ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Európai Tanács 2013. december 19–20-i ülésének előkészítéséről
9.12.2013 - (2013/2626(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Elmar Brok, Corien Wortmann-Kool, Jean-Pierre Audy, Michael Gahler, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra a PPE képviselőcsoport nevében
Roberto Gualtieri, Elisa Ferreira, Maria Eleni Koppa az S&D képviselőcsoport nevében
Guy Verhofstadt az ALDE képviselőcsoport nevében
B7‑0560/2013
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Tanács 2013. december 19–20-i ülésének előkészítéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel 2013. június 12-i állásfoglalására az európai demokráciának a jövőbeli GMU keretében történő megerősítéséről[1], 2013. május 23-i állásfoglalására a gazdasági és monetáris unióra vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatokról: válasz a Bizottság közleményére[2] és 2013. november 21-i állásfoglalására „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című bizottsági közleményről[3],
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az uniós intézmények és a tagállamok elszántan törekednek arra, hogy helyreállítsák a pénzügyi hitelességet és stabilitást, különösen strukturális reformok elfogadása és végrehajtása, illetve az új gazdaságirányítási keret elfogadása révén; mivel ezeket az erőfeszítéseket valódi bankunióval kell betetőzni;
B. mivel jobb gazdaságpolitikai koordinációra van szükség az uniós versenyképesség, fenntarthatóság és munkahelyteremtés erősítése érdekében;
C. mivel a közösségi módszer a megfelelő megközelítés az Unió és valutája előtt álló kihívások kezelése szempontjából;
D. mivel minden döntést parlamenti ellenőrzésnek és elszámoltathatóságnak kell alátámasztania azon a szinten, ahol a döntést hozzák;
E. mivel az uniós jogszabályok teljes tiszteletben tartása és átfogó alkalmazása e politika alapvető eleme;
F. mivel a gyorsan változó és ingatag geostratégiai környezetben, amelyben folyamatosak a biztonsági kihívások, az USA az ázsiai és csendes-óceáni térséggel fenntartott kapcsolatok kiegyensúlyozására törekszik, és a pénzügyi válság még érezteti hatását, az EU-nak – különösen a saját szomszédságában – vállalnia kell a tényleges stratégiai önállósággal rendelkező, hiteles biztonsági szereplőként fennálló felelősségét, aminek következtében saját biztonsága is javulni fog;
G. mivel az állam- és kormányfők csak úgy kezelhetik ezeket a geopolitikai trendeket és a védelmi kiadások koordinálatlan csökkentését, hogy felgyorsítják a védelmi együttműködés összehangolását;
A bankunióról
1. emlékezteti az Európai Tanácsot az arra irányuló politikai kötelezettségvállalásra, hogy az egységes szanálási mechanizmusról meg kell egyezni a jelenlegi jogalkotási ciklus vége előtt; felkéri az Európai Tanácsot, hogy ismételje meg a Miniszterek Tanácsához intézett kérelmét, hogy a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvre és a bankok helyreállítására és szanálására vonatkozó uniós keretrendszerre vonatkozó tárgyalásokat zárják le eredményesen 2013 végéig;
A GMU elmélyítéséről
2. felkéri az Európai Tanácsot, hogy tegyen politikai kötelezettségvállalást a Szerződéseken alapuló jobb gazdaságpolitikai koordináció jogalkotási előkészítésére; elvárja a Parlamenttől és más uniós intézményektől, hogy egyezzenek meg e jobb gazdaságpolitikai koordináció főbb jellemzőiről a jelenlegi jogalkotási ciklus végéig;
3. kéri, hogy a fent említett jobb gazdaságpolitikai koordináció alapján „konvergencia-iránymutatásról” szóló jogi aktust fogadjanak el rendes jogalkotási eljárás keretében, mely egy adott időszakra a legsürgősebb reformintézkedésekre vonatkozó, erősen korlátozott számú célkitűzést határoz meg;
4. megismétli kérését, hogy a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy a nemzeti reformprogramokat – amelyeket a fent említett konvergencia-iránymutatások alapján kell összeállítani és ellenőriztetni kell a Bizottsággal – a nemzeti parlamentek megvitassák és elfogadják; úgy véli, hogy ez alapvető fontosságú az egész folyamatra vonatkozó felelősségvállalás és demokratikus elszámoltathatóság céljából;
5. helyénvalónak véli, hogy a tagállamok elkötelezzék magukat jóváhagyott nemzeti reformprogramjaik teljes körű végrehajtása mellett; javasolja, hogy a tagállamok ennek alapján létesítsenek „konvergenciapartnerséget” az uniós intézményekkel a reformtevékenységek feltételekhez kötött finanszírozásának lehetősége mellett;
6. megismétli, hogy a szorosabb gazdasági együttműködésnek együtt kell járnia egy ösztönzőkön alapuló mechanizmussal; úgy véli, hogy bármely kiegészítő finanszírozásnak vagy eszköznek, mint például a szolidaritási mechanizmusnak az uniós költségvetés szerves részét kell képeznie, ám az elfogadott többéves pénzügyi keret felső határértékén kívül;
7. emlékeztet, hogy a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződést legkésőbb 2018. január elsejéig bele kell foglalni az uniós jogszabályokba a végrehajtása során szerzett tapasztalatok értékelése alapján, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 16. cikke értelmében;
8. emlékeztet arra az alapvető álláspontjára, hogy a megerősített GMU-nak nem szabad megosztania az Uniót, épp ellenkezőleg: mélyrehatóbb integrációt és erősebb kormányzást kell létrehoznia, amelyhez valamennyi nem uniós tagállam is szabadon csatlakozhatna;
9. felkéri az Európai Tanácsot, hogy teljes mértékben tegyen eleget az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 15. cikke (1) bekezdésének;
A védelmi politikáról
10. úgy véli, hogy a gyorsan változó és ingatag geostratégiai környezetben, amelyben folyamatosak a biztonsági kihívások, az USA az ázsiai és csendes-óceáni térséggel fenntartott kapcsolatok kiegyensúlyozására törekszik, és a pénzügyi válság még érezteti hatását, az EU-nak a nemzetközi béke és biztonság előmozdítása, saját érdekeinek globális szintű védelme, és állampolgárai biztonságának garantálása érdekében – a NATO keretében végzett tevékenységek megduplázásának elkerülése mellett, és különösen a saját szomszédságában – vállalnia kell tényleges stratégiai önállósággal rendelkező, globális politikai és hiteles biztonsági szereplőként fennálló felelősségét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak következetes politikákra van szüksége, valamint gyorsabban és hatékonyabban kell megvalósítania az említett felelősségvállalást;
11. rámutat, hogy az EU jelenleg komoly pénzügyi korlátokkal küzd, és hogy a tagállamok védelmi költségvetésének szintje az euróövezet válságához kapcsolódó vagy nem kapcsolódó pénzügyi, költségvetési vagy politikai okok miatt koordinálatlan módon csökken; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek az intézkedések kedvezőtlenül hathatnak a tagállamok katonai képességeire, ezáltal pedig az EU azon képességére, hogy hatékonyan eleget tegyen a békefenntartás, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság megerősítése terén rá háruló feladatoknak;
12. véleménye szerint a fent említett kihívások kezelése érdekében az uniós állam- és kormányfőknek a Tanács 2013. decemberi ülését lehetőségként kell használniuk arra, hogy egyértelműen állást foglaljanak az európai védelmi rendszer megerősítése mellett;
13. ezzel összefüggésben üdvözli az „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i bizottsági közleményt (COM(2013)0542), valamint a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Védelmi Ügynökség vezetője 2013. október 15-i végleges jelentését;
14. felhívja az Európai Tanácsot, hogy hajtsa végre a Parlament közös kül- és biztonságpolitikáról, közös biztonság- és védelempolitikáról (KBVP), valamint az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló jelentéseibe foglalt javaslatokat;
15. úgy véli, hogy a tagállamoknak először a KBVP műveleti hiányosságainak felszámolását kell felvállalniuk, azáltal, hogy képességeikkel való hozzájárulás révén kötelezettséget vállalnak a KBVP polgári misszióinak és katonai műveleteinek támogatására;
16. hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés számos új eszközt bevezetett KBVP területén, amelyeket még nem ültettek át a gyakorlatba; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a KBVP megerősítésének érdekében végre kell hajtani e rendelkezéseket, és felhívja a Tanácsot, hogy teljes mértékben használja ki ezen eszközöket (pl. EUSZ 46. cikk (6) bekezdés: állandó strukturált együttműködés a tagállamok között; EUSZ 42. cikk (5) bekezdés és 44. cikk (1) bekezdés: annak lehetősége, hogy a tagállamok adott csoportját bízzák meg a KBVP területére tartozó missziók és műveletek végrehajtásával);
17. hangsúlyozza egy stratégiai eszmecsere elindításának jelentőségét, az EU célkitűzéseinek és prioritásainak meghatározása, valamint az elmélyített védelmi együttműködés megvalósítását célzó, ütemezést is magában foglaló útiterv (a nemzeti folyamatok átgondolásának keretet adó fehér könyv) elkészítése érdekében;
18. felhívja a Tanácsot, hogy folytasson megerősített együttműködést a fegyverkezés terén, azáltal, hogy felhatalmazza az Európai Védelmi Ügynökséget arra, hogy teljes mértékben betölthesse szerepét olyan területeken, mint az együttműködés előmozdítása, a kötelezettségvállalások nyomon követése, a technológiai beruházások fontossági sorrendjének meghatározása (beleértve olyan stratégiai eszközöket, mint a légi üzemanyag-utántöltés, műholdas kommunikáció, stratégiai légi szállítás, távirányítású légi járművek, kibervédelem és az egységes európai égbolt), az önkéntes koalíciók és az alapcsoportok fokozottabb kihasználásáról való megállapodás, valamint a harccsoportok tekintetében működőképes megoldás kidolgozása;
19. felhívja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat egy erőteljes európai védelmi technológiai és ipari bázis kialakítása mellett, amely a nemzeti védelmi költségvetések megtervezésének – esetleg a védelmi kérdésekkel foglalkozó európai szemeszter létrehozása révén történő – fokozottabb összehangolása, valamint az ipar szintjén folytatott együttműködés elmélyítése (a védelmi felszerelésekre vonatkozó szabványok és hitelesítés összehangolása) által felszámolhatja az európai iparágak töredezettségét, és fokozhatja azok kreativitását és erejét; felszólít arra, hogy a védelmi ipar számára biztosítsanak további ösztönzőket és támogatást (adókedvezmények, a kutatás és fejlesztési pénzügyi támogatása, a polgári és katonai képességek közötti szinergiák intézményesítése), kötelezettséget vállalva kulcsfontosságú védelmi technológiák és rendszerek kifejlesztése iránt;
20. hangsúlyozza, hogy más szervezetekkel összevetve az EU erőssége abban áll, hogy polgári és katonai válságkezelése, missziói és műveletei támogatása érdekében egyedülállóan képes egyetlen politikai autoritás – az alelnök/főképviselő – irányítása alatt mobilizálni politikai, gazdasági, fejlesztési és humanitárius eszközeinek teljes tárházát, és hogy ez az átfogó megközelítés egyedülálló és széles körben elismert rugalmasságot és hatékonyságot biztosít számára, függetlenül attól, hogy „puha hatalma”, vagy – szükség esetén – erőteljesebb fellépései révén valósítja-e meg;
21. támogatja a védelmi miniszterek tanácsának létrehozását, amely segítségével kellő súlyt kapna a védelem kérdése;
22. sürgeti az állam- és kormányfőket, hogy az európai védelempolitika stratégiai jelentőségére és az Unió előtt álló kihívások nagyságára tekintettel 2015 decemberében a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Védelmi Ügynökség vezetője által készített végrehajtási jelentés alapján értékeljék a Tanács 2013. decemberi következtetéseinek végrehajtása terén elért eredményeket;
23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0269
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0222
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0515