Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0397/2013Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0397/2013

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Oroszország által a keleti partnerség országaira gyakorolt nyomásról (a közeljövőben Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozóval összefüggésben)

9.9.2013 - (2013/2826(RSP))

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Libor Rouček, Marek Siwiec, Ana Gomes, Evgeni Kirilov, Knut Fleckenstein, Marusya Lyubcheva az S&D képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0389/2013

Eljárás : 2013/2826(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0397/2013
Előterjesztett szövegek :
B7-0397/2013
Viták :
Elfogadott szövegek :

B7‑0397/2013

Az Európai Parlament állásfoglalása az Oroszország által a keleti partnerség országaira gyakorolt nyomásról (a közeljövőben Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozóval összefüggésben)

(2013/2826(RSP))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 2013 novemberében Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozóra,

–   tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által kiadott, „Az európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé” című, 2013. március 20-i (JOIN(2013) 4 final), „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i (COM(2011)0303), és a „Partnerség a dél-mediterrán térséggel a demokráciáért és a közös jólétért” című, 2011. március 8-i közös közleményre,

–   tekintettel az Európai Unió Külügyek Tanácsának 2010. július 26-i, 2011. június 20-i, 2012. december 10-i és 2013. július 22-i, az európai szomszédságpolitikáról (ENP) szóló következtetéseire, valamint az Európai Unió Külügyek/Kereskedelem Tanácsa 2011. szeptember 26-i és az Európai Tanács 2013. február 7-i következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által kiadott, „Keleti partnerség: A 2013. évi őszi csúcstalálkozó ütemterve” című, az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, 2013. május 25-i közös közleményére (JOIN(2012)13 final),

–   tekintettel az EU és Örményország közötti társulási megállapodásról[1], az EU és Azerbajdzsán közötti társulási megállapodásról[2], az EU és Moldova közötti társulási megállapodásról[3], az EU és Grúzia közötti társulási megállapodásról[4], valamint az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodásról[5] folytatott tárgyalásokra vonatkozó, a Tanácsnak,a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak címzett európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Visegrádi Csoport, Írország és Litvánia külügyminisztereinek 2013. május 17-én Krakkóban kiadott, a keleti partnerségről szóló közös nyilatkozatára,

–   tekintettel a keleti partnerség kereskedelmi vonatkozásairól szóló jelentésére (2011/2306(INI)),

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel Ukrajna várhatóan társulási megállapodást ír alá az Európai Unióval a 2013 novemberében Vilniusban sorra kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozón; mivel Grúzia, Moldova és Örményország várhatóan társulási megállapodást parafálnak a 2013. novemberi vilniusi csúcson; mivel 2012 júliusában Ukrajna mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást parafált az EU-val; mivel a hasonló megállapodásokról folytatott tárgyalások Moldovával 2012 júniusában, Grúziával és Örményországgal pedig 2013 júliusában lezárultak; mivel az EU-val létrehozott társulás erős politikai és társadalmi kapcsokat teremt a keleti partnerség országai és az EU között, ami messze túllép a puszta gazdasági előnyökön, és átfogó keretet kínál az egyes országok belső átalakulásához;

B.  mivel a keleti partnerség társulási megállapodások megkötése felé haladó országaira Oroszország súlyos nyomást gyakorol annak érdekében, hogy ne írjanak alá ilyen megállapodást az EU-val, hanem csatlakozzanak inkább az orosz vezetéssel Belarusz, Kazahsztán és Oroszország részvételével létrejött vámunióhoz, melyet Oroszország egy Eurázsiai Unióvá kíván kibővíteni; mivel Oroszország nyomásgyakorlásként kereskedelmi korlátozásokat és védintézkedéseket fogadott el – többek között növény-egészségügyi aggályokra hivatkozva, valamint kihasználva a keleti partnerség egyes országainak biztonsági és energetikai vonatkozású aggályait – célja elérése érdekében;

C. mivel a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást is tartalmazó társulási megállapodások aláírása és a vámunióhoz való csatlakozás jelenleg jogi szempontból kölcsönösen kizárják egymást, mivel az Oroszország, az EU és a keleti partnerség országai által alkalmazott külső vámtarifák jelentős eltérést mutatnak; mivel az EU-val aláírt társulási megállapodás a jogállamiság megerősítését, a korrupció visszaszorítását és az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartását előmozdító politikai és jogi reformok végrehajtását vonja maga után; mivel a vámunió ezzel ellentétben nem foglal magában semmilyen, értékek érvényesítésével kapcsolatos feltételrendszert, ennélfogva nem értékelhető a belső reformok előmozdítójaként;

D. mivel az orosz vámhatóságok augusztus közepe óta szándékosan leállították az ukrán áruk Oroszországba való beáramlását; mivel ez jelentős gazdasági károkat okozott Ukrajnának, és Oroszország ezzel is nyomást akar gyakorolni az ukrán kormányra annak érdekében, hogy kerülje az EU-val fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzését, és ne írjon alá mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást is tartalmazó társulási megállapodást a vilniusi csúcson;

E.  mivel Viktor Janukovics ukrán elnök kijelentette, hogy akár az EU-val való szabadkereskedelmi megállapodás, akár a vámunióhoz való csatlakozás mellett dönt az ország, ezt a döntést mindenképp népszavazás útján fogja meghozni; mivel ugyanakkor határozottan felszólította az ukrán parlamentet, hogy gyorsítsa fel a reformfolyamatot annak érdekében, hogy Ukrajna készen álljon a vilniusi csúcstalálkozón az EU-val való társulási megállapodás aláírására;

F.  mivel Szerzs Szargszjan örmény elnök 2013. szeptember 3-án, moszkvai látogatása idején bejelentette, hogy Örményország a vámunióhoz való csatlakozást tekinti céljának az EU-val való társulási megállapodásról szóló tárgyalások folytatása helyett, ugyanakkor kifejezte szándékát az EU-val folytatott párbeszéd fenntartására;

G. mivel Szargszjan elnök bejelentését az örmény parlament még nem hagyta jóvá; mivel Jerevánban demonstráció keretében tiltakoztak Örményország vámunióhoz való csatlakozása ellen, mely során a rendőrség legalább kilenc főt vett őrizetbe; mivel ismeretlen személyek brutális támadást intéztek a civil társadalom két közismert képviselője ellen a vámunióval szembeni kiállásuk miatt;

H. mivel Oroszország a Moldovával szembeni nyomásgyakorlást is fokozta, és arra figyelmeztette Moldovát, hogy amennyiben parafálja a társulási megállapodást az EU-val, akár mindörökre lemondhat a Dnyeszteren túli régióról, és költségesebbé válhat számára az Oroszországból – főleg földgáz formájában – érkező energiaimport is;

I.   mivel Grúzia kormánya úgy nyilatkozott, hogy figyeli a vámunió alakulását, de Grúzia számára nem jelent perspektívát a vámunióhoz való csatlakozás; mivel Oroszország Grúziára is komoly nyomást gyakorol a vámunióhoz való csatlakozása érdekében;

1.  aggasztónak tartja az arra irányuló orosz fellépéseket, hogy a keleti partnerség országai lemondjanak az EU-val való szorosabb politikai és gazdasági társulás létrehozásáról; támogatásáról biztosítja a keleti partnerség érintett országait, és megerősíti, hogy valamennyi államnak szuverén joga, hogy politikai és kereskedelmi szövetségeseit megválassza; úgy véli továbbá, hogy a partnerországoknak az Európai Unióba való fokozatos integrálása összhangban áll azzal, hogy ezen országok jószomszédi viszony kialakítására törekszenek Oroszországgal; határozottan elutasítja, hogy az EU és Oroszország, valamint a keleti partnerség országai közötti kapcsolatok paradigmája a nulla összegű játszma legyen; ebben az összefüggésben fontosnak tartja megvizsgálni a vámunióval és annak tagállamaival való szabadkereskedelmi megállapodás lehetőségét;

2.  ismételten kijelenti, hogy határozottan támogatja a keleti partnerség azon országaival való társulási megállapodásoknak a vilniusi csúcstalálkozón történő parafálását és aláírását, amelyek készek és hajlandók ezen megállapodás megkötésére, amennyiben a szükséges feltételek és követelmények teljesülnek;

3.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági integráció folyamata és az Európai Unió és annak kelet-európai partnerei közötti szabadkereskedelmi megállapodások megkötése és hatálybalépése jelentős haszonnal járhat az egyéb szomszédos országokkal folytatott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok, illetve ezen országok együttműködési struktúrái tekintetében is;

4.  sajnálattal állapítja meg, hogy Oroszország erőteljes nyomást gyakorol a keleti partnerség azon országaira, amelyek társulási megállapodásuk tárgyalásának, aláírásának vagy parafálásának végső szakaszában járnak; felhívja Oroszországot, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben a keleti partnerség országainak külpolitikai döntéseit;

5.  meggyőződése, hogy a szóban forgó országokban végrehajtott, az uniós értékeken és normákon alapuló további politikai és gazdasági reformok végső soron Oroszország érdekeit szolgálják, mivel ez Oroszország határai mentén tovább növelné a stabilitás, a jólét és az együttműködés térségét; emlékeztet rá, hogy az Unió továbbra is arra kéri Oroszországot, hogy a keleti partnerség keretén belüli, építő jellegű együttműködés révén járuljon hozzá ehhez a folyamathoz;

6.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzanak egyedi és hatékony intézkedéseket azon partnerországok támogatására, amelyek az Unióval való politikai társulás és gazdasági integráció fokozása miatt válnak valamely harmadik állam büntető intézkedéseinek áldozatává;

7.  felhívja a keleti partnerség országait, hogy folytassák és fokozzák a társulási megállapodások megkötésére irányuló erőfeszítéseiket a Vilniusban megrendezésre kerülő, keleti partnerséggel foglalkozó csúcstalálkozót megelőző időszakban, és ne engedjenek a rájuk gyakorolt nyomásnak; e tekintetben hangsúlyozza a szóban forgó országok politikai elitjének arra irányuló felelősségét, hogy teljes mértékben elkötelezze magát az Unióval való szorosabb társuláshoz szükséges politikai, gazdasági és jogi reformok mellett, valamint hogy a társadalmat maradéktalanul e törekvés részesévé tegyék; emlékezteti a keleti partnerség országainak kormányait a 2009-es, a keleti partnerségre irányuló kezdeményezést létrehozó prágai csúcstalálkozón közösen vállalt elkötelezettségeikre;

8.  rámutat, hogy az európai integrációhoz általános többségi támogatásra van szükség a társulási megállapodások parafálására és megkötésére várakozó országokban; sürgeti a Bizottságot, hogy a polgárok Európa melletti elköteleződésére vonatkozó politikai konszenzus megerősítése érdekében fokozza tovább a keleti partnerség láthatóságának és hozadékának a partnerországok lakosságával való jobb megismertetésére irányuló erőfeszítéseit;

9.  üdvözli, hogy Viktor Janukovics elnök ismételten megerősítette Ukrajna európai törekvéseit; üdvözli az Ukrajna által tett előrelépéseket, és arra kéri az ukrán politikai erőket, hogy gyorsítsák fel a reformokat, amelyek révén Ukrajna képes lesz még a vilniusi csúcstalálkozó előtt teljesíteni kötelezettségvállalásait, hogy a csúcstalálkozón parafálni lehessen a társulási megállapodást; felhívja Oroszországot, hogy tartózkodjon az ukrán import ellen irányuló kereskedelmi korlátozások és védintézkedések politikai okokból való alkalmazásától;

10. csalódottságának ad hangot Szerzs Szargszjan örmény elnök azon bejelentése kapcsán, miszerint Örményország csatlakozni kíván a vámunióhoz, holott ezt nem vitatták meg megfelelően a nemzeti parlamentben és nem került sor az ellenzékkel és a civil társadalommal való szélesebb körű előzetes konzultációra; mindazonáltal felhívja Örményországot, hogy ne mondjon le a társulási megállapodás tárgyalása során elért eredményekről, valamint kijelenti, hogy továbbra is célja, hogy a megállapodást a vilniusi csúcstalálkozón parafálják; elítéli a vámunió civil társadalmi ellenzőit ért erőszakos cselekményeket, és felszólítja a hatóságokat, hogy késedelem nélkül vizsgálják ki az összes ilyen ügyet, és az elkövetőket vonják felelősségre;

11. ismételten ragaszkodik ahhoz, hogy az EU vállaljon közvetlenebb és proaktív szerepet a nagorno-karabahi konfliktus megoldásában; tudomásul veszi, hogy az Azerbajdzsánnal való, a szakadár nagorno-karabahi térség miatti megoldatlan konfliktus, valamint az a tény, hogy Örményország biztonsága a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében való tagsága révén Oroszországtól függ, szerepet játszhatott Örményország azon döntésében, hogy csatlakozik a vámunióhoz;

12. úgy véli, hogy a keleti partnerség országaiban létrejött, megoldatlan konfliktusoknak az érintett országok – Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia és Moldova – területi integritása tiszteletben tartásán alapuló békés megoldása kulcsfontosságú a keleti partnerségben rejlő lehetőségek teljes mértékű kihasználása szempontjából;

13. maradéktalanul támogatja Moldovának az európai integráció melletti döntését; nagyra értékeli az országnak az Európai Unióval való társulási megállapodás irányába tett előrelépését;

14. üdvözli a Grúzia által az Európai Unióval való társulási megállapodás irányába tett gyors előrelépést, és az erőfeszítések fenntartására ösztönzi a grúz kormányt;

15. rámutat, hogy a társulási megállapodás megkötését a megállapodás gyors és alapos végrehajtásának kell követnie, és e tekintetben megismétli, hogy az EU kész arra, hogy kísérje és segítse európai partnereinek integrációs erőfeszítéseit; e tekintetben támogatja a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásoknak az EU és a keleti partnerség országai közötti gazdasági integráció ösztönzése érdekében történő ideiglenes és maradéktalan alkalmazását;

16. határozott meggyőződése, hogy az EU és a keleti partnerség országai közti vízumkönnyítés és a vízummentes utazás jövőbeli lehetősége kulcsfontosságú érvek ezen országok polgárai számára amellett, hogy Európát válasszák;

17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint a tagállamok és a keleti partnerséghez tartozó országok kormányainak és parlamentjeinek, illetve Oroszország kormányának és parlamentjének.