Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Dél-Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szóvivője által a dél-szudáni helyzetről 2013. szeptember 24-én és 2014. január 2-án tett nyilatkozatokra,

–   tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2013. december 24-i nyilatkozatára, amelyben sürgeti a dél-szudáni vezetőket, hogy fékezzék meg a polgári személyek elleni riasztó erőszakot,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának 2013. december 18-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az OCHA 2014. január 7-i helyzetjelentésének a dél-szudáni válságról szóló 8. jelentésére,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az északi országrésszel folytatott többéves polgárháborút és egy 2011. januári népszavazást követően 2011. július 9-én különálló, független nemzetállamként létrejött a Dél-szudáni Köztársaság;

B.  mivel az Afrika közepén fekvő, hat másik országgal határos Dél-Szudán a világ legfiatalabb nemzete, amely jelentős olajkészlettel rendelkezik, ugyanakkor a több évtizedes polgárháború miatt a legkevésbé fejlett térségek egyike;

C. mivel a függetlenség kikiáltása óta a dél-szudáni Jonglei államban élő közösségek között súlyos összecsapások folynak, és a Szudánnal közös határon is folyamatosak a konfliktusok;

D. mivel Dél-Szudán kormánya már tett lépéseket jogi és intézményi struktúráinak fejlesztésére, ám több jelentős emberi jogi szerződést még nem ratifikált;

E.  mivel a kormányon lévő SPLM pártban szakadás jelei mutatkoztak, amikor az ország legnépesebb népcsoportjának számító dinka törzsből származó Salva Kiir elnök Riek Machar korábbi alelnökhöz hű katonákat államcsíny szervezésével vádolt meg, melynek megalapozottságát Riek Machar tagadta;

F.  mivel a fővárosban, Jubában, 2013. december 15-én összecsapásokra került sor, és a konfliktus napokon belül az ország több pontjára átterjedt;

G. mivel a harcokban feltehetően több mint 1000 ember lelte halálát Dél-Szudánban;

H. mivel annak ellenére, hogy egyes jelentések szerint 2013. december 18-ra javult a biztonsági helyzet, a polgári lakosság biztonsága továbbra is aggodalomra ad okot, és mivel dokumentumértékű bizonyítékok igazolják, hogy bírósági tárgyalás nélküli tömeges kivégzésekre, etnikai hovatartozás alapján egyének ellen folytatott hajtóvadászatra és önkényes fogva tartásokra is sor került;

I.   mivel a Dél-Szudánban 2013. december 15. óta tartó jelenlegi válság miatt becslések szerint mintegy 200 000 embernek kellett elhagynia otthonát, és e kitelepítettek közül kb. 60 ezren ENSZ menekülttáborokban tartózkodnak szerte az országban;

1.  megállapítja, hogy mind Szudán, mind Dél-Szudán az olajbevételekből tartja fenn magát, hisz ezek teszik ki a dél-szudáni költségvetés 98%-át, és a két fél kölcsönösen vitatja a másik oldal álláspontját a korábbi egységes szudáni állam olajkincsének a két utódállam közötti méltányos elosztását illetően;

2.  kiemeli, hogy 2014. január 10-i médiabeszámolók szerint a dél-szudáni hadsereg bejelentette, hogy visszafoglalta Bentiut a felkelőktől, visszanyerve ezzel az ellenőrzést egy olajban gazdag régió felett, ahol a kitermelés a harcok miatt január eleje óta szünetelt;

3.  hangsúlyozza, hogy kelet-afrikai közvetítési erőfeszítéseknek köszönhetően a két fél a konfliktus megoldásának első lépéseként az etiópiai Addisz-Abebában tárgyalóasztalhoz ült, hogy tűzszünetről tárgyaljon;

4.  megállapítja, hogy a folyamatos harcok továbbra is hátráltatják a humanitárius segítség célba juttatását;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az országban csak az ENSZ menekülttáborokban elhelyezett emberek élelmezése biztosított;

6.  kiemeli, hogy az erőszak és a kitelepítések miatt az emberek elvesztették megélhetésüket, különös tekintettel az élelmiszerforrásokra;

7.  szomorúan állapítja meg, hogy a 2011-es függetlenségi mozgalomban életre kelt optimizmus a számos különböző dél-szudáni népcsoport közötti etnikai villongások közepette semmivé foszlott, és ez gátolja Dél-Szudánban a tartós demokratikus struktúrák kiépülését, amelyek valamennyi polgára javát szolgálnák;

8.  mély aggodalmát fejezi ki Dél-Szudán jövője miatt, amely véleménye szerint bizonytalan, ha az egymással versengő politikai erőknek és érdekcsoportoknak nem sikerül közösen egy olyan valódi nemzeti identitást létrehozniuk, amely a nemzet érdekeit minden más elé helyezi;

9.  aggódik a dél-szudáni társadalomban széles körben elterjedt korrupció miatt, ideértve a regionális és etnikai alapú megkülönböztetést; aggodalommal mutat rá arra is, hogy ez a korrupció rontja a szabad és tisztességes demokrácia kiépülésének, valamint a stabilitás és a gazdasági növekedés elérésének esélyeit;

10. rámutat, hogy sok külföldi segélyszervezet máris kivonult Dél-Szudánból, a helyben maradók pedig csak nehezen tuják kielégíteni a kitelepített polgári lakosok szükségleteit; megjegyzi, hogy ezek a segélyszervezetek még jelen pillanatban sem tudnak elérni számos olyan területet, ahol feltehetően további tízezrek várnak segítségre vagy vannak úton ilyen segítséget keresve;

11. üdvözli, hogy az ENSZ 15 millió dollárt utalt ki gyorsreagálási segélyalapjából azonnali humanitárius műveletekre Dél-Szudánban; megállapítja ugyanakkor, hogy az előrelépések dacára akár nyolc hétbe is telhet, amíg az ENSZ békefenntartók teljes 5500 fős erősítése és a velük küldött felszerelés megérkezik a helyszínre;

12. úgy véli, hogy e konfliktus gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak, és a megoldást kizárólag a két fél közötti párbeszéd azonnali megkezdése és a kölcsönös megbékélés hozhatja közelebb;

13. meggyőződése, hogy míg hosszú távon elengedhetetlen a harcban álló felek közötti politikai megegyezés, a biztonsági helyzet jelenleg továbbra is kritikus, különösen azon kitelepített polgári lakosok ezrei számára, akik az ENSZ védelme alá helyezték magukat, és hogy ezzel a problémával is foglalkozni kell;

14. minden felet felszólít arra, hogy azonnal és feltételek nélkül tegyék lehetővé a humanitárius segítség rászorulókhoz való eljutását, különösen a dél-szudáni férfiak, nők és gyermekek tízezreihez, akik az erőszak valódi áldozatai;

15. felszólítja a térségbeli hatalmakat, hogy együttműködésükkel járuljanak hozzá a jelenlegi konfliktus tartós és békés politikai megoldásához;

16. felszólítja a politikai csoportokat, hogy tegyék félre a saját érdekeiket, és a dél-szudáni nép érdekeit szem előtt tartva gyakorolják a kormányzást;

17. azonnali tűzszünetre, valamint a polgári lakosság elleni mindennemű erőszak beszüntetésére szólít fel, és sürgeti az emberi jogi jogsértéseket elkövetők elszámoltatását;

18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Catherine Ashton asszonynak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, Szudán kormányának és elnökének, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek és az EU tagállamainak.