ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az EU és Kína közötti kétoldalú beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokról
2.10.2013 - (2013/2674(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Franziska Keller, Yannick Jadot, Reinhard Bütikofer, Philippe Lamberts, Satu Hassi a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
B7‑0439/2013
Az Európai Parlament állásfoglalása az EU és Kína közötti kétoldalú beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153., 191., 207. és 218. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29., 31. és 32. cikkére,
– tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,
– tekintettel a Kínai Népköztársaság WTO-hoz való csatlakozásáról szóló, 2001. november 23-i jegyzőkönyvre,
– tekintettel a 2012. május 23-i, „EU és Kína: kiegyenlítetlen kereskedelem?” című állásfoglalására[1], illetve a Külső Politikák Igazgatósága által a Kínával ápolt kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról készített 2011. júliusi jelentésre,
– tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a 2012. szeptember 20-án Brüsszelben tartott 13. EU–Kína csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatra,
– tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – a kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612) és az Európa 2020 stratégia keretében kialakítandó új európai kereskedelempolitikáról szóló, 2011. szeptember 27-i európai parlamenti állásfoglalásra[3],
– tekintettel az IMF állami befektetési alapokkal foglalkozó nemzetközi munkacsoportja által 2008 októberében elfogadott, ún. santiagói elvekre (általánosan elfogadott elvek és gyakorlatok),
– tekintettel a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására[4],
– tekintettel „A nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról”[5], „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban”[6], valamint a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében”[7] című, 2010. november 25-i állásfoglalásaira,
– tekintettel a Bizottság „EU–Kína: Közelebbi partnerség, növekvő felelősség” című közleményére (COM(2006)0631), valamint az azt kísérő „Verseny és partnerség: az EU és Kína közötti kereskedelemről és befektetésekről” szóló szakpolitikai dokumentumra (COM(2006)0632),
– tekintettel az európai kis- és középvállalkozások nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének megerősítéséről szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására[8],
– tekintettel azon közelmúltbeli döntésére, mely közzétételi követelmények bevezetését írja elő a nyersanyag- és fakitermelő iparágakban kormányoknak történő kifizetéseik vonatkozásában,
– tekintettel az EU és Kína által 2012 februárjában Pekingben tartott 14. EU–Kína csúcstalálkozón a kétoldalú beruházási megállapodásról szóló tárgyalások megkezdéséről hozott közös döntésre;
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az EU és Kína közötti kereskedelem az elmúlt három évtizedben gyorsan és folyamatosan nőtt, 2012-ben 433,8 milliárd euróval érve el a tetőpontot, és mivel a kétoldalú kereskedelem egyensúlya 1997 óta Kína javára tolódott el; mivel ez a kereskedelmi deficit a 2000. évi 49 milliárd euróról 2012-re 146 milliárdra nőtt,
B. mivel 2011-ben az EU által Kínában eszközölt külföldi befektetések volumene 102 milliárd eurót, az ugyanebben az évben Kína által az EU-ban eszközölt külföldi befektetések volumene pedig 15 milliárd eurót tett ki; mivel 2006-ban a Kína által az EU-ban eszközölt külföldi befektetések volumene 3,5 milliárd eurót tett ki,
C. mivel a Lisszaboni Szerződés a közvetlen külföldi befektetéseket az EU kizárólagos hatáskörébe vonta,
D. mivel 26 tagállam rendelkezik Kínával kötött, hatályos kétoldalú beruházási megállapodással; mivel ezek a megállapodások általában nem – vagy csak igen szűkszavú – rendelkezéseket tartalmaznak a fenntartható fejlődésre és az országok szabályozási jogára vonatkozóan;
E. mivel Kína 12. ötéves tervében és az Európa 2020 stratégiában kifejtett fejlesztési célok nagy számú közös érdeket és közös kihívásokat tartalmaznak olyan területeken, mint a környezetvédelem, a fenntartható és kiegyensúlyozott fejlődés, valamint az éghajlatváltozás; mivel az Európai Unió és a kínai gazdaság közötti integráció és technológiai csere magasabb szintje szinergiákhoz és kölcsönös előnyökhöz vezethet,
F. mivel a piaci hozzáférés tervezett beillesztése a Kínával kötendő beruházási megállapodásba hozzájárulhat az említett közös kihívások kezelését célzó kétoldalú gazdasági együttműködés elmélyítéséhez; mivel ugyanakkor mindkét fél számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos ágazatokat – közpolitikai megfontolásokból – kizárjanak a piaci hozzáférésre vonatkozó kötelezettségvállalások alól;
G. mivel az új uniós külföldi befektetési politika keretében az EU még nem dolgozott ki hosszú távú és fenntartható iparpolitikát offenzív és defenzív érdekeinek támogatására;
H. mivel – különösen annak fényében, hogy a beruházási megállapodásról folytatott tárgyalások aggodalmat válthatnak ki a közvéleményben – szükséges gondoskodni a legmagasabb fokú átláthatóságról és a civil társadalom bevonásáról;
I. mivel a beruházóknak tiszteletben kell tartaniuk a fogadó ország jogszabályait annak érdekében, hogy élvezhessék az EU által kötött beruházási megállapodás védelmét,
J. mivel az a tény, hogy Kína csekély mértékben vagy egyáltalán nem tart be bizonyos – nemzetközileg elismert – alapvető szociális és munkajogokat, valamint környezetvédelmi normákat az egyik oka az EU és Kína közötti kereskedelemben jelenleg fennálló egyensúlyhiányának, amely tovább fokozódhat a beruházási kapcsolatok elmélyítésével, amennyiben nem történik javulás e jogok és normák végrehajtása tekintetében; mivel a beruházási megállapodás ezért nem okozhatja a szociális és környezetvédelmi normák további csökkenését Kínában, hanem ellenkezőleg, hozzá kell járulnia azok javulásához, mintegy előfeltételként a kiegyensúlyozottabb és kölcsönösen előnyös kereskedelmi és beruházási kapcsolatok kialakulásához;
K. mivel a beruházási megállapodásnak magában kell foglalnia a beruházó kötelezettségeit, különösen a szakszervezeti és más munkajogok, az átláthatóság és a környezetvédelem tiszteletben tartását, összhangban a hazai jogszabályokkal, valamint azokkal a nemzetközi egyezményekkel és megállapodásokkal, amelyeknek az EU és Kína egyaránt részese; mivel a javasolt beruházási megállapodás nem terjed ki a külön a munkajogok és munkaügyi előírások, illetve egyéb jogszabályi előírások kijátszására létrehozott övezetekre;
L. mivel a Bizottság és a Tanács elkötelezte magát annak biztosítására, hogy az uniós beruházási politika figyelembe veszi az Unió külső tevékenységének elveit és célkitűzéseit – többek között az emberi jogokat – és hogy ezeket 2013-tól kezdődően érvényesíti;
M. mivel az EU–Kína beruházási megállapodásról készített bizottsági hatásvizsgálat csupán csekély mértékben terjed ki az emberi jogi dimenzióra, mivel a kereskedelemmel kapcsolatos fenntarthatósági hatásvizsgálat 2007-ben, egy partnerségi és együttműködési megállapodással kapcsolatban készült;
N. mivel az EU és Kína közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat jobban össze kell hangolni a politikai kapcsolatok megfelelő javítása és azon alapvető értékek előmozdítása révén, amelyek az EU alapköveit képezik, különös tekintettel az emberi jogok védelmére és tiszteletben tartására, a demokrácia támogatására és a jogállamiság megerősítésére, összhangban az Unió külső tevékenységére vonatkozó, a Lisszaboni Szerződésben rögzített általános rendelkezésekben megállapított elvekkel;
O. mivel a Kínával kötendő beruházási megállapodásnak az EU és Kína közötti politikai párbeszéd javulásához is hozzá kellene járulnia, a politikai és gazdasági kapcsolatok párhuzamos fejlődésvonalon, a stratégiai partnerség szellemével összhangban történő tartása érdekében;
P. mivel a beruházóknak és a befektetéseknek gazdálkodási politikáik és gyakorlataik révén arra kell törekedniük, hogy hozzájáruljanak a fogadó állam és azon helyi kormányzati szintek fejlesztési célkitűzéseihez, ahol a beruházásra sor kerül;
Q. mivel egyértelmű, hogy a jelenlegi beruházásvédelmi megállapodások esetében a választottbírósági döntések rendszeresen figyelmen kívül hagyták a fogadó állam által a nemzetközi szerződésekben az emberi jogok, a munkajogok és a környezetvédelem terén vállalt kötelezettségeket, és a fogadó államokat kártérítés fizetésére kényszerítették az e jogok végrehajtását célzó fellépésekért, amelyek járulékos hatásaként csökkent a külföldi befektetők nyeresége,
1. üdvözli az Európai Unió és Kína közötti gazdasági kapcsolatok megerősítését; felszólítja az EU-t és Kínát, hogy ezt a kapcsolatot a partnerség és a kölcsönös előnyök alapján vigyék tovább, ahelyett hogy kiéleznék a versenyt és konfrontálódnának;
2. megismétli, hogy Kína a legutóbbi harminc évben töretlen gazdasági fejlődést élt meg; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ennek következtében álltak elő azok a jelenlegi igen jelentős kihívások, amelyek hosszú távon veszélybe sodorhatják a fenntartható fejlődést és a környezeti katasztrófák kiküszöbölésére való képességet;
3. emlékeztet rá, hogy Kína a közelmúltban biztonsági felülvizsgálati mechanizmust vezetett be a külföldi befektetések ellenőrzésére, és hogy az ilyen mechanizmusok alkalmazására jogos indokok alapján mindkét fél részéről sor kerülhet; rámutat, hogy az EU-nak és Kínának a biztonsággal kapcsolatban lehetnek olyan jogos közpolitikai aggodalmai, amelyek bizonyos ágazatokban indokolják a külföldi beruházás teljes vagy részleges kizárását;
4. ösztönzi a kínai befektetők egyes uniós stratégiai ágazatokból történő kizárását; emlékeztet azonban arra, hogy az EU még nem dolgozta ki mindenre kiterjedően iparpolitikáját, és hogy az efelé tett első lépésként az Egyesült Államokban megvalósuló külföldi beruházásokat felügyelő bizottsághoz (CFIUS) hasonló testületet kellene felállítania, amelynek feladata a stratégiai ágazatokba irányuló külföldi beruházások felügyelete lenne;
5. kéri, hogy az Unió által kötött egyéb kereskedelmi megállapodások mintájára a közszolgáltatásokba való külföldi beruházások korlátozása is szerepeljen a megállapodásban;
6. emlékeztet arra, hogy a külföldi vállalatok kínai jelenlétének engedélyezett elsődleges formája a „joint venture”, és hogy ez ösztönözte a szennyező technológiák Kínába történő exportját; meggyőződése, hogy a kínai piachoz való hozzáférés rugalmasabb formái elősegítenék az európai és kínai gazdaságok többek között a környezetbarát technológia és innováció felé orientált, fokozottabb stratégiai megközelítésen alapuló gazdasági együttműködésének nagyobb fokú integrációját;
7. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a megállapodás révén megteremtsék az EU és Kína közötti tisztességes verseny előfeltételeit; ezért javasolja, hogy az átláthatóság és a tisztességes verseny kapcsán a Bizottság szigorú és kötelező erejű feltételeket próbáljon a megállapodásba foglalni annak érdekében, hogy az egyenlő versenyfeltételek az állami tulajdonú vállalatokra és az állami befektetési alapok befektetési gyakorlataira is vonatkozzanak;
8. hangsúlyozza, hogy a megállapodásban semmi sem gátolhatja a feleket a kulturális sokféleség előmozdítását és védelmét célzó politikák meghatározásában és végrehajtásában; ezért kéri, hogy a megállapodás ne tartalmazzon kötelezettségvállalásokat az audiovizuális szolgáltatásokra tekintetében;
9. hangsúlyozza, hogy a beruházási megállapodásban semmi sem korlátozhatja a részes felek szakpolitikai hatáskörét és azon jogkörét, hogy jogszerű közrendi célból jogszabályokat alkossanak; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság valamennyi uniós és kínai befektető és állampolgár számára történő garantálásának prioritásnak kell maradnia;
10. rámutat, hogy a beruházásvédelmi megállapodásnak egyértelműen meg kell határoznia a védelmezendő befektetést, és hogy a megállapodásnak nem szabad a spekulatív célú beruházásokra vonatkoznia;
11. úgy véli, hogy a beruházásvédelemről szóló vitákra vonatkozó rendelkezéseknek semmilyen módon nem szabad kiterjedniük a megállapodás piaci hozzáférésre vonatkozó részeire;
12. úgy véli, hogy a Kínával kötendő beruházási megállapodásnak a következő normákon kell alapulnia:
– megkülönböztetésmentesség (nemzeti bánásmód és a legnagyobb kedvezményt élvező nemzet);
– hivatkozás a nemzetközi szokásjogra;
– a nyílt önkényesség tilalma a döntéshozatal során;
– az igazságszolgáltatás megtagadásának és a jogszerű eljárás alapvető elvei figyelmen kívül hagyásának tilalma;
– a büntető, polgári vagy közigazgatási eljárásokban az igazságszolgáltatás biztosításának kötelezettsége, a jogszerű eljárással kapcsolatban a világ fő jogrendszereiben lefektetett elveknek megfelelően;
– a befektetőkkel szembeni visszaélések tilalma, beleértve a kényszerítés, az erőszak és a zaklatás tilalmát,
– a közvetlen kisajátítás elleni védelem, valamint a kisajátítás miatt bekövetkezett károknak megfelelő ellentételezés biztosítása;
13. hangsúlyozza, hogy az igazságos és méltányos bánásmód fogalmát a beruházási megállapodásban a (12) bekezdésben meghatározott normákra kell alapozni;
14. úgy véli, hogy a fizetési mérleg instabilitásának megelőzése érdekében a tőkeátutalásokra vonatkozó előírásoknak mindkét fél prudenciális szabályozásával összhangban kell lenniük;
15. hangsúlyozza, hogy az EU által kötendő beruházási megállapodások nem lehetnek ellentétesek azokkal az alapvető értékekkel, amelyeket az EU külpolitikája révén előmozdítani kíván, és hogy ebből a célból azok nem akadályozhatják az állami beavatkozási képességet, különösen az olyan közérdekű politikai célkitűzések követésében, mint a szociális, környezeti és emberi jogok, a biztonság, a munkavállalók és a fogyasztók jogai, a közegészségügy és közbiztonság, iparpolitika és kulturális sokféleség; felhív az ezeket tartalmazó különleges záradékok megállapodásba kötelező erejű alapon történő beillesztésére;
16. kéri egy olyan záradék bevezetését, amely előírja, hogy a befektetők a nemzeti jogszabályok hatálya alá esnek, és civil kártérítési kereseteket nyújthatnak be ellenük a származási államukban vagy a fogadó államban folyó igazságszolgáltatási eljárás során, különösen a beruházásukkal kapcsolatban tett azon fellépésekért vagy döntésekért, melyek jelentős környezeti károkat, személyi sérüléseket vagy halálesetet okoztak a fogadó államban;
17. kitart amellett, hogy a megállapodásban kötelezni kell a külföldi beruházókat arra, hogy megfeleljenek az EU adatvédelmi normáinak;
18. kéri egy „nemzetközi kötelezettségekről szóló záradék” belefoglalását a megállapodásba, amely rendelkezik arról, hogy a beruházások védelmére vonatkozó kötelezettségeket minden félnek a nemzetközi szerződésekben és a nemzetközi szokásjogban foglalt – különösen az emberi jogokra, munkajogra és a környezetvédelemre vonatkozó – kötelezettségei szerint kell értelmeznie; ezért kéri, hogy a beruházási megállapodás ne akadályozza a nemzetközi emberi jogok, az Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményei és a többoldalú környezetvédelmi megállapodások két fél általi ratifikálását és végrehajtását;
19. komoly aggodalmát fejezi ki a nemzetközi választottbírók befektetővédelmi záradékok tág értelmezésére vonatkozó mérlegelési jogkörének terjedelme miatt, ami a jogszerű állami szabályozás kizárását eredményezi;
20. úgy véli, hogy a megállapodásnak – azon célokkal összhangban, amelyekhez a beruházási megállapodásnak hozzá kell járulnia – tartalmaznia kell azt az elvet, hogy jogviták esetében valamennyi helyi igazságszolgáltatási jogorvoslati lehetőséget kimerítsenek, mielőtt az állami felek közötti vitarendezési eljárásokban kerül sor jogorvoslatra, valamint hogy nem írhat elő befektetők és államok közötti vitarendezési mechanizmusokat; úgy véli továbbá, hogy a megoldásnak tartalmaznia kell egy olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi a választottbíróság elé került jogvitákban érdekeltséggel rendelkező harmadik felek számára, hogy bekapcsolódjanak az eljárásba, és megfelelő jogorvoslatért folyamodjanak;
21. hangsúlyozza, hogy az emberi és szociális jogok tiszteletben tartása alapvető fontosságú az EU és Kína közötti együttműködésben; kiemeli az ILO valamennyi szabálya betartásának és mihamarabbi végrehajtásának fontosságát, beleértve a független szakszervezetek szabad létrehozásához vonatkozó jogot; támogatja a tisztességes bérekre és munkafeltételekre irányuló törekvéseket; hangsúlyozza az ellátási lánc megfelelőbb ellenőrzésének fontosságát a munkakörülmények vonatkozásában;
22. hangsúlyozza, hogy a megállapodás aláírásának előfeltételeként a megállapodásba bele kell foglalni a feleknek a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziók tekintetében és a beruházásokkal kapcsolatban a fenntartható és inkluzív fejlődés iránti határozott és kötelező erejű kötelezettségvállalását annak érdekében, hogy az EU és Kína között kiegyensúlyozottabbak legyenek – az elsősorban nem az alacsony kínai munkaerőköltségeken, a helytelen munkavédelmi szabályozáson és a nem túl szigorú környezetvédelmi normákon alapuló – kereskedelmi és beruházási kapcsolatok;
23. hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak azokat a beruházásokat kell támogatnia, amelyek fenntarthatók, inkluzívak és környezetbarátak – különösen a kitermelő iparágak területén –, és ösztönzik a jó munkakörülmények megteremtését a beruházásokban érintett vállalkozásoknál;
24. kéri a tagállamokat, hogy megfelelő nyomon követési mechanizmusok révén biztosítsák, hogy a külföldi befektetők tiszteletben tartsák az uniós szociális és környezetvédelmi normákat, és hogy az uniós vállalatokba való beruházás során megőrizzék a munkahelyeket;
25. megismétli felhívását a vállalatok társadalmi felelősségvállalására irányuló és az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelveknek, a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó háromoldalú ILO-nyilatkozatnak és a multinacionális vállalatoknak szóló OECD-iránymutatásoknak megfelelő kötelező záradékra és kötelező erejű szociális és környezetvédelmi záradékokra egy vitarendezési mechanizmus hatálya alá tartozó, teljes körű, fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet részeként; felhívja mindkét felet egy olyan fenntartható és inkluzív beruházási stratégia végrehajtására, amely a beruházásokat felügyelő állami hatóságok számára a külföldi beruházások szociális és környezeti hatás szempontjából történő értékelésére szolgáló hatékony értékelési módszereket tartalmaz;
26. elismeri a Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy hatásvizsgálatába az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keret és cselekvési terv szerinti kötelezettsége szerint belefoglalja az emberi jogi szempontokat; úgy véli azonban, hogy a Bizottságnak további munkát kell végeznie az alaposabb emberi jogi hatásvizsgálat érdekében, hogy megfeleljen a Parlament „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalásában[9] megfogalmazott arra irányuló kérésének, hogy „az emberi jogokon, a környezetvédelmi és szociális normákon alapuló, érthető kereskedelmi mutatókat” hozzon létre, az ENSZ előadói által az élelemhez való jogról készített iránymutatással – amely felszólít az emberi jogi hatásvizsgálatok alkalmazására – összhangban („a kereskedelmi és befektetési megállapodások emberi jogi hatásvizsgálataira irányadó elvek”);
27. felhívja a Bizottságot, hogy frissítse a partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások keretében 2007-ben készített fenntarthatósági hatásvizsgálatot, annak érdekében, hogy a hatásvizsgálat tükrözze a kínai gazdaságban végbement jelentős változásokat, annak nagyobb jelentőségét és méretét, továbbá Kína környezetvédelmi szempontból fokozottabb sérülékenységét, mivel ezek az események az elmúlt hat évben történtek;
28. ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásnak egy olyan kötelező erejű záradékot kell tartalmaznia, amely tiltja a szociális és környezetvédelmi jogszabályok gyengítését a beruházások becsalogatása érdekében, és biztosítja, hogy egyik fél sem mulaszthatja el e jogszabályok tényleges alkalmazását folyamatos vagy rendszeres tevékenység révén, illetve tiltja a beavatkozás elmulasztását annak ösztönzése céljából, hogy területükön befektetést hozzanak létre, vásároljanak, bővítsenek vagy tartsanak meg;
29. véleménye szerint aláírását követően az EU–Kína beruházási megállapodás az uniós tagállamok és Kína között létrejött, jelenlegi kétoldalú beruházási megállapodások helyébe lépne;
30. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
- [1] HL C 264. E, 2013.9.13, 33. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0097.
- [3] HL C 56. E, 2013.2.26., 87. o.
- [4] HL C 296. E, 2012.10.2., 34. o.
- [5] HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
- [6] HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
- [7] HL C 99. E, 2012.4.3., 94. o.
- [8] HL C 67. E, 2010.3.18., 101. o.
- [9] HL C 99. E, 03.04.12, 31. o.