Eljárás : 2013/2827(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0475/2013

Előterjesztett szövegek :

B7-0475/2013

Viták :

Szavazatok :

PV 23/10/2013 - 11.13
CRE 23/10/2013 - 11.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0448

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 137kWORD 88k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0474/2013
16.10.2013
PE519.353v01-00
 
B7-0475/2013

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a Földközi-tenger térségében végbemenő migrációs hullámokról, különös tekintettel a lampedusai tragikus eseményekre (2013/2827(RSP))


Jan Mulder az ALDE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a Földközi-tenger térségében végbemenő migrációs hullámokról, különös tekintettel a lampedusai tragikus eseményekre (2013/2827(RSP))  
B7‑0475/2013

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre,

–   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire,

–   tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról szóló, 2010. május 19-i 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében a külső tengeri határok őrizetéről szóló javaslatra,

–   tekintettel az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. október 25-i 1168/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (FRONTEX)(2),   és az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), amely első olvasatban 2013. október 10-én került elfogadásra,

–   tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak az „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé” című, 2013. március 20-i közös közleményére (JOIN(2013)0004),

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról szóló, 2011. április 7-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel „Az önkéntes állandó uniós áthelyezési program” címmel 2013. május 20-án benyújtott szóbeli választ igénylő kérdésre,

–   tekintettel a LIBE bizottság küldöttségének Lampedusa szigetén tett 2011. novemberi látogatásáról készült jelentésre,

–   tekintettel José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Cecilia Malmström, a belügyekért felelős biztos 2013. október 9-én Lampedusán tett látogatására, és az azzal kapcsolatos, a Földközi-tenger térségére vonatkozó uniós migrációs politikáról szóló, ugyanaznap lezajlott plenáris ülési vitára, amelyen elsősorban a lampedusai tragikus eseményekről esett szó,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. és 80. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a Lampedusa közelében bekövetkezett legutóbbi katasztrófák legalább 360 menekült életét követelték, és még mindig nagy az eltűntek száma;

B.  mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 1993 óta legalább 20 000 ember vesztette életét a tengerben, ami ismét rámutat arra, hogy mindent meg kell tenni a veszélyben lévők életének megmentésére, továbbá felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a tagállamoknak be kell tartaniuk nemzetközi kötelezettségeiket a tengeri mentés területén;

C. mivel a csempészek és az embercsempészek kihasználják az illegális migránsok helyzetét, és az áldozatokat bűnszervezetek bírják rá, késztetik vagy veszik rá arra, hogy Európába jöjjenek; mivel e bűnszervezetek komoly kockázatot jelentenek a migránsok életére nézve, és kihívás elé állítják az EU-t is;

D. mivel a szolidaritás és a felelősség tisztességes megosztása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 80. cikkében lefektetett elvek;

E.  mivel az új, felülvizsgált közös európai menekültügyi rendszer célja, hogy egyértelműbb szabályokat biztosítson, valamint hogy kielégítő és megfelelő védelmet garantáljon a nemzetközi védelemre szorulók számára;

F.  mivel az uniós jogszabályok már biztosítanak néhány olyan, a menekültek számára humanitárius vízum kiadását lehetővé tevő eszközt, mint a Vízumkódex és a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex;

G. mivel a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy használják a Menekültügyi és Migrációs Alapban a jövőben rendelkezésre bocsátandó, valamint a „A menekültek áttelepítésének elősegítése vészhelyzetekben” elnevezésű előkészítő intézkedés keretében rendelkezésre álló forrásokat, mely utóbbi intézkedés többek között a következő intézkedéseket foglalja magában: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által már menekültként elismert személyek támogatása; sürgősségi fellépések támogatása elsőbbséget élvező menekültcsoportok esetében, akiket fegyveres támadás ér, és akik olyan helyzetben vannak, amely rendkívül kiszolgáltatottá teszi őket, és az életüket fenyegeti; szükség esetén további pénzügyi támogatás nyújtása az UNHCR-nek, valamint a tagállamokban és uniós szinten tevékenykedő összekötő szervezeteinek;

1.  mélységes szomorúságának és sajnálatának ad hangot a Lampedusa közelében történt tragédia miatt; sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a tengeri halálesetek megakadályozása érdekében;

2.  úgy véli, hogy a lampedusai eseményeknek Európa számára intő jelként kell szolgálniuk, és rávilágítanak arra, hogy egy újabb tragédia csak úgy akadályozható meg, ha a tagállamok a szolidaritáson és a felelősségmegosztáson alapuló összehangolt, a közös eszközök által támogatott megközelítést fogadnak el;

3.  arra szólít fel, hogy ajánljanak fel humanitárius segítséget az ilyen tragikus események túlélői számára, továbbá kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is kötelezzék el magukat az egyetemleges alapvető jogok – elsősorban a kíséret nélküli kiskorúak számára történő – biztosítása mellett;

4.  hangsúlyozza, hogy előnyben kell részesíteni az EU-ba való jogszerű belépést az illegális belépéssel szemben, amely veszélyeket – többek között emberkereskedelemmel összefüggő kockázatokat és a halál lehetőségét – hordozza magában; kéri ezért a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, milyen uniós jogszabályok és eljárások állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a hazájukat elhagyni kényszerülő menekültek EU-ba való biztonságos ideiglenes belépését; rámutat, hogy az uniós jogszabályok már biztosítanak néhány olyan, a menekültek számára humanitárius vízum kiadását lehetővé tevő eszközt, mint a Vízumkódex 25. cikke és a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke;

5.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre több ember teszi kockára életét azzal, hogy veszedelmes hajóútra szánva el magát a Földközi-tengeren át kíván bejutni az EU-ba; felszólítja a tagállamokat olyan intézkedések meghozatalára, amelyek lehetővé tennék a menedékkérők számára, hogy biztonságos és méltányos módon férhessenek hozzá az Unió menekültügyi rendszeréhez;

6.  emlékeztet arra, hogy az uniós szolidaritást felelősségmegosztásnak kell kísérnie; emlékezteti a tagállamokat, hogy jogi kötelezettségük a tenger felől érkező migránsok megsegítése;

7.  sürgeti a tagállamokat, hogy támaszkodjanak szakértelmükre, és vessék be a tengeri mentési műveletekre rendelkezésre álló összes eszközüket;

8.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy helyezzenek hatályon kívül vagy vizsgáljanak felül minden olyan törvényt, ami büntetendőnek nyilvánítja a tenger felől érkező migránsoknak való segítségnyújtást; felhívja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás szankcióit meghatározó 2002/90/EK tanácsi irányelvet annak tisztázása érdekében, hogy a tenger felől érkező, bajba jutott migránsoknak alapszabályként humanitárius segítségséget kell nyújtani, és azt semmilyen körülmények között nem szabad szankcionálni;

9.  felhívja az Uniót, hogy késlekedés nélkül fogadja el a Frontex által koordinált tengeri műveletek új intercepciós szabályait annak érdekében, hogy az uniós szintű mentési intézkedések hatékonyak és összehangoltak legyenek, valamint hogy biztosítani lehessen a műveletek maradéktalan megfelelését a nemzetközi emberi jogi és menekültügyi előírásoknak és normáknak, illetve a tengerjogi egyezményekből fakadó kötelezettségeknek;

10. felhívja a Frontexet és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a felülvizsgált Frontex-rendelet 5. cikkével összhangban az európai határőrcsapatokban részt vevő, valamint az ügynökségnél dolgozó személyek képzésben részesüljenek a vonatkozó uniós és nemzetközi jogot és az alapvető jogokat illetően;

11. felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékony mechanizmusokat a kimentett menekültek és migránsok biztonságos partra szállását garantáló helyszínek azonosítására;

12. felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára biztosítsák a menekültügyi eljárásokhoz való tisztességes és hatékony hozzáférést, azzal a kitétellel, hogy a partraszállás nem szükségszerűen vonja maga után azt, hogy az az ország lesz egyedül felelős az eljárások lefolytatásáért és a megoldás megtalálásáért, amelynek felségterületén az adott személyt a tengerből kimentették;

13. felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a vegyes migrációs hullámokat az uniós és nemzeti eszközökre támaszkodva kezeljék, és gondoskodjanak a – nemzeti parti őrségek közötti információcseréhez hasonló – megfelelő koordinációról és kommunikációról;

14. felhívja az Uniót, a Frontexet és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bajba jutott migránsok segítése és a tengeri mentés az újonnan elfogadott EUROSUR-rendelet végrehajtásakor kiemelt prioritás legyen;

15. az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal és az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (a FRONTEX) költségvetésének megemelésére szólít fel annak érdekében, hogy segítséget lehessen nyújtani a tagállamoknak a határaikon jelentkező, fokozott technikai és operációs segítséget igénylő esetekben, tekintetbe véve azt is, hogy egyes esetekben humanitárius szükséghelyzetekkel kell szembenézni és tengeri mentőakciókra is szükség lehet; emlékeztet arra, hogy ezen eszközök megfelelő szintű finanszírozása elengedhetetlenül fontos a koordinált megközelítés megvalósításához; felhívja a tagállamokat arra is, hogy – többek között természetbeni segélyek (kiküldött tisztviselők, szállítmányok stb.) révén – növeljék gyakorlati együttműködésüket az EASO-val és a Frontex-szel;

16. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az EU nem képes, vagy nem akar olyan átfogó stratégiát kidolgozni a földközi-tengeri térség tekintetében, amely a munkaerő migrációját a szomszédos országok társadalmi, gazdasági és politikai fejlődésének összefüggésében kezeli; felhívja az EU-t, hogy déli szomszédjai számára biztosítson nagyobb piaci hozzáférést; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy tulajdonítson nagyobb jelentőséget az olyan intézkedéseknek, amelyek elveszik a kedvet a megtervezetlen bevándorlástól, és arra ösztönzik a Földközi-tenger déli része országainak kormányait, hogy a határokat jobban ellenőrizzék;

17. kéri az EU-t, hogy a migráció kiváltó okainak megszüntetése érdekében továbbra is nyújtson humanitárius, pénzügyi és politikai segítséget Észak-Afrika és a Közel-Kelet válság sújtotta területein;

18. kéri a tagállamokat a közös európai menekültügyi rendszer különböző eszközeire vonatkozó valamennyi rendelkezés megfelelő végrehajtásának biztosítására; emlékezteti a tagállamokat, hogy a nemzetközi védelemért folyamodó személyeket az illetékes nemzeti menekültügyi hatóságokhoz kell irányítani, méltányos és hatékony menekültügyi eljárást biztosítva számukra;

19. hangsúlyozza különösen a pénzügyi felelősségmegosztás fontosságát a menekültügyi kérdésekben, és megfelelően finanszírozott, objektív kritériumokon alapuló rendszer létrehozását javasolja az abszolút értelemben vagy arányosan nagyobb számú menedékkérőt és nemzetközi védelemben részesülő személyt befogadó tagállamokra nehezedő nyomás csökkentése érdekében;

20. felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges felelősségteljes intézkedéseket arra az esetre, amennyiben a többi tagállamot is elérné a menekülthullám; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék továbbra is nyomon a helyzet alakulását, és készítsenek vészhelyzeti tervet, fenntartva az ideiglenes védelemről szóló irányelv alkalmazásának lehetőségét, amennyiben a körülmények szükségessé teszik;

21. felhívja a tagállamokat a visszaküldés tilalmának tiszteletben tartására, a hatályos nemzetközi és uniós joggal összhangban; felhívja a tagállamokat, hogy azonnal szüntessék meg a nemzetközi és uniós jogot sértő, jogellenes és meghosszabbított fogva tartás minden gyakorlatát, és emlékeztet arra, hogy a menekültek fogva tartására irányuló intézkedéseket mindig megfelelően indokolt és határozott időszakra szóló közigazgatási határozatnak kell kísérnie;

22. bátorítja a tagállamokat, hogy a meglévő nemzeti kvótákon felül humanitárius befogadás keretében végrehajtott áttelepítéssel segítsenek kielégíteni a sürgős szükségleteket; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják fel az újbóli beilleszkedéssel kapcsolatos előkészítő intézkedésből/kísérleti projektből még rendelkezésre álló forrásokat;

23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának.

 

 

 

(1)

HL L 132., 2010.5.29., 11. o.

(2)

HL L 304., 2011.11.22., 1. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0416.

(4)

HL C 296 E., 2012.10.2., 114. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat