ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az egyiptomi helyzetről
2.7.2013 - (2013/2697(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Willy Meyer, Marie-Christine Vergiat, Jacky Hénin, Paul Murphy, Marisa Matias a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament,
– tekintettel Egyiptommal kapcsolatos korábbi, különösen a 2012. február 16-i[1], 2012. március 15-i[2] és 2013. március 14-i[3] állásfoglalásaira,
– tekintettel az európai szomszédságpolitikáról és az Unió a Mediterrán Térségért szerveződésről szóló, korábbi állásfoglalásaira[4],
– tekintettel az Európai Unió és Egyiptom közötti, 2007. évi közös cselekvési tervre és az EU és Egyiptom közötti társulási megállapodásra, amely 2004. június 1-jén lépett hatályba,
– tekintettel a 2004-ben létrehozott, az európai szomszédságpolitikával (ENP) kapcsolatos csomagra, és különösen a Bizottságnak az ENP végrehajtásában elért eredményekről szóló 2013. március 20-i jelentésére,
– tekintettel elnökének, Martin Schulznak a nem kormányzati szervezetek 43 egyiptomi alkalmazottjának elítéléséről szóló, 2013. június 5-i nyilatkozatára,
– tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének az egyiptomi civil társadalom folyamatos elfojtásáról szóló 2012. február 1-jei nyilatkozataira; tekintettel a főképviselő/alelnök szóvivőjének a nem kormányzati szervezetekről szóló új törvénnyel kapcsolatos, 2013. június 2-i nyilatkozatára; tekintettel a főképviselő/alelnöknek és a bővítésért és az európai szomszédságpolitikáért felelős biztosnak, Štefan Fülének az egyiptomi nem kormányzati szervezetek ügyében hozott ítéletekről szóló, 2013. június 5-i közös nyilatkozatára,
– tekintettel a Tanács Egyiptomról szóló 2012. február 27-i, 2012. június 25-i, 2012. november 19-i és 2012. december 10-i, „A fenntartható változás uniós támogatása az átalakulóban lévő társadalmakban” című 2013. január 31-i,valamint az arab tavaszról szóló 2013. február 8-i következtetéseire,
– tekintettel Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács elnökének a Mohamed Murszi egyiptomi elnökkel 2012. szeptember 13-án és 2013. január 13-án megrendezett találkozók után tett nyilatkozataira,
– tekintettel az EU munkacsoportjának 2012. november 13–14-i ülésére és annak következtetéseire,
– tekintettel a Bizottság által „Az EU válasza az arab tavaszra: helyzetjelentés két év elteltével” címmel kiadott 2013. február 8-i memorandumra,
– tekintettel az Európai Bizottság és az alelnök/főképviselő által a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az új európai szomszédságpolitika megvalósításáról szóló 2012. május 15-i közös közleményre,
– tekintettel az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun szóvivőjének Egyiptomról szóló, 2013. június 5-i nyilatkozatára; tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay 2013. május 8-i nyilatkozatára; tekintettel a szóvivője által a sajtó számára készített, Egyiptomról szóló 2013. június 7-i tájékoztató anyagra,
– tekintettel az Euromediterrán Emberi Jogi Hálózat (EMHRN) és az emberi jogi jogvédők védelmére létrehozott megfigyelőközpont – az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH) és a Kínzás Elleni Világszervezet (OMCT) közös programja – által az egyiptomi helyzetről, és különösen a civil társadalom munkájára vonatkozó aggasztó korlátozásokról és e munka büntethetővé nyilvánításáról szóló 2013. június 5-i nyilatkozatra,
– tekintettel a 40 egyiptomi civil társadalmi szervezet által 2013. május 30-án tett nyilatkozatra,
– tekintettel az egyiptomi alkotmányra és különösen annak 51. cikkére, amely kimondja, hogy az egyesületek működéséhez csak bejelentés szükséges,
– tekintettel az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,
– tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2013. június 30-án a Hoszni Mubarakot megbuktató 2011. évi forradalom óta a legnagyobb demonstráció keretében országszerte több millió tüntető követelte Mohamed Murszi lemondását; mivel annak ellenére, hogy a tüntetések nagyrészt békésen zajlottak, legalább hét ember meghalt és országszerte több száz ember megsebesült;
B. mivel a tiltakozások során legalább 16 ember vesztette életét; mivel a kormányellenes tüntetők megrohamozták a Muzulmán Testvériség Kairóban lévő országos székházát, és a Muzulmán Testvériség kormányzása elleni tömeges tiltakozások nyomán a kormány hat minisztere lemondott, ami a Murszi vezette kormány belső gyengeségére utal;
C. mivel az egyiptomi hadsereg bejelentette, hogy a 48 órát ad a szemben álló feleknek a válság megoldására, ellenkező esetben, ha Murszi elnök és ellenfelei nem veszik figyelembe „a nép akaratát”, be fog avatkozni, ami egy egyiptomi katonai puccs képét vetíti előre;
D. mivel a Nemzeti Megmentési Front (NSF) vezette ellenzék közzétette az általa „1. számú forradalmi kiáltványnak” nevezett nyilatkozatot, amely Egyiptom-szerte arra szólítja fel a tüntetőket, hogy „mindaddig folytassák békés tüntetéseiket az ország terein, utcáin és falvaiban, amíg e diktatórikus rendszer utolsó bástyája is el nem esik”; mivel a védelmi miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a helyzet kormányozhatatlanná válna, elképzelhető, hogy az egyiptomi hadsereg beavatkozik;
E. mivel az NSF azon progresszív, liberális és világi ellenzéki csoportok közé tartozik, amelyek támogatták a Tamarrud („Lázadás”) mozgalom által kidolgozott, új választásokat követelő petíciót; mivel az ellenzék bejelentette, hogy a petíciót több mint 22 millióan írták alá; mivel Murszit 13 millió szavazattal választották elnökké;
F. mivel a tüntetők továbbra is követelik a január 25-i forradalom szabadsággal, emberi méltósággal és társadalmi igazságossággal kapcsolatos céljainak teljesítését; mivel követeléseik között szerepel a bérek áremelkedést követő növelése, a lakhatás és az egészségügy javítása, a munkahelyteremtés, a rosszul sikerült alkotmány visszavonása, a nemzeti felemelkedés kormányának megalakítása és az előrehozott elnökválasztás;
G. mivel már két éve annak, hogy Hoszni Mubarak távozott a hatalomból a Tahrír téri tömeges tüntetések és az Egyiptom-szerte kirobbanó megmozdulások következtében, melyek alapvető reformokat követeltek az ország politikai, gazdasági és szociális rendszere tekintetében, követelve a korrupció megszüntetését, a teljes szabadságot, a valódi demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását, a jobb életfeltételeket és a világi államot;
H. mivel 2012 novemberében Egyiptom újonnan megválasztott elnöke, Mohamed Murszi egy rendeletben egyoldalúan szélesítette saját hatásköreit, döntéseit kivonva a bírósági felülvizsgálat alól, és megakadályozta, hogy a bíróságok feloszlassák az alkotmányozó gyűlést és a parlament felsőházát; mivel e rendelet nyomán 200 000 ember tüntetett a Tahrír téren, Murszi lemondását követelve; mivel az alkotmányozó gyűlés sietve véglegesítette az alkotmány tervezetét, Murszi pedig 2012. december 15-ére tűzte ki a népszavazást;
I. mivel 2012 decemberében több mint 100 000 tüntető vonult az elnöki palota elé, a népszavazás visszavonását és új alkotmány kidolgozását követelve; mivel a kétfordulós népszavazáson az egyiptomiak 63,8%-os többséggel elfogadták az alkotmányt, ám a szavazáson az arra jogosultaknak csak 32,9%-a vett részt;
J. mivel 2012-ben gazdasági és társadalmi kérdések kapcsán több mint 3 400 tiltakozó megmozdulásra – leginkább munkabeszüntetésekre és ülősztrájkokra – került sor szerte Egyiptomban; mivel ez a szám csaknem ötször magasabb, mint a 21. század bármely másik évében; mivel e tiltakozó megmozdulások több mint kétharmada Murszi elnök 2012. június 30-i beiktatása után történt;
K. mivel Murszi elnök megválasztása óta megszaporodtak a szakszervezeti aktivisták elleni fizikai és jogi támadások; mivel 2012 szeptemberében az Alexandria Port Containers Company öt szakszervezeti vezetőjét háromévi börtönre ítélték, mert 2011 októberében 600 munkás élén sztrájkot vezettek;
L. mivel 2013 januárjában mind a Tahrír téren, mind országszerte százezrek tiltakoztak Murszi hatalma ellen; mivel a 2011. január 25-i forradalom második évfordulójának megünneplése során a tüntetőkkel való hétvégi összecsapásokban a biztonsági erők szükségtelenül nagy erőszakot alkalmaztak, aminek következtében legalább 45 tüntető életét vesztette, míg ezren megsebesültek;
M. mivel 2013. május 7-én Murszi átalakította kabinetjét, további minisztereket nevezve ki a Muzulmán Testvériség tagjai közül; mivel e változások összefüggésben állhatnak azzal a céllal, hogy a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) régóta megakadt tárgyalásokat egy 4,8 milliárd dolláros hitel biztosítása érdekében lezárják;
N. mivel Egyiptomot gúzsba köti a hónapok óta tartó politikai és gazdasági válság; mivel még mindig sor kerül Murszi elnök elleni tiltakozó megmozdulásokra, melyek nem egyszer halálos áldozatokkal járó összecsapásokba és zavargásokba torkollanak; mivel Murszi elnök és a Muzulmán Testvériség valójában ugyanarra az útra lép, amelyet Hoszni Mubarak követett, és nem viszi végbe a reformokat, miközben egy vallási szempontból még konzervatívabb rendszer megteremtésén munkálkodik;
O. mivel a tüntetők hónapok óta folytatják a Murszi elnök elleni tiltakozást; mivel az emberek az utcákra vonultak az ország helyzete elleni tiltakozásul, amely a Muzulmán Testvériség kormányzása alatt nem javult, hanem csak rosszabbodott; mivel azóta, hogy Murszi tölti be Egyiptom elnöki tisztét, az infláció és a munkanélküliség növekedett; mivel a tüntetések kormányzati oldal részéről történő elfojtása a Mubarak-idők elnyomásának emlékét idézi; mivel a tüntetők tiltakoznak az egyiptomi nép ellen elkövetett kínzások, zaklatás, fogva tartás, lincselések és erőszaktételek ellen, és követelik a felelősök bíróság elé állítását; mivel egyre nő a csalódottság a reformok lassú előrehaladása, valamint a rendőrség és más biztonsági szervek által elkövetett sorozatos – és továbbra is büntetlenül maradó –visszaélések miatt; mivel a büntetlenség következtében a Tahrír tér környékén gyakoribbá váltak a nők ellen elkövetett zaklatási esetek és szexuális támadások;
P. mivel a Murszi elnök pártja, a Muzulmán Testvériség által összeállított új alkotmány megnyitja az utat a vallási állam felé, és nem garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát, mivel jogi lehetőséget teremt az újságok elkobzására és az újságírók bebörtönzésére; mivel az alkotmány tiltja a szabad oktatást, teret enged a vallási alapú megkülönböztetésnek, visszavesz a nők és gyermekek jogaiból, és nem tartalmaz rendelkezéseket az egészséghez és lakhatáshoz való jog, továbbá a munkavállalói jogok tekintetében; mivel az alkotmány Murszi elnököt a törvény fölé helyezi, és lehetővé teszi, hogy polgári személyek felett katonai bíróságok ítélkezzenek;
Q. mivel a Súra Tanács (a parlament felsőháza) jelenleg olyan törvényen dolgozik, amely korlátozza a munkabeszüntetéshez és tüntetéshez való jogot, és mivel ez a törvény a rendkívül korlátozó jellegű 1923/14. számú törvényen alapul, amely a brit uralom elleni 1919. évi felkelést követő brit gyarmati elnyomás idejéből származik;
R. mivel a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó egyiptomi jogszabályok egyre korlátozóbb jellegűek, ami működésüket – többek között bejegyzésüket, finanszírozásukat és az általuk végzett tényfeltárást – komolyan megnehezíti; mivel az Egyiptomi Központi Bankot felkérték, hogy figyelje a nem kormányzati szervezetek valamennyi banki pénzmozgását, és mivel a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa (SCAF) nemzetközi finanszírozású nem kormányzati szervezetek 10 irodáját kutatta és vizsgálta át, majd tiltotta be, az észak-kairói büntetőbíróság 2013. június 4-én pedig 43 munkatársuk ügyét tárgyalta meg, és bűnösnek találta és legalább 1, legfeljebb 5 év börtönbüntetésre ítélte őket a Mubarak-korszakból származó 84/2002. törvény alapján;
S. mivel Egyiptom még jelenleg is tárgyal egy 4,8 milliárd dolláros IMF-hitelről, amely gazdasági megszorításokkal járna; mivel ezek a megszorító jellegű – a hiány csökkentését célzó – reformok tovább rontanák az egyiptomi lakosság munkafeltételeit, szociális és életkörülményeit;
1. újfent támogatásáról biztosítja az egyiptomi nép szabadság, emberi méltóság, társadalmi igazságosság, teljes szabadság, valódi demokrácia, az emberi jogok tisztelete, jobb életkörülmények és világi állam iránti követeléseit, különösen pedig a bérek árnövekedéssel lépést tartó emelésére, lakhatásra, egészségügyre, munkahelyteremtésre, a rosszul sikerült alkotmány visszavonására, a nemzeti felemelkedés kormányának megalakítására és előrehozott elnökválasztásra irányuló követeléseit;
2. támogatja az egyiptomi civil társadalom követeléseit, amely a múlt hétvégén új választások kiírásáért tüntetett egy új kormány megalakítása érdekében, amely az alkotmány újbóli megalkotását célzó alkotmányozási folyamatba kezdene;
3. határozottan úgy véli, hogy az egyiptomi hadsereg vezetői és tábornokai a tüntetők jogos követeléseit nem hagyják majd érvényre jutni, mivel a hadsereg vezetése erős pozíciókkal rendelkezik az egyiptomi gazdaságban, és így gazdasági és politikai érdekei eltérnek azon munkavállalókétól, szegényekétől és fiatalokétól, akik a társadalmi igazságosságot és életszínvonaluk javulását követelik;
4. rendkívül aggasztónak találja a szakszervezetek és szakszervezeti aktivisták elleni fokozódó elnyomást és az ellenük intézett támadások növekvő számát, és követeli, hogy helyezzék vissza állásukba a szakszervezeti tevékenységben való részvétel miatt elbocsátott munkavállalókat;
5. védelmezi a munkavállalók ahhoz való jogát, hogy – az elnyomástól való félelem nélkül – szakszervezeteket alakíthassanak, és szakszervezeti tevékenységet folytathassanak;
6. kéri egy független és pártatlan vizsgálóbizottság megalakítását az emberi jogok Murszi elnöksége idején elkövetett megsértéseinek kivizsgálása céljából, ideértve az ítélethozatal nélküli kivégzések és önkényes letartóztatások eseteit is, amelyeknek felelőseit – többek között a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsát is – azonosítani kell és adott esetben bíróság elé kell állítani, az áldozatokat és családjukat pedig kárpótolni kell;
7. határozottan ellenzi az IMF-hitelhez kapcsolt feltételeket, mivel azok következtében tovább romlanának a munkavállalók, illetve az egyiptomi társadalom legkiszolgáltatottabb tagjainak életkörülményei;
8. ragaszkodik ahhoz, hogy Egyiptom jövőbeli sorsát kizárólag az egyiptomi nép határozhassa meg, minden külső beavatkozás nélkül; tiltakozik mindennemű külső, imperialista beavatkozás ellen; abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy sem az egyiptomi hadsereg általi beavatkozás, sem a Mubarak-rezsim régi megoldásaihoz való visszatérés nem jelentene előrelépést az egyiptomi tömegek jogos törekvéseinek figyelembevétele szempontjából;
9. nyomatékosan felszólítja az egyiptomi hatóságokat annak biztosítására, hogy a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó új törvény összhangban legyen a nemzetközi joggal, tartsa tiszteletben a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságához fűződő jogot, és alapuljon az emberi jogi szervezetekkel és más nem kormányzati szervezetekkel folytatott átlátható konzultációkon;
10. sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy vessenek véget a büntetlenségnek, és hozzanak drasztikus intézkedéseket az erőszaktételek, a szexuális zaklatás és a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés mindennemű eseteinek kiküszöbölése végett;
11. ismételten hangsúlyozza, hogy az EU és az ENP-országok közötti gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális vagy bármilyen más típusú kapcsolatnak az egyenlő bánásmódra, a szolidaritásra, a párbeszédre, és az egyes országok specifikus aszimmetriáinak és jellemzőinek tiszteletben tartására kell épülnie;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésének, az Afrikai Uniónak, valamint Egyiptom kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0064.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0092.
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0095.
- [4] Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0576.