Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0020/2014Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0020/2014

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a dél-szudáni helyzetről

13.1.2014 - (2014/2512(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Cristian Dan Preda, Filip Kaczmarek, Gay Mitchell, Davor Ivo Stier, Mariya Gabriel, Eija-Riitta Korhola, Tunne Kelam, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Monica Luisa Macovei, Elena Băsescu, Eduard Kukan, Philippe Boulland, Arnaud Danjean, Roberta Angelilli, Sari Essayah, Joachim Zeller a PPE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0018/2014

Eljárás : 2014/2512(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0020/2014
Előterjesztett szövegek :
B7-0020/2014
Viták :
Elfogadott szövegek :

B7‑0020/2014

Az Európai Parlament állásfoglalása a dél-szudáni helyzetről

(2014/2512(RSP))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Dél-Szudánról és Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője dél-szudáni helyzetről szóló 2013. szeptember 24-i és 2014. január 2-i nyilatkozataira,

–   tekintettel a Tanács Szudánról és Dél-Szudánról szóló, 2013. július 22-i következtetéseire,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2013. december 24-i 2132 (2013) számú és 2013. november 25-i 2126 (2013) számú határozataira,

–   tekintettel a Kormányközi Fejlesztési Hatóság ügyvivő titkárságának 2013. december 19-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsa, konkrétan annak 2013. december 30-i banjuli ülése, valamint a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) 2013. december 27-én, Nairobiban tartott csúcstalálkozója által szorgalmazott, a dél-szudáni helyzetről szóló tárgyalásokra,

–   tekintettel az Afrikai Unió nevében Dr. Nkosazana Dlamini-Zuma, az Afrikai Unió Bizottsága elnöke által 2014. január 4-én kiadott sajtóközleményre,

–   tekintettel az IGAD különmegbízottjai által jubai látogatásukat követően 2014. január 8-án tett nyilatkozatra a kormány és a felkelők közötti tárgyalások újraindítása érdekében,

–   tekintettel a 2005. évi átfogó szudáni békemegállapodásra,

–   tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsa által 2012. április 24-én kiadott közleményben felvázolt, Szudánra és Dél-Szudánra vonatkozó ütemtervre, amelyet az Unió teljes mértékben támogat,

–   tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–   tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel 2013. december 15-én harcok kezdődtek Dél-Szudánban a kormányerők, valamint etnikai katonai csapatok egy laza szövetsége és lázadó katonai parancsnokok között;

B.  mivel a konfliktus akkor vette kezdetét, amikor Salva Kiir, az ország dinka etnikumához tartozó elnöke azzal vádolta az elbocsátott, nuer származású Riek Machar alelnököt, hogy államcsínyt tervezett ellene; mivel Riek Machar tagadta az államcsíny-kísérletet;

C. mivel a Machar volt alelnökhoz hű erők harcaikat az olajban gazdag államokba összpontosították, az ország északkeleti államába, Jongleibe, kiterjesztve azokat Juba egyes részeire és északon Unity és Felső Nílus államokra; mivel a szárazföldi harcok egyre hevesebbé váltak, ahogy a csapatok elérték a lázadók kezében lévő Bor városát, amely Jonglei állam fővárosa;

D. mivel írásos bizonyítékok állnak rendelkezésre tárgyalás nélküli tömeges kivégzésekről, etnikai hovatartozás alapján egyének ellen folytatott hajtóvadászatokról és önkényes fogva tartásokról, és 2014. január 6-án legalább három tömegsírt találtak;

E.  mivel a konfliktusban közel 1000 ember veszítette életét, és több mint 200 000-en kényszerültek lakóhelyük, illetve az ország elhagyására, többségük Ugandába vagy Kenyába menekült;

F.  mivel a kelet-afrikai szomszédos országok, köztük Kenya és Etiópia mindkét felet ösztönözte a béke megteremtésére; mivel Uganda, Kiir elnök kérésére, 1200 fős csapatot és katonai eszközöket küldött olyan létesítmények, mint a repülőtér és az elnöki rezidenciák biztosítására;

G. mivel Dél-Szudán olajtermelése napi 45 000 hordóval (mindegy 20%-kal), napi 200 000 hordóra csökkent, miután a harcok miatt az északi Unity államban lezárták az olajmezőket;

H. mivel a kormány és a lázadó felek 2014. január 7-én tartották első szemtől szembeni találkozójukat Addisz-Abebában, és ez reményt adott a tűzszünetre; mivel azonban e megbeszélések a jelek szerint holtpontra jutottak 11 állítólagos összeesküvő kormány általi bebörtönzésének kérdésében;

I.   mivel a lázadók ragaszkodnak az állítólagos államcsíny miatt letartóztatott 11 Machar-közeli vezető politikus szabadon bocsátásához, hogy ők is részt vehessenek a tárgyalásokon; mivel Kiir elnök azt mondta, hogy részt vehetnek a regionális tárgyalásokon, amennyiben a tárgyalásokat Etiópiából Jubába helyezik át, hogy éjszaka visszatérhessenek fogva tartási helyükre, mivel szabadon bocsátásukra az ország bírósági eljárásainak megfelelően fog sor kerülni. mivel a lázadók ezt az ajánlatot visszautasították; mivel a fogva tartottak azt nyilatkozták, hogy fogva tartásuk nem lehet akadálya az erőszak beszüntetéséről szóló megállapodás elérésének;

J.   mivel Donald Booth, az Egyesült Államok küldötte és a Dél-Szudánnal határos szomszédos országok küldöttei 2014. január 11-én találkoztak Riek Macharral annak érdekében, hogy megkíséreljék mindkét fél javaslatait beilleszteni egy tűzszüneti dokumentumtervezetbe;

K. mivel a folyamatban lévő béketárgyalások dacára a helyzetet továbbra is az instabilitás, harcok és a fegyveres erők mozgósítása jellemzi; mivel a kormányerők jelenleg próbálják visszafoglalni Bor városát, amely az utolsó, még a felkelők kezén lévő tagállami főváros;

L.  mivel 2014 január 8-án több tucat ember békefelvonulást tartott Jubában, elítélve az elnök és a hivatalától megfosztott alelnök tábora közötti harcokat;

M. mivel a humanitárius helyzet rendkívül aggasztó, hiszen a szükséget szenvedő személyek csak nagyon nehezen érhetők el; mivel a harcok és a segélyszervezetek munkatársai és eszközei elleni támadások akadályozták a humanitárius munkát végzők mozgását, hogy segítséget tudjanak nyújtani;

N. mivel az ENSZ támogatásra irányuló kérését követően 2014. január 4-én megtörtént az uniós polgári védelmi mechanizmus mozgósítása Dél-Szudán természetbeni segítségnyújtással történő támogatására menedékhelyek, orvosi eszközök, gyógyszerek, jóléti anyagok és élelmiszer rendelkezésre bocsátásával;

O. mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a 2132(2003) sz. határozatot, amelynek értelmében 5500 katonából és 440 rendőrtisztből álló erősítést küldenek a Dél-Szudánban állomásozó ENSZ-misszió átfogó erőinek növelése érdekében;

P.  mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) 166 millió dollár értékű egységes felhívást tett a válságra történő válaszadás és annak érdekében, hogy 2014 januárja és márciusa között mintegy 628 000 embernek nyújthasson segítséget; mivel a legfőbb prioritások a táborok irányítása, az élelem és a megélhetési cikkek, az egészségügy, a menedék, a védelem, a környezeti és személyes higiénia, és a folyamatos rendelkezésre állás a már Dél-Szudánban élő menekültek számára;

Q. míg a Bizottság támogatja az életmentő akciókat, melyekre 2012­–2013-ban közel 160 millió eurót fordított; mivel ezenkívül 2014-ben 50 millió eurót bocsát rendelkezésre az országban kibontakozó és egyre intenzívebbé váló humanitárius válságra való válaszadás érdekében;

R.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság két elfogadóparancsot adott ki al-Bashir elnök ellen, akit felelősnek tartanak a szudáni erők és a velük szövetséges darfúri dzsandzsavíd katonai erők által elkövetett háborús bűnökért, emberiesség elleni bűnökért és népirtásért;

1.  mélységesen elítéli a legutóbbi dél-szudáni harcok kitörését, és sürgeti valamennyi felet, hogy tegyék le a fegyvert és haladéktalanul szüntessék be az erőszakos cselekményeket, amelyek a válság 2013 decemberi kezdete óta haláleseteket, sérüléseket és károkat okoztak a polgári lakosság körében;

2.  súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Dél-Szudánban az utóbbi időben eszkalálódott az erőszak, amely súlyos politikai, gazdasági, társadalmi és humanitárius következményekkel jár az amúgy is sérülékeny és bizonytalan helyzetű országban; különösen aggasztónak találja a konfliktus etnikai vetületét; hangsúlyozza, hogy a hatalom erőszak vagy az etnikai vonalak mentén való megosztás által történő megszerzésére irányuló törekvések ellentmondanak a demokratikus jogállamiságnak és sértik a nemzetközi jogot;

3.  elítéli, hogy a jelentések szerint mindegyik fél megsértette az emberi jogokat, beleértve a fegyveres csoportokat és a nemzeti biztonsági erőket is, és hangsúlyozza, hogy felelősségre kell vonni a nemzetközi humanitárius jogszabályok és a nemzetközi emberi jogok megsértőit;

4.  felszólítja a kormányoldalt és a felkelői oldalt, hogy békésen rendezzék a köztük levő nézeteltéréseket, mutassanak jó szándékot és a felszültség csökkentése és a lakosság amúgy is nyomasztó helyzetének javítása érdekében állapodjanak meg feltétel nélküli tűzszünetben és az erőszak beszüntetésében;

5.  üdvözli az IGAD küldötteinek közvetítésre irányuló erőfeszítéseit, és azon elkötelezettségüket, hogy minden lépést megtesznek a Dél-Szudán vezetői közötti tárgyalások sikeres lezárásának elősegítése érdekében; teljes mértékben támogatja az Addisz-Abebában zajló tárgyalási folyamatot, és ennek kapcsán sürgeti a kormányt és a felkelőket, hogy a jóhiszeműség jegyében kezdjenek feltétel nélküli, inkluzív és átfogó politikai tárgyalásokat, és teljes mértékben működjenek együtt az IGAD különmegbízottjaival;

6.  sürgeti a szudáni kormányt, hogy vezesse be a szükséges politikai és gazdasági reformokat az ország irányítási problémáinak, a súlyos szegénységnek, a növekvő korrupciónak és a bizonytalanságnak a kezelése céljából;

7.  üdvözli az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának határozatát az emberjogi jogsértések és más erőszakos cselekmények kivizsgálásával foglalkozó bizottság létrehozásáról és a felelősségre vonás, valamint a közösségek közötti a megbékélés és gyógyulás javasolt módjait és eszközeit;

8.  sürgeti Dél-Szudán minden szomszédját, hogy szorosan együttműködve javítsák a térség biztonsági helyzetét, hangsúlyozza, hogy különösen a Szudánnal folytatott együttműködés a kapcsolatok javulását jelentené, miután 2012 elején a korábbi polgárháborús ellenfelek ismét a konfliktus szélére sodródtak az olajbevételek és a határviták miatt;

9.  felszólítja Dél-Szudán vezetőit, hogy tegyék lehetővé a humanitárius munkát végzők számára feladataik ellátását, és biztosítsák számukra a szükséges biztonságot, hogy a dél-szudáni humanitárius tragédia megelőzése érdekében azonnal reagálhassanak a lakosság alapvető igényeire;

10. felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek eleget a régió számára tett finanszírozási kötelezettségvállalásaiknak, és szabadítsák fel a forrásokat annak érdekében, hogy azonnali választ adhassanak a súlyosbodó dél-szudáni humanitárius helyzetre, és főként megoldhassák az élelmiszer- és vízhiányt, valamint a sürgősségi szállások és védelem hiányát;

11. sürgeti Dél-Szudánt, hogy ratifikálja az EU és az AKCS-országok között megkötött Cotonoui Megállapodást, hogy biztosítsa az EU Dél-Szudán fejlesztésére vonatkozó hosszú távú kötelezettségvállalásának hatékonyságát;

12. üdvözli az ENSZ dél-szudáni misszójának (UNMISS) további katonai, politikai, logisztikai és polgári személyzettel történő megerősítésére irányuló döntést; hangsúlyozza azonban, hogy a polgári személyek védelme elődlegesen az állam feladata;

13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, Dél-Szudán kormányának, Dél-Szudán emberi jogi biztosának, Dél-Szudán nemzetgyűlésének, az Afrikai Unió intézményeinek, a Kormányközi Fejlesztési Hatóságnak és az ENSZ főtitkárának.