ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Oroszország által a keleti partnerség országaira gyakorolt nyomásról

9.9.2013 - (2013/2826(RSP))

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Charles Tannock, Ryszard Antoni Legutko, Tomasz Piotr Poręba, Paweł Robert Kowal, Marek Henryk Migalski, Ryszard Czarnecki, Adam Bielan az ECR képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0389/2013

B7‑0396/2013

Az Európai Parlament állásfoglalása az Oroszország által a keleti partnerség országaira gyakorolt nyomásról

(2013/2826(RSP))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 2013 novemberében Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségről szóló csúcstalálkozóra,

–   tekintettel az Oroszországról és a keleti partnerség országaival kötendő társulási megállapodásokról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a politikai társulás, valamint az EU-val való társadalmi-gazdasági integráció és jogi harmonizáció erősítése révén a társulási megállapodások képezik a megfelelő keretet a kapcsolatok elmélyítéséhez és a kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez;

B.  mivel Örményország, Grúzia, Moldova és Ukrajna a végére értek az EU-val kötendő társulási megállapodás hosszú tárgyalási folyamatának, és jók az esélyek a megállapodások parafálására vagy aláírására a 2013. novemberi vilniusi csúcstalálkozón;

C. mivel orosz tisztviselők többször kijelentették, hogy Oroszország a keleti partnerség országait a saját befolyási övezeteként tartja számon;

D. mivel a vámunió, amelyet Oroszország Belarusszal és Kazahsztánnal 2010 óta létre kíván hozni, eddig nem valósult meg, és Moszkva geopolitikai eszközként alkalmazza, hogy nyomást gyakoroljon a keleti partnerség országaira és a Dél-Kaukázusra;

E.  mivel a vilniusi csúcstalálkozót megelőző időszakban Oroszország felerősítette erőfeszítéseit annak érdekében, hogy eltérítse a keleti partnerség országait az EU-val kötendő társulási megállapodások parafálásától és aláírásától, bevetve minden lehetséges eszközt, köztük a gazdasági, politikai és diplomáciai nyomásgyakorlást, fenyegetést és a gáz- és olajárak gazdaságilag indokolatlan emelését;

F.  mivel Oroszország a keleti partnerség néhány országára rendkívül nagy nyomást gyakorol azzal, hogy felhasználja a zsákutcába jutott megoldatlan regionális konfliktusokat, amelyekben tevékeny biztonsági szerepet játszik vagy játszhat;

G. mivel az orosz hatóságok folyamatos gazdasági nyomás alatt tartják azokat az országokat, amelyek gazdasága nagyrészt vagy teljes mértékben az Orosz Föderációval való együttműködésüktől függ; mivel a Kreml arra használja fel ezt a helyzetet, hogy ellenőrzése alá vonja az energetikai infrastruktúrát valamint a hazai gáz-és olajellátási hálózatot;

H. mivel az ilyen jellegű gazdasági nyomásgyakorlás világosan megmutatja a Kreml arra vonatkozó geopolitikai terveit, hogy csökkentse szomszédjai függetlenségét és szuverenitását, és újra létrehozza egyedülálló befolyási övezetét;

I.   mivel ha Oroszország a keleti partnerség csak egyetlen egy országánál sikert ér el, az „dominóhatást” válthat ki, és súlyos csapást mérhet az egész uniós programra;

1.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU mielőbb készen álljon a keleti partnerség országaival kötendő társulási megállapodások parafálására vagy aláírására, szükség esetén akár még a vilniusi csúcstalálkozó előtt;

2.  súlyosan elítéli, hogy az Orosz Föderáció tisztességtelen nyomást gyakorol a keleti partnerség országaira; a Kreml által alkalmazott eszközökre úgy tekint, hogy sértik a diplomácia elfogadott normáit és néhány esetben akár a nemzetközi jogot is;

3.  figyelmezteti Oroszországot, hogy a megoldatlan konfliktusok eszközként való felhasználása rövid távú politikai célok szolgálatában azzal a következménnyel járhat, hogy újrakezdődnek az ellenségeskedések, és az egész régió destabilizálódik;

4.  elismeri a keleti partnerség országainak szuverén jogát arra, hogy eldöntsék, részt kívánnak-e venni valamely regionális gazdasági vagy politikai tömbben; rámutat ugyanakkor arra, hogy az ilyen döntéseknek erős demokratikus legitimációval kell rendelkezniük, és emlékezteti a hatóságokat a továbbra is rendelkezésükre álló eszközökre, például az országos népszavazás lehetőségére;

5.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy mielőbb tegye hozzáférhetővé az uniós piacokat a keleti partnerség azon országai számára, amelyek lezárták a társulási megállapodásokról szóló tárgyalásokat, amint a megállapodásokban foglalt minden feltétel teljesül;

6.  ugyancsak felszólít az uniós vízumrendszer gyors liberalizálására, amely az emberek közötti kapcsolatok erősítésének legjobb módja lenne és fejlesztené a keleti partnerség országai és az EU társadalmai közötti kapcsolatokat, és amelyek ennek következtében fontos tényezőkké válnak a szorosabb politikai és gazdasági integrációban;

7.  emlékeztet arra, hogy azáltal, hogy felkínáltuk kelet-európai partnereinknek a társulási megállapodás lehetőségét, és erről tárgyalásokat folytattunk velük, kitettük őket a nyíltan fenyegető és egyre fokozódó orosz nyomásgyakorlásnak, melynek célja, hogy ezek az országok lemondjanak az EU-val való társulás megvalósításáról, és emlékeztet rá, hogy ez egyúttal azt a felelősséget rója az EU-ra, hogy kiálljon e partnerei védelmében;

8.  hangsúlyozza, hogy a vámunóba való belépés potenciálisan sértheti a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) alapvető szabályait és elveit azon államok esetében, amelyek tagok; emlékeztet arra, hogy Kazahsztán és Belorusz nem tagjai a WTO-nak; megállapítja továbbá, hogy a helyzetet tovább bonyolítaná a vámunió jelenlegi és lehetséges tagjai közötti közös határ hiánya;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKSZ-nek, valamint a keleti partnerség országai és az Orosz Föderáció hatóságainak.