokról konszenzust alakítson ki; sürgeti az összes politikai szereplőt, a kormányt és az ellenzéket, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy az állami intézményekben megerősítsék a politikai pluralizmust, és támogassák az állam és a társadalom modernizálását és demokratizálását;
6. rámutat a fékek és ellensúlyok rendszerének a modern demokratikus állam kormányzásában betöltött alapvető szerepére, amelynek a hatáskörök elkülönítésének elvére, a végrehajtói, a jogalkotói és a bírói hatalom közötti egyensúly fenntartására, az emberi jogok és alapvető szabadságok – különösen a véleménynyilvánítás szabadságának és a sajtó és az internet szabadságának a tiszteletben tartására –, valamint egy olyan részvételi politikai kultúrára kell épülnie, amely valóban a demokratikus társadalom pluralitását tükrözi;
7. emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság a legfontosabb európai értékek körébe tartozik, és hogy egy valóban demokratikus, szabad és plurális társadalomban biztosítani kell a véleménynyilvánítás tényleges szabadságát; emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak az elfogadott vagy ártalmatlannak tekintett információkra vagy eszmékre terjed ki, hanem az emberi jogokról szóló európai egyezmény értelmében az olyan információkra és eszmékre is, amelyek „az államot vagy a lakosság bármely részét sértik, megbotránkoztatják vagy zavarják”;
8. aggodalmát fejezi ki a sajtószabadság egyre növekvő korlátozása, a cenzúra egyes esetei és a török médiában, többek között az interneten terjedő öncenzúra miatt; felszólítja Törökország kormányát a sajtószabadság elveinek fenntartására; hangsúlyozza, hogy a független sajtó a demokratikus társadalom kulcsfontosságú alkotórésze, és ezzel kapcsolatban rámutat az igazságügyi rendszer alapvető szerepére a sajtószabadság védelme és erősítése – és ezáltal a szabad és inkluzív vita nyilvánosságának garantálása – tekintetében;
9. újfent aggodalommal állapítja meg, hogy a török média legnagyobb része széles körű üzleti érdekekkel bíró nagy konglomerátumok birtokában van, illetve ott koncentrálódik; emlékeztet azon felhívására, amely egy olyan új médiatörvény elfogadására irányult, amely foglalkozik többek között a függetlenség, a tulajdonlás és az igazgatási ellenőrzés kérdéseivel;
10. megjegyzi, hogy a török népesség széles körében egyre növekszik az elégedetlenség azon kísérletek miatt, amelyek az életmód elfogult ideológiák és meggyőződés alapján történő szabályozására irányulnak; ennek kapcsán elítéli a családi életre, a nők társadalmon belüli szerepére, és többek között a biztonságos abortuszhoz való hozzáférésre, a média szabadságának korlátozására az interneten kívül és azon belül, a szeszes italok elérhetőségére és a televíziós szórakoztató műsorok cenzúrázására vonatkozó közelmúltbeli nyilatkozatokat; emlékezteti a török kormányt arra, hogy teljes mértékben tiszteletben kell tartani a nem vallásos életmódot;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0184.
- [2] HL L 51., 2008.2.26., 4. o.