ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a megvásárolható uniós állampolgárságról
13.1.2014 - (2013/2995(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Marie-Christine Vergiat, Alda Sousa, Marisa Matias a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B7‑0028/2014
Az Európai Parlament állásfoglalása a megvásárolható uniós állampolgárságról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdésére és 9. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 20. cikkére, 21. cikkének (1) bekezdésére és 45. cikkére,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 13. és 15. cikkére,
– tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,
– tekintettel az Európai Bíróság C-135/08. számú, Janko Rottman kontra Freistaat Bayern ügyben hozott 2010. március 2-i ítéletére;
– tekintettel az Európai Migrációs Hálózat „Ad-hoc Query on wealthy immigrants” (Eseti tanulmány a gazdag bevándorlókról) című 2012. november 8-i dokumentumára,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az állampolgárság megszerzésére és elvesztésére vonatkozó szabályok a tagállamok hatáskörébe tartoznak; mivel az uniós polgárság hozzáadott értéket képvisel, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot, azonban a tagállamok állampolgárainak olyan alapvető jogállásának tekintendő, amely az anyagi helyzettől független;
B. mivel az uniós polgárság számos jogot biztosít, köztük a jogot a helyi és az európai választásokon való indulásra és a szavazásra, továbbá a szabad mozgáshoz fűződő jogot, és e jogokat maga az Unió biztosítja az Európai Unió egész területén;
C. mivel az Unión belüli szabad mozgás szorosan összefügg az uniós polgársággal; és mivel e jog megilleti azokat a harmadik országbeli állampolgárokat is, akik jogszerűen tartózkodnak és laknak az Európai Unió valamely tagállamában;
D. mivel mindenkinek joga van ahhoz, hogy bármely országból, akár a sajátjából eltávozzon, és hogy hazájába visszatérjen, mivel mindenkinek joga van valamely állampolgársághoz, és mivel senkit nem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától, sem az ahhoz fűződő jogától, hogy állampolgárságát megváltoztassa;
E. mivel az utóbbi időben számos tagállam olyan intézkedéseket fogadott el, amelyek – elsősorban vízumok árusítása révén – megkönnyítik a magasan képzett vagy jelentős vagyonnal rendelkező személyek migrációját;
F. mivel Málta elfogadott egy jogszabályt, amelynek keretében jelentős pénzösszegekért útleveleket ad el;
G. mivel az ilyen javaslatok összefüggenek a néhány tagállamban az Unió által kikényszerített politikák következményeiként kialakult gazdasági és költségvetési helyzettel, a megszorító intézkedésekkel, az államháztartási hiány csökkentésére irányuló célokkal, valamint a súlyos államadósságokkal; mivel az állampolgárság árusításával kapcsolatos intézkedések célja a tagállamok állami költségvetésének finanszírozása vagy az e tagállamokba irányuló befektetések elősegítése;
H. mivel nem helyénvaló, hogy anyagi vagy társadalmi helyzettől függjön az állampolgárság, a tartózkodási engedély vagy az ideiglenes tartózkodási engedély odaítélése; mivel a jogok és szabadságok mindenkit megilletnek, és nem lehetnek semmilyen, akár államok által lebonyolított pénzügyi tranzakció tárgyai;
I. mivel nem lehet anyagi vagy társadalmi helyzetük szerint eltérő bánásmódban részesíteni azokat a migránsokat, akik az Európai Unióban kívánnak dolgozni és élni;
1. határozottan elítéli olyan jogszabályok vagy programok elfogadását, amelyek célja állampolgárság vagy állandó vagy ideiglenes tartózkodási engedély odaítélése kizárólag a kérvényező anyagi lehetőségei alapján vagy a tagállamokban megvalósítandó befektetési projektekért cserébe; hangsúlyozza, hogy e gyakorlatok sértik az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét, és a migránsok közötti megkülönböztetéshez vezet;
2. hangsúlyozza, hogy tekintettel a hozzájuk fűződő jogokra az állampolgárság vagy az állandó vagy ideiglenes tartózkodási engedély nem tekinthető árucikknek;
3. felhívja a figyelmet, hogy az uniós polgárság minden tagállam állampolgárát megillető fontos jogállás, amellyel közvetlenül együtt jár az alapvető jogok biztosítása, és amely az uniós tagállamokra háruló kötelezettségeket hoz létre;
4. súlyosan elítéli az olyan gyakorlatokat, amelyek következtében azoktól a migránsoktól, akik hosszú éveken át dolgoznak és értéket hoznak létre az Európai Unió számára, megtagadják a lehetőségét még annak is, hogy a tartózkodási helyük szerinti tagállamban állampolgárságért folyamodjanak; mélyen elítéli azt, hogy miközben néhány migráns számára állampolgárságot adnak el, mások az életüket kockáztatják, hogy megkerüljék az EU határbiztonsági politikáit;
5. emlékeztet az iránti elkötelezettségére, hogy állampolgárságtól, tulajdontól vagy jövedelemtől függetlenül megnyissa a migrációs politikákat;
6. rosszallásának ad hangot, amiért számos tagállam még mindig nem adta meg az állampolgárságot vagy a szavazati jogot azoknak vagy azok utódainak, akik 1991 előtt érkeztek oda (ez Lettország esetében a lakosság 15%-át jelenti), illetve nem adta meg a szavazati jogot a területén szokásos lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgároknak;
7. úgy véli, hogy a polgárok és az Európai Unióban lakóhellyel rendelkező személyek körében, továbbá a tagállamok között aláássa a kölcsönös bizalom szellemét, ha a kérelmező anyagi lehetőségei alapján adják meg a nemzeti állampolgárságot vagy a tartózkodási engedélyt, valamint úgy véli, hogy mindez messzemenő hatással lehet a valamennyi uniós polgár javát szolgáló szabad mozgásra, a szavazati jogokra és a vízummentességi programokra;
8. felszólítja az összes tagállamot, hogy az állampolgársági, valamint az állandó vagy ideiglenes tartózkodási engedélyekkel kapcsolatos ügyeket illetően fennálló hatáskörük gyakorlása során vegyék kellően figyelembe az európai és a nemzetközi emberi jogi egyezményeket;
9. szélesebb körű vitára szólít fel azokról a közös elvekről, amelyeknek a tagállamok számára irányadóknak kellene lenniük a nemzeti állampolgársággal, az uniós polgársággal, valamint az állandó vagy ideiglenes tartózkodási engedélyekkel kapcsolatos kérdésekben;
10. felszólítja a tagállamokat nemzetközi kötelezettségeik, különösen az emberi jogok európai egyezménye tiszteletben tartására;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.