Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0367/2013Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0367/2013

    ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Egyiptomról

    2.7.2013 - (2013/2697(RSP))

    benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
    az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

    Guy Verhofstadt, Marietje Schaake, Angelika Werthmann, Izaskun Bilbao Barandica, Alexandra Thein, Hannu Takkula az ALDE képviselőcsoport nevében

    Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0362/2013

    Eljárás : 2013/2697(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B7-0367/2013
    Előterjesztett szövegek :
    B7-0367/2013
    Viták :
    Elfogadott szövegek :

    B7‑0367/2013

    Az Európai Parlament állásfoglalása Egyiptomról

    (2013/2697(RSP))

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel Egyiptommal kapcsolatos korábbi, 2012. február 16-i[1], 2012. március 15-i[2] és 2013. március 14-i[3] állásfoglalásaira,

    –   tekintettel a Tanács Egyiptomról szóló 2012. február 27-i, június 25-i, november 19-i és december 10-i, „A fenntartható változás uniós támogatása az átalakulóban lévő társadalmakban” című 2013. január 31-i, valamint az arab tavaszról szóló 2013. február 8-i következtetéseire,

    –   tekintettel az EU–Egyiptom munkacsoport 2012. november 13–14-i ülésére és annak következtetéseire,

    –   tekintettel az európai szomszédságpolitikára (ENP), annak 2011-es felülvizsgálatára és különösen a Bizottságnak az ENP végrehajtásában elért eredményekről szóló, 2013. március 20-i jelentésére,

    –   tekintettel az egyiptomi Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsának 2013. július 3-i nyilatkozatára,

    –   tekintettel az Európai Unió és Egyiptom között 2004-ben létrejött társulási megállapodásra és a 2007-es cselekvési tervre,

    –   tekintettel a Velencei Bizottság által 2013. június 15-én elfogadott, az egyiptomi polgári kezdeményezésű szervezetekről szóló törvénytervezetre vonatkozó időközi véleményre,

    –   tekintettel a 40 egyiptomi civil társadalmi szervezet által 2013. május 30-án tett nyilatkozatra,

    –   tekintettel az Európai Számvevőszék „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című, 2013. június 18-i különjelentésére,

    –   tekintettel az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele, és különösen annak 22. cikkére, amely kimondja, hogy „mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra, ideértve azt a jogot, hogy érdekei védelme céljából szakszervezeteket alakítson, illetőleg azokhoz csatlakozzon”,

    –   tekintettel „A sajtó és média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására[4],

    –   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

    A. mivel Hoszni Mubarak elnök hatalmának két évvel ezelőtti megdöntését követően Egyiptomban a demokratikus átmenet nem vált kézzelfogható valósággá;

    B.  mivel a gazdasági nehézségek, a nagyarányú munkanélküliség, a bűnözési arány növekedése, a kialakulóban lévő üzemanyagválság, valamint a fokozódó politikai polarizáció folyamatos utcai tiltakozásokhoz és erőszakos összecsapásokhoz vezetett;

    C.  mivel Egyiptom alapvető kihívásokkal néz szembe a jogállamiság, a gazdaság helyreállítása és átalakítása, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása terén; mivel a nők és a kisebbségek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak;

    D.  mivel az alulról szerveződő Tamarrud ellenzéki mozgalom 2013. június 30-ára, Murszi elnök hivatalba lépésének első évfordulójára tüntetést hirdetett meg, és mivel országszerte egyiptomiak milliói vonultak ki az utcára, példa nélküli méretű békés tiltakozásként, Murszi elnök távozását követelve; mivel a Tamarrud szerint több mint 22 millió támogató aláírást gyűjtöttek össze; mivel Murszi elnök támogatói az elnök és a Muzulmán Testvériség támogatására tüntetéseket szerveztek; mivel a tüntetések során több ember életét vesztette, sokan pedig megsérültek;

    E.  mivel a tüntetők és az ellenzéki mozgalmak azzal vádolják az elnököt, hogy nem indította el a nemzeti párbeszédet, és nem kezelte a társadalmi-gazdasági, biztonsági és emberi jogi problémákat, valamint hogy a Muzulmán Testvériség programját erőltetve elutasította a széles körű együttműködést;

    F.  mivel az egyiptomi hadsereg egy nyilatkozatában 48 órát adott a szemben álló feleknek a végzetes politikai válság megoldására; mivel Murszi elnök visszautasította a hadsereg által adott ultimátumot;

    G. mivel a lakosság tömeges tiltakozó mozgalmának támogatásaként több miniszter és tisztviselő lemondott;

    H. mivel a konszenzuson és közös felelősségvállaláson alapuló inkluzív politikai folyamat és az összes demokratikus politikai erő érdemi részvételével folytatott, tényleges nemzeti párbeszéd az egyetlen módja a jelenlegi politikai és társadalmi megosztottság leküzdésének, a mélyen gyökerező és tartós demokrácia egyiptomi megteremtésének és a szükséges gazdasági reformok és kormányzás lehetővé tételének; mivel az Európai Unió továbbra is kész partnerséget vállalni Egyiptommal a demokratikus átmenet támogatása érdekében; mivel a stabilitás és a gazdasági élénkülés reformokkal jár együtt;

    I.   mivel 2013. június 4-én az észak-kairói büntetőbíróság egyiptomi és nemzetközi nem kormányzati szervezetek 43 munkatársát ítélte el;

    J.   mivel a civil társadalomnak létfontosságú szerepet kell játszania Egyiptom jelenlegi demokratikus átmenetében, és meg kell engedni számára, hogy szabadon működjön; mivel az egyesületekről szóló bármely új törvénynek összhangban kell állnia a nemzetközi normákkal és Egyiptom kötelezettségeivel is;

    K. mivel egy valódi demokráciában a független és szabad sajtó és média a társadalom kulcsfontosságú részét képezi, amely a hatalom alapvetően fontos ellensúlyaként biztosítja az információkhoz való hozzáférést;

    L. mivel Egyiptom 2007 és 2013 között mintegy 1 milliárd eurónyi uniós támogatásban részesült; mivel az egyiptomi kormány ezen összeg 60%-át ágazati költségvetés támogatása révén kapja meg; mivel az EU sokkal kisebb összegeket közvetlenül a civil társadalmi szervezetek rendelkezésére is bocsátott, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) révén; mivel az Európai Számvevőszéknek „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című, közelmúltbeli különjelentése igen súlyos bírálatokat fogalmaz meg az Egyiptomnak nyújtott uniós támogatások elszámoltathatóságával és kezelésével kapcsolatban;

    M. mivel az EU 5 milliárd eurónyi támogatásra vállalt kötelezettséget, amely teljes mértékben csak akkor bocsátható rendelkezésre, ha az IMF által meghatározott feltételekhez kötött kritériumok teljesülnek; mivel a jelenleg a Tanács, a Bizottság és a Parlament közötti megbeszélések tárgyát képező új Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) egyértelmű referenciaértékeket és elszámoltathatósági mechanizmusokat – többek között a „többért többet” elv érvényesítésére szolgáló egyértelmű mechanizmusokat – vezet majd be;

    1.  a demokráciába való nehéz átmenet idején szolidaritását fejezi ki az egyiptomi nép iránt; mélységesen aggasztónak találja a közelmúltbeli egyiptomi eseményeket, elítéli az erőszak minden formáját, és nyomatékosan felszólítja a kormányt, hogy az erőszak további elharapózásának elkerülése érdekében tanúsítson önmérsékletet; nyomatékosan felhívja Egyiptom elnökét és kormányát, hogy tegyenek eleget az arra vonatkozó kötelezettségüknek, hogy garantálják valamennyi polgár biztonságát; őszinte részvétét fejezi ki az erőszakos összecsapásokban elhunyt áldozatok családtagjainak;

    2.  súlyos aggodalmának ad hangot a tiltakozások során a nők ellen elkövetett szexuális erőszak miatt, és nyomatékosan felszólítja a hatóságokat és a tüntetőket, hogy garantálják valamennyi tüntető biztonságát;

    3.  felhívja a figyelmet a gyülekezés szabadságához való jogra, és felszólítja valamennyi felet az országban, hogy e jogot tartsa tiszteletben, és tartsa be a jogszabályokat;

    4.  aggodalmának ad hangot a Fegyveres Erők Legfőbb Tanácsa által tett nyilatkozat miatt; hangsúlyozza, hogy Egyiptom nem süllyedhet vissza egy olyan állapotba, amelyben a politikát katonai vezetők uralják, és polgári személyek ellen katonai bíróságokon folytatnak eljárást;

    5.  hangsúlyozza, hogy a szükségállapot esetleges újbóli bevezetése súlyos aggodalmakra adna okot, és nem a demokratikus átmenet felé vezető helyes utat jelentené;

    6.  készen áll arra, hogy segítse az egyiptomi népet arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy a fáradságos demokratikus átmenetet és a gazdasági reformokat békés és inkluzív módon vigye véghez;

    7.  ismételten felszólítja az egyiptomi kormányt és a hatóságokat, hogy biztosítsák az egyesülés és a gyülekezés szabadságának, a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságának, a média szabadságának, az emberi jogoknak és az alapvető szabadságjogoknak a maradéktalan tiszteletben tartását, ideértve a nők jogait, a vallásszabadságot, a lelkiismeret és a gondolat szabadságát, a digitális szabadságjogokat, valamint a nemi irányultság alapján történő megkülönböztetéstől való mentesség és a kisebbségek védelme biztosításának szabadságát, mivel ezek a jogok a mélyen gyökerező és fenntartható demokrácia alapvető fontosságú elemei;

    8.  mélységes aggodalmát fejezi ki a civil társadalom munkáját korlátozó jogalkotási javaslatok és azon közelmúltbeli egyiptomi bírósági ítélet miatt, amelyben nem kormányzati szervezetek alkalmazottait marasztalták el;

    9.  nyomatékosan felszólítja a hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a független civil társadalmi szervezeteket érő zaklatás és megfélemlítés valamennyi formájának, és különösen, hogy ejtsék a civil társadalomban dolgozók elleni büntetőügyekben emelt valamennyi vádat; az új európai szomszédságpolitika keretében vállalt kötelezettségeinek részeként határozott támogatásáról biztosítja a független egyiptomi civil társadalmat;

    10. kéri a békés tüntetők körében bekövetkezett valamennyi haláleset, a velük szemben alkalmazott kínzás, megalázó bánásmód és zaklatás gyors, objektív és átlátható kivizsgálását, továbbá a felelősök bíróság elé állítását;

    11. kéri, hogy a jelenlegi politikai válságot is demokratikus folyamatok, például a parlament mindkét házára vonatkozóan szabad és tisztességes választások keretében kezeljék; ismételten felajánlja, hogy független választási megfigyelő küldöttséget küld az országba;

    12. felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy tanúsítsanak felelős magatartást, és teljesítsék az IMF- és EU-támogatás rendelkezésre bocsátásához szükséges előírásokat; emlékeztet arra, hogy az EU szakértelem és támogatás formájában kész segítséget nyújtani Egyiptom számára annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági helyreállítás és reformok kezelése felelős módon és gyorsan történjék;

    13. aggodalmának ad hangot az Európai Számvevőszék „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című, 2013. június 18-i különjelentésében foglalt megállapítások miatt, és felhívja Költségvetési Ellenőrző Bizottságát, hogy biztosítsa e jelentés megfelelő nyomon követését az Európai Parlamentben; az uniós források egyiptomi felhasználási módja tekintetében az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot növelő intézkedéseket vár, különös tekintettel a civil társadalmat ösztönző, valamint a kisebbségek és a nők jogait védő projektekre;

    14. felhívja a főképviselőt/alelnököt és az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az EU a helyszínen szoros figyelemmel kísérje a helyzetet, különösen ami az egyiptomi lakosság biztonságát, illetve jogaikat és szabadságjogaikat illeti;

    15. felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy az EU–Egyiptom munkacsoporton belül tárja fel olyan találkozók és a partnerségek lehetőségét, amelyek elősegítik, hogy az egyiptomi és az európai vállalkozások közös erőfeszítéseket tegyenek a jelenlegi gazdasági nehézségek és a munkanélküliség megoldására irányuló együttműködésre;

    16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint valamennyi érintett egyiptomi félnek.