ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Az Európai Parlament állásfoglalása a Bizottság 2014. évi munkaprogramjáról
28.6.2013 - (2013/2679(RSP))
az eljárási szabályzat 35. cikkének (3) bekezdése és az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás alapján,
Malcolm Harbour az ECR képviselőcsoport nevében
B7-0000/2013
Az Európai Parlament állásfoglalása a Bizottság 2014. évi munkaprogramjáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság 2014. évre szóló munkaprogramjáról szóló tervezett bizottsági közleményre,
– tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló jelenlegi keretmegállapodásra, és különösen annak 4. mellékletére,
– tekintettel az Európa 2020 stratégiára;
– tekintettel eljárási szabályzata 35. cikkének (3) bekezdésére,
A. mivel Európa olyan világméretű versenyfutás résztvevője, amelyben csak a versenyképes gazdaságok lesznek képesek munkahelyeket létrehozni és polgáraik életszínvonalát emelni;
B. mivel az egyre több kihívást tartogató világgazdaságban a versenyképesség terén az Európai Unió mély válsággal szembesül;
C. mivel a világ legtöbb régiója gyorsabb növekedést tud felmutatni, termelékenységük és innovációjuk színvonala pedig növekszik;
D. mivel az euróövezet államadósság-válsága sokban ártott az európai gazdaságnak, és milliók helyzetét jelentős mértékben rontotta;
1. RÉSZ: KIEMELT PRIORITÁSOK A 2014. ÉVI MUNKAPROGRAMHOZ - „A NÖVEKEDÉS ÚTJA”
1. hangsúlyozza, hogy a rendezett államháztartás újbóli megteremtése, a szilárd bankrendszer és a gazdaság fenntartható növekedése révén további erőfeszítéseket kell tenni az euróövezet mostani válságának megoldására;
2. hangsúlyozza, hogy bár – például az oktatási színvonal emelése és az infrastrukturális fejlesztések érdekében – a közszférában szükség van célirányos befektetésekre, a hosszú távú növekedés nem képzelhető el növekvő közkiadásokra támaszkodva, mert ehhez tovább kellene emelni a máris erős terhelésnek kitett magánemberekre és vállalkozásokra nehezedő adókat, vagy pedig még az eddiginél is több, a jövő nemzedékei által visszafizetendő hitelt kellene felvenni;
3. támogatja a növekedésorientált stratégiát, amennyiben annak célja annak biztosítása, hogy a megfelelő politikai keretnek köszönhetően a vállalkozások és a vállalkozók sikeresek lehessenek, munkahelyek jöhessenek létre, növekedjék a gazdagság és emelkedjen az életszínvonal; megállapítja, hogy az Európa 2020 stratégia kijelölte a jövőbe vezető utat, de sajnálja, hogy a politikai akarat hiánya folytán nem kapott elegendő lendületet maradéktalan megvalósításához;
4. emlékeztet rá, hogy az európai uniós közkiadások sem maradhatnak ki azokból a jelentős erőfeszítésekből, amelyeket a tagállamok tettek saját állami kiadásaik ellenőrzés alatt tartása érdekében, és kiáll amellett, hogy az Unió költségvetése ne hárítson további adóterheket az adófizetőkre, valamint egyértelműen tűzze ki céljául a tagállamok támogatását a jelenlegi strukturális kihívások – különösen a versenyképesség romlása és az ebből következő, emelkedő arányú munkanélküliség – kollektív és egyeztetett módon történő kezelése terén;
5. továbbra is meggyőződése, hogy az európai hozzáadott érték elvének mindenfajta jövőbeli kiadás sarokkövét kell jelentenie, mely vonatkozásban vezérelvnek kell tekinteni a hatékonyság, a relevancia és az ár-érték arány elvét, tiszteletben tartva – az EUMSZ 5. cikkében meghatározottaknak megfelelően – a szubszidiaritás elvét, amint azt a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. számú jegyzőkönyv is rögzíti;
6. felszólítja az Európai Bizottságot, hogy 2014. évi munkaprogramját a következőkre használja fel:
- részletes növekedési ütemterv kialakítása az Európai Unió számára, amely a politikai keret kialakításával támogatja a vállalkozásokat és a vállalkozókat, hogy azokat az iparágakat és szolgáltatásokat fejlesszék, amelyek hosszú távon képesek munkahelyeket és jólétet biztosítani;
- a költségvetés kidolgozásának és végrehajtásának korszerűsítésére irányuló fellépések, melyek lehetővé teszik az Európai Unió számára, hogy elfogadható áron tudjon hozzáadott értéket biztosítani;
- lépések megtétele a belső politikák korszerűsítésére, hogy azok ne az elmúlt, hanem az új évszázad igényeinek feleljenek meg, tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét;
7. felszólít rá, hogy az európai gazdaságnak adjanak új lendületet a következők révén:
- az uniós szabályozás tehertételének csökkentése,
- az egységes piac eljuttatása a következő fejlődési szakaszba, teljes mértékben kiterjesztve azt a szolgáltatási ágazatra,
- a hatékony digitális egységes piac kialakítása,
- hatékony és eredményes belső energiapiac kialakítása, valamint előrelépések az egységes európai közlekedési térség megvalósítása felé,
- az európai kutatási térség kialakítása,
- nyitott globális piacok kialakítása,
- jól működő munkaerőpiacok előmozdítása, valamint
- a pénzügyi szolgáltatások szilárd, dinamikus és versenyképes ágazatának kiépítése;
2. RÉSZ: KONKRÉT JAVASLATOK A MUNKAPROGRAMHOZ
A pénzeszközök és a végrehajtás eredményessége
8. tudatában van annak, hogy valamennyi kiadásra nagyon nehéz gazdasági helyzetben kerül sor, amelyben a tagállamok az Európai Unió kérésének megfelelően számottevő erőfeszítéseket tesznek nemzeti költségvetéseik fiskális kiigazítására, figyelemmel az államháztartás, a bankszektor és az egységes valuta stabilitására;
9. üdvözli az állam- és kormányfők február 7–8-i megállapodását, amely nem csupán a tagállamok nehéz gazdasági és fiskális helyzetét tükrözi, hanem törekszik a kiadások azon tagállamok felé irányítására, amelyeknek erre a legnagyobb szükségük van;
10. megállapítja, hogy 2014 lesz a Parlament és a Tanács által elfogadandó új többéves pénzügyi keret első költségvetési éve; kéri, hogy a Bizottság tegyen meg mindent olyan szigorúbb rendszabályok és folyamatok bevezetésért, amelyek jobb és hatékonyabb keretek közé szorítják a kiadásokat, beleértve megfelelő felügyeleti mechanizmusok létrehozását a pénzeszközök tervezett időben történő és tényleges elkölthetőségének biztosítása érdekében; megállapítja, hogy a kifizetések terén jelenleg tapasztalható nehézségek részben abból adódnak, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret első pár évében a pénzeszközöket a címzettek nem vették igénybe, és hangsúlyozza, hogy ezt a helyzetet a jövőben el kell kerülni;
11. hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek egyértelmű célkitűzések teljesítésére összpontosító beruházási költségvetésnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek egyértelműen olyan kiadási területekre kell összpontosítania, amelyeken – valamennyi eszköz lehető leghatékonyabb felhasználásával – egyértelmű és kimutathatóan hozzáadott érték állítható elő;
12. sürgeti a Bizottságot, hogy a megosztott irányítási rendelkezések által szabályozott uniós alapok tekintetében mindent tegyen meg a megfelelő politikai szintű aláírással ellátott szabványosított nemzeti igazgatási nyilatkozatok bevezetéséért; módszeres, rendszeres és független értékeléseket kér annak biztosítása érdekében, hogy az összes kiadás költséghatékony módon elérje a kívánt eredményeket; megismétli kérését, hogy az új Bizottságnak legyen tagja egy, a költségvetési ellenőrzésért felelős biztos is;
13. megállapítja, hogy növekszik az aggodalom amiatt, ahogyan a Bizottság a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat alkalmazza; véleménye szerint a Parlamentnek megfelelő lehetőséget kell adni arra, hogy konzultáció keretében rálátása legyen a másodlagos jogszabályok megalkotására, mind a Bizottság által történő benyújtásukat megelőzően, mind azt követően;
Intelligensebb és kevésbé terhes szabályozást
14. hangsúlyozza a bürokratikus akadályok felszámolásának fontosságát, mert azok nehezítik – különösen a kisvállalkozások esetében – az áruk és szolgáltatások áramlását;
15. kéri, hogy a Bizottság szerezzen érvényt a három intézmény arra vonatkozó megállapodásának, hogy a jobb jogalkotást célzó kötelezettségvállalásaikat átültetik a gyakorlatba, beleértve a tagállamokat is, amelyeket a Bizottságnak kivétel nélkül ösztönöznie kell arra, hogy végezzék el a kkv-kra és az egységes piacra vonatkozó teszteket; e tekintetben megállapítja, hogy a Tanácsnak fel kell állítania saját hatásértékelési egységét ahhoz, hogy elvégezhesse a saját módosításaira vonatkozó hatásvizsgálatokat; hangsúlyozza az intelligens szabályozás menetrendjén belüli „alkalmassági vizsgálatok” jelentőségét;
16. megismétli, hogy az egységes piacra vonatkozó teszteket – annak érdekében, hogy a jogi szabályozás ne akadályozza az egységes piac működését – a Bizottság valamennyi egységében konzisztens módon el kell végezni még a javaslatok benyújtása előtt;
17. javasolja a Bizottságnak, hogy a javaslattervezet kidolgozásának megkezdése előtt ismételten vállalja fel az adminisztratív egyszerűsítéssel kapcsolatos célkitűzéseit, és ragaszkodjon annak értékeléséhez, hogy van-e tényleges hozzáadott értéke az uniós szintű fellépésnek;
18. felhív rá, hogy a tehercsökkentési program 2014-ben is folytatódjon, nagyra törőbb és tágabb hatókörrel, valamint a szabályozási teher kiegyenlítésének bevezetésével;
19. kéri a Bizottságot, hogy az európai egységes piachoz való hozzáférésük biztosításával mozdítsa elő a kkv-k és a mikrovállalkozások érdekeit; üdvözli a kkv-kra és a mikrovállalkozásokra nehezedő – az uniós jogszabályokból adódó – szabályozási teher csökkentése érdekében a Bizottság által eddig tett intézkedéseket, így például a kkv-k mentesítését – lehetséges és megfelelő esetekben – bizonyos jogi rendelkezések alól;
20. sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a kkv-kra és a mikrovállalkozásokra vonatkozó szabályozási megközelítésének javítását, összpontosítson a kkv-k szükségleteit figyelembe vevő konkrét szabályozásra, és folytassa a kkv-kra szabott intézkedések bevezetését, beleértve azokat, amelyekre a „Melyik az a tíz uniós jogszabály, amely a legnagyobb terhet rója a kkv-kra?” elnevezésű konzultáció[1] irányította rá a figyelmet, például ilyen az a legutóbbi határozat, amelynek alapján csökkentek a REACH alá tartozó vegyi anyagok nyilvántartásba vétele után a kkv-k által fizetendő díjak;
21. megjegyzi, hogy kényes az egyensúly a költségvetési felelősség és a növekedés szükségessége között; a folyó vitákkal összefüggésben úgy véli, hogy a kettő nem zárja ki kölcsönösen egymást, és hangsúlyozza, hogy a kkv-k szabályozási terheinek csökkentése és növekedési potenciáljuk ösztönzése a legeredményesebb módja annak, hogy visszaálljon a gazdaságba vetett bizalom; különösen arra szólít fel, hogy javítsák a kkv-k növekedését elősegítő azon eszközöket, amelyek a tőkepiacokhoz való hozzáféréssel kapcsolatosak;
Egységes piac a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások számára
22. úgy véli, hogy az egységes piac az Európai Unió egyik legfőbb prioritása, mivel az a növekedés és a munkahelyteremtés legfontosabb eszköze;
23. mivel a protekcionizmus és a versenyszabályok betartatásának elmaradása csak elmélyítené és elnyújtaná a válságot; hangsúlyozza, hogy a nyílt piacok és a valamennyi ágazat számára egyenlő játéktér elvein alapuló versenypolitika alapvető eszköz ahhoz, hogy az EU dinamikus, teljesítőképes és innovatív belső piaccal rendelkezzék, valamint világszinten versenyképes legyen; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy túl sok szolgáltatás mentesül a versenyhatóságok ellenőrzése alól;
24. kéri a Bizottság támogatását és irányítását az egységes piac szerepének megerősítése érdekében, tekintettel az európai szemeszterre és az Európai Parlament arra vonatkozó ajánlásainak végrehajtására, hogy az egységes piac kiteljesítésének folyamatát az európai szemeszter keretében tegyék vizsgálat tárgyává, beleértve a mennyiségi célokat is;
25. ismételten hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a szolgáltatási irányelv megerősítése; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak a szolgáltatások egységes piacához való hozzáférés előmozdításában; kéri a Bizottságot., hogy vizsgálja felül a jelenlegi korlátozó gyakorlatokat, például a „gazdasági szükségesség” vizsgálatát;
26. nyomásgyakorlásra szólít fel az áruk egységes piaca működésének hatékonyabbá tétele érdekében; megerősíti, hogy a kölcsönös elismerés elve alapvető jelentőségű; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak elérése érdekében, hogy a tagállamok – különösen az építőipari termékek esetében – tartsák tiszteletben ezt az elvet; megerősíti, hogy az Európai Parlament határozottan támogatja a tagállamok megerősített együttműködését a hatékony piacfelügyelet terén, a tisztességes és nyílt piac és a biztonságos termékek érdekében;
27. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fokozottabb erőfeszítéseket tegyenek az egységes piacról szóló jogszabállyal kapcsolatos meglévő és alapvető fontosságú javaslatokról való megállapodások végleges formába öntése érdekében, beleértve a szakmai képesítések kölcsönös elismerését és a közbeszerzések és koncessziók kérdését; rámutat az innovatív közbeszerzésben rejlő lényeges – növekedést és munkahelyek létrehozását gerjesztő – potenciálra;
28. felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak az egységes piaci központok és a kibővített egyablakos ügyintézési pontok kialakításában;
29. hangsúlyozza – valós tapasztalatokon, valamint a vállalkozások és a fogyasztók elvárásain alapuló – jobb mutatók kidolgozásának fontosságát az egységes piac teljesítményének mérése szempontjából, a működőképesség és az említettek által érvényesíthető jogokra vonatkozó ismeretek bővítése érdekében;
30. felszólítja a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat az egységes piacra vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatban általuk feltárt lényeges problémák megoldásában, beleértve az átültetés javítását, a megfelelőségi hiányosságok pótlását, valamint a gyors és hatékony jogorvoslathoz való hozzáférést;
31. megjegyzi, hogy az egységes piac eszközeinek – köztük a SOLVIT-nak – hatékonyabban kellene működniük az ügyek megoldásának időtartama tekintetében; hangsúlyozza e tekintetben a célok és fő teljesítménymutatók kiigazításának fontosságát; üdvözli a SOLVIT jogi keretének felülvizsgálatára irányuló bizottsági kezdeményezést;
32. mivel a jól működő egységes piac alapja a fogyasztói bizalom, kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal karöltve gyorsítsa fel a fogyasztók jogairól szóló irányelv, az alternatív vitarendezésről szóló irányelv és az online vitarendezésről szóló rendelet végrehajtását, továbbá vizsgálja felül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv működését;
33. felszólít rá, hogy a piacfelügyeletről szóló irányelvről és a fogyasztói termékek biztonságáról szóló irányelvről minél korábban szülessen megállapodás, mivel ezek nagyon fontosak a jól működő egységes árupiac létrehozása szempontjából;
34. felkéri a Bizottságot, hogy javaslatai benyújtása előtt maradéktalanul használja fel a fogyasztói piacok eredménytábláját és más kutatási eredményeket, amelyek rávilágítanak a fogyasztók aggodalmaira, illetve azokra a gyakran jelentős árkülönbségekre, amelyek rámutatnak a piac működésének hiányosságaira;
35. támogatja az Európai Parlament közös európai adásvételi jogszabállyal kapcsolatos javaslatait, amelyek olyan gyakorlatiasabb – a létező fogyasztóvédelmi jogszabályokon, így a fogyasztók jogairól szóló irányelven és a meglevő, minimális harmonizációt előirányzó irányelveken alapuló – szerződésminták kidolgozására irányulnak, amelyek sokkal logikusabb, a gyakorlathoz közelebb álló és hatékonyabb megoldást fognak jelenteni a fogyasztók és a vállalkozások számára;
36. támogatja az általános csoportmentességről szóló rendeletet, amelynek célja – az egységes piaccal összhangban – az adminisztratív terhek csökkentése az állami támogatások területén;
37. hangsúlyozza a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok alapvető szerepét az innováció és a növekedés serkentése, valamint munkahelyek teremtése szempontjából; a szerzői jogok megvédése és a fogyasztók választási lehetőségeinek növelése érdekében felszólít a több területre kiterjedő engedélyezési eljárás egyszerűsítésére;
38. véleménye szerint az európai ipar versenyképessége előtt álló akadályok lebontásához egyszerre széles körű és célzott intézkedésekre van szükség, tekintettel az egyes konkrét ágazatok szükségleteire; üdvözli ezért a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság ágazatspecifikus – például az acélágazatra és az elektronikai iparra vonatkozó – stratégiáit, valamint a szélesebb kitekintésű „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című közleményt (COM(2012)0582); bizakodva tekint a kis- és középvállalkozások versenyképességét segítő program (COSME) sikeres elfogadása és végrehajtása elé, különös tekintettel a hitel- és tőkeellátottsággal kapcsolatos pénzügyi eszközökre;
Digitális gazdaság
39. kéri, hogy a Bizottság támogasson egy további kezdeményezést az egységes digitális piac kiteljesítésére vonatkozóan, valamint különösen olyan kezdeményezéseket, amelyek növelik a fogyasztók bizalmát, ideértve az online fizetések megkönnyítését elősegítő és a digitális szolgáltatásnyújtást és infrastruktúrát javító intézkedéseket is;
40. hangsúlyozza a hatékony adatvédelmi mechanizmusok szerepét az egységes piacba vetett bizalom biztosításában; hangsúlyozza az adatvédelmi rendelet működőképes, technológiai szempontból semleges, a józan észen alapuló megközelítése kialakításának fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy az EU vonzó legyen a beruházások számára, elősegítse a gazdasági növekedést és a fellendülést, lehetőséget teremtsen a fogyasztók és a vállalkozások számára, mindeközben pedig arányosan és hozzáférhető formában védje is a polgárokat;
41. kifejezi az internetes és a mobiltelefonos fizetések piacának jelenlegi túl szigorú szabályozásával kapcsolatos aggályait, mivel ezek a fizetési módok még fejlődési szakaszban vannak; úgy véli, hogy e területen bármilyen szabályozási kezdeményezés tekintetében fennáll annak kockázata, hogy az indokolatlanul kiemelt pozíciót biztosít a meglévő fizetési eszközöknek, és így visszafoghatja az innovációt és torzíthatja a piacot, mielőtt az kifejlődött volna;
42. úgy véli, hogy a kiberbiztonság hosszú távú jólétünk biztosításának alapvető eleme, és üdvözli a hálózat- és információbiztonságról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2013)0027); véleménye szerint a belső piacnak olyan helynek kell lennie, ahol a vállalkozási tevékenység biztonságban folytatható, és megfelelő ösztönzőket kell bevezetni a magánszektor számára az információ és a bevált gyakorlatok megosztása érdekében; úgy véli ugyanakkor, hogy a jogalkotás nem áshatja alá a tagállamokban már elért eredményeket, valamint hogy a vállalkozásokat nem lenne helyénvaló aránytalan terhekkel sújtani, amikor kevés kézzelfogható előnyt élveznek;
Nyitott globális piacok
43. üdvözli, hogy a Bizottság 2013. március 12-én elfogadta az USA-val kötendő transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodásra vonatkozó mandátumtervezetet, és szorgalmazza, hogy a Tanács haladéktalanul hagyja jóvá a tervezetet annak érdekében, hogy késedelem nélkül elkezdődhessenek a hivatalos tárgyalások az uniós áruk és szolgáltatások előtt álló összes akadályt kezelő átfogó megállapodásról; rámutat, hogy a tárgyalások során a Bizottság köteles határozottan képviselni a Unió offenzív érdekeit azzal a céllal, hogy a megállapodást ambiciózus, ugyanakkor reális időkereten belül megkössék;
44. felszólítja az EU-t, hogy a WTO-ban fogjon össze más fejlődő országokkal annak biztosítása érdekében, hogy a WTO minden tagja belépési kötelezettségeivel összhangban alkalmazza és végrehajtsa a többoldalú kereskedelmi szabályokat és normákat, továbbá azért, hogy a jobb demokratikus elszámoltathatóság biztosítása érdekében elősegítse az erősebb parlamenti dimenziót a többoldalú tárgyalásokon; hangsúlyozza e tekintetben, hogy megfelelő módon kell alkalmazni a WTO meglévő vitarendezési rendszerét az EU érdekei megfelelő védelmének biztosítása érdekében;
45. kéri a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő forrást a nyitott és méltányos kereskedelem elősegítéséhez, amely a kulcsfontosságú stratégiai kereskedelemi partnerekkel – köztük Kanadával, Indiával és az ASEAN-országokkal – a WTO keretében sorra kerülő plurilaterális és többoldalú tárgyalásokkal párhuzamosan jelenleg zajló kétoldalú tárgyalások révén valósulhat meg, és amelyek célja, hogy az EU egésze nevében végzett hatékony és koherens kereskedelmi diplomáciai tevékenység részeként a kereskedelmen és beruházásokon keresztül kézzelfogható gazdasági és szociális előnyökhöz juttassa az uniós polgárokat és vállalkozásokat, köztük a kis- és középvállalkozásokat;
46. külön üdvözli számos WTO-tag, többek között az EU és tagállamai plurilaterális erőfeszítéseit, amelyeket a szolgáltatásokról szóló megállapodás terén és az Információtechnológiai Megállapodás felülvizsgálata érdekében tett; fenntartja, hogy a plurilaterális megállapodásoknak bármely WTO-tag számára lehetővé kell tenniük a részvételt, hogy végső soron egyenlő multilaterális versenyfeltételek álljanak rendelkezésre;
47. felszólítja a Bizottságot, hogy 2013-ban tegyen javaslatot a Kínával kötendő beruházási megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazásra, amely megállapodásnak magában kell foglalnia a piachoz való hozzáférés kérdését is; sürgeti a Bizottságot, hogy tevékenyen fejlessze az EU beruházási politikáját azzal a céllal, hogy megállapodás jöjjön létre szigorú beruházásvédelmi záradékokról, ideértve a stratégiai kereskedelmi partnerekkel, például mint a BRICS-országokkal kialakuló állam és állam, illetve beruházó és állam közötti viták rendezéséről szóló rendelkezéseket, annak érdekében, hogy az uniós beruházóknak külföldön és a külföldi beruházóknak az EU-ban vállalkozásbarát piaci hozzáférésük legyen.
48. rámutat, hogy tágítani kell az EU és a keleti partnerség, valamint a dél-mediterrán térség országai között meglévő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat a kölcsönös gazdasági fejlődés és regionális stabilitás elősegítése érdekében, amin keresztül biztosítható a haladás a demokrácia felé, valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása; e tekintetben üdvözli a Marokkói Királysággal indított tárgyalásokat,
49. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt a WTO, a G8 és a G20, továbbá minden más jelentős multilaterális fórum munkájában a protekcionizmus és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, például a hamisítás elleni globális küzdelem terén;
Foglalkoztatás és regionális politika
50. határozottan ellenez a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, valamint a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló minden olyan uniós jogalkotási kezdeményezést, amely magában hordozza annak kockázatát, hogy válság idején a vállalkozásokat indokolatlan követelmények elé állítják, valamint rugalmatlanabbá teszik a munkaerőpiacot anélkül, hogy kezelnék a munkahelyük elvesztésével szembesülő munkavállalók alapvető prioritását, azt, hogy új munkát találjanak; úgy véli, hogy a változáshoz való alkalmazkodáshoz olyan integrált megközelítés szükséges, amely számos szakpolitikai területre kiterjed;
51. felszólítja a Bizottságot, hogy az alkalmassági vizsgálatok keretében állapítsa meg, melyek azok a területek, ahol túl sok az olyan teher, következetlenség és elavult vagy rossz hatékonyságú intézkedés – különösen a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályok területén –, amely akadályozza a jövőbeli növekedést és munkahelyteremtést;
52. hangsúlyozza, hogy mivel a szociális partnerek nem tudtak megállapodni a munkaidőről szóló irányelvről, különösen az ügyeleti idő és a kívülmaradás kérdéséről, a munkaidőről szóló irányelv jelenlegi fogmájában végrehajthatatlan. felszólítja a Bizottságot, hogy keressen olyan gyakorlati megoldásokat, amelyek nagyobb rugalmasságot biztosítanak a vállalkozások és a munkavállalók számára, és helyreállítják a jogbiztonságot és az átláthatóságot;
53. az uniós kohéziós politika új, 2014–2020-as programozási időszakával összefüggésben úgy véli, hogy fel kell használni az Európai Szociális Alapot a szegénység kezeléséhez való hozzájárulás érdekében, segítve a hátrányos helyzetű személyek belépését a munkaerőpiacra;
54. tudomásul veszi a Bizottság, a tagállamok és a hatáskörrel rendelkező regionális és helyi hatóságok közötti partnerségi szerződések előre látható megkötését, aminek támogatnia kell az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló célkitűzését amellett, hogy az Unió legszegényebb területein történő kapacitásépítésre kell összpontosítania;
55. aggodalmát fejezi ki e javasolt szerződések kötelező érvényének mértékével kapcsolatban, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítsák a megfelelő nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak a partnerségi megállapodás kidolgozása tekintetében, lehetővé téve ezáltal a tagállamok számára, hogy a kohéziós politika eszközeit egyedi céljaiknak és a sajátos szükségletekkel, illetve problémákkal rendelkező régióknak és területeknek megfelelően alakítsák;
56. úgy véli, hogy míg szükség van egy kétoldalú partnerségi megállapodásra a Bizottság és a tagállamok között egy átfogó keret biztosítása érdekében, e partnerségi megállapodások irányának bármely jövőbeli apró változtatását nem a Bizottságnak kellene elfogadnia, hanem rövidebb és rugalmasabb eljárás révén kellene jóváhagyni;
57. hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságokat, különösen a választott képviselőket teljes mértékben be kell vonni e partnerségi megállapodások előkészítésébe és az ütemezésbe, csakúgy, mint a kohéziós politika végrehajtásának minden fázisába;
58. ellenzi az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) 2014 és 2020 közötti időszakra történő kiterjesztését;; megjegyzi, hogy az alap működése igen problémásnak és bürokratikusnak bizonyult, és nem volt hatékony az emberek fenntartható foglalkoztatásba való visszavezetésében; hangsúlyozza, hogy nem megfelelő az EGAA ár-érték aránya, nem ad hozzá kellő értéket a tagállami politikákhoz, nem ösztönzi a reformra irányuló tagállami erőfeszítéseket, továbbá rövid távú megoldásokkal próbál tartós, strukturális problémákat megoldani; problémásnak látja azt is, hogy az EGAA a székhelyüket az Unión belül máshová áthelyező nagyvállalatok támogatására is felhasználható;
Európai Kutatási Térség
59. kéri, hogy időben jöjjön létre a Horizont 2020-ra vonatkozó megállapodás a hetedik keretprogramból való zökkenőmentes átmenet, valamint az EU kulcsfontosságú kutatási és innovációs politikája folytonosságának érdekében, amely politika kárt szenvedett az elmúlt programok idején a Tanács és a Parlament között az utolsó pillanatban megkötött megállapodások következtében;
60. úgy véli, hogy a világűr hatalmas növekedési potenciállal rendelkező piac, és folyamatosan ki kell használni nemcsak a réspiacokat, hanem azokat a sajátos lehetőségeket is, amelyek lehetővé teszik az ágazat további és gyorsabb növekedését; úgy véli, hogy a kutatásba és innovációba való további beruházások megteremtik az EU számára az alapot ahhoz, hogy vezető szerepre tegyen szert az olyan globális területeken, mint az élelmezés- és energiabiztonság, valamint a távközlési ágazat további növekedésének elősegítése;
61. hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a kutatás és az innováció fontos szerepét a versenyképes, tudásalapú gazdaság felé való átmenet felgyorsításában; úgy véli, hogy a Bizottságnak, ahol csak lehetséges, arra kell törekednie, hogy fokozottan koncentrálja a költségvetési forrásokat a tudomány, a kutatás és az innováció azon területeire, ahol az EU a jövőben hosszú távon jelentős előnyökre tehet szert; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet a Sapir-jelentés következtetéseire, amelyek egyértelműen kiemelték, hogy Európának innovációalapú gazdasággá kell alakulnia, ha fel akarja gyorsítani a jelenlegi lassú növekedést;
62. támogatja az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) által kitűzött célokat, és hangsúlyozza, hogy le kell vonni az első három tudományos és innovációs társulás tanulságait; aggályosnak tartja, hogy a soron következő többéves pénzügyi kereten belül jelentős mértékben megnövelték az EIT költségvetését, és úgy véli, hogy a program fokozatos kiterjesztése révén lehetővé tenné a teljes körű értékelést annak biztosítása érdekében, hogy a tudományos és innovációs társulások előbb olyan kézzelfogható eredményeket tegyenek le az asztalra, mint a kutatási és innovációs bázisok összekapcsolása, valamint a vállalkozások és az egyetemek közötti együttműködés ösztönzése;
Pénzügyi szolgáltatások
63. megjegyzi, hogy a pénzügyi válság több mint öt éve tart, az Európai Unió ugyanakkor a jelentős gazdasági régiók közül utolsóként lábal ki belőle; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy összepontosítson olyan intézkedésekre, amelyek növelik az Európai Unió versenyképességét, és hogy tartózkodjon az olyan politikáktól, amelyek annak kockázatát hordozzák magukban, hogy a vagyonteremtő tevékenységeket más joghatóságok alá helyezik át;
64. felhívja a figyelmet a pénzügyi szolgáltatói ágazatra vonatkozó jogalkotásban a szabályozási arbitrázs kockázatára, és felszólít arra, hogy a globális szinten elfogadott intézkedések megfelelő alkalmazása kapjon elsőbbséget azokkal az intézkedésekkel szemben, amelyeket a Bizottság mérlegelése alapján hoztak;
65. megjegyzi, hogy a pénzügyi szabályozás súlyos, nem tervezett hatással bír az üzleti végfelhasználókra, a nyugdíjalapokra és a reálgazdaság más elemeire nézve; fokozott éberségre szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi szabályozás olyan irányú legyen, hogy minimalizálja a vállalkozásuk hatékony és versenyképes működtetésének lehetővé tétele érdekében a pénzügyi szolgáltatói ágazatra építő szereplőkre ható, költségekkel kapcsolatos következményeket;
66. elismeri, hogy javítani kell a GMU működését különösen, ami a demokratikus elszámoltathatóságot, valamint az államháztartások és a bankok közötti kapcsolatok megszakítását illeti, elkerülve azt, hogy az európai adófizetőknek kelljen fedezniük a pénzügyi ágazatban a jövőben bekövetkező válságok következményeit; felszólít valamennyi uniós tagállam összes hitelintézetének jobb minőségű felügyeletére, és elismeri, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus hozzájárulhat e cél teljesüléséhez; hangsúlyozza azt is, hogy szükség van az Európai Bankhatóság felügyelete alá tartozó, az összes uniós hitelintézetre érvényes szilárd és egységes szabálykönyvre;
67. tudomásul veszi néhány uniós tagállam azon elhatározását, hogy megerősített együttműködés keretében pénzügyi tranzakciós adót alkalmaznak közösen; hangsúlyozza azonban, hogy egyetlen egy ilyen kezdeményezés végrehajtása sem csorbíthatja a többi uniós tagállam adóügyi szuverenitását, ami a közvetlen adóztatást illet, és nem zúzhatja szét saját adóbevételeiket;
68. megállapítja a piachatékonyság javítása érdekében tett előrelépést; kiemeli a piacra jutás és a verseny fontosságát a befektetési szolgáltatás és a fogyasztók választási lehetőségeinek javítása érdekében; felhívja a figyelmet a kereskedés utáni területen bekövetkezett előrelépésre, és úgy véli, hogy rendkívül fontos e munka időben történő elvégzése annak érdekében, hogy könnyebb legyen az értékpapírok határokon átnyúló hatékony elszámolása;
69. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden fontos nemzetközi fórumon tevékenyen segítsék elő az adócsalás, az adókikerülés, az agresszív adótervezés és az adóparadicsomok elleni küzdelmet az OECD-nek az adóügyi jó kormányzás terén szerzett szakértelmére támaszkodva;
70. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék egyszerűbbé a polgárok és a vállalkozások számára az adóbevallásuk megfelelő benyújtásához szükséges információkhoz való hozzáférést, illetve ezeket az információkat könnyen olvasható formában tegyék közzé, mivel az adott adózási kötelezettségekkel kapcsolatos tudatosság növelése elősegíti az adóbeszedés javítását, ezáltal megteremti a valamennyi uniós tagállam költségvetéséhez szükséges és jogszerű bevételeket;
71. megjegyzi, hogy a 2013 márciusában Cipruson kialakult helyzet rámutatott arra, hogy szükség van a bankok helyreállítását és szanálását szolgáló keretre, amely biztosítja, hogy egyetlen bankot se tarthassanak túl nagynak ahhoz, hogy csődbe mehessen, és amely bankcsőd esetén gondoskodik az intézmény megfelelő felszámolásáról anélkül, hogy kedvezőtlen hatások érnék a pénzügyi rendszer egészét;
72. úgy véli, hogy példa nélküli a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban az utóbbi években elfogadott jogszabályok mennyisége, és ez helyenként alááshatja az egységes piac hatékonyságát; tudomásul veszi Gazdasági és Monetáris Bizottsága arra vonatkozó határozatát, hogy megvizsgálja a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban az utóbbi években elfogadott jogszabályok halmozódó hatását és koherenciáját, és gondolkodási és konszolidációs időszakra szólít fel annak érdekében, hogy az EU megtarthassa a leginkább bevált elemeket, és módosíthassa a kevésbé eredményeseket;
Energiaügy
73. az egységes energiapiac kiteljesítésével összefüggésben hangsúlyozza, hogy átlátható és összevethető energiaárakat kell biztosítani a fogyasztók számára;
74. a 2030 és 2050 közötti időszakra vonatkozóan legutóbb javasolt energetikai és éghajlati stratégiák tükrében sajnálja, hogy a Bizottság nem támogatja jobban, hogy az atomenergia jelentős szerepet játsszon az alacsony szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos, hosszú távú energetikai célok teljesítésében; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a közvélemény jobban elfogadja az atomenergiát;
75. sürgeti a Bizottságot, hogy körültekintően vizsgálja meg a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokról szóló konzultációjának eredményeit, amikor arról határoz, hogy szükség van-e külön jogszabályra e területen, mivel széles körben elfogadott az a nézet, hogy a jelenlegi vívmányok, ha végrehajtásuk megfelelő, biztosítják az egészségügyi, éghajlati és környezetvédelmi záradékok bevezetését, továbbá hogy a polgárok és az üzemeltetők számára is adott a maximális jogi egyértelműség, egyúttal biztosított a lehetséges gazdasági és energiabiztonsági előnyök kiaknázása;
76. aggódik, amiért egyre nehezebb lesz az uniós energiahatékonysági célok teljesítése akkor, amikor a Bizottság súlyosan korlátozza a tagállamokat és kötelezettségszegési eljárásokat indít ellenük, tudván azt, hogy az energiatakarékos termékek hozzáadottérték-adójára vonatkozó kedvezmények kidolgozása és alkalmazása hozzájárulhat a nagyszabású uniós hatékonysági célok teljesítéséhez;
Közlekedés
77. hangsúlyozza, hogy ki kell teljesíteni a szabad, liberalizált egységes piacot valamennyi közlekedési mód számára, ideértve a közúti árufuvarozási piac további liberalizációját annak érdekében, hogy biztosított legyen az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása a szabad és tisztességes piaci versenyhez szükséges világos és könnyen érvényesíthető szabályokkal, valamint a kkv-kre nehezedő adminisztratív terhek csökkentésével; sürgeti a Bizottságot, hogy 2013 végére készítsen jelentést az uniós közúti közlekedési piac helyzetéről, és végezze el az összes szükséges elemzést, mielőtt benyújtja jogalkotási javaslatait;
78. újra hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani a kulcsfontosságú prioritásnak tekintett egységes európai égbolt végrehajtását, mivel annak érdekében, hogy a légi közlekedés hatékonyságának javítása révén jelentős mértékű gazdasági és környezetvédelmi megtakarítást lehessen elérni, valamint hogy elkerülhetőek legyenek az egyre nagyobb légi forgalommal és az elavult technológiákkal járó növekvő torlódások, szükség van az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) és a „Tiszta égbolt” kezdeményezés fejlesztésére; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy késik a funkcionális légtérblokkok Európa-szerte történő kialakítása, és hangsúlyozza a politikai fellépés szükségességét a funkcionális légtérblokkok terén történő előrelépés szempontjából; felszólít a regionális repülőterek fokozott használatának, valamint további repülőtér-kapacitások, például kifutópályák létrehozásának ösztönzésére annak érdekében, hogy megmaradjon az EU globális versenyképessége;
79. megjegyzi, hogy a multimodalitás előmozdítása érdekében előre kell lépni az integrált európai online multimodális tervezés, valamint az elektronikus jegyértékesítési, foglalási és fizetési rendszerek kialakításával; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat, amelyek arra ösztönzik az iparágat, hogy alakítson ki multimodális, a teljes útvonalra szóló menetjegyek kiadására alkalmas rendszereket a távolsági busz-, vasúti és légiközlekedési ágazat között;
Környezetpolitika
80. üdvözli a Bizottság által már megtett lépéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a jogszabályi terhek és az adminisztratív költségek növelése helyett jobban összpontosítsanak a hatályos környezetvédelmi és éghajlatváltozással kapcsolatos szakpolitikák végrehajtására;
81. üdvözli a Bizottság javaslatait a hulladékokkal kapcsolatos politika és jogszabályok felülvizsgálatára és egyszerűsítésére; hangsúlyozza, hogy a hulladékokról szóló keretirányelv és a hulladéklerakókról szóló irányelv felülvizsgálatának a tagállamok által reálisan megvalósítható, gyakorlati célkitűzésekre kell összpontosítania;
82. hangsúlyozza, hogy aggályosnak tartja a Bizottság azon javaslatait, amelyek szerint az Uniónak növelnie kellene ambícióit, és 20%-osnál nagyobb kibocsátáscsökkentési célt kellene kitűznie 2020-ra; véleménye szerint a kibocsátáscsökkentési stratégiának az UNFCCC keretében globális szinten elért megállapodásokat kell tükröznie, és a javasolt intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, figyelembe kell venniük a kibocsátásáthelyezés következményeit, és maradéktalanul számba kell venniük azok energiaköltségekre és iparra gyakorolt káros hatásait;
83. véleménye szerint a légi közlekedésből származó kibocsátással kapcsolatos bármilyen jövőbeli jogalkotási tevékenységnek kellő mértékben figyelembe kell vennie és tükröznie kell az ICAO keretein belül nemzetközi szinten létrejött megállapodásokat, és tiszteletben kell tartania az arányosság és a területiség elvét;
84. megállapítja, hogy bár a Bizottság antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos 2011-es cselekvési terve pozitív előrelépést jelent, a Bizottságnak intézkedéseket kellene kidolgoznia a humán gyógyászatban alkalmazott harmadik és negyedik generációs kritikus fontosságú antimikrobiális szerek használatának visszaszorítása céljából; kiemeli, hogy e javaslatokat az antimikrobiális szereknek az állatgyógyászatban való körültekintő használatára vonatkozó, egyértelmű bizonyítékokon alapuló iránymutatásokra kell alapozni;
85. tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy jogszabályt kíván alkotni az élelmiszer-termelés céljából alkalmazott állatklónozási technikák használatáról; sürgeti a Bizottságot, hogy a javaslat elkészítése során vegye figyelembe a címkézéssel kapcsolatban a közelmúltban felmerült aggályokat és az uniós élelmiszerláncra vonatkozó jogszabályok következetes alkalmazását, alkalmazva egyúttal a terület tudományos és technológiai fejlődésének legújabb eredményeit és biztosítva, hogy ezek az intézkedések ne eredményezzenek túlzott költségeket az uniós termelők és fogyasztók számára;
86. véleménye szerint az Unió hormonháztartást zavaró anyagokkal kapcsolatos stratégiájának a jelentős európai hozzáadott értékkel rendelkező fellépésekre kell összpontosítania; a Közös Kutatóközpont és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság következtetései nyomán sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a hormonháztartást zavaró anyagok tudományos azonosítása az endokrin hatás és az általa okozott káros hatás bizonyításán alapuljon, és a javasolt intézkedések legyenek arányosak, bizonyítékokon alapuljanak, biztosítsanak egyértelműbben megfogalmazott és következetesebb megközelítést a kockázatkezelési eljárások terén, és ösztönözzék az érdekelt felek bevonását;
Mezőgazdaság és halászat
87. ismételten hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika jövőjével kapcsolatban jelenleg tárgyalt javaslatok nem kezelik az európai mezőgazdaság előtt álló főbb kihívásokat, és gátolni fogják a versenyképes és hatékony mezőgazdasági ágazat fejlődését, ami létfontosságú, ha az Európai Unió megfelelően akarja kezelni az élelmezésbiztonság által jelentett kihívást egy olyan helyzetben, amikor a világ népessége és az élelmiszer iránti kereslet egyre növekszik; megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság még mindig nem javasolt olyan keretet, amely lehetővé teszi a közvetlen kifizetések összes uniós tagállam közötti igazságos elosztását;
88. elismeri, hogy 2014-ben a cselekvések középpontjában a KAP reformjáról folyó tárgyalások és a KAP ezt követő végrehajtása áll; felszólítja ezért a Bizottságot a KAP reformjáról szóló végső megállapodás hatékony végrehajtásának biztosítására oly módon, amely minimálisra csökkenti a mezőgazdasági termelőkre és a tagállamok igazgatási szerveire nehezedő terheket, garantálva ugyanakkor az új szabályok hatékony, szigorú és átlátható végrehajtását;
89. megjegyzi, hogy a jelenlegi KAP 2013-ban lejár, és az új KAP nem lép hatályba 2014. január 1. előtt; ezért szorgalmazza, hogy a Bizottság kellő időben nyújtson be javaslatokat annak érdekében, hogy elsősorban 2014 folyamán biztosítsa a vidékfejlesztési programok folyamatosságát;
90. felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosan a tagállamokkal a megreformált közös halászati politika (KHP) fő célkitűzéseinek végrehajtása terén, különösen a kisüzemi halászat támogatása, a KHP regionális vonatkozásainak erősítése, a visszadobási tilalom végrehajtása, a maximális fenntartható hozammal kapcsolatos célkitűzések megvalósítása és az EU halászati erőforrásaival való jobb gazdálkodáshoz szükséges valamennyi adat összegyűjtése tekintetében;
91. aggódik amiatt, hogy patthelyzet alakult ki egyes európai halfajok többéves gazdálkodási tervének végrehajtásával kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy aktívabban segítse elő a megállapodás létrejöttét a Tanács és a Parlament között e kérdésben;
A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség
92. támogatja a Bizottságnak az áldozatok jogaival kapcsolatos munkáját, és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak annak biztosítása érdekében, hogy 2015. november 16-ig valamennyi tagállam maradéktalanul és megfelelően végrehajtsa a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló irányelvet;
93. támogatja a Bizottságnak a gyermekjoggal és -jóléttel kapcsolatos munkáját, és sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve folytassa e munkát a gyermekek életminőségének és biztonságának – különösen online biztonságának – javítása érdekében az Európai Unióban;
94. elismeri Myria Vassiliadou, az EU emberkereskedelem elleni koordinátora által eddig végzett munkát; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy e szerepkör nem bizonyul hatékonynak abban a tekintetben, hogy az Európai Unió területén emberkereskedelem áldozatává vált személyek száma – ahelyett, hogy csökkenne – nő; sürgeti a Bizottságot, hogy az emberkereskedelem leküzdése terén hasznosítsa optimálisan az emberkereskedelem felszámolására irányuló, a 2012–2016 közötti időszakra szóló európai uniós stratégiát; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló fellépéseit;
95. noha az igazságügy területével kapcsolatos kormányközi együttműködés és kölcsönös elismerés hasznos lehet, véleménye szerint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló európai térség létrehozása érdekében az Európai Uniónak árnyalt, és minden egyes tagállam egyedi jogi és politikai jellemzőit figyelembe vevő rendszert kell kidolgoznia, és ezért csak a valóban szükséges esetekben szabad eszközöket létrehozni; kitart amellett, hogy ez nem vezethet túlzott beavatkozáshoz olyan területeken, mint az igazságügyi képzés, a büntetési tételek meghatározása, a költségmentesség biztosítása és a bűncselekmények áldozatainak nyújtott kártérítés; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg újra a kormányközi együttműködés és az állami szuverenitás közötti egyensúlyt ezen a területen;
96. elismeri, hogy az Európai Unió erőteljes és létfontosságú szerepet játszhat a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak tovább kell dolgoznia és törekednie kell az európai polgárok biztonsága és a határokon átnyúló bűncselekmények kivizsgálása és üldözése szempontjából alapvető fontosságú megoldások érdekében, és hogy ennek során maradéktalanul tiszteletben kell tartani az uniós polgárok jogait, adatait és szabadságait;
97. kitart amellett, hogy a bel- és igazságügy területén működő valamennyi ügynökségnek költséghatékonyan, eredményesen és az Európai Parlament, a Bizottság és a nemzeti kormányok felé elszámoltatható módon kell működnie, és hozzáadott értékkel kell hozzájárulnia a biztonságos Európa megteremtéséhez;
98. megállapítja, hogy a bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, valamint az EU külső határainak ellenőrzése érdekében meg kell őrizni a jogállamiságot és az alapvető jogokat, megfelelő egyensúlyt biztosítva a biztonság és a mobilitás között;
99. hangsúlyozza, hogy a biztonságos Európa megteremtése során biztosítanunk kell a polgárok adatainak és jogainak védelmét, de egyúttal azt is, hogy a magánélethez való jog és a biztonsághoz való jog egyensúlyban legyenek;
100. hangsúlyozza a szervezett bűnözés, a pénzmosás és az EU pénzügyi érdekeivel szembeni csalás és korrupció határokon átnyúló szintű leküzdésének fontosságát, és ösztönzi az Uniót, hogy e probléma megoldása érdekében összpontosítson a határokon átnyúló együttműködésre és információmegosztásra; rámutat arra, hogy ennek elérése érdekében szükség van a kölcsönös bizalom meglétére az összes tagállam igazságügyi és bűnüldöző rendszerei között;
101. támogatja a Bizottságnak a schengeni irányítás javítására tett erőfeszítéseit; véleménye szerint azonban a határellenőrzés kérdése szorosan kapcsolódik a közrend fenntartása és a nemzetbiztonság ügyéhez, amelyek az EUSZ 4. cikke szerint az egyes tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok hatáskörében maradjon a végső döntés arról, hogy történjen-e határellenőrzés az EU belső határain; kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezt az elvet a schengeni irányításról szóló jogszabálytervezet elkészítése során;
102. megérti, hogy az EU vízumügyeiben tényleges uniós szintű koordinációra van szükség; sürgeti azonban a Bizottságot, hogy a vízumpolitikával összefüggő ügyeket, és különösen a viszonosság iránti kéréseket nyílt és átlátható módon vitassa és tárgyalja meg, és tartózkodjon a vízumkötelezettség visszaállításával való fenyegetéstől;
Egyenlőség
103. megállapítja, hogy az ECR képviselőcsoport határozottan támogatja a nemek közötti egyenlőség elvét, és ismételten hangsúlyozza a férfiak és nők, illetve a fiú- és lánygyermekek közötti jogi egyenlőség előmozdításának fontosságát;
104. sürgeti az Európai Uniót, hogy járjon elöl jó példával, és megállapítja, hogy az Európai Uniónak nem kellene továbbra is nehéz és összetett célkitűzéseket előírnia a tagállamok számára akkor, amikor ezeket a célokat saját intézményei sem tudják elérni; rámutat arra, hogy a Bizottság, az Európai Központi Bank, a Parlament és az európai ügynökségek is óriási elmaradást mutatnak a vezető beosztást betöltő nők aránya tekintetében; kéri, hogy kezeljék ezt a problémát, mielőtt a Bizottság célkitűzéseket ír elő a tagállamok számára;
105. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem fogadta el a társaságok vezető testületeiben nem ügyvezető igazgatóként részt vevő nők számára vonatkozó célokról és kvótákról szóló irányelvjavaslattal kapcsolatos tagállami aggályokat;
106. aggodalommal állapítja meg, hogy a családon belüli erőszak előfordulási aránya évről évre növekszik Európában, és sürgeti a Bizottságot, hogy tervezett nem jogalkotási stratégiája elfogadása révén folytassa a probléma megszüntetésére irányuló munkáját;
107. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a női nemi szerv megcsonkításának káros gyakorlata egyre gyakoribb Európában, és sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak a lányokkal és fiatal nőkkel szembeni visszaélés e formájának felszámolása érdekében;
108. sürgeti a Bizottságot, hogy vegye tudomásul a várandós munkavállalók munkahelyi biztonságáról és egészségvédelméről szóló irányelvvel kapcsolatban a tagállamok által folyamatosan hangoztatott aggályokat; hangsúlyozza, hogy a javasolt irányelv nem élvezi a Tanács támogatását vagy jóváhagyását; véleménye szerint a javaslatot el kell utasítani;
109. sürgeti a Bizottságot, hogy függessze fel a férfiak és nők egyenlő bérezésének érdekében kidolgozandó irányelvre irányuló összes javaslatot, és kéri, hogy ehelyett a tagállamokkal együttműködésben vizsgálja meg az egyenlőtlen bérezés tagállami szinten kezelendő problémája megszüntetésének hatékony, nem jogalkotási lehetőségeit;
110. reméli, hogy a Bizottság támogatni fogja azt a javaslatot, hogy a Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának neve változzon meg, és legyen „Egyenlőségi Bizottság”, amely így a hátrányos helyzetű vagy kisebbségi csoportok szélesebb körére összpontosít majd;
Kultúra
111. felszólítja a Bizottságot az európai szomszédságpolitikához tartozó országokkal való együttműködés fejlesztésére az oktatás és a kultúra területén a „kevesebbért kevesebbet, többért többet” elv alapján; sürgeti a Bizottságot, hogy az oktatás és a kultúra területén folytatott valamennyi tevékenység tekintetében tartsa meg az egyensúlyt az európai szomszédságpolitika déli és keleti dimenziója között;
112. felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a keleti partnerség kialakítására irányuló tevékenységét, különösen a mobilitás és az oktatási együttműködés területén;
113. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki az Erasmus program keretében más egyetemeken tanulmányi időszakokat befejező diákok elvégzett kurzusainak és ECTS-pontjainak hazai egyetemeik általi nem teljes körű elismerése mögött meghúzódó problémákat;
114. felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kultúra területén előterjesztett valamennyi jogszabályjavaslat megfelelően összeegyeztethető legyen a szubszidiaritás elvével; hangsúlyozza továbbá, hogy a Bizottság e téren megvalósított fellépéseinek olyan területekre kell korlátozódniuk, amelyek valóban hozzáadott értéket képviselnek;
115. kéri, hogy a Bizottság sport területét érintő tevékenysége helyezzen különös hangsúlyt a közösségi irányítású tömegsport fejlesztésére;
Külügyek és fejlesztés
116. megállapítja, hogy a világon a fejlődő és feltörekvő országoknak nyújtott hivatalos fejlesztési segély több mint fele az Uniótól és a tagállamoktól származik, így az EU a világ legnagyobb segélynyújtója[2] ;
117. úgy véli, hogy az EU fejlesztési politikájának a gazdasági növekedés, a javak létrehozása és a világpiacokon folyó szabad kereskedelem előmozdításán kell alapulnia;
118. felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki holisztikus megközelítést a fejlesztési politika és a humanitárius segély tekintetében, amelynek céljai hosszú távon a politikai stabilizáció, a béke és a kézzelfogható gazdasági eredmények tükrében mérhetők;
119. üdvözli a segélyhatékonysággal foglalkozó magas szintű fórum 2011 novemberében és decemberében a dél-koreai Puszanban megrendezett negyedik ülésének kimenetelét, különösen az eredmények, az átláthatóság és a törékeny helyzet középpontba állítását; felszólítja a Bizottságot, hogy az inputvezérelt fejlesztési politika felől mozduljon el egy olyan eredményközpontú fejlesztési politika középpontba állítása felé, amely évente pontos adatokkal szolgál a fejlesztési eredményekről, és bemutatja hogy mennyit költöttek el erre az uniós adófizetők pénzéből, és gondoskodjon arról, hogy az EU fejlesztési erőfeszítései tartós hatást fejtsenek ki a szegénység felszámolása terén;
120. meggyőződése, hogy a leghatékonyabb fejlesztési politika a világpiacokhoz való hozzáférés garantálása a feltörekvő és fejlődő országok számára; ezért úgy véli, hogy tovább kell csökkenteni a kereskedelem útjában álló akadályokat és a kereskedelemtorzító támogatásokat annak érdekében, hogy a fejlődő országok növelhessék részesedésüket a világkereskedelemben;
121. hangsúlyozza a szorosabb együttműködés fontosságát az új adományozó országokkal, például Kínával, Brazíliával és Indiával, amelyek egyre befolyásosabb támogatói és segítségnyújtói a szegényebb országoknak, és kulcsfontosságú szereplői az új globális fejlesztési partnerségnek;
122. felszólítja a Bizottságot, hogy pragmatikusan foglalkozzon a tulajdonjogok kérdésével a fejlődő országokban, és alakítson ki következetes megközelítést a többi nemzetközi fejlesztésben részt vevő partnerrel együtt a fejlődő országok helyi közösségeinek és magánszemélyeinek megerősítésére irányuló folyamat beindítása érdekében; rámutat arra, hogy ez a folyamat a fejlesztés egyik sarokköve, amely egész nemzeteket emelhet ki a szegénységből, és növelheti a fejlődő országokban folyó gazdasági tevékenységek intenzitását;
123. rámutat arra, hogy a fejlesztési segélyek hatékonyságának növelése érdekében létfontosságú a szakpolitikák nagyobb koherenciájának garantálása is, amelynek révén valamennyi uniós szakpolitikai terület – különösen a fejlődő országokra jelentős hatást gyakorló területek – hozzájárul a jólét megteremtéséhez a fejlődő országokban; rámutat arra, hogy szükség van a tagállamok közötti koordináció fokozására is;
°
° °
124. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] A kkv-k számára legterhesebb tíz jogi aktusról (TOP10) folytatott nyilvános konzultáció eredményei: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/public-consultation-new/index_hu.htm.
- [2] Az OECD adatai szerint 2012-ben 55,1 milliárd fejlesztési segély, annak ellenére, hogy a segélynek az EU GNI-jéhez viszonyított aránya 2012-ben 0,45%-ra esett, és jóval alatta marad a 2015-re vállalt 0,7%-os célkitűzésnek. A segélyezésre fordított kiadások reálértéken 4%-os visszavágásnak megfelelő csökkenését 2011-ben 2%-os csökkentés előzte meg.