Eljárás : 2013/2960(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0025/2014

Előterjesztett szövegek :

B7-0025/2014

Viták :

PV 15/01/2014 - 15
CRE 15/01/2014 - 15

Szavazatok :

PV 16/01/2014 - 8.5
CRE 16/01/2014 - 8.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0037

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 131kWORD 61k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0016/2014
13.1.2014
PE527.215v01-00
 
B7-0025/2014

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a szabad mozgáshoz való alapvető jog tiszteletben tartásáról az Unióban (2013/2960(RSP))


Manfred Weber, Marian-Jean Marinescu, Véronique Mathieu Houillon, Csaba Őry, Jacek Protasiewicz, Wim van de Camp, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Jan Kozłowski, Danuta Jazłowiecka, Ivo Belet, Bauer Edit, Traian Ungureanu, Andrey Kovatchev, Elena Băsescu, Marco Scurria, Salvatore Iacolino, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Elmar Brok a PPE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a szabad mozgáshoz való alapvető jog tiszteletben tartásáról az Unióban (2013/2960(RSP))  
B7‑0025/2014

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21., 45., 47. és 151. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15., 21., 29., 34. és 45. cikkére,

–   tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(1) 7. cikkére,

–   tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel „Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgása: Öt intézkedés a változás érdekében” című, 2013. november 25-i bizottsági közleményre (COM(2013)0837),

–   tekintettel „A munkavállalók szabad mozgásának megerősítése: jogok és jelentősebb fejlemények” című, 2010. július 13-i bizottsági közleményre (COM(2010)0373),

–   tekintettel Viviane Redingnek, a Bizottság alelnökének a Bel- és Igazságügyi Tanács 2013. december 5-i ülésén tett nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a szabad mozgáshoz való jog az Unióban elismert négy alapvető szabadság egyike;

B.  mivel bizonyítást nyert, hogy számos tagállamban az uniós migráns munkavállalók nettó hozzájárulása a fogadó ország szociális hálójához ugyanakkora, mint a hazai munkavállalóké;

C. mivel tapasztalható, hogy az uniós migráns munkavállalók szabad mozgása előnyös a fogadó ország fejlődése szempontjából egész Európában, különösen az egészségügy, a mezőgazdaság és az építőipar területén;

D. mivel valamennyi tagállam szabadon dönthet arról, hogy milyen szociális biztonsági ellátásokat nyújt és milyen feltételekkel; mivel a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós előírások nem engedik meg a szociális biztonsági ellátások korlátozását azon uniós polgárok esetében, akik munkavállalók, munkavállalók közvetlen hozzátartozói, vagy szokásos tartózkodási helyük az adott tagállamban van;

E.  mivel társadalmaink közelmúltbeli fejlődése – különösen az ipari változás, a globalizáció, az új munkavégzési módozatok, a demográfiai változás és a közlekedési eszközök fejlődése miatt – nagyobb fokú mobilitást tesz szükségessé a munkavállalók körében;

F.  mivel a munkavállalók szabad mozgása mind az Unió, mind a tagállamok számára társadalmi-gazdasági értelemben pozitív példát jelent, lévén az uniós integráció, a gazdasági fejlődés, a társadalmi kohézió, az egyéni szakmai fejlődés, a gazdasági válság kedvezőtlen hatásai elleni fellépés, valamint a világszintű változások kihívásával való szembenézésre felkészült, erősebb gazdasági hatalom megteremtésének egyik mérföldköve;

G. mivel 2014. január 1-jétől hatályukat vesztették a bulgáriai és romániai munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos átmeneti rendelkezések;

H. mivel David Cameron, az Egyesült Királyság miniszterelnöke a közelmúltban több olyan populista nyilatkozatot tett, melyek aláássák a szabad mozgáshoz való jogot;

1.  felhívja a tagállamokat a szabad mozgásra vonatkozó uniós szabályok tekintetében fennálló – és a Szerződésben megállapított – kötelezettségek tiszteletben tartására;

2.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyenlőség elvének és a szabad mozgáshoz való alapvető jognak a tiszteletben tartását az Európai Unió valamennyi tagállamában;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, amely befolyásolhatja a szabad mozgáshoz való, alapvető uniós jogszabályokban rögzített jogot;

4.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a munkaügyi jogszabályok szigorú érvényesítéséről az uniós munkavállalók tekintetében alkalmazandó egyenlő bánásmód és a vállalkozások közötti tisztességes verseny biztosítása céljából;

5.  emlékeztet arra, hogy a munkavállalók szabad mozgása az Unió minden polgára számára – lakóhelyétől függetlenül – jogot biztosít arra, hogy szabadon másik tagállamba költözzön munkavállalás céljából, és ebből a célból ott lakjon; emlékeztet továbbá arra, hogy ugyanez a jog védi őket az állampolgárság alapján történő megkülönböztetéstől a munkavállalás, a munka- és foglalkoztatási feltételek, a képzéshez való hozzáférés, valamint a szociális ellátások és adókedvezmények tekintetében;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy ne alkalmazzanak megkülönböztetést az uniós migráns munkavállalókkal szemben, tévesen társítva a munkavállalás céljából való szabad mozgást a feltételezetten jogellenes társadalombiztosítási és szociálissegély-kérelmekkel és szociális biztonsági juttatásokkal való visszaélésekkel;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy módszeresen és alaposan ellenőrizze a jogszerűen munkát vállaló uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának tiszteletben tartását;

8.  emlékezteti a tagállamokat, hogy társadalmi felelősségük fellépni a saját szociális jóléti rendszerükkel való visszaélések ellen, függetlenül attól, hogy saját állampolgáraik vagy más tagállam állampolgárai követik el; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák be a 2004/38/EK irányelv rendelkezéseit, és lépjenek fel a lehetséges visszaélések ellen;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 158., 2004.4.30., 77. o.

(2)

HL L 141., 2011.5.27., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat