Eljárás : 2013/2682(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0341/2013

Előterjesztett szövegek :

B7-0341/2013

Viták :

PV 03/07/2013 - 14
CRE 03/07/2013 - 14

Szavazatok :

PV 04/07/2013 - 13.3
CRE 04/07/2013 - 13.3
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 141kWORD 82k
1.7.2013
PE515.885v01-00
 
B7-0341/2013

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


az egyesült államokbeli NSA felügyeleti programjáról, a különféle tagállamokban lévő, megfigyelést végző szervekről és programokról és azoknak az uniós polgárok magánéletére gyakorolt hatásáról (2013/2682(RSP))


Marie-Christine Vergiat, Cornelia Ernst, Kyriacos Triantaphyllides, Takis Hadjigeorgiou, Mikael Gustafsson, Willy Meyer, Nikolaos Chountis, Patrick Le Hyaric, Alda Sousa, Marisa Matias a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az egyesült államokbeli NSA felügyeleti programjáról, a különféle tagállamokban lévő, megfigyelést végző szervekről és programokról és azoknak az uniós polgárok magánéletére gyakorolt hatásáról (2013/2682(RSP))  
B7‑0341/2013

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az emberi jogok európai egyezményére, különösen annak 7. és 8. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 48. és 52. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a kölcsönös jogi segítségnyújtásról szóló megállapodásra(1),

–   tekintettel a számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményre (CETS, 185. sz. egyezmény),

–   tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, különösen annak 17. cikkére, amely a magánéletbe, családi ügyekbe, lakóhely megválasztásába vagy levelezésbe történő beavatkozásról szól,

–   tekintettel a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezményre, különösen annak a diplomáciai iratok és közlemények sérthetetlenségéről szóló, 24. és 27. cikkére,

–   tekintettel az EU és az Egyesült Államok közötti biztonságos kikötő megállapodásra, különösen annak 3. cikkére és a megállapodásban részt vevő felek listájára,

–   tekintettel a magán- és kereskedelmi jellegű közlések elfogására szolgáló globális rendszer (Echelon lehallgatórendszer)(2) létezéséről szóló, 2001. szeptember 5-i állásfoglalására és az Echelon lehallgatórendszerrel foglalkozó ideiglenes bizottság vonatkozó jelentésére (A5-0264/2001),

–   tekintettel a harmadik országok jogszabályairól és az uniós adatvédelmi jogszabályokról 2012. február 15-én Reding biztossal folytatott vitára (PV 15/02/2012 – 19),

–   tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK irányelvre,

–   tekintettel a COM(2012)0011 és a COM(2012)0010 javaslatokból álló adatvédelmi csomagra,

–   tekintettel az EU és az Egyesült Államok között a rendőrségi és igazságügyi együttműködés céljából átadott személyes adatok védelméről folytatott jelenlegi tárgyalásokra,

–   tekintettel a Bizottság „A számítási felhőben rejlő potenciál felszabadítása Európában”című közleményére (COM(2012)0529),

–   tekintettel a TFTP (a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó) programról szóló, valamint a PNR (az utasnyilvántartási adatállomány cseréjét szolgáló) rendszerről szóló, az EU és az Egyesült Államok közötti megállapodásra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel sajtó az egész világon felfedte az Egyesült Államok PRISM nevű programjának létezését, miután Edward Snowden, az NSA volt hírszerző tisztje, aki jelenleg menedékjogot kér, információkat szivárogtatott ki, amelyek közé tartozik a nem egyesült államokbeli állampolgárok, vagyis többek között európai állampolgárok kommunikációjának állítólagos nagyarányú ellenőrzése;

B.  mivel Reding biztos levelet küldött Eric Holdernek, az USA főügyészének, amelyben hangot adott az Európai Unió aggodalmának, felvilágosítást és magyarázatot kérve a PRISM és más adatgyűjtő és adatkereső programokról, valamint arról, hogy e programokat mely jogszabályok alapján engedélyezték;

C. mivel a fent említett, kiszivárogtatott információk felfedik, hogy az EU tagállamai állítólag együttműködtek az Egyesült Államok vezette PRISM programban, illetve hasonló hírszerző programokat dolgoztak ki, köztük az Egyesült Királyság kormányának kommunikációs központja (GCHQ) által vezetett „Tempora” projektet; mivel a sajtóban megjelent beszámolók feltárták, hogy az Egyesült Királyság kormányának kommunikációs központja, több mint 200 üvegszálas tenger alatti optikai kábelhálózatról gyűjt adatokat, ezáltal telefonbeszélgetésekhez és internetes adatforgalomhoz fér hozzá a TEMPORA fedőnevű program segítségével, mindezt a nyomozati hatáskörök szabályozásáról szóló törvény (RIPA) 8. bekezdésének 4. pontjára alapozva, amely az Egyesült Királyság külügyminisztere számára lehetővé teszi a megfigyelésre vonatkozó engedély kiadását a terrorizmussal és szervezett bűnözéssel összefüggő adatok széles kategóriájára vonatkozóan; mivel egyes bizonyítékok azt mutatják, hogy az Egyesült Államok kémkedett folytatott a tagállamok állandó képviseleteinek diplomáciai személyzetére és az európai uniós intézmények irodái ellen; ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy a brit biztonsági szolgálat lehallgatókészüléket helyezett el egy EP-képviselő irodájában;

D. mivel a személyes adatok tömeges gyűjtése és tárolása önmagában is ellentétes az emberi jogok európai egyezményében szereplő, arányosságra és szükségességre vonatkozó normákkal, amely szerint az alapvető jogok mindenfajta korlátozásának egy demokratikus társadalomban arányosnak és szükségesnek kell lennie;

E.  mivel a charta 48. cikke hangsúlyozza az ártatlanság vélelmét és mivel a hivatalos vád vagy vádemelés hiánya, a megelőző rendőrségi intézkedések vagy megfigyelések jelentős kockázatot jelentenek az ártatlanság vélelmének megsértése tekintetében, amennyiben arra széles körben, a bűncselekmény elkövetésére utaló bármifajta előzetes bizonyíték nélkül kerül sor;

F.  mivel a charta 52. cikke szerint: „Az e Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.”;

G. mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága jogosan figyelmeztetett arra, hogy a nemzetbiztonság védelmét szolgáló titkos megfigyelőrendszerek a demokrácia védelmének leple alatt alááshatják vagy akár le is rombolhatják a demokráciát, és hogy már a kommunikáció ellenőrzését lehetővé tévő jogszabály puszta megléte is a megfigyelés veszélyével jár mindazokra nézve, akikre a jogszabály alkalmazható;

H. mivel a biztonságos kikötő megállapodás alapján a tagállamok és a Bizottság feladata a személyes adatok biztonságának és integritásának garantálása; mivel a 3. cikk szerint, amennyiben a megállapodás előírásai nem teljesülnek, a Bizottság köteles visszavonni vagy felfüggeszteni a megállapodást;

I.   mivel a két társjogalkotó jelenleg is tárgyalja az adatvédelmi csomagot;

J.   mivel súlyos kétségek merültek fel egyes tagállamok, nevezetesen az Egyesült Királyság azon hajlandósága tekintetében, hogy bűnüldözés területén konstruktív módon megfeleljen az adatvédelmi irányelvnek, a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén az adatvédelmi normák javítása érdekében;

K. mivel a Viviane Reding igazságügyi biztos által 2011. novemberében kollégáinak elküldött adatvédelmi irányelv tervezete egy olyan előírást tartalmazott, amely a felhasználói adatok harmadik országok hatóságainak történő kiszolgáltatását megfelelő jogalap meglétéhez, például kölcsönös jogi segítségnyújtásról szóló megállapodáshoz, illetve az illetékes adatvédelmi hatóság engedélyéhez kötné;

L.  mivel az Egyesült Államok intenzív lobbitevékenységet folytatott, amely ahhoz vezethetett, hogy biztosították ezen rendelkezések törlését a Bizottság végleges tervezetéből;

M. mivel a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az EUSZ 2. cikkében lefektetett alapvető értékeket és az Alapjogi Chartában meghatározott, a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez fűződő jogokat;

N. mivel a Parlament elutasította a Bizottságnak az utas-nyilvántartási adatállomány európai rendszerére vonatkozó javaslatát, mert komoly aggodalmak merültek fel a rendszer jogszerűsége, szükségessége és arányossága vonatkozásában;

O. mivel az adatmegőrzési irányelvet alkotmánybíróságok előtt is megtámadták, és azt jelenleg az Európai Unió Bíróságához utalták előzetes döntéshozatal céljából, az arányosság és szükségesség kérdése miatt;

P.  mivel az Európai Parlamenten belül jelenleg is tart az Europol rendeletről szóló vita;

1.  mélységes megdöbbenésének ad hangot a PRISM program miatt, amely – amennyiben a jelenleg rendelkezésre álló információk beigazolódnak – kimerítik az uniós polgároknak a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez fűződő alapvető jogának megsértését, továbbá sértik a szükségesség és arányosság alapvető elvét;

2.  véleménye szerint alaposan feltételezhető, hogy az Európai Parlament, annak képviselői és személyzete által kibocsátott közléseket – az Egyesült Királyság emberi jogi kötelezettségeinek megsértésével – a Tempora program révén elfogták; utasítja ezért Jogi Szolgálatát, hogy vizsgálja meg az Európai Parlament jogi fellépésének lehetőségeit – beleértve az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulást – az Egyesült Királyság kormányával szemben;

3.  arra szólít fel, hogy azonnal függesszék fel az Egyesült Államokkal a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről (TTIP) folytatott tárgyalásokat; kéri a Bizottságot, hogy az Egyesült Államokkal létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás (FTA) vonatkozásában függesszen fel minden további tárgyalást, illetve függessze fel annak végrehajtását mindaddig, amíg a Parlament nem kap teljes körű tájékoztatást erről a kérdésről, és amíg nem történik meg az EU és az Egyesült Államok közötti adatvédelmi megállapodás sikeres megkötése és nem biztosítanak tényleges garanciákat arra vonatkozóan, hogy beszüntették az európai uniós vállalatok, az uniós polgárok és az európai uniós intézmények és diplomáciai képviseletek jogtalan megfigyelését;

4.  emlékeztet az ártatlanság vélelmének elvére, amely a demokratikus társadalmakban a jogérvényesülés alapvető eleme; határozottan ellenzi az úgynevezett „megelőző rendőrségi intézkedések” egyre gyakoribb alkalmazását, amely ellentétes az ártatlanság vélelmével és minden egyént potenciális bűnözőként kezel;

5.  mélységes aggodalmát fejezi ki az EU és a tagállamok egyre több, a biztonsághoz kapcsolódó politikája miatt, amelyek drasztikusan aláássák az uniós polgárok és lakosok alapvető jogait és szabadságjogait; határozottan ellenzi a félelem vezette filozófiát, amely a jelek szerint úgy véli, hogy a biztonság fokozása révén automatikusan létrejön a szabadság és jogérvényesülés térsége;

6.  felszólítja az Egyesült Államok hatóságait, hogy mind az EU, mind pedig a tagállamok szintjén tájékoztassák európai uniós partnereiket a PRISM program hatályáról, a hasonló programok létezéséről és az európai uniós tagállamok részvételének szintjéről; kéri továbbá a tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra az ehhez hasonló, jelenleg működő vagy fejlesztés alatt álló programok létezését;

7.  emlékeztet az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata által megszabott határokra az egyének állam általi megfigyelésére vonatkozóan, nevezetesen arra, hogy a magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jogba történő beavatkozás egy demokratikus társadalomban csak arányos és szükséges mértékben történhet, csak jogszabály teheti lehetővé és azt megfelelő demokratikus és igazságügyi felügyelet alá kell vonni;

8.  emlékeztet az arányosság elvére, amelyet az Egyesült Államok által is aláírt, a számítástechnikai bűnözésről szóló egyezmény is magában foglal, melynek 15. cikke előírja, hogy a kiberbiztonság elérését célzó intézkedések végrehajtásakor tiszteletben kell tartani az arányosság elvét;

9.  megerősíti a polgárok azon jogát, hogy tudjanak azon jogszabályok és politikák létezéséről, amelyek saját alapvető jogaik és szabadságjogaik korlátozásának kockázatát foglalják magukban, és hogy azok végrehajtóit elszámoltathassák;

10. kéri a Tanácsot, hogy gyorsítsa fel az adatvédelmi irányelvvel kapcsolatos munkáját, amely eszköz alapvető jelentőségű a jogérvényesülés biztosításához és a polgárok jogainak védelméhez a bűnüldözés területén;

11. kéri az EU társjogalkotóit, hogy alkalmazzanak horizontális megközelítést az adatgyűjtést és adattárolást magában foglaló bűnüldözési politikákhoz kapcsolódó jogalkotási javaslatok tekintetében, különösen az EU utas-nyilvántartási adatállományáról és az Europolról szóló javaslatai kapcsán, és ne a darabonkénti megközelítést alkalmazzák, amely azt a kockázatot hordozza, hogy koherencia nélküli normák és elvek alkalmazhatatlan labirintusa jön létre;

12. arra szólít fel, hogy tegyék formálissá a Parlament azon álláspontját, amely az adatvédelmi irányelv elfogadásáig ellenzi az adatgyűjtést és adattárolást alkalmazó, bűnüldözéshez kapcsolódó további intézkedések meghozatalát;

13. ennek kapcsán emlékeztet az EU és az Egyesült Államok közötti, a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról (TFTP) szóló megállapodásra, amely az Europol közös ellenőrző szervének értékelő jelentései szerint személyes adatok tömegének továbbítását teszi lehetővé, és ezért azt alkotmánybíróságok elutasíthatják azon az alapon, hogy az nem felel meg az emberi jogok európai egyezménye arányossági kritériumának;

14. hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok számára szolgáltatásokat nyújtó valamennyi vállalatnak meg kell felelnie az európai uniós jogszabályoknak, különös tekintettel az EU adatvédelmi jogszabályaira, és az alapvető jogok tekintetében ellenzi a vállalatok önszabályozására vonatkozó elképzelést;

15. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság elvetette az adatvédelmi irányelv kiszivárogtatott változatának 42. cikkét; kéri a Bizottságot, adjon magyarázatot e döntésére; kéri a Tanácsot, hogy kövesse a Parlament megközelítését és illesszen be egy hasonló előírást;

16. hangsúlyozza, hogy a harmadik ország joghatósága alatt működő vállalkozások, amelyek európai uniós polgárok számára biztosítanak szolgáltatásokat, egyértelmű és észrevehető figyelmeztetést kell eljuttatniuk e felhasználóknak azzal kapcsolatban, hogy személyes adataikat az igazságügyi és hírszerző szervek titkos utasítások vagy felszólítások alapján feldolgozhatják;

17. említést tesz azon internetes vállalatok kezdeményezéséről, amelyek proaktívan léptek fel, és közzétették, mely közintézmények kértek és kaptak hozzáférést a felhasználók adataihoz; minden hasonló vállalatot ennek haladéktalan követésére biztat;

18. hangsúlyozza, hogy olyan eljárásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a kiszivárogtatók anélkül leplezhessék le a titkos megfigyelési rendszereket, hogy jogi következményektől kelljen tartaniuk; kéri a tagállamokat, hogy az EKSZ-szel együttműködésben biztosítsanak politikai menedékjogot Edward Snowden számára, aki volt olyan bátor, és felfedte, hogy kiterjedten és rendszeresen megsértik az emberi jogokat, és kéri, hogy kérelmét minél hamarabb dolgozzák fel;

19. kéri az EU-t, hogy vitassa meg egyesült államokbeli partnereivel a kétoldalú kapcsolatok terén alkalmazandó adatvédelmi szabályok kérdését, és ennek kapcsán biztosítsa, hogy mindkét fél tiszteletben tartsa az alapvető jogokat és a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez való jogot; kéri a Bizottságot, hogy használjon fel minden tárgyalási eszközt e cél elérésének biztosítására;

20. kritikával illeti a „nemzetbiztonság” fogalmával való módszeres visszaélést a nemzetgazdasági érdekek vagy a hatalmon lévők érdekei védelmének elfedése céljából; elítéli e meghatározatlan fogalom arra történő felhasználását, hogy uniós állampolgárok és diplomaták ellen kémkedjenek;

21. hangsúlyozza, hogy létre kell hozni a titkosszolgálatok vegyes parlamenti-igazságügyi ellenőrző és vizsgálóbizottságainak európai megfelelőjét, amelyek egyes tagállamokban már léteznek;

22. megbízza az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy végezzen alapos vizsgálatot ebben az ügyben, és az év végéig tegyen jelentést a plenáris ülésnek, és ennek alapját egy európai uniós szintű ellenőrző és vizsgálóbizottság létrehozásának lehetőségére vonatkozó értékelés képezze, amely bizottság a tagállamok titkosszolgálatai közötti együttműködés és az európai uniós polgárok személyes adatainak felhasználása kérdését tanulmányozná;

23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanácsnak, a tagállamok parlamentjének, az Egyesült Államok elnökének, az Egyesült Államok Kongresszusának és Szenátusának, valamint az Egyesült Államok belbiztonsági, illetve igazságügyi miniszterének.

 

(1)

HL L 181., 2003.7.19., 34. o.

(2)

HL C 72. E, 2002.3.21., 221. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat