Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0009/2014Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0009/2014

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról

8.1.2014 - (2013/2994(RSP))

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Niccolò Rinaldi, Marielle de Sarnez az ALDE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0008/2014

Eljárás : 2013/2994(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0009/2014
Előterjesztett szövegek :
B7-0009/2014
Elfogadott szövegek :

B7‑0009/2014

Az Európai Parlament állásfoglalása az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról

(2013/2994(RSP))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 2. és 3. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 9. cikkére,

–   tekintettel az Európa Tanács felülvizsgált Európai Szociális Chartájára, és különösen annak 31. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 34. cikkére,

–   tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló 2008. április 22-i írásbeli nyilatkozatára[1],

–   tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a hajléktalanság problémája az Európa 2020 stratégia és az EU szociális beruházási csomagja keretében az EU szegénységgel kapcsolatos szakpolitikájának egyértelmű prioritásává vált;

B.  mivel a hajléktalanság továbbra is valamennyi tagállamban sújt embereket, és mivel a hajléktalanság révén elfogadhatatlan módon sérül az emberi méltóság és sérülnek az emberi jogok;

C. mivel a hajléktalanság a szegénység és nélkülözés legszélsőségesebb formája, és annak mértéke az utóbbi évek során szinte valamennyi tagállamban megnövekedett;

D. mivel a gazdasági és pénzügyi válságtól leginkább sújtott tagállamokban korábban soha nem látott szintre nőtt a hajléktalanok száma;

E.  mivel a Parlament 2011. szeptember 14-én elsöprő többséggel fogadta el azt az állásfoglalást, amely szorgalmazza egy nemzeti és regionális stratégiákon alapuló, integrált uniós stratégia kidolgozását, hosszú távú célként a hajléktalanság teljes felszámolását tűzve ki;

F.  mivel a hajléktalanság témájában az ír elnökség kezdeményezésére 2013. március 1-jén Leuvenben tartott miniszteri kerekasztal megállapított hat alapevet;

G. mivel több uniós testület, köztük a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács, a Régiók Bizottsága, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és az Európai Parlament is felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós stratégiát a hajléktalansággal és a hasonló problémákkal szemben;

H. mivel a hajléktalanság kérdésére irányuló szakpolitikáknak a szociális védelemre és a társadalmi befogadásra vonatkozó, nyitott koordinációs módszer és az Európa 2020 stratégia keretében történő, uniós szintű összehangolása további hozzáadott értékkel egészítette ki az utóbbi évtized folyamán tett nemzeti, regionális és helyi szintű erőfeszítéseket, és mivel a további erőfeszítéseket erre a munkára kell alapozni egy fokozottabban stratégiai és hosszabb távú megközelítés keretében;

I.   mivel a hajléktalanság természeténél fogva többoldalú jelenség, amely ugyanilyen szakpolitikai megközelítést igényel;

J.   mivel egyre inkább bizonyított, hogy a hajléktalansággal szemben a lakhatásra összpontosító megközelítések a leghatékonyabbak;

K. mivel az Európa 2020 stratégia és annak kiemelt célja (2020-ra a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatának elhárítása legalább 20 millió ember esetében, aminek a hajléktalanság visszaszorítására is ki kell terjednie) további erőfeszítéseket igényel a tagállamok és az EU részéről;

L.  mivel az Európa 2020 stratégiának kulcsfontosságú eleme „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja” című kiemelt kezdeményezés, amely több olyan, hajléktalansággal kapcsolatos fellépést tartalmaz, amelyeket mindeddig nem hajtottak végre;

M. mivel a hajléktalanság kérdése egyre inkább a középpontba kerül az európai szemeszter keretében, mivel több tagállam 2012. és 2013. évi nemzeti reformprogramjában is szerepel a probléma a szegénység elleni fellépések prioritásai között;

N. mivel a jelenlegi uniós szakpolitikai keret és a helyben tapasztalható tényleges szociális helyzet következtében fokozottabb és ambiciózusabb uniós szintű fellépésre van szükség a hajléktalanság vonatkozásában;

O. mivel az Európai Konszenzus 2010. decemberi konferenciája szilárd alapokat teremtett a hajléktalansággal kapcsolatos ambiciózusabb uniós fellépéshez;

P.  mivel a hajléktalanság felszámolásáért közvetlenül a tagállamok, és elsősorban a regionális és helyi hatóságok felelősek, és mivel az uniós stratégiának kiegészítő szerepet kell játszania;

Q. mivel a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett is van lehetőség arra, hogy a Bizottság a jelenlegi hatáskörén belül markánsabb szerepet játsszon;

R.  mivel a Foglalkoztatási Főigazgatóság a legalkalmasabb arra, hogy vezető szerepet vállaljon a hajléktalansággal kapcsolatos kérdések vonatkozásában, ám több más főigazgatóságnak is foglalkoznia kell a problémával a saját hatáskörébe tartozó területeken;

S.  mivel egyre több tagállam alkalmaz holisztikus jellegű stratégiát a hajléktalanságot illetően, és e tagállamok számára politikájuk tovább fejlesztéséhez hasznos lenne az európai együttműködés ;

T.  mivel egyes tagállamokban a közhatóságok intézkedéseket tettek a hajléktalanság büntetésére vagy szabálysértésnek minősítésére, ami sérti a hajléktalanok emberi jogait;

U. mivel egy korszerű demokratikus társadalomban nincs helye a hajléktalanság szabálysértéssé nyilvánításának, ami a társadalomból már kirekesztett és szegény embereket további büntetéssel sújtja;

1.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az Európai Parlamentnek az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2011. szeptember 14-i állásfoglalásában foglalt irányvonalak, valamint más uniós intézményektől és testületektől származó javaslatok mentén, minden további halogatás nélkül dolgozzon ki uniós stratégiát a hajléktalansággal kapcsolatos kérdések kezelésére,

2.  úgy véli, hogy az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájának teljes mértékben meg kell felelnie a Lisszaboni Szerződésnek, amely rögzíti „a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepét és széles mérlegelési jogkörét a tekintetben, hogy a felhasználók igényeihez a lehető legközelebb álló módon hogyan gondoskodjanak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve megszervezéséről”; úgy véli, hogy a hajléktalanság elleni küzdelem felelősségét a tagállamok viselik, és hogy az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájának ezért a szubszidiaritás elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett támogatnia kell a tagállamokat abban, hogy a lehető leghatékonyabban teljesíthessék az e felelősségükből fakadó feladatokat;

3.  kéri a Bizottságot, hogy állítson fel magas szintű szakértői csoportot, amelynek feladata a Bizottság segítése a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia kidolgozásában és továbbfejlesztésében;

4.  kéri a Bizottságot annak megfelelő megfontolására, hogy országspecifikus ajánlásaiba a hajléktalansággal kapcsolatos hivatkozásokat is felvegyen olyan tagállamok esetében, amelyekben a hajléktalansággal kapcsolatos kérdésekben sürgős előrelépésre van szükség; kéri a tagállamokat, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos megfontolásokat erőteljesebben építsék be nemzeti reformprogramjaikba;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programját (EaSI) az uniós stratégia fő finanszírozási forrásaként használja fel a kutatás és a transznacionális kapcsolatok finanszírozására, és fokozza az együttműködést a legfontosabb európai partnerekkel, például a Hajléktalanokkal Együttműködő Nemzeti Szervezetek Európai Szövetségével (FEANTSA) és a helyi hajléktalanügyi stratégiák európai fórumával (HABITACT);

6.  kéri a Bizottságot, hogy a hajléktalanság kezelésének szempontját juttassa érvényre minden vonatkozó uniós szakpolitikai területen; arra biztatja továbbá a Bizottságot, hogy a Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának irányítása alatt vonjon be különböző főigazgatóságokat a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia kidolgozásába és végrehajtásába;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiája kezelje prioritásként az alábbi témaköröket:

•    a hajléktalanság problémájának lakhatásra összpontosító megközelítése;

•    a szabad mozgás és a hajléktalanság közötti kapcsolat;

•    a hajléktalanoknak nyújtott szolgáltatások minősége;

•    a hajléktalanná válás megelőzése;

•    a fiatalok körében jellemző hajléktalanság;

8.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, vegyék fontolóra azt a lehetőséget, hogy garancia kerüljön bevezetésre annak biztosítása érdekében, hogy az EU-ban senki se kényszerüljön fedél nélkül éjszakázni azért, mert nincsenek meg a szükségleteihez igazodó (sürgősségi) szolgáltatások; úgy véli, hogy egy ilyen garancia modellje a Tanács ajánlásán alapuló ifjúsági garancia lehet, és ugyanazt az irányítási struktúrát lehetne felhasználni;

9.  emlékeztet a hajléktalanságról szóló 2011. szeptember 14-i állásfoglalására, amely tartalmazta, hogy milyen kulcsfontosságú elemekből kell állnia az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájának, és ismételten hangsúlyozza az alábbi elemeket:

•    a hajléktalanság felszámolása terén a tagállamok által elért eredmények európai szintű nyomon követése;

•    a hajléktalansággal kapcsolatos uniós mutató;

•    kutatás és tudásépítés a hajléktalansággal kapcsolatos szakpolitikákról és szolgáltatásokról, ideértve a költséghatékonysági vizsgálatokat is;

•    szociális innováció a hajléktalansággal kapcsolatos szakpolitikák és szolgáltatások terén, ideértve a tesztelést és a kiszélesítést is;

•    kapcsolatok az uniós alapokkal, különösen az Európai Szociális Alappal, az Európai Regionális Fejlesztési Alappal és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alappal;

 

10. kéri a tagállamokat és az EU elnökségét, hogy az ír elnökség 2013 márciusában tett kezdeményezését követve tartsák meg rendszeres jelleggel az EU hajléktalansággal kapcsolatos ügyekért felelős minisztereinek kerekasztal-találkozóját; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson gyakorlati és pénzügyi támogatást a találkozóhoz;

11. kéri a tagállamokat, hogy a hajléktalanság kezelésére dolgozzanak ki olyan átfogó stratégiákat, amelyek vezérfonalát lakhatási megoldások alkotják, és amelyek erőteljesen a megelőzésre összpontosítanak és figyelembe veszik a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében” című közleményében és „A hajléktalanság problémájának kezelése az Európai Unióban” című szolgálati munkadokumentumában rendelkezésre bocsátott iránymutatásokat;

12. sürgeti, hogy az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) foglalkozzon többet a mélyszegénység által az alapjogokhoz való hozzáférésre és azok gyakorlására kifejtett hatásokkal, tekintettel arra, hogy a lakhatási jog érvényesülése kulcsfontosságú egy sor egyéb jog, például több politikai és szociális jog gyakorlása szempontjából is; javasolja, hogy a FRA összpontosítson arra, hogy a hajléktalanság szabálysértéssé nyilvánítása sérti az emberi jogokat;

13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak, valamint az Európa Tanácsnak.