ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról
8.1.2014 - (2013/2994(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Raül Romeva i Rueda, Karima Delli, Rui Tavares, Jean Lambert, Elisabeth Schroedter, Nikos Chrysogelos a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0008/2014
B7‑0011/2014
Az Európai Parlament állásfoglalása az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen annak 2. és 3. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 9. cikkére,
– tekintettel az Európa Tanács felülvizsgált Európai Szociális Chartájára, különösen annak 31. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 34. cikkére,
– tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2010. december 16-i nyilatkozatára[1],
– tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2011. szeptember 14-i állásfoglalására[2],
– tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló 2013. június 11-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a 2010. december 9-én és 10-én megrendezett, a hajléktalanságról szóló európai konszenzuskereső konferencia végső ajánlásaira,
– tekintettel a hajléktalansággal kapcsolatos ügyekért felelős minisztereknek az ír elnökség által 2013 márciusában szervezett kerekasztal-találkozóján elért eredményekre,
– tekintettel az európai lakásügyi miniszterek 2013. december 9-én és 10-én tartott 19. informális találkozójának következtetéseire,
– tekintettel a hajléktalansággal kapcsolatos ügyekért felelős uniós miniszterek 2013. március 1-jén tartott kerekasztal-találkozójának következtetéseire, amelyek hat elvet tartalmaznak az uniós szakpolitika hajléktalansággal kapcsolatos ügyekben történő tájékoztatásáról, és felhívják a Bizottságot, hogy támogassa és tehermentesítse a tagállamokat a hajléktalanságnak a szociális beruházási csomag végrehajtása révén történő visszaszorítására irányuló erőfeszítéseikben,
– tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2012. évi, „Szociális Európa: Aktuális kihívások – hogyan tovább?” című éves jelentésére, amely arról számol be, hogy a hajléktalanság terjedése az EU-ban sok helyütt általános tendencia,
– tekintettel „Az alapvető jogok helyzete: magyarországi normák és gyakorlatok” című, 2013. július 3-i állásfoglalására[4], amely felszólítja a magyar kormányt, hogy sürgősen tegyen eleget a hajléktalansággal kapcsolatos ügyek kezelése tekintetében viselt kötelezettségeinek, és szüntesse meg a hajléktalanság szabálysértésnek minősítését,
– tekintettel a Régiók Bizottsága 2011. októberi, „Egy európai szociális lakhatási menetrend felé” című véleményére, amely felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiáját, amint azt a Parlament 2011-es állásfoglalásában javasolta,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 27-i, „A hajléktalanság problémája” című véleményére, amelyben kéri, hogy a Bizottság dolgozzon ki nagyratörő stratégiát a hajléktalanság tárgyában, és támogassa a tagállamokat hatékony nemzeti stratégiák kidolgozásában,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a hajléktalanság továbbra is valamennyi tagállamban sújt embereket és az emberi méltóság, valamint az emberi jogok elfogadhatatlan megsértését jelenti;
B. mivel a hajléktalanság a szegénység és nélkülözés legszélsőségesebb formája, és mértéke az utóbbi évek során gyakorlatilag minden tagállamban megnövekedett;
C. mivel a szegénység nem bűn, és mivel a hajléktalanság sem bűn, sem pedig önként vállalt életmód;
D. mivel a gazdasági és pénzügyi válság által leginkább sújtott országok a hajléktalanság mindeddig nem tapasztalt mértékű növekedésével szembesülnek, amely különösen a fiatalok között terjed;
E. mivel a hajléktalanság kezelése az EU szegénységgel kapcsolatos szakpolitikájának egyértelmű prioritásává vált az EU 2020 stratégia, valamint az EU szociális beruházási csomagja keretében;
F. mivel a Parlament 2011. szeptember 11-én túlnyomó többséggel állásfoglalást fogadott el, melyben kérte, hogy a hajléktalanság teljes felszámolásának hosszú távon megvalósítandó céljával dolgozzanak ki nemzeti és regionális stratégiákkal alátámasztott, integrált uniós stratégiát;
G. mivel a hajléktalansággal foglalkozó, 2013. március 1-jén Leuvenben tartott miniszteri kerekasztal-találkozón a felek megegyeztek hat elv alkalmazásában;
H. mivel több uniós testület, többek között a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács (EPSCO), a Régiók Bizottsága, az Európa Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint az Európai Parlament felhívta a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós stratégiát – vagy hasonló megoldást – a hajléktalanság ügyében;
I. mivel a hajléktalanság tekintetében az uniós szakpolitikáknak a szociális védelemre és a társadalmi befogadásra vonatkozó, nyitott koordinációs módszer keretében történő, uniós szintű összehangolása az utóbbi évtized folyamán tett nemzeti, regionális és helyi szintű erőfeszítéseket hozzáadott értékkel egészítette ki, és mivel e munka stratégiai szempontból megalapozottabb, hosszú távú stratégiával való továbbfejlesztésére szükség és igény van;
J. mivel a hajléktalanság természeténél fogva többrétű probléma, amely többrétű szakpolitikai megoldást tesz szükségessé;
K. mivel egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a hajléktalanok fenntartható társadalmi beilleszkedése szempontjából a lakáshoz juttatásukra irányuló megközelítések a leghatékonyabbak;
L. mivel az Európa 2020 stratégia és legfőbb célkitűzése – a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatával élők számának legalább 20 millióval való csökkentése 2020-ig – a többek között a hajléktalanság csökkentésére is irányuló erőfeszítések megújítását teszi szükségessé mind a tagállamok, mind pedig az EU részéről;
M. mivel az Európa 2020 stratégia egyik kulcsfontosságú eleme a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja, és ez az élenjáró kezdeményezés a hajléktalansággal kapcsolatban több intézkedést tartalmaz, amelyet még nem hajtottak végre;
N. mivel a hajléktalanság kérdése az európai szemeszter keretében is egyre nagyobb figyelmet kap, és több tagállam a hajléktalanság kezelését a szegénység elleni küzdelem egyik prioritásaként illesztette be 2012-re és 2013-ra vonatkozó nemzeti reformprogramjába;
O. mivel a jelenlegi uniós szakpolitikai keret és a kézzelfogható társadalmi valóság egyengeti az utat a fokozott és ambiciózusabb uniós szintű intézkedések előtt a hajléktalansággal kapcsolatos kérdésekben;
P. mivel a 2010 decemberében tartott európai konszenzuskereső konferencia szilárd alapot teremt az ambiciózusabb uniós intézkedésekhez;
Q. mivel a hajléktalansággal kapcsolatos kérdések kezelésének közvetlen felelősségét a tagállamok, és különösen a regionális és helyi hatóságok viselik, és mivel az uniós stratégiának kiegészítő szerepet kell betöltenie;
R. mivel a Bizottság szerepe a jelenlegi illetékességi területein belül és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett megerősíthető;
S. mivel helyzetéből adódóan a Foglalkoztatási Főigazgatóság a legalkalmasabb arra, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos kérdések kezelésében az élen járjon, ugyanakkor azonban több más főigazgatóságnak is foglalkoznia kell ezekkel a kérdésekkel a saját illetékességi területén belül;
T. mivel egyre több tagállam alkalmaz holisztikus stratégiát a hajléktalanság kérdéseiben, és szakpolitikáik továbbfejlesztése szempontjából hasznos volna számukra az európai szintű együttműködés;
U. mivel egyes uniós tagállamokban a közhatóságok intézkedéseket tettek a hajléktalanság büntetésére vagy szabálysértésnek minősítésére, ami sérti a hajléktalan személyek emberi jogait, nem éri el a kívánt hatást és végrehajtása általában költséges;
V. mivel egy korszerű demokratikus társadalomban nincs helye a hajléktalanság szabálysértéssé nyilvánításának, ami a társadalomból már kirekesztett és szegény embereket további büntetéssel sújtja;
1. nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az Európai Parlamentnek az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2011. szeptember 14-i állásfoglalásában foglalt irányvonalak, valamint más uniós intézményektől és testületektől származó javaslatok mentén, minden további halogatás nélkül dolgozzon ki uniós stratégiát a hajléktalansággal kapcsolatos kérdések kezelésére,
2. kéri a Bizottságot, hogy állítson fel magas szintű szakértői csoportot, amelynek feladata a Bizottság segítése a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia kidolgozásában és továbbfejlesztésében; hangsúlyozza, hogy e szakértői csoportban helyet kell kapniuk a hajléktalanság elleni küzdelemben részt vevő legfőbb szereplők – többek között nemzeti és helyi politikai döntéshozók, kutatók, nem-kormányzati szervezetek – képviselőinek, valamint a hajléktalanság helyzetében levő személyeknek is;
3. nyomatékosan kéri az EPSCO-t, hogy a Bizottság konkrét javaslata alapján vitasson meg és fogadjon el a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégiát;
4. kéri a Bizottságot annak megfelelő megfontolására, hogy országspecifikus ajánlásaiba a hajléktalansággal kapcsolatos hivatkozásokat is felvegyen olyan tagállamok esetében, amelyekben a hajléktalansággal kapcsolatos kérdésekben sürgős előrelépésre van szükség; kéri a tagállamokat, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos megfontolásokat erőteljesebben építsék be nemzeti reformprogramjaikba;
5. kéri a tagállamokat, hogy a hajléktalanság kezelésére dolgozzanak ki olyan átfogó stratégiákat, amelyek vezérfonalát elsősorban a lakhatás megoldása alkotja, erőteljesen a megelőzésre összpontosítanak és figyelembe veszik a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében” című közleményében és „A hajléktalanság problémájának kezelése az Európai Unióban” című szolgálati munkadokumentumában rendelkezésre bocsátott iránymutatásokat;
6. felhívja a figyelmet a hajléktalanságról szóló 2011. szeptember 14-i állásfoglalására a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia kulcsfontossági elemei tekintetében, valamint kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsák az alábbi elemek meglétét:
• a tagállamok által a hajléktalanság kezelése terén elért eredmények rendszeres európai ellenőrzése;
• uniós mutató alkalmazása a hajléktalanság tekintetében a hajléktalanság és a lakhatási kirekesztettség európai tipológiájának (ETHOS) modellje alapján, a lakhatáshoz kapcsolódó kirekesztési folyamat kiterjedésének mérése érdekében;
• kutatás és ismeretépítés a hajléktalansággal kapcsolatos szakpolitikák és szolgáltatások tekintetében, többek között a költséghatékonyságra vonatkozó tanulmányok révén;
• szociális innováció a hajléktalansággal kapcsolatos szakpolitikákban és szolgáltatásokban, többek között tesztelés és bővítés;
• kapcsolatok az uniós alapokkal, különösen az Európai Szociális Alappal (ESF), az Európai Regionális Fejlesztési Alappal (ERDF) és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alappal (FEAD);
7. felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió foglalkoztatási és társadalmi innovációs programját (EaSI) az uniós stratégia fő finanszírozási forrásaként használja fel a kutatás és a transznacionális kapcsolatok finanszírozására, és fokozza az együttműködést a legfontosabb európai partnerekkel, például a Hajléktalanokkal Együttműködő Nemzeti Szervezetek Európai Szövetségével (FEANTSA) és a helyi hajléktalanügyi stratégiák európai fórumával (HABITACT).
8. hangsúlyozza, hogy a lakhatáshoz való hozzáférés javítására és a hajléktalanság csökkentésére irányuló új politikák elemzése céljából a szociális innovációt mind a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjának, mind pedig a kutatási keretprogramnak támogatnia kell;
9. kéri a tagállamokat és az EU elnökségét, hogy az ír elnökség 2013 márciusában tett kezdeményezését követve tartsák meg rendszeres jelleggel az EU hajléktalansággal kapcsolatos ügyekért felelős minisztereinek kerekasztal-találkozóját; kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson gyakorlati és pénzügyi támogatást a találkozóhoz;
10. üdvözli a hajléktalansággal foglalkozó, az ír elnökség alatt, 2013. március 1-jén Leuvenben tartott miniszteri kerekasztal-találkozón megállapodás tárgyát képező hat elvet;
11. kéri a szociális védelemmel foglalkozó bizottságot, hogy építse be a hajléktalanság kérdését az Európa 2020 stratégia keretében megvalósítandó átvilágítási munkafeladataiba, többek között a közös értékelési keret alapján végzendő szociális védelmi teljesítményértékelésbe és a nemzeti szociális jelentésekbe;
12. kéri a Bizottságot, hogy a hajléktalanság kezelésének szempontját juttassa érvényre minden érdemleges uniós szakpolitikai területen, és arra biztatja a Bizottságot, hogy a Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának irányítása alatt vonjon be különböző főigazgatóságokat a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia kidolgozásába és végrehajtásába,
13. kéri a Bizottságot, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia tekintetében az alábbi, prioritást élvező témákra összpontosítsa figyelmét:
• a „lakhatás a legfontosabb” („housing-led”)/a „lakhatás a legelső” („housing first”) megközelítések a hajléktalanság kérdésének kezelésében, szociális beruházásként
• a szabad mozgás és a hajléktalanság kérdései közötti összefüggés
• a hajléktalanság kezelésével összefüggő szolgáltatások minősége
• a hajléktalanság megelőzése
• hajléktalanság a fiatalok körében;
14. véleménye szerint a tagállamoknak és helyi hatóságaiknak a bérlők szervezeteivel együttműködve hatékony megelőző politikákat kellene végrehajtaniuk a bérlők, különösen a legkiszolgáltatottabb háztartásokban élők kilakoltatásának mindenekelőtt a rendkívül hideg időszakokban való leállítása érdekében, mivel a kilakoltatás különösen a családokat sújtó humán költségein túlmenően olcsóbb az illetékes hatóságok számára az elmaradt lakbérek és lakbérhátralékok átvállalása és megelőzése;
15. kéri a Bizottságot és a Tanácsot, vegyék fontolóra azt a lehetőséget, hogy uniós garancia kerüljön bevezetésre annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unióban senki se kényszerüljön fedél nélkül éjszakázni azért, mert nincsenek meg a szükségleteihez igazodó szolgáltatások; úgy véli, hogy egy ilyen garancia modellje az ifjúsági garancia lehet, és ugyanazt az irányítási struktúrát lehetne felhasználni;
16. nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy a társadalmi kirekesztés és a hajléktalanság megelőzése érdekében dolgozzanak ki szociális és megfizethető lakhatási megoldásokat a legkiszolgáltatottabb személyek számára;
17. kéri a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy hajtsanak végre hatékony és ösztönző intézkedéseket a lakásigények előrejelzésének elemzése alapján a lakások hosszú távú megüresedése elleni küzdelem érdekében, különösen a sűrűn lakott övezetekben az ingatlanspekulációk elleni küzdelem és e lakások megfizethető szociális lakásként való hasznosítása céljából;
18. aggodalmát fejezi ki a Spanyolországban, Írországban és újabban Görögországban kialakult jelzálogpiaci helyzet, és különösen a kilakoltatási hullámok miatt, amelyek következtében tömegek válnak majd hajléktalanná; úgy véli, hogy a frissített spanyol jelzálogtörvény nem áll összhangban az Európai Bíróság 2013. március 14-i ítéletével; kéri a Bizottságot, hogy szólítsa fel Spanyolországot a 93/13/EEK irányelv megfelelő átültetésének garantálására; kéri, hogy a bankágazat reformját a társadalmi szükségleteknek megfelelő módon hajtsák végre, megtiltva a kifizetetlen jelzáloggal terhelt ingatlanok lefoglalását; azt ajánlja a tagállamok számára, hogy az ingatlanbuborékok megelőzése érdekében fogadjanak el birtokviszonyoktól független lakhatási politikát;
19. kéri a Bizottságot és az EU Alapjogi Ügynökségét (FRA) egyaránt, hogy figyelmüket összpontosítsák jobban a rendkívüli szegénységnek az alapjogokhoz való hozzáférésre és az e jogok gyakorlására tett hatásaira, tekintettel arra, hogy a lakhatási jog érvényesülése kulcsfontosságú egy sor egyéb jog, például politikai és szociális jogok gyakorlása szempontjából is;
20. kéri a tagállamokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló forrást a szegénység legsúlyosabb formái, többek között a hajléktalanság teljes felszámolására; figyelmeztet, hogy a hajléktalanságban élők láthatóságának csökkentése súlyosbítja a helyzetet;
21. felhívja a tagállamokat, többek között Lengyelországot, Magyarországot és Belgiumot, hogy haladéktalanul vessenek véget a hajléktalan személyek szabálysértővé nyilvánításának, valamint hagyjanak fel azzal a hátrányosan megkülönböztető gyakorlattal, hogy a hajléktalanoktól megtagadják a szociális szolgáltatásokhoz és szállásokhoz való hozzáférést, miként ez Angliában és Hollandiában történik;
22. felhívja a Bizottságot, hogy ezt a folyamatot tartsa szoros ellenőrzése alatt, és ha szükséges, bocsásson ki országspecifikus ajánlásokat is annak biztosítása érdekében, hogy az emberi méltóságot az EU-ban mindenütt tiszteletben tartsák;
23. kéri a tagállamokat, hogy vessenek véget a nemzetközi emberi jogi megállapodások megsértésének és tartsák maradéktalanul tiszteletben az általuk aláírt valamennyi megállapodást, közöttük az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az Egyesült Nemzetek Szervezetének polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányát és az Európa Tanács felülvizsgált Szociális Chartáját;
24. kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy politikái és politikai ajánlásai ne vezessenek az emberi jogok megsértésének eseteihez;
25. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a megfelelő gyakorlatok cseréjét a lakhatáshoz való jog hatékony érvényre juttatása tekintetében;
26. úgy véli, hogy az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájának teljes mértékben meg kell felelnie a Szerződésnek (EUMSZ), amely kimondja „a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepét és széles mérlegelési jogkörét a tekintetben, hogy a felhasználók igényeihez a lehető legközelebb álló módon hogyan gondoskodjanak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve megszervezéséről”; úgy véli, hogy a hajléktalanság elleni küzdelem felelősségét a tagállamok viselik, és hogy az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájának ezért a szubszidiaritás elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett támogatnia kell a tagállamokat abban, hogy a lehető leghatékonyabban teljesíthessék az e felelősségükből fakadó feladatokat;
27. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak, valamint az Európa Tanácsnak.
- [1] HL C 169. E, 15.06.12, 139. o.
- [2] HL C 51. E, 2013.2.22., 101. o.
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0246.
- [4] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0315.