Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0366/2013Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0366/2013

    ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az egyiptomi helyzetről

    2.7.2013 - (2013/2697(RSP))

    benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
    az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

    Franziska Katharina Brantner, Hélène Flautre, Barbara Lochbihler, Nicole Kiil-Nielsen, Judith Sargentini, Helga Trüpel, Nikos Chrysogelos, Malika Benarab-Attou a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

    Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0362/2013

    Eljárás : 2013/2697(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B7-0366/2013
    Előterjesztett szövegek :
    B7-0366/2013
    Viták :
    Elfogadott szövegek :

    B7‑0366/2013

    Az Európai Parlament állásfoglalása az egyiptomi helyzetről

    (2013/2697(RSP))

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira és különösen a 2013. március 14-i állásfoglalására[1],

    –   tekintettel Catherine Ashtonnak, az EU főképviselőjének (főképviselő/alelnök) a tervezett egyiptomi tüntetésekről szóló 2013. június 28-i nyilatkozatára,

    –   tekintettel elnöke 2013. június 5-i nyilatkozatára a nem kormányzati szervezetek 43 alkalmazottjának elítéléséről Egyiptomban,

    –   tekintettel Catherine Ashtonnak, az EU főképviselőjének (főképviselő/alelnök) és Füle biztosnak az egyiptomi nem kormányzati szervezetek ügyében hozott bírósági ítéletekről szóló 2013. június 5-i közös nyilatkozatára,

    –   tekintettel az Európai Unió és Egyiptom közötti társulási megállapodásra és az EU–Egyiptom európai szomszédságpolitikai cselekvési tervre, amelyről 2007-ben született megállapodás,

    –   tekintettel az Európai Számvevőszék „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című, 2013. június 18-án közzétett jelentésére,

    –   tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2013. május 8-i, valamint az ENSZ főtitkárának 2013. június 5-i nyilatkozatára a civil társadalomról szóló jogszabálytervezetről,

    –   tekintettel a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet Egyiptom 1982-ben ratifikált,

    –   tekintettel az Egyiptom által ratifikált nyolc alapvető ILO-egyezményre,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

    A. mivel Egyiptom az Európai Unió kulcsfontosságú partnere a Földközi-tenger déli térségében; mivel az egyiptomi politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi fejlemények jelentős következményekkel járnak a régió egészében és a régió határain túl; mivel Egyiptom a Hoszni Mubarak tekintélyelvű rezsimjének véget vető forradalom utáni kényes átmenet időszakát éli;

    B.  mivel 2013. június 30-án, egy évvel az egyiptomi elnökválasztást követően a Murszi elnököt elutasítók milliói gyülekeztek a Tarhír téren és a kairói elnöki palotánál, valamint más egyiptomi nagyvárosokban, és Murszi lemondását követelték; mivel a mozgósítás mögött álló Tamarrud („Lázadás”) mozgalom figyelmeztetett, hogy polgári engedetlenségi kampányt indít, amennyiben Murszi elnök nem teljesíti ezt a követelést;

    C. mivel a tiltakozók megrohamozták a Muzulmán Testvériség székházát; mivel az ezt követő incidensek során 11 ember meghalt és sokan megsebesültek;

    D. mivel a Tamarrud szombaton bejelentette, hogy aktivistái több mint 22 millió aláírást gyűjtöttek a bizalom Murszi elnöktől való megvonása és előrehozott elnökválasztás megrendezése érdekében indított petíciós kampányukhoz;

    E.  mivel a külügy-, az idegenforgalmi, a környezetvédelmi, a tájékoztatási és az igazságügy-miniszter bejelentette lemondását „a rezsim megbuktatására irányuló népakarat melletti szolidaritás” kifejezéseként;

    F.  mivel Egyiptom hadserege 48 órát adott a szemben álló feleknek a politikai válság megoldására, bejelentve, hogy előterjeszti a békére irányuló saját „menetrendjét”, amennyiben az iszlamista Mohamed Murszi elnök és ellenzéke nem teljesítik „a nép akaratát”;

    G. mivel 2013. június 4-én az észak-kairói büntetőbíróság egy és öt év közötti szabadságvesztésre ítélte öt nemzetközi nem kormányzati szervezet (a Freedom House, az International Republican Institute, a National Democratic Institute, az International Centre for Journalists és a Konrad Adenauer Alapítvány) személyzetének 43 egyiptomi és külföldi tagját fiókszervezeteik „engedély nélküli működtetéséért”, „kutatások, politikai képzések, közvélemény-kutatások és workshopok engedély nélküli szervezéséért”, „politikai pártok és csoportok képzéséért” és „külföldi támogatások jogellenes átvételéért”; mivel a bíróság az érintett nem kormányzati szervezetek egyiptomi tagszervezetei vagyonának zárolását és a tagszervezetek bezárását is elrendelte; mivel az ügyet a korábbi katonai vezetés kezdeményezte 2011 végén;

    H. mivel 2013. május 29-én Murszi elnök új egyesületi törvénytervezetet terjesztett a Súra Tanács elé; mivel ezt a tervezetet bel- és külföldön egyaránt élesen bírálták, miután túlzott és diszkrecionális lehetőségeket biztosít az állami hatóságok számára a civil társadalmi szervezetek működésének korlátozására, és ennélfogva nem egyeztethető össze Egyiptom emberi jogi kötelezettségeivel, elismervén ugyanakkor az Európa Tanács Velencei Bizottságával folytatott konzultációt;

    I.   mivel a valódi és független civil társadalom alapvető fontosságú az ország békés és befogadó politikai és társadalmi átalakulásának támogatása szempontjából;

    J.   mivel fokozódott az újságírókkal szembeni fizikai erőszak és zaklatás; mivel az elnök megsértésének indokával számos jogi eljárás indult újságírók és bloggerek ellen; mivel Murszi elnök hivatalba lépése óta megnövekedett az istenkáromlási ügyek száma;

    K. mivel a nyilvános helyeken a békés tüntetéshez való jog védelméről szóló törvény jelenlegi tervezete súlyosan korlátozná a gyülekezés szabadságát;

    L.  mivel az egyiptomi nők különösen veszélyeztetett helyzetben vannak az átmenet jelenlegi időszakában; mivel a tüntető nőkkel szemben gyakran alkalmaznak erőszakot és a megalázó bánásmód egyéb formáit, míg a nőjogi aktivisták fenyegetésekkel és zaklatással szembesülnek; mivel a nők jelentős visszalépést tapasztaltak a politikai részvétel terén;

    M. mivel rendszeresen érkeznek beszámolók a munkavállalók szakszervezet létrehozásához való jogának korlátozásáról és a szervezkedést vagy a sztrájkot megkísérlő munkavállalókkal szembeni megtorlásokról és megfélemlítő cselekményekről; mivel jelentős társadalmi feszültség forrása az a tény, hogy a munkaadók nem ismerik el a független szakszervezeteket, és nem tárgyalnak velük; mivel az ILO ellenőrző szervei több alkalommal felszólították az egyiptomi hatóságokat, hogy biztosítsák a nemzeti jogszabályok ILO-egyezményeknek való megfelelését, többek között az egyetlen szakszervezetet elismerő rendszer intézményesítésének megszüntetésével;

    N. mivel az egyiptomi nem kormányzati szervezetek kifogásolták „a forradalom védelméről” szóló, 2012. november 22-én elfogadott törvényt, mivel az a felsorolt bűncselekmények tekintetében pontatlan, és ennélfogva elfogadhatatlan mértékben korlátozza a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a gyülekezés szabadságát;

    O. mivel az EU–Egyiptom munkacsoport hangsúlyozta az emberi jogok előmozdítása és tiszteletben tartása iránti elkötelezettségét; mivel az európai szomszédságpolitika, valamint az emberi jogok terén végrehajtott reformok sikere azon múlik, hogy a civil társadalom mennyire vesz részt a lényeges szakpolitikák végrehajtásában;

    P.  mivel az EU Egyiptom első számú gazdasági partnere és a külföldi beruházások és a fejlesztési együttműködés fő forrása; mivel az EU–Egyiptom munkacsoport jelentős, 2012 és 2013 folyamán 5 milliárd eurót biztosító támogatáscsomagban állapodott meg;

    Q. mivel az arab tavaszt követően átdolgozott európai szomszédságpolitikája és különösen a „többért többet” megközelítés alapján az EU Egyiptommal szembeni szerepvállalása ösztönzőkön alapul, következésképpen az országnak a demokráciával, a jogállamisággal, az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban vállalt kötelezettségeinek tiszteletben tartása terén elért eredményeitől függ;

    R.  mivel az Európai Számvevőszék 2013 júniusában megállapította, hogy a Bizottság és az EKSZ nem volt képes hatékonyan kezelni az uniós támogatást annak érdekében, hogy Egyiptom kormányzása javuljon;

    1.  rendkívül aggasztónak találja a felek között kialakult jelenlegi feszült politikai helyzetet Egyiptomban, amelyet a jelenlegi kormánynak az ígéretek teljesítésében és az ország égető problémáinak kezelésében mutatott sikertelensége miatti fokozódó, éles konfliktus váltott ki, tovább fokozva ezáltal az egyébként is törékeny és kiszámíthatatlan helyzet bizonytalanságát;

    2.  őszinte részvétét fejezi ki a tiltakozók családtagjainak, és mielőbbi felépülést kíván a számos sebesültnek;

    3.  felszólítja valamennyi felet, hogy cselekedjenek felelősségteljesen, kerüljenek minden olyan erőszakos fellépést és provokációt, amely veszélyeztethetné vagy akadályozhatná a nép békés tüntetéshez, valamint akaratának és véleményének szabad kifejezéséhez való törvényes jogát

    4.  aggodalmát fejezi ki az egyiptomi hadsereg politikai beavatkozása miatt, és felszólítja a hadsereget, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben a gyülekezés szabadságát és a békés tüntetéshez való jogot, elutasítva a polgári hatalom befolyásolására vagy leváltására irányuló minden kísérletet vagy törekvést; felszólítja továbbá a hadsereget, hogy foganatosítson minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy minden egyiptomi biztonságban tüntethessen, különös tekintettel a nőkre, akik erőszakot és szexuális bántalmazást szenvedtek el a korábbi tüntetések alkalmával;

    5.  emlékezteti Murszi elnököt és kormányát, hogy a demokratikus rendszer nem a többség diktatúráját jelenti, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy képességbeli hiányosságai és egyoldalú megközelítése veszélybe sodorta a 2011-es forradalom szellemét, és tovább polarizálta a társadalmat, mivel nem vette figyelembe az egyiptomi társadalom valamennyi demokratikus erejének jogos aggályait és törekvéseit;

    6.  e tekintetben hangsúlyozza a társadalom demokratikus elemei közötti valódi, őszinte, konstruktív, befogadó és nyílt nemzeti párbeszéd megkezdésének sürgősségét és fontosságát annak érdekében, hogy lefektessék a valóban mindenki számára elfogadható és megbízható, stabil és ténylegesen demokratikus intézmények létrehozásának alapjait;

    7.  sajnálatát fejezi ki a civil társadalmi szervezetek és az emberi jogi jogvédők nehéz helyzete miatt Egyiptomban, és kinyilvánítja együttérzését és támogatását minden olyan nem kormányzati szervezet iránt, amely a civil társadalmi szervezetek – különösen az emberi jogok területén tevékenykedők – elleni fellépések során az egyiptomi hatóságok részéről, illetve azok hallgatólagos jóváhagyásával fokozódó jogi és adminisztratív korlátozást, erőszakot, lejárató kampányokat, bírósági zaklatásokat és a visszaélések más formáit kénytelen elszenvedni;

    8.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalom ellen jelenleg Egyiptomban zajló fellépés hátterében az emberi jogok helyzetének általános romlását és a Mubarak-rezsim megbuktatása óta megindult demokratizálódási folyamat visszafordulását mutató riasztó tendencia áll;

    9.  határozottan elítéli a kairói büntetőbíróság 2013. június 4-i azon ítéletét, amely szabadságvesztésre ítélte nem kormányzati szervezetek 43 egyiptomi és külföldi alkalmazottját, elrendelte öt külföldi nem kormányzati szervezet helyi fiókszervezetének bezárását és vagyonuk elkobzását; véleménye szerint ez a politikai indíttatású ítélet, amely bűncselekménnyé nyilvánítja a külföldi szervezetek Egyiptomban folytatott törvényes tevékenységét, elfogadhatatlan támadás az egyiptomi szólásszabadság és egyesülési szabadság ellen, és súlyos csapást jelent az Egyiptomot a politikai átmenet folyamatában támogató nemzetközi és uniós erőfeszítésekre nézve;

    10. úgy véli, hogy a „külföldi anyagi támogatás” ügyében folyó nyomozást és bírósági eljárást szabálytalanságok és kormányzati beavatkozás jellemezte; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül ezt az ítéletet, és kéri az elnököt, hogy éljen a kegyelem megadásához való jogával; együttérzését fejezi ki azon elítéltek iránt, akiknek családjaikat hátrahagyva menekülniük kellett Egyiptomból;

    11. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentések szerint az egyiptomi nem kormányzati szervezetek finanszírozásával kapcsolatban további nyomozások vannak folyamatban; aggodalmát fejezi ki azon jelentések miatt is, amelyek szerint egy tüntetésekről szóló új törvény széles mérlegelési jogkört adna a rendőrségnek arra, hogy erőszakot alkalmazzon a tüntetések feloszlatása érdekében;

    12. felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy halasszák el a nem kormányzati szervezetekről szóló új törvény jelenlegi tervezetének elfogadását, amely túlzott és diszkrecionális ellenőrzést biztosít az állami hatóságok számára a nem kormányzati szervezetek létrehozása, finanszírozása, működtetése és belső működése felett, ennélfogva komoly fenyegetést jelentene a független civil társadalom további létére Egyiptomban, és hogy a Velencei Bizottság fennmaradó ajánlásainak fényében vizsgálják felül a jogszabálytervezetet annak érdekében, hogy összhangba hozzák azt a nemzetközi normákkal;

    13. aggodalmát fejezi ki a munkajogok egyiptomi megsértéséről szóló nagy számú bejelentés miatt; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy engedélyezzék a munkavállalók számára egyesüléshez való joguk gyakorlását és a szakszervezeti tevékenységek folytatását, és hazai jogszabályaikat igazítsák hozzá az ILO-egyezményekhez, amelyeknek Egyiptom is részes fele;

    14. riasztónak találja a véleménynyilvánítás szabadságának fokozódó korlátozását; sajnálja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó jogszabályt még mindig nem vizsgálták felül, és rendszeresen alkalmazzák az eltérő vélemények és a média elhallgattatására; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy vessenek véget a vallásgyalázás miatt indított büntetőeljárások gyakorlatának, és vizsgálják felül az ilyen vádemelés után hozott ítéleteket, többek között Dimjana Obeid Abdennúr kopt tanár ügyét;

    15. felszólít az emberi jogok védelmezőinek azonnali szabadon bocsátására és az ügyükben folytatott bírósági tárgyalásoknak a beszámolók szerinti eljárási hiányosságok miatti felülvizsgálatára;

    16. mélységes megdöbbenését fejezi ki az egyiptomi kormányzás és emberi jogok terén nyújtott uniós támogatásokról szóló közelmúltbeli európai számvevőszéki értékelés miatt, amely többek között bírálta a meggyökeresedett egyiptomi korrupció elleni uniós intézkedések hiányát; úgy véli, hogy hasonlóan jelentős uniós politikai hiányosságok valószínűleg más országok viszonylatában is felmerülnek, különösen a szomszédságpolitika területén; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék jelentése rámutat arra, hogy az Uniónak alapjaiban át kell gondolnia a tekintélyelvű rendszerekkel és az átmenet állapotában lévő országokkal kapcsolatos megközelítését, különösen a politikai párbeszéd és a segítségnyújtás következetessége és összekapcsolása, az emberi jogok előfeltételként való alkalmazása, a civil társadalomnak nyújtott támogatása és költségvetési támogatási politikája tekintetében; felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy e jelentés fényében gyökeresen vizsgálják felül Egyiptommal kapcsolatos segítségnyújtási programjaikat annak érdekében, hogy tényleges támogatást biztosítsanak Egyiptom demokratizálása és az emberi jogi aktivisták számára; kéri, hogy az EKSZ és a Bizottság számoljon be a Parlamentnek a Számvevőszék ajánlásainak megvalósítására hozott intézkedésekről;

    17. felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék egyértelművé az egyiptomi hatóságok számára, hogy a – különösen a civil társadalmat érintő – negatív fejlemények fordulópontot jelentenek az EU és Egyiptom viszonyában; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy határozottan kérjék az egyiptomi hatóságoktól a civil társadalmi aktivistákkal és az újságírókkal szembeni beavatkozás és mindenfajta nyomásgyakorlás, megfélemlítés és zaklatás beszüntetését; elvárja, hogy az EU–Egyiptom munkacsoport keretében előirányzott uniós segítségnyújtást, gazdasági integrációt és egyéb kedvezményeket tegyék függővé az elsősorban az ezen állásfoglalásban körvonalazott területeken elért kézzelfogható előrelépéstől;

    18. felhívja a tagállamokat, hogy Egyiptom vonatkozásában szigorúan tartsák magukat a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP tanácsi közös állásponthoz, különösen az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó második kritérium tekintetében;

    19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Egyiptom elnökének, kormányának és Súra Tanácsának.