ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a dél-szudáni helyzetről
13.1.2014 - (2014/2512(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Louis Michel, Niccolò Rinaldi, Graham Watson, Jelko Kacin, Liam Aylward, Marielle de Sarnez, Marietje Schaake, Sarah Ludford, Kristiina Ojuland, Hannu Takkula, Johannes Cornelis van Baalen, Robert Rochefort az ALDE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0018/2014
Az Európai Parlament,
– tekintettel a szudáni és dél-szudáni helyzetről szóló 2012. június 13-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel a Cotonouban (Benin), 2000. június 23-án aláírt, majd 2005-ben és 2010-ben felülvizsgált, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött 2000/483/EK partnerségi megállapodásra,
– tekintettel a 2005. évi átfogó békemegállapodásra,
– tekintettel a 2012. szeptember 27-i addisz-abebai megállapodásra,
– tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének a dél-szudáni helyzetről szóló 2013. december 24-i és 2014. január 2-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Unió főképviselőjének szóvivője által a dél-szudáni helyzettel kapcsolatban 2013. december 16-án és 28-án tett nyilatkozatokra,
– tekintettel az Unió jelenlegi dél-szudáni konfliktusról szóló 2013. december 20-i helyi nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa dél-szudáni helyzetről szóló 2013. december 17-i, 20-i és 30-i nyilatkozataira,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2013. december 24-i, Dél-Szudánról szóló 2132 (2013) számú határozatára,
– tekintettel Nkosazana Dlamini-Zumának, az Afrikai Unió Bizottsága elnökének a Dél-Szudánban kialakult helyzetről szóló 2014. január 4-i nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a dél-szudáni kormány 2011. július 9., azaz Szudántól való függetlenné válása óta próbálkozik egy működőképes állam létrehozásával; mivel miután 2012 végén államcsínnyel kapcsolatos szóbeszéd látott napvilágot Jubában, Salva Kiir dél-szudáni elnök számos rendeletet bocsátott ki, amelyek átfogó konszenzus nélkül foganatosítottak jelentős változásokat a dél-szudáni kormány és hadsereg felső vezetésében, valamint saját pártjában;
B. mivel 2013. július 23-án a dinka törzsből származó Kiir elnök feloszlatta a kormányt és elbocsátotta hivatalából a nuer származású Riek Machar alelnököt; mivel 2013 novemberében Kiir elnök feloszlatta a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLM) legfelső szintű testületeit, beleértve a politikai bizottságot, a nemzeti konventet és a Nemzeti Felszabadítási Tanácsot;
C. mivel 2013. december 14-én az SPLM politikai bizottságának magas rangú tagjai, köztük Riek Machar, a párt alelnöke a „párbeszéd légkörének hiányára” hivatkozva kivonultak a Nemzeti Felszabadítási Tanács üléséről;
D. mivel 2013. december 15-én fegyveres összecsapásokra került sor az elnöki őrség soraiban a dél-szudáni fővárosban, Jubában található laktanyában, és Kiir elnök a hatalom megszerzésére irányuló kísérlettel vádolta meg Riek Machart;
E. mivel 2013. december 16-án a harcok Jubából elkezdtek átterjedni Jonglei állam környékére;
F. mivel 2011 szeptembere, azaz a helyzet 2013. december közepi romlását megelőző időpont óta, a szudáni kormányerők válogatás nélkül bombázzák a Kék-Nílus tag államot, érezhető rettegésben tartva az ott élő polgári lakosságot;
G. mivel 2013. december 19-én a Peter Gadet, a 8. hadosztály korábbi dezertált parancsnoka által vezetett nuer fegyveresek ellenőrzésük alá vonták Jonglei állam fővárosát, Bort; mivel 2013 decemberének végén és 2014 januárjának elején Bor városát hol a hadsereg, hol a felkelők foglalták el, és mivel január 4. óta a hadsereg a város visszafoglalásáért küzd;
H. mivel 2013. december 21-én a kormány megerősítette, hogy elvesztette az ellenőrzést a legjelentősebb olajkitermelő térség, a Unity tagállam közigazgatási központja, Bentiu városa felett, amely a Macharhoz hű nuer származású parancsnok, James Koang tábornok ellenőrzése alá került, jóllehet maga Machar ezt cáfolta; mivel az erőszakos cselekmények etnikai csoportok közötti kirobbanása idején az ENSZ Dél-Szudánban tömegsírra bukkant a lázadók kezén lévő Bentiu városában, és mivel Michael Makuei Lueth, a kormány tájékoztatási minisztere szerint a mészárlásért a lázadók felelősek;
I. mivel a konfliktus átterjedt az olajban gazdag területekre, és 2013 decembere végén Dél-Szudán tíz tagállama közül ötből jelentettek harcokat, köztük Jongleiból, Unity tagállamból, Felső-Nílus tagállamból és Közép-Egyenlítőből, és az egész ország területéről érkeztek jelentések etnikai alapú erőszakról; mivel 2014. január 2-án Salva Kiir elnök szükségállapotot hirdetett az Egység és Jonglei tagállamokban, amelyek fővárosait a Macharhoz hű lázadók ellenőrzik;
J. mivel 21013. december 24-én a lázadók behatoltak Malakalba, a Felső-Nílus tagállam fővárosába, amely város biztosította teljes Dél-Szudán nyersolaj-ellátását, és mivel december 27-én a hadsereg közölte, hogy a várost teljes egészében visszafoglalta;
K. mivel 2013. december 30-án a dél-szudáni kormányerők összecsaptak a Fehér Hadsereg fegyvereseivel és más, Macharhoz hű lázadói csoportokkal a Bor városa közeli ütközőpontnál, és a lázadók egyik szóvivője cáfolta, hogy a Fehér Hadsereg fegyvereseit Machar irányítaná; mivel bár a konfliktus politikai hatalmi harcnak indult, azóta etnikai jellegűvé vált és az ENSZ dél-szudáni missziója (UNMISS) szerint bizonyítékok vannak etnikai indítékú gyilkosságokra;
L. mivel a közelmúltban támadások érték a nuba etnikum tagjait, és a Nuba-hegységben élő polgári lakossággal szemben tárgyalás nélküli kivégzéseket, tömeges nemi erőszakot és önkényes letartóztatásokat hajtottak végre; mivel 2013 decemberének utolsó két hetében a szudáni kormány fegyveresei és fegyveres erői a biztonsági szolgálatok támogatásával számos terület ellen intéztek támadást Kadugli és Dillanj környékén, több ezer polgári személy menekült el otthonából, továbbá törvénytelen kivégzésekről és tömeges nemi erőszakról érkeztek jelentések;
M. mivel 2014. január 5-én Salva Kiir elnök és Riek Machar képviselői között találkozóra került sor Etiópiában annak érdekében, hogy béketárgyalásokat kezdjenek, melyek témája a tűzszünet és a politikai foglyok szabadon bocsátása volt; mivel a megbeszélések dacára a harcok folytatódnak; mivel a legfőbb vitatott kérdés a december közepi államcsíny kitervelésével vádolt foglyok szabadon bocsátása;
N. mivel 2013. szeptember 3-án csúcstalálkozót rendeztek Kartúmban a szudáni és dél-szudáni elnök részvételével; mivel mindkét fél ismételten kötelezettséget vállalt egyrészt a 2012. szeptember 27-i addisz-abebai megállapodás végrehajtására a Thabo Mbeki elnök elnökletével ülésező Afrikai Unió magas szintű végrehajtó bizottsága keretében, másrészt arra, hogy törekszenek a függőben lévő kérdések megoldására, beleértve az Abyei térség végleges státusát és a határokkal kapcsolatos egyéb kérdéseket; mivel a megbeszélések pozitív lépést jelentenek Dél-Szudán stabilizálása irányában;
O. mivel egyre több polgári személy menekül a szomszédos országokba; mivel Toby Lanzer, dél-szudáni humanitárius koordinátor szerint az elmúlt két hétben az erőszakos cselekmények miatt mintegy 200 000 ember volt kénytelen elhagyni otthonát, és e cselekmények közvetett módon több százezer embert érintenek; mivel 2013. december 18-án az ENSZ bejelentette, hogy a harcok elől 13 000 ember kért menedéket a két jubai létesítményében; mivel fennáll a kockázata annak, hogy ez a válság a szélesebb térségre is kiterjed, amely egyébként is hajlamos az instabilitásra, amit a helyszínen végrehajtott nemzetközi fellépéseknek mindenkor figyelembe kell venniük;
P. mivel az Afrikai Unió (AU) közvetítői szerepet tölt be a dél-szudáni válsághelyzet megszüntetés érdekében; mivel az AU és a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) több alkalommal sürgette az azonnali tűzszünetet Dél-Szudánban;
Q. mivel az ENSZ fokozta helyszíni jelenlétét, amelynek keretében 2014. január elején három helikoptert vezényelt a dél-szudáni fővárosba, Jubába az országban lévő ENSZ békefenntartó támaszpontok megerősítésére; mivel ez a lépés a Biztonsági Tanács által jóváhagyott terv része az UNMISS fegyveres erőinek mintegy 14 000 főre történő megkétszerezésére a kormányt támogató és a kormányellenes csapatok között három hete folyamatosan zajló harcok által sújtott polgári lakosság védelme érdekében;
R. mivel Dél-Szudánban jelenleg 62 000 civil személy áll az ENSZ békefenntartók védelme alatt az ENSZ-támaszpontokon;
S. mivel az EU jelentős mértékben növelte fejlesztési támogatásait, hogy kielégítse Dél-Szudán szükségleteit; mivel 2013. december 23-án az EU bejelentette, hogy 50 millió eurót bocsát rendelkezésre dél-szudáni humanitárius fellépésekre az alapvető szükségletek fedezésére, mert a helyzetet összességében az egyik legjelentősebb jelenlegi humanitárius válságként értékelte; mivel ezzel együtt az Unió által nyújtott humanitárius támogatás eddigi értéke a 2013-as és 2014-es pénzügyi évben 170 millió eurót tesz ki;
T. mivel az Európai Unió dél-szudáni légiközlekedés-védelmi missziójának (EUAVSEC) megbízatása 2014 januárjáig tartott; mivel a misszió célja a jubai nemzetközi repülőtér biztosítása volt;
1. mélységesen aggasztónak tartja a gyorsan romló biztonsági és humanitárius helyzetet Dél-Szudánban, amelynek oka az ország politikai vezetői között kirobbant politikai vita és az azt követő erőszak; rámutat arra, hogy ez súlyos fenyegetést jelent Dél-Szudán stabilitására és hosszú távú biztonságára, illetve az egész térség biztonságára nézve;
2. határozottan elítéli a különböző közösségekhez tartozó ártatlan polgári lakosság ellen mindkét fél által elkövetett atrocitásokat, az emberi jogi jogsértéseket, melyekre a jelentések szerint sor került, és a különböző felek, köztük a fegyveres csoportok és a nemzeti biztonsági erők által elkövetett erőszakos cselekményeket; határozottan elítéli az UNMISS akobói tábora ellen 2013. december 19-én végrehajtott támadást, amely két indiai katona életét követelte és egy harmadikat megsebesített, továbbá az UNMISS-nél menedéket kereső legalább 20 ember halálát okozta; elítéli a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi normák megsértéséért felelős személyeket, és hangsúlyozza, hogy felelősségre kell vonni és bíróság elé kell állítani őket; határozottan elítéli az olajipari létesítmények ellen elkövetett támadásokat, amelyek súlyos sebesüléseket okoztak az olajmunkások körében, és sürgeti az összes részt vevő felet, hogy szavatolják a gazdasági infrastruktúra és az ott dolgozók biztonságát; üdvözli az AU határozatát az emberi jogi jogsértések és más erőszakos cselekmények kivizsgálásával foglalkozó bizottság létrehozásáról;
3. sürgeti, hogy haladéktalanul vessenek véget az ellenzék tagjai ellen irányuló zaklatásoknak és törvénytelen letartóztatásuknak, melyet pusztán a szólás- és gyülekezési szabadsághoz való törvényes joguk békés gyakorlásáért kell elszenvedniük;
4. ismételten megerősíti a Dél-szudáni Köztársaság szuverenitása, függetlensége, egysége és területi integritása iránti határozott elkötelezettségét;
5. sürgeti mindkét felet, hogy tartsa be az alkotmányt és tartsa tiszteletben az alkotmány által létrehozott intézményeket;
6. megjegyzi, hogy Dél-Szudán igen gazdag kőolajforrásokban, és hogy ezek lehetséges feszültségforrást jelentenek;
7. elítéli a harcokat és a polgári lakosság, valamint a konkrét etnikai csoportok és más közösségek elleni, országszerte végrehajtott erőszakos cselekményeket, amelyek következtében már több százan vesztették életüket és sebesültek meg, több mint 300 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására, és 30 000 ember menekült a szomszédos országokba (Ugandába, Kenyába, Etiópiába és Szudánba); aggasztónak tartja, hogy a válság a különböző dél-szudáni csoportok közötti etnikai konfliktussá fajult és polgárháborúhoz vezethet;
8. aggodalmának ad hangot az országban kialakult humanitárius helyzet miatt, különös tekintettel azon dél-szudáni állampolgárokra, akik lakóhelyük elhagyására kényszerültek vagy menekültekké váltak a szomszédos országokban; sürgeti valamennyi felet, hogy biztosítsák a humanitárius szervezetek biztonságos és akadálytalan eljutását a térségbe;
9. rendkívül aggasztónak találja, hogy Dél-Szudán azt kockáztatja, hogy mind saját népét, mind a térség stabilitását fenyegető katasztrófába sodródik tekintettel a stratégiai olajlelőhelyek ellenőrzése érdekében induló egyrészt szudáni, másrészt dél-szudáni katonai fellépések lehetőségére; rámutat arra, hogy a dél-szudáni helyzet továbbra is fenyegetést jelent a térség nemzetközi békéjére és biztonságára;
10. üdvözli a dél-szudáni béketárgyalások megkezdését, és sürgeti a résztvevőket, hogy a megbeszéléseket az IGAD égisze alatt folytassák; haladéktalan megállapodást sürget a tűzszünettel, a helyzet ellenőrzésével és a humanitárius hozzáféréssel kapcsolatban;
11. meggyőződése, hogy a tűzszüneti megállapodást és a politika foglyok szabadon bocsátását megában foglaló átfogó politikai megoldás alapvető fontosságú a válság megoldása és Dél-Szudán fenntartható fejlődésének előkészítése érdekében;
12. sürgeti a Dél-szudáni Köztársaság kormányát, hogy a jó szándék jeleként haladéktalanul engedjen szabadon a folyamatban lévő harcokban részt nem vevő minden letartóztatott politikust annak érdekében, hogy hatékonyan tudjanak részt venni a konfliktus békés rendezésében;
13. sürgeti a szomszédos országokat, regionális szervezeteket és a nemzetközi közösséget, hogy folytassák az erőszak megszüntetésére irányuló erőfeszítéseiket; támogatását fejezi ki az IGAD közvetítői szerepvállalása iránt; üdvözli Hilde Johnson, az ENSZ különmegbízottja és az UNMISS vezetője, valamint az AU munkáját, és szintén üdvözli az UNMISS emberi jogi vizsgálati kapacitásainak az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala támogatásával történő megerősítését;
14. üdvözli különösen az EU, az AU és az ENSZ által a konfliktus által sújtott és a lakóhelyük elhagyására kényszerült embereknek Dél-Szudánban nyújtott humanitárius segélyt, és felhívja ezeket az intézményeket és más nemzetközi és regionális partnereket, hogy aktívan támogassák a Dél-szudáni Köztársaság újjáépítését és a békeépítési folyamatot; sürgeti a dél-szudáni hatóságokat, hogy az ország stabilizálása érdekében működjenek együtt valamennyi regionális és nemzetközi partnerrel;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségének, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek és az Európai Unió tagállamainak.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0248.