ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az egyiptomi helyzetről
10.9.2013 - (2013/2820(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Véronique De Keyser, Libor Rouček, Pino Arlacchi, Saïd El Khadraoui, Ana Gomes, Maria Eleni Koppa, María Muñiz De Urquiza, Raimon Obiols, Pier Antonio Panzeri, Joanna Senyszyn, Boris Zala az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0411/2013
B7‑0412/2013
B7‑0412/2013
Az Európai Parlament állásfoglalása az egyiptomi helyzetről
(2013/2820 (RSP)).
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyiptomi válságról szóló 2013. július 4-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az arab tavasz átmeneti időszakot élő országai általi vagyonvisszaszerzésről szóló, 2013. május 23-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a Tanács Egyiptomra vonatkozó, 2013. augusztus 21-i és július 22-i következtetéseire,
– tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke által az Egyiptomi helyzetről 2013. augusztus 18-án kiadott közös nyilatkozatra,
– tekintettel a Külügyek Tanácsa 2013. augusztus 21-i, Egyiptom kapcsán összehívott különleges ülését követően Catherine Ashton főképviselő által tett megjegyzésekre, a főképviselő által az egyiptomi helyzetről és fejleményekről 2013. augusztus 14-én és 16-án, valamint július 3-án, 7-én, 8-án, 14-én, 16-án, 17-én, 27-én és 30-án tett nyilatkozatokra, valamint a főképviselő és az Egyesült Államok külügyminisztere, John Kerry által 2013. augusztus 7-én Egyiptomról tett közös nyilatkozatra,
– tekintettel a 2001-ben egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Egyiptomi Arab Köztársaság közötti társulást létrehozó euromediterrán megállapodásra, amely 2004-ben lépett hatályba,
– tekintettel az EU–Egyiptom munkacsoport társelnökeinek a 2012. november 14-i ülést követően közzétett következtetéseire,
– tekintettel Egyiptom 2013. július 8-i alkotmányos nyilatkozatára,
– tekintettel az egyiptomi átmeneti kormánynak a demokrácia felé vezető út fenntartásáról szóló programjára,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,
– tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Egyiptom az Unió fontos szomszédja a Földközi-tenger déli térségében; mivel az ország demokratikus átalakulása mindeddig nem teljesedett ki; mivel Egyiptom széles körben elterjedt erőszakkal, és alapvető kihívásokkal néz szembe a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása terén; mivel a politikai feszültség tovább mélyítette az egyiptomi társadalmon belüli megosztottságot;
B. mivel 2013. június 30-án országszerte és Kairóban egyiptomiak milliói vonultak ki az utcára békésen tiltakozva és Murszi elnök, az ország első szabadon választott elnökének távozását követelve, aki nem igazolta a demokratizálódásra irányuló várakozásokat; mivel a tüntetések feloszlatásakor rengetegen vesztették életüket, sokan pedig megsérültek;
C. mivel 2013. július 3-án az egyiptomi fegyveres erők parancsnoka, Abdel-Fattah Kalil asz-Szíszi tábornok vezetésével katonai puccsot hajtottak végre, amelynek során Murszi elnököt elmozdították a helyéről; mivel július 4-én Adli Manszúr, a legfelsőbb alkotmánybíróság elnöke felesküdött ideiglenes elnökként; mivel az ideiglenes elnök július 5-én feloszlatta a parlament felső házát, július 8-án alkotmányos nyilatkozatot adott ki, és július 9-én alelnöknek nevezte ki Mohamed al-Barádait és megbízott miniszterelnöknek nevezte ki Hazem el-Beblávit;
D. mivel a politikai feszültségek miatt tovább folytatódnak az erőszakos összecsapások Egyiptomban, amelyek során 2013. július eleje óta több mint 1000 ember vesztette életét és még ennél is többen szereztek sérüléseket; mivel augusztus 14-én az egyiptomi hadsereg és rendőrség Murszi volt elnök és a Muzulmán Testvériség mellett tüntető két ülődemonstrációt oszlatott fel a Rábia kereszteződésnél és a Nahda téren Kairóban, amelynek következtében tüntetők százai és tucatnyi rendőr vesztette életét, és amelynek eredményeképpen Mohamed al-Barádai alelnök lemondott; mivel ugyanazon a napon az ideiglenes elnök egyhónapos rendkívüli állapotot hirdetett az országban;
E. mivel az átmeneti kormány a demokrácia felé vezető út fenntartásáról szóló programjában megerősítette elkötelezettségét arra nézve, hogy „mind politikai, mind társadalmi szinten egy olyan demokratikus rendszer létrehozásán munkálkodik, amely minden egyiptomi számára garantálja a jogokat és szabadságjogokat”, és hogy „az alkotmányos nyilatkozattal összhangban és az összes politikai szereplő teljes bevonásával végrehajtja a menetrendet, népszavazást rendezve az új alkotmányról, majd pedig azt követően a jogszabályoknak megfelelően szabad és tisztességes parlamenti és elnökválasztásokat rendezve ”; mivel az összes politikai erő és szereplő, köztük a Muzulmán Testvériség részvétele elengedhetetlen e folyamathoz; mivel azonban a Muzulmán Testvériség nem hajlandó részt venni e folyamatban, és mivel több vezetője az állami vezetés és a biztonsági erők elleni erőszakra buzdító nyilatkozatot tett;
F. mivel Murszi volt elnököt 2013. július 3. óta fogva tartják, és az ország államügyésze gyilkosság és erőszakra való felbujtás vádjával bíróság elé állította őt és 14 másik személyt, köztük a Muzulmán Testvériség vezetőit; mivel szeptember 3-án egy katonai bíróság Murszi volt elnök egyik hívét a hadsereg elleni erőszak miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, míg három másik hívét 15 évre, 45-öt pedig öt évre ítélt el a hadsereg elleni fegyverhasználat és erőszak miatt; mivel a Muzulmán Testvériség sok tagját, köztük vezetőinek többségét letartóztatták, és jelenleg tárgyalásukra várnak; mivel Mubarak egykori diktátort augusztus 22-én szabadon bocsátották, és azóta házi őrizetben van;
G. mivel az országban uralkodó instabil helyzet és a közbiztonság hiánya miatt a militáns csoportok egyre több terrorista akciót hajtanak végre Egyiptomban, különösen a Sínai-félszigeten, amelynek északi részén 25 szolgálaton kívüli rendőrt gyilkoltak meg 2013. augusztus 19-én;
H. mivel az összes politikai erő és szereplő érdemi részvételével folytatott őszinte nemzeti párbeszéden alapuló inkluzív politikai folyamat az egyetlen módja a jelenlegi politikai és társadalmi megosztottság és feszültség leküzdésének a mélyen gyökerező és fenntartható demokrácia egyiptomi megteremtése érdekében;
I. mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, nemkevésbé a társadalmi igazságosság és a polgárok magasabb életszínvonala a nyitott, stabil, demokratikus, szabad és virágzó egyiptomi társadalom felé vezető átmenet létfontosságú szempontjai; mivel Egyiptom súlyos gazdasági nehézségekkel néz szembe; mivel az ország gazdasági fellendülése politikai stabilitást, józan gazdaságpolitikát, korrupcióellenes fellépést, valamint nemzetközi támogatást tesz szükségessé;
J. mivel a nők különösen veszélyeztetett helyzetben vannak az Egyiptomban zajló átmenet jelenlegi időszakában; mivel egyiptomi és nemzetközi emberi jogi szervezetek beszámolói szerint a biztonsági erők gyakran folyamodnak erőszakhoz, szexuális agresszióhoz és a megalázó bánásmód egyéb formáihoz a tüntető nőkkel szemben;
K. mivel az egyiptomi politikai és társadalmi átmenet e kritikus időszakában a független szakszervezetek és a civil társadalmi szervezetek döntő szerepet játszanak a munkaügyi viszonyok területén; mivel egy valódi demokráciában a független és szabad sajtó és média a társadalom kulcsfontosságú részét képezi; mivel az egyiptomi bíróságok nemrégiben elrendelték több, a Muzulmán Testvériséggel szimpatizáló vagy általuk üzemeltetett televíziós csatorna bezárását, amely ellentmond a média szabadsága és a tájékoztatáshoz való jog elvének;
L. mivel a Külügyek Tanácsa Egyiptomról szóló 2013. július 22-i következtetései kimondják, hogy „egy demokráciában a fegyveres erők nem játszhatnak politikai szerepet”, és hogy „el kell fogadniuk és tiszteletben kell tartaniuk, hogy a demokratikus kormányzás alapelvének megfelelően polgári hatalom rendelkezik az alkotmányos jogkörrel.”
M. mivel a 2007–2013 közötti pénzügyi időszakban az EU több mint 1 milliárd eurót bocsátott Egyiptom rendelkezésére az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében; mivel a megvalósítás alatt álló programok mintegy 892 millió eurót tesznek ki, és a kifizetési szintek fokozatosan csökkennek (2013. augusztus végéig mindössze 16 millió euró került kifizetésre a folytatódó instabilitás és a meghatározott feltételek be nem tartása miatt); mivel 2012 óta a reformok végrehajtásának hiánya miatt Egyiptom javára nem hagytak jóvá újabb költségvetés-támogatási programokat; mivel az EU–Egyiptom munkacsoport 2012. novemberi ülésén az EU és a hozzá kapcsolódó pénzügyi intézetek (EBB és EBRD) majdnem 5 milliárd euróval egészítették ki az Egyiptom számára biztosított hosszú távú segítségnyújtási csomagot;
N. mivel az Egyiptomról szóló, 2013. augusztus 21-i következtetéseiben a Külügyek Tanácsa megbízta a főképviselőt, hogy a Bizottsággal együttműködésben vizsgálja felül az európai szomszédságpolitika és a társulási megállapodás keretében Egyiptom számára biztosított uniós segítségnyújtást annak tükrében, hogy Egyiptom milyen mértékben kötelezi el magát az alapjukat képező elvek iránt; mivel a tagállamok megállapodtak, hogy felfüggesztik a belső elnyomásra alkalmas eszközök Egyiptomba irányuló kivitelére vonatkozó engedélyeket, áttekintik az egyéb katonai eszközökre vonatkozó kiviteli engedélyeket, valamint felülvizsgálják az Egyiptom számára biztosított biztonsági segítségnyújtásukat;
O. mivel az EU felülvizsgált európai szomszédságpolitikájának sarokköve a társadalmakkal való partnerség, az ösztönzőkön alapuló megközelítés és a „többet többért”, illetve lehetőség szerint a „kevesebbet kevesebbért” elv; mivel az EU–Egyiptom társulási megállapodás 2. cikke a következőképpen rendelkezik: „A Felek közötti kapcsolatok, akárcsak e megállapodás rendelkezései, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített demokratikus alapelvek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásán alapulnak, amelyek irányadóak a Felek kül- és belpolitikájára és e megállapodás lényegi elemét képezik”;
1. aggodalmát fejezi ki az egyiptomi politikai fejlemények miatt; sajnálatát fejezi ki a 2013. július 3-án végrehajtott katonai államcsíny miatt, amelyet követően a hatalmat ideiglenes elnök és megbízott miniszterelnök vette át; úgy véli, hogy Egyiptomban kizárólag nemzeti megbékélésen keresztül, valamennyi demokratikus politikai erő és szereplő részvételével zajló, inkluzív politikai folyamat révén lehet erős és fenntartható demokráciát létrehozni, és hogy ennek a folyamatnak mihamarabb népszavazással elfogadott új alkotmány megszületéséhez, szabad és tisztességes elnök- és parlamenti választásokhoz, demokratikusan megválasztott civil kormány felállásához, valamint az összes politikai fogva tartott szabadon bocsátásához kell vezetnie; sürgeti az összes egyiptomi politikai erőt és szereplőt, hogy vállaljanak aktív és konstruktív szerepet e folyamatban;
2. elítéli, hogy a biztonsági erők túlzott erőt alkalmaztak tüntetők ellen, különösen a Rábia és a Nahda téren rendezett ülődemonstrációk feloszlatása során; együttérzését fejezi ki a közelmúltbeli incidensek összes áldozata családjainak; sürgeti az események független és hitelt érdemlő kivizsgálását, és a felelősök számonkérését; nyugtázza el-Beblávi megbízott miniszterelnök közelmúltban tett bejelentését, amelynek értelmében közszereplőkből álló független bizottságot hoznak létre a Rábia és a Nahda téri ülődemonstrációk feloszlatásának kivizsgálására;
3. sürgeti az összes politikai szereplőt és a biztonsági erőket, hogy a további erőszak elkerülése céljából az ország érdekében tanúsítsanak önmérsékletet, és kerüljék el a provokációt; emlékezteti Egyiptom ideiglenes elnökét, átmeneti kormányát és az egyiptomi hadsereget, hogy teljesítsék azon kötelességüket, mely szerint politikai nézettől és hovatartozástól függetlenül valamennyi polgár számára garantálják a biztonságot az országban; elítéli a terrorcselekmények, felbujtás, erőszak és gyűlöletbeszéd minden formáját; sürgeti a Muzulmán Testvériséget, hogy járuljon hozzá a megbékélési erőfeszítésekhez; követeli a szükségállapot azonnali feloldását;
4. felhívja az átmeneti kormányt, hogy védelmezze és mozdítsa elő az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok teljes körű tiszteletben tartását, beleértve az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát, a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságát, a média szabadságát, a vallásszabadságot, a lelkiismeret és a gondolat szabadságát, valamint a nők jogait, és mindenki számára biztosítsa a tisztességes eljáráshoz való jogot, a kisebbségek védelmét és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmát; úgy véli, hogy a demokratikus politikai erők vagy szereplők ellen irányuló bárminemű tiltás, kirekesztés vagy üldözés múltbeli hibák megismétlését jelentené, és tovább erősítené a radikalizmust Egyiptomban;
5. felszólít a tüntető nők és nőjogi aktivisták elleni összes erőszakos cselekmény, szemérem elleni támadás és a megalázó bánásmód más formáinak azonnali megszüntetésére, továbbá minden ilyen eset komoly és pártatlan kivizsgálására és a felelősök bíróság elé állítására;
6. ismételten hangsúlyozza a civil társadalom, a szakszervezetek és a média részvételének jelentőségét egy erős és fenntartható demokrácia kialakításában Egyiptomban; felhívja az ideiglenes kormányt, hogy biztosítsa a helyi és nemzetközi civil szervezetek, független szakszervezetek és újságírók szabad, a kormány beavatkozásától mentes működését az országban; támogatja a Külügyek Tanácsa 2013. augusztus 21-i határozatát, amelynek értelmében a társadalmi-gazdasági szektor és a civil társadalom számára nyújtott uniós támogatást fenntartják, tekintettel arra, hogy a gazdasági helyzet károsan hat az egyiptomi társadalom legsérülékenyebb csoportjaira;
7. elítéli a kopt közösség ellen a közelmúltban elkövetett erőszakos cselekedeteket, beleértve országszerte számos templom és közösségi központ lerombolását; sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy biztosítsa, hogy ez a közösség továbbra is az egyiptomi gazdasági és társadalmi szintér fontos elemét alkothassa, és hogy gyorsan helyreálljon az egyéb egyiptomi közösségekkel való békés együttélés;
8. sürgeti az Uniót, hogy az Egyiptommal fenntartott kétoldalú kapcsolatait és az ország számára nyújtott pénzügyi támogatást illetően vegye figyelembe a feltételesség elvét („többet többért”, illetve, lehetőség szerint, „kevesebbet kevesebbért”), valamint azt is, hogy Egyiptom komoly gazdasági kihívásokkal küzd; üdvözli a Külügyek Tanácsa nemrégiben hozott határozatát, amelynek értelmében felfüggesztik a belső elnyomásra alkalmas eszközök Egyiptomba irányuló kivitelére vonatkozó engedélyeket;
9. üdvözli és támogatja a Catherine Ashton főképviselő/alelnök és Bernardino León különleges képviselő által a felek közötti közvetítésre tett erőfeszítéseket, melyek célja a jelenlegi politikai válságból való kilábalás módjával kapcsolatos megállapodás elérése, és ösztönzi őket, hogy továbbra is proaktív és konstruktív módon lépjenek fel az ország megbékélési folyamat során való támogatása céljából;
10. nyugtázza a Számvevőszék „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című, 2013. június 18-i különjelentésének megállapításait, és sürgeti, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy az Egyiptomban elköltött uniós támogatások tekintetében fokozottabb átláthatóságot és elszámoltathatóságot biztosítsanak, különös figyelmet fordítva a civil társadalom megerősítését és a kisebbségek és a nők jogainak védelmét célzó projektekre;
11. ismételten sürgeti, hogy haladéktalanul hozzanak létre uniós mechanizmust az arab tavasz országai részére a vagyonvisszaszerzés terén biztosított jogi és technikai segítségnyújtásra, ahogyan azt már a 2013. május 23-i állásfoglalásában is említette, azonban az egyiptomi zavargások miatt ez a kezdeményezés késedelmet szenvedett; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak erkölcsi kötelessége az egykori diktátorok és rendszereik által ellopott vagyon visszaszolgáltatásának elősegítése; úgy véli, hogy a vagyonvisszaszerzés szimbolikus értéke miatt erősen politikai kérdés, és rendkívüli módon hozzájárulhat az elszámoltathatóság helyreállításához, a stabilitás kialakításához, valamint erős intézmények létrehozásához az érintett partnerországokban a demokrácia és a jogállamiság szellemében;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a főképviselőnek/alelnöknek, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint Egyiptom ideiglenes elnökének és átmeneti kormánynak.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0333.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0224.