Eljárás : 2013/2827(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0480/2013

Előterjesztett szövegek :

B7-0480/2013

Viták :

Szavazatok :

PV 23/10/2013 - 11.13
CRE 23/10/2013 - 11.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0448

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 146kWORD 83k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0474/2013
16.10.2013
PE519.358v01-00
 
B7-0480/2013

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a Földközi-tenger térségét érintő migrációs hullámokról, különös tekintettel a lampedusai tragikus eseményekre (2013/2827(RSP))


Daniel Cohn-Bendit, Hélène Flautre, Franziska Keller, Jean Lambert, Judith Sargentini, Jean-Jacob Bicep, Rebecca Harms a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a Földközi-tenger térségét érintő migrációs hullámokról, különös tekintettel a lampedusai tragikus eseményekre (2013/2827(RSP))  
B7‑0480/2013

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre,

–   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire,

–   tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról szóló 2010. május 19-i 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében a külső tengeri határok őrizetére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 2013. április 12-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0197),

–   tekintettel az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2011. október 25-i 1168/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel az Európai Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé” című, 2013. március 20-i közös közleményére (JOIN(2013)0004),

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról szóló 2011. április 7-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel „Az önkéntes állandó uniós áthelyezési program” címmel 2013. május 20-án benyújtott szóbeli választ igénylő kérdésre,

–   tekintettel a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága küldöttségének Lampedusa szigetén tett 2011. novemberi látogatásáról készült jelentésre,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. és 80. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a Lampedusa közelében 2013. október 3-án bekövetkezett legutóbbi katasztrófa legalább 300 menekült életét követelte,

B.  mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 1993 óta legalább 20 000 ember vesztette életét a tengerben, ami ismét rámutat arra, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a migrációs és menekültügyi politikához való uniós megközelítést annak érdekében, hogy az EU minden tőle telhetőt megtegyen a veszélyben lévők életének megmentésére, továbbá a tengeri mentés területén a tagállamokra háruló nemzetközi kötelezettségek betartatására;

C. mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) 2012 áprilisában elfogadta a „Ki a felelős a Földközi-tengeren történt halálesetekért?” című, 1872(2012) számú állásfoglalását, amely arra a következtetésre jutott, hogy ha a felkutatás és mentés körzete nincsen lefedve, mivel az érintett felelős tagállam nem teljesíti a segítésnyújtásra vonatkozó, törvényben előírt kötelezettségét, akkor a segélykérést először fogadó állam felelőssége a kutatási-mentési művelet koordinálása;

D. mivel uniós szinten továbbra sem tisztázott a bajba jutott hajók számára való segítségnyújtásban, illetve a felkutatási és mentőtevékenységek koordinálásában részt vevő különböző szervek (NATO, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex), a tagállamok) közötti felelősség megoszlása;

E.  mivel a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló, 2002. november 28-i 2002/90/EK tanácsi irányelv bizonytalanságot teremtett a halászok és tengerészek körében a tekintetben, hogy a tengeri életmentés esetében milyen felelősség hárul rájuk, és mekkora a büntetlenségük valószínűsége;

F.  mivel az uniós jogszabályok már biztosítanak számos olyan, humanitárius vízum kiadását lehetővé tevő eszközt, mint a Vízumkódex és a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex;

G. mivel a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy használják a Menekültügyi és Migrációs Alap és a Belső Biztonsági Alap keretében a jövőben elérhető, valamint „A menekültek áttelepítésének elősegítése vészhelyzetekben” elnevezésű, többek között a következő intézkedéseket tartalmazó előkészítő intézkedés keretében rendelkezésre álló forrásokat: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által már menekültként elismert személyek támogatása; sürgősségi fellépések támogatása elsőbbséget élvező menekültcsoportok esetében, akiket fegyveres támadás ér, és akik olyan helyzetben vannak, amely rendkívül kiszolgáltatottá teszi őket és az életüket fenyegeti; szükség esetén további pénzügyi támogatás nyújtása az UNHCR-nek, valamint a tagállamokban és uniós szinten tevékenykedő összekötő szervezeteinek;

H. mivel az EU jelenleg tárgyal a dél-mediterrán országokkal a mobilitási partnerségről, többek között a határigazgatással összefüggésben; mivel Olaszország és Líbia 2013 júliusában úgy határozott, hogy a 2012 áprilisában aláírt megállapodás aláírását követően megerősítik együttműködésüket a migráció ellenőrzése terén; mivel számos tagállam (Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Málta, Portugália, Ciprus és Görögország) és Líbia 2013 szeptemberében úgy határozott, hogy a „ Seahorse Mediterraneo” projekt keretében egyesítik erőiket;

1.  azon a véleményen van, hogy Lampedusa valódi ébresztőként kell, hogy hasson Európára, és csak úgy lehet megakadályozni egy újabb tragédiát, ha politikailag elismerik, hogy a mentési kötelezettség elsőbbséget élvez minden más szabállyal és törvénnyel szemben, valamint ha szolidaritáson és felelősségen alapuló, közös eszközökkel alátámasztott, összehangolt megközelítést követnek;

2.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a külső fellépés során addig ne működjenek együtt a migráció ellenőrzése terén a szomszédos országokkal, amíg azok nem adták tanújelét a migránsok, a menekültek és a menedékkérők emberi jogai iránti tiszteletüknek, többek között azzal, hogy hatékony rendszert alakítanak ki a menedékjog iránti kérelmek elbírálására és a menekültek védelmére; kéri, hogy növeljék az UNHCR pénzügyi támogatását; javasolja, hogy Líbia kössön székhely-megállapodás az UNHCR-rel; a menekültek jobb szűrése és az áttelepítés megkönnyítése érdekében fokozott technikai segítségnyújtásra szólít fel, többek között az emberi erőforrások területén is;

3.  a belső uniós intézkedéseket illetően az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal (EMTH) költségvetésének megemelésére szólít fel;

4.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személyek és a menedékkérők áthelyezése egyike a szolidaritás és a felelősségmegosztás legkonkrétabb formáinak; hangsúlyozza az olyan projektek fontosságát, mint amilyen a Máltáról történő, Unión belüli áttelepítés kísérleti projekt (EUREMA), valamint annak meghosszabbítása, amelynek alapján a nemzetközi védelemben részesülő személyeket Máltáról más tagállamokba helyezték és helyezik át, és javasolja további hasonló kezdeményezések kidolgozását; sajnálja, hogy ez a projekt a vártnál szerényebb sikereket hozott, mivel a tagállamok vonakodva vettek részt benne; felhívja a tagállamokat, hogy a szolidaritás és a felelősségmegosztás jegyében vegyenek részt aktívabban az EUREMA projektben; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy állandó és hatékony EU-n belüli áthelyezési mechanizmusra;

5.  kéri a Frontexet, hogy segítse a külső határokon fokozottabb technikai és operatív segítségnyújtást szükségessé tevő körülményekkel szembesülő tagállamokat, figyelembe véve, hogy egyes helyzetek humanitárius vészhelyzeteket és tengerből való mentést is magukban foglalhatnak (a fent említett Frontex-rendelet 2. cikke); sürgeti Frontex hogy teljes mértékben használja ki a rendelkezésére álló eszközöket az alapjogi stratégiájának a földközi-tengeri térségben való megvalósítása érdekében, például oly módon, hogy felkéri alapjogi tisztviselőjét a Hermes művelet értékelése, különös figyelmet szentelve a Szicíliai-csatornán bekövetkező legutóbbi tragédiának;

6.  hangsúlyozza különösen a felelősségmegosztás fontosságát a menekültügyi kérdésekben, és javasolja egy megfelelően finanszírozott, objektív kritériumokon, valamint a menedékkérőknek és a nemzetközi védelemben részesülő személyeknek biztosított azon jogon alapuló rendszer létrehozását, hogy megválaszthassák, hol nyújtják be kérelmüket, az abszolút értelemben vagy arányosan nagyobb számú menedékkérőt és nemzetközi védelemben részesülő személyt befogadó tagállamokra nehezedő nyomás csökkentése érdekében;

7.  emlékeztet arra, hogy az uniós szolidaritást felelősség-megosztásnak kell kísérnie; emlékeztet, hogy a tagállamoknak jogi kötelezettségük a tenger felől érkező migránsok megsegítése; felhívja azon tagállamokat, amelyek nem tettek eleget a nemzetközi kötelezettségeiknek, hogy ne fordítsák vissza a menekülteket szállító hajókat;

8.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy szüntessenek meg vagy helyezzenek hatályon kívül minden olyan jogszabályt, amely kriminalizálja a tenger felől érkező migránsokat segítő személyeket; felkéri a Tanácsot, hogy vizsgálja felül a 2002/90/EK irányelvet annak tisztázása érdekében, hogy a tengeren bajba jutott migránsoknak nyújtott humanitárius segítség üdvözlendő, és azt semmilyen körülmények között nem szabad szankcionálni; felhívja a tagállamokat, hogy helyezzenek hatályon kívül minden olyan jogszabályt, amely bűncselekménynek minősíti a területükre való jogszerűtlen belépést vagy ott tartózkodást;

9.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre több ember teszi kockára életét azzal, hogy veszedelmes hajóútra szánva el magát a Földközi-tengeren át kíván bejutni az EU-ba; felhívja a tagállamokat olyan intézkedések meghozatalára, amelyek lehetővé teszik a menedékkérők számára, hogy biztonságos módon, életük kockáztatása nélkül férhessenek hozzá az Unió menekültügyi rendszeréhez, anélkül, hogy embercsempészekhez vagy bűnözői hálózatokhoz kellene fordulniuk;

10. hangsúlyozza, hogy egységesebb megközelítésre és a különösen nagy nyomásnak kitett tagállamokkal vállalt szolidaritás fokozására van szükség a menekültek és migránsok befogadása terén; kéri a tagállamokat a közös európai menekültügyi rendszer (CEAS) különböző eszközeire vonatkozó valamennyi rendelkezés megfelelő végrehajtásának biztosítására;

11. kéri a Dublin II. rendelet szerinti átadások felfüggesztését olyankor, amikor nem lehet garantálni a menedékkérők jogait, például Olaszország, Görögország és Málta esetében; úgy véli, hogy a menedékjog iránti kérelmek felelősségének megosztását szabályozó II. Dublini Rendelet(4) aránytalanul nagy terhet ró az Európai Unióba való belépés legfontosabb pontjait alkotó tagállamokra, és nem irányozza elő a menekültüggyel kapcsolatos felelősség tagállamok közötti méltányos elosztását; megállapítja, hogy a Dublin II. rendszer – ezidáig alkalmazott formájában – a nagyon eltérő menekültügyi rendszerekkel és a menekültügyi vívmányok elégtelen végrehajtásával jellemezhető helyzetben a menedékkérőkkel való egyenlőtlen bánásmódhoz vezetett, továbbá káros hatással volt a családegyesítésre és az integrációra; hangsúlyozza továbbá a rendszer hatékonyságban és gazdaságosságban mutatkozó hiányosságait, amelyek ahhoz vezettek, hogy a jóváhagyott átadások több mint felére soha nem kerül sor, és a kérelmeket jelentős számban több tagállamban is benyújtják egyszerre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a Dublin II. Rendelet alapján valamely tagállamba visszaküldött menedékkérők ne részesüljenek kedvezőtlenebb elbánásban pusztán amiatt, hogy a Dublin II. szerinti visszatelepülők;

12. véleménye szerint az EU-ba való biztonságos és legális belépés hatékonyabb eszköz, mint a szabálytalan belépés, az embercsempészettel, az emberkereskedelemmel és a tengeri vészhelyzetekkel kapcsolatos valamennyi kockázatot figyelembe véve; ezért felhívja a tagállamokat, hogy a vízumrendszeren keresztül fogadjanak be nemzetközi védelemre szoruló személyeket, és különösen alkalmazzák a Vízumkódex 25. cikkét, amely szerint a tagállamok korlátozott területi érvényességű vízumot adhatnak ki, ha azt humanitárius okokból szükségesnek tartják, illetve a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikk (4) bekezdésének c) pontját, amely arra a lehetőségre utal, hogy egy tagállam humanitárius okból engedélyezheti a harmadik országbeli állampolgárok belépését saját területére; felhívja a tagállamokat, hogy hozzáértő személyzettel erősítsék meg konzuli kapacitásaikat azon régiókban, ahol magas a menekültek száma; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kiemelt feladatként vizsgálják meg a migránsok EU-ba való jogszerű belépését megteremtő további lehetőségek módozatait; felhívja a tagállamokat, hogy kiemelt feladatként zárják le a migráns idénymunkásokra vonatkozó irányelvjavaslatról(5) folyó tárgyalásokat; kéri a Bizottságot, hogy készítsen ütemtervet az EU-ba irányuló legális migrációs rendszer létrehozásához;

13. emlékezteti a tagállamokat, hogy a nemzetközi védelemért folyamodókat az illetékes nemzeti menekültügyi hatóságokhoz kell irányítani, méltányos és hatékony menekültügyi eljárást, illetve emberséges befogadási körülményeket biztosítva számukra;

14. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék továbbra is nyomon a helyzet alakulását, és készítsenek vészhelyzeti tervet, fenntartva az ideiglenes védelemről szóló irányelv(6) alkalmazásának lehetőségét, amennyiben a körülmények szükségessé teszik;

15. felhívja a tagállamokat a visszaküldés tilalmának tiszteletben tartására, a hatályos nemzetközi és uniós joggal összhangban; felhívja a tagállamokat, hogy azonnal szüntessék meg a nemzetközi és uniós jogot sértő, jogellenes és meghosszabbított fogva tartás minden gyakorlatát – különöse tekintettel a kiskorúak őrizetben tartására –, és emlékeztet arra, hogy a menekültek fogva tartására irányuló intézkedéseket mindig csak legvégső megoldásként lenne szabad alkalmazni, megfelelően indokolt közigazgatási határozatnak kell kísérnie, és azoknak határozott időszakra kell szólniuk;

16. bátorítja a tagállamokat, hogy a meglévő nemzeti kvótákon felül humanitárius befogadás keretében végrehajtott áttelepítéssel is segítsenek kielégíteni a sürgős szükségleteket; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják fel az újbóli beilleszkedéssel kapcsolatos előkészítő intézkedésből/kísérleti projektből még rendelkezésre álló forrásokat; kéri a tagállamokat, hogy az egy főre jutó összeg növelésével határozzák meg a hozzájárulás mértékét;

17. felhívja az Uniót, hogy késlekedés nélkül fogadja el a Frontex által koordinált tengeri műveletek új szabályait annak érdekében, hogy az uniós szintű mentési intézkedések hatékonyak és összehangoltak legyenek, valamint hogy biztosítani lehessen a műveletek maradéktalan megfelelését a nemzetközi emberi jogi és menekültügyi előírásoknak és normáknak, illetve a tengerjogi egyezményekből fakadó kötelezettségeknek; teljes mértékben támogatja azt az érvet, hogy a közös kutatási és mentési műveletekre vonatkozó szabályoknak jogilag kötelezőnek kell lenniük, és felszólítja a tagállamokat ennek jóváhagyására;

18. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy hozzanak létre hatékony és kiszámítható mechanizmusokat a kimentett menekültek és migránsok biztonságos partra szállását garantáló helyszínek azonosítására; emlékeztet arra, hogy biztonságos hely egy olyan helyet jelent, ahol a túlélő biztonságát és alapvető jogainak védelmét – beleértve a visszaküldés tilalmának elvét –, nem fenyegeti veszély;

19. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára hozzanak létre profilalkotási és elirányítási mechanizmusokat, amelyek többek között biztosítják a menekültügyi eljárásokhoz való tisztességes és hatékony hozzáférést, azzal a kitétellel, hogy a partraszállás nem szükségszerűen vonja maga után azt, hogy az az ország legyen egyedül felelős az eljárások lefolytatásáért és megoldás találásáért, amelynek felségterületén az adott személyt a tengerből kimentették;

20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

 

(1)

HL L 132., 2010.5.29., 11. o.

(2)

HL L 304., 2011.11.22., 1. o.

(3)

HL C 296. E, 2012.10.2., 114. o.

(4)

A valamely harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendelet, HL L 50., 2003.2.25., 1. o.

(5)

A harmadik országbeli állampolgárok idényjellegű munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2010)0379).

(6)

A lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelv, HL L 212., 2001.8.7. 12. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat