ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a Földközi-tenger térségét érintő migrációs hullámokról, különös tekintettel a lampedusai tragikus eseményekre
16.10.2013 - (2013/2827(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Juan Fernando López Aguilar, Sylvie Guillaume, Claude Moraes, Rita Borsellino az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0474/2013
B7‑0476/2013
Az Európai Parlament állásfoglalása a Földközi-tenger térségét érintő migrációs hullámokról, különös tekintettel a lampedusai tragikus eseményekre
Az Európai Parlament,
– tekintettel közelmúltban történt lampedusai eseményekről szóló, 2013. október 7–8-i tanácsi megbeszélésekre,
– tekintettel a Bizottság elnöke és Cecilia Malmström biztos által tett, 2013. október 9-i nyilatkozatokra,
– tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának 2013. október 12-i nyilatkozatára[1],
– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) „Ki a felelős a Földközi-tengeren történt halálesetekért?” című, 1872(2012) számú, 2012. április 24-én elfogadott állásfoglalására,
– tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különelőadójának korábbi nyilatkozataira és „Az Európai Unió külső határigazgatása és annak hatásai a migránsok emberi jogaira” című 2013. április 24-i jelentésére[2],
– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre,
– tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire,
– tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról szóló, 2010. május 19-i 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3],
– tekintettel az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) által koordinált operatív együttműködés keretében a külső tengeri határok őrizetére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0197),
– tekintettel az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2011. október 25-i 1168/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],
– tekintettel az Európai Parlament álláspontjára, amely első olvasatban 2013. október 10-én került elfogadásra az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[5] elfogadására tekintettel,
– tekintettel az Európai Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé” című, 2013. március 20-i közös közleményére (JOIN(2013)0004),
– tekintettel az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról szóló 2011. április 7-i állásfoglalására[6],
– tekintettel „Az önkéntes állandó uniós áthelyezési program” címmel 2013. május 20-án benyújtott szóbeli választ igénylő kérdésre,
– tekintettel a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága küldöttségének Lampedusa szigetén tett 2011. novemberi látogatásáról készült jelentésre,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 77., 78., 79. és 80. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Lampedusa közelében történt október 3-i katasztrófa legalább 360 menekült életét követelte és több száz ember eltűnésével járt; mivel a Málta közelében ezután 2013. október 11-én következett tragédia legalább további 23 ember halálát okozta;
B. mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 1993 óta legalább 20 000 ember vesztette életét a tengerben, ami ismét azt mutatja, hogy mindent meg kell tenni a veszélyben lévők életének megmentésére, továbbá felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a tagállamok betartsák nemzetközi kötelezettségeiket a tengeri mentés területén;
C. mivel uniós szinten még mindig nem tisztázott a bajba jutott hajók számára való segítségnyújtásban részt vevő különböző szervek közötti felelősség megoszlása, illetve a felkutatási és mentőtevékenységek koordinálására vonatkozó felelősség;
D. mivel a csempészek és az embercsempészek kihasználják az illegális migrációt, és az áldozatokat bűnszervezetek bírják rá, késztetik vagy veszik rá arra, hogy Európába jöjjenek; és mivel ezek a szervezetek súlyosan veszélyeztetik a migránsok életét, illetve kihívást jelentenek az Unió számára;
E. mivel a szolidaritás és a felelősség tisztességes megosztása az EUMSZ 80. cikkében lefektetett elvek;
F. mivel az új, felülvizsgált közös európai menekültügyi rendszer célja, hogy egyértelműbb szabályokat biztosítson, valamint tisztességes és megfelelő védelmet garantáljon a nemzetközi védelemre szorulók számára;
G. mivel az uniós jogszabályok már biztosítanak számos olyan, humanitárius vízum kiadását lehetővé tevő eszközt, mint a Vízumkódex és a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex;
H. mivel a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy használják a Menekültügyi és Migrációs Alap keretében a jövőben rendelkezésre bocsátandó, valamint a „A menekültek áttelepítésének elősegítése vészhelyzetekben” elnevezésű előkészítő intézkedés keretében rendelkezésre álló forrásokat, mely többek között a következő intézkedéseket foglalja magában: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által már menekültként elismert személyek támogatása; sürgősségi fellépések támogatása elsőbbséget élvező menekültcsoportok esetében, akiket fegyveres támadás ér, és akik olyan helyzetben vannak, amely rendkívül kiszolgáltatottá teszi őket és az életüket fenyegeti; szükség esetén további pénzügyi támogatás nyújtása az UNHCR-nek, valamint a tagállamokban és uniós szinten tevékenykedő összekötő szervezeteinek;
1. úgy véli, hogy a lampedusai eseményeknek Európa számára fordulópontot kell jelenteniük, és hogy egy újabb tragédia csak úgy akadályozható meg, ha a tagállamok a szolidaritáson és a felelősség-megosztáson alapuló összehangolt, a közös eszközök által támogatott megközelítést fogadnak el;
2. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre több ember teszi kockára életét azzal, hogy veszedelmes hajóútra szánva el magát a Földközi-tengeren át kíván bejutni az EU-ba; felhívja a tagállamokat olyan intézkedések meghozatalára, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek biztonságos módon férhessenek hozzá az Unió menekültügyi rendszeréhez, anélkül, hogy embercsempészekhez vagy bűnszervezetekhez kellene fordulniuk és kockáztatniuk kellene az életüket;
3. felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg és mozdítsák elő az összes olyan, rendelkezésre álló uniós jogszabályt és eljárást, amely lehetővé teszi az Unióba való biztonságos belépést; megjegyzi, hogy előnyben kell részesíteni az EU-ba való jogszerű belépést a szabálytalan belépéssel szemben, amely veszélyeket – többek között emberkereskedelemmel összefüggő kockázatokat – hordoz magában;
4. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg, milyen eszközök állnak rendelkezésre az Unió e régióra vonatkozó vízumpolitikája keretében az Unióba irányuló migráció jogszerű csatornáinak előmozdítására, segítve ezáltal visszaszorítani a késztetést az Unióba való illegális bevándorlásra;
5. felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a vegyes migrációs hullámokat az elérhető uniós és nemzeti eszközökre támaszkodva kövessék nyomon, és – például a lényeges információk összegyűjtése és elemzése révén – tartsák fenn a megfelelő koordinációt és kommunikációt;
6. felhívja az Uniót és az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökséget (Frontex), valamint a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bajba jutott migránsok segítése és a tengeri mentés az újonnan elfogadott EUROSUR rendelet végrehajtásakor kiemelt prioritás legyen;
7. felhívja az Uniót, hogy – különösen a szomszédságpolitika összefüggésében – erősítse a harmadik országokkal folytatott együttműködést, többek között azáltal, hogy támogatja és ösztönzi a harmadik országokat a nemzetközi jogszabályok szerinti kötelezettségeik betartására, amelyek kiterjednek a tengeri mentésre, a menekültek védelmére és az alapvető jogok tiszteletben tartására is;
8. hangsúlyozza, hogy egységesebb megközelítésre és a különösen nagy nyomásnak kitett tagállamokkal vállalt szolidaritás fokozására van szükség a menekültek és migránsok befogadása terén; kéri a tagállamokat a közös európai menekültügyi rendszer különböző eszközeire vonatkozó valamennyi rendelkezés megfelelő végrehajtásának biztosítására;
9. hangsúlyozza különösen a pénzügyi felelősség-megosztás fontosságát a menekültügyi kérdésekben, és megfelelően finanszírozott, objektív kritériumokon alapuló rendszer létrehozását javasolja az abszolút értelemben vagy arányosan nagyobb számú menedékkérőt és nemzetközi védelemben részesülő személyt befogadó tagállamokra nehezedő nyomás csökkentése érdekében;
10. emlékeztet arra, hogy az uniós szolidaritást a felelősség-vállalásnak kell kísérnie; emlékezteti a tagállamokat, hogy a tenger felől érkező migránsok megsegítése jogi kötelezettségük; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek nem tettek eleget a nemzetközi kötelezettségeiknek, hogy ne fordítsák vissza a menekülteket szállító hajókat;
11. felhívja a társjogalkotókat, különösen pedig a Tanácsot, hogy késlekedés nélkül fogadják el a Frontex által koordinált tengeri műveletek új intercepciós szabályait annak érdekében, hogy az uniós szintű mentési intézkedések hatékonyak és összehangoltak legyenek, valamint hogy biztosítani lehessen a műveletek maradéktalan megfelelését a nemzetközi emberi jogi és menekültügyi előírásoknak és normáknak, illetve a tengerjogi egyezményekből fakadó kötelezettségeknek;
12. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy helyezzenek hatályon kívül vagy vizsgáljanak felül minden olyan törvényt, ami büntetendőnek nyilvánítja a tenger felől érkező migránsoknak való segítségnyújtást; kéri a Bizottságot, hogy javasolja a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás szankcióit meghatározó 2002/90/EK tanácsi irányelv[7] módosítását annak tisztázása érdekében, hogy a tenger felől érkező, bajba jutott migránsoknak való humanitárius segítségnyújtás üdvözlendő, és azt semmilyen körülmények között nem szabad szankcionálni;
13. felhívja az Uniót és tagállamait annak biztosítására, hogy a felkutatási és mentőtevékenységeket folytató hajóparancsnokokat ne gyanúsítsák meg a megmentett személyek csempészésével, illetve ne kerüljenek büntetőeljárás alá;
14. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára hozzanak létre profilalkotási és elirányítási mechanizmusokat, amelyek többek között biztosítják a menekültügyi eljárásokhoz való tisztességes és hatékony hozzáférést, azzal a kitétellel, hogy a partraszállás nem szükségszerűen vonja maga után azt, hogy az az ország legyen egyedül felelős az eljárások lefolytatásáért és megoldás találásáért, amelynek felségterületén az adott személyt a tengerből kimentették;
15. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy hozzanak létre hatékony és kiszámítható mechanizmusokat a kimentett menekültek és migránsok biztonságos partra szállását garantáló helyszínek azonosítására;
16. felhívja a tagállamokat a visszaküldés tilalmának tiszteletben tartására, a hatályos nemzetközi és uniós joggal összhangban; felhívja a tagállamokat, hogy azonnal szüntessék meg a nemzetközi és uniós jogot sértő, jogellenes és meghosszabbított fogva tartás minden gyakorlatát, és emlékeztet arra, hogy a menekültek fogva tartására irányuló intézkedéseket mindig megfelelően indokolt közigazgatási határozatnak kell kísérnie, és azoknak határozott időszakra kell szólniuk;
17. emlékezteti a tagállamokat, hogy a nemzetközi védelemért folyamodókat az illetékes nemzeti menekültügyi hatóságokhoz kell irányítani, méltányos és hatékony menekültügyi eljárást biztosítva számukra;
18. felhívja a tagállamokat annak megfontolására, hogy adott esetben alkalmazzák a 604/2013/EU rendelet[8] 3. cikke (2) bekezdését a felelősség megállapítása érdekében azon emberek esetében, akiknél fennáll annak a veszélye, hogy egyik tagállamban sem nyílik lehetőségük a jogaik élvezésére, mivel azok nem tartják be a kötelezettségeiket; megerősíti, hogy a tagállamoknak hasonlóképpen a fenti rendelet 15. cikkét kell alkalmazniuk a távoli családtagok közötti családegyesítés érdekében;
19. bátorítja a tagállamokat, hogy a meglévő nemzeti kvótákon felül humanitárius befogadás keretében végrehajtott áttelepítéssel is segítsenek kielégíteni a sürgős szükségleteket; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják fel az újbóli beilleszkedéssel kapcsolatos előkészítő intézkedésből, illetve kísérleti projektből még rendelkezésre álló forrásokat;
20. az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) és a Frontex költségvetésének megemelésére szólít fel; emlékeztet arra, hogy ezen eszközök megfelelő szintű finanszírozása elengedhetetlenül fontos egy koordinált megközelítés kidolgozásához;
21. felhívja a Frontexet és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a felülvizsgált Frontex-rendelet 5. cikkével összhangban a tagországok minden határőre és egyéb személyzete, amely részt vesz az európai határőrcsapatokban, valamint a Frontex személyzete képzésben részesüljön a vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályokról, beleértve az alapvető jogokat és a nemzetközi védelemhez való hozzáférést, valamint azokat az iránymutatásokat, amelyek célja, hogy azonosítsák a védelmet kereső személyeket, és a megfelelő intézményekhez irányítsák őket;
22. üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy munkacsoportot hozzon létre a Földközi-tenger térségét érintő migrációs hullámok kérdésében; hangsúlyozza, hogy ezt egy ambiciózusabb megközelítés első lépésének kell tekinteni;
23. felszólít általánosságban véve, hogy holisztikusabb megközelítés kerüljön elfogadásra az Unió menekültügyi, jogszerű migrációs, foglalkoztatási, illegális migrációs, vízum-, külső határokra vonatkozó, külügyi és fejlesztési politikája vonatkozásában, hogy biztosítsák az egymásba fonódó, migrációval kapcsolatos problémák átfogó megközelítését;
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] http://www.unhcr.org/print/52594c6a6.html
- [2] http://www.ohchr.org/Documents/HRBodies/HRCouncil/RegularSession/Session23/A.HRC.23.46_en.pdf
- [3] HL L 132., 2010.05.29., 11. o.
- [4] HL L 304., 2011.11.22., 1. o.
- [5] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0416.
- [6] HL C 296. E, 2012.10.2., 114. o.
- [7] HL L 328., 2002.12.5., 17. o.
- [8] HL L 180., 2013.6.29., 31. o.