ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a 2014. január 28-án rendezett EU–Oroszország csúcstalálkozóról
4.2.2014 - (2014/2533(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Werner Schulz, Rebecca Harms, Indrek Tarand, Tarja Cronberg, Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
B7‑0149/2014
Az Európai Parlament állásfoglalása a 2014. január 28-án rendezett EU–Oroszország csúcstalálkozóról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2011. február 17-i állásfoglalására a jogállamiságról Oroszországban[1], 2012. szeptember 13-i állásfoglalására az igazságügy politikai célú felhasználásáról Oroszországban[2], 2012. december 13-i állásfoglalására az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásairól az EU és Oroszország közötti új megállapodásról folytatott tárgyalásokhoz[3], 2013. június 13-i állásfoglalására a jogállamiságról Oroszországban[4], 2013. szeptember 12-i állásfoglalására az Oroszország által a keleti partnerség országaira gyakorolt nyomásról (a közeljövőben Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozóval összefüggésben)[5], valamint 2013. december 12-i állásfoglalására a vilniusi csúcstalálkozó eredményéről és a keleti partnerség jövőjéről, különös tekintettel Ukrajnára[6],
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Oroszországi Föderáció közötti partnerséget létrehozó jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodásra,
– tekintettel arra, hogy jelenleg tárgyalások folynak az EU–Oroszország kapcsolatoknak új, átfogó keretet biztosító új megállapodásról, valamint tekintettel a 2010-ben kezdeményezett modernizációs partnerségre, melynek alapját Oroszország jogállamiság iránti kötelezettségvállalása képezi, amely az ország modernizációjának alapja,
– tekintettel a 2014. január 28-i EU–Oroszország csúcstalálkozó következtetéseire,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az EU továbbra is elkötelezett azzal kapcsolatban, hogy tovább mélyítse és fejlessze Oroszországgal fenntartott kapcsolatait, és mivel az Európai Unió és Oroszország között mély és átfogó kapcsolat jött létre, különösen az energiaágazatban, valamint a gazdaság és az üzleti élet területén, melynek következtében összefonódtak és a világgazdaságban kölcsönösen függenek egymástól;
B. mivel az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi viszony döntő fontosságú Európa és különösen a közös szomszédság stabilitása, biztonsága és gazdasági jóléte szempontjából; mivel az EU és az Oroszországi Föderáció közötti stratégiai partnerség kialakítása csak közös értékeken alapulhat; mivel a globális kormányzás javítása és a közös kihívások kezelése érdekében rendkívül fontos a két fél közötti nemzetközi szintű együttműködés megerősítése valamennyi intézményben, szervezetben és fórumon;
C. mivel a 2014. január 28-i EU–Oroszország csúcstalálkozó egy háromórás szűk találkozóra korlátozódott, amelynek középpontjában korlátozott számú kérdés állt, ami az EU és Oroszország közötti kapcsolatok romlását tükrözi elsősorban az Oroszország által a keleti partnerekre gyakorolt nyomás miatt;
D. mivel az Európai Unió és tagállamai számára az uniós szerződések előírják a demokratikus alapelvek és a jogállamiság támogatását és előmozdítását világszerte és különösen egy olyan fontos szomszédos államban, mint Oroszország, amely az Európa Tanács tagjaként vállalta a demokratikus alapelvek, a jogállamiság és az alapvető értékek tiszteletének elismerését és érvényesítését;
E. mivel hasonló kötelezettségek és kötelességek erednek Oroszország Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben betöltött tagságából, és mivel Oroszország Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozása azon a feltételezésen alapul, hogy az országban érvényesül a jogállamiság;
F. mivel igen aggasztóak az Oroszországi Föderációban végbemenő, az emberi jogok tiszteletben tartásával és védelmével, a jogállamisággal, az alapvető demokratikus elvekkel, továbbá a választások tisztaságával, a sajtó- és médiaszabadsággal és a gyülekezési szabadsággal kapcsolatos fejlemények;
G. mivel az elmúlt hónapok során a politikai pártok regisztrációjáról, a nem kormányzati szervezetek finanszírozásáról, a „nem hagyományos szexuális kapcsolatokra vonatkozó propagandát” tiltó, LMBTI személyeket hátrányosan megkülönböztető, a homoszexualitást a pedofíliával azonosító új törvényről, a gyülekezési jogról, a szélsőséges megnyilvánulásokról, a rágalmazásról és az internetes tartalomszűrés korlátozásáról szóló törvények elfogadása jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Oroszországban egyre kedvezőtlenebb a valódi civil társadalom fejlődéséhez szükséges környezet, és a törvényeket a civil szervezetek, a demokratikus ellenzék és a média zaklatására és megfélemlítésére használják;
H. mivel a keleti partnerség 2013. novemberi vilniusi csúcstalálkozóját megelőzően Oroszország fokozta a politikai és gazdasági nyomást és egy sor célzott szankciót léptetett életbe a szomszédos országokkal szemben, amelyek célja annak megakadályozása volt, hogy ezen országok aláírják az Európai Unióval kötendő társulási megállapodásokat és szabadkereskedelmi megállapodásokat, vagy ezek irányába lépéseket tegyenek;
I. mivel az energia az orosz külpolitika kulcsfontosságú eszköze, amely továbbra is központi és stratégiai szerepet játszik az EU és Oroszország közötti viszonyban; mivel az EU nagyfokú függősége a fosszilis tüzelőanyagoktól gátolja a kiegyensúlyozott, koherens és értékközpontú európai megközelítés kialakítását Oroszországgal kapcsolatban; mivel az EU és Oroszország között fokozódik az energiaügyekben zajló verseny a közös érdekeltségi körbe tartozó térségekben, például a Dél-Kaukázusban és Közép-Ázsiában; mivel kiemelkedő fontosságú az EU számára, hogy egységes hangon szólaljon meg, és erős belső szolidaritásról tegyen tanúbizonyságot;
J. mivel Oroszországnak és az EU-nak egyaránt érdekében áll, hogy a szomszédos országokkal jószomszédi kapcsolatokat ápoljanak, illetve hogy ezen országokat béke és stabilitás jellemezze; mivel az ezen országokban tapasztalható válságokkal kapcsolatban nyílt, őszinte és eredményorientált párbeszédet kell kialakítani, különös tekintettel az állandósult konfliktusokra, az érintett országok biztonságának és stabilitásának megerősítése és területi integritásuk védelme érdekében, továbbá mivel közös válságkezelő mechanizmusokat kell kidolgozni;
1. megjegyzi, hogy az EU–Oroszország csúcstalálkozó szűkre szabott formátuma jól tükrözi az EU–Oroszország kapcsolatok jelenlegi állapotát, amely bár lehetővé teszi az aktuális témákkal kapcsolatos eszmecserét, ugyanakkor jelzi az EU és Oroszország közötti együttműködés előtt álló jelenlegi kihívásokat;
2. álláspontja szerint eben az összefüggésben amíg nem adottak a közös értékeken alapuló valódi stratégiai partnerség kialakításával kapcsolatos feltételek, az EU–Oroszország csúcstalálkozókat a jelenlegi évi két alkalom helyett évente csak egyszer kellene megrendezni;
3. hangsúlyozza, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi hanyatlása hosszú folyamat eredménye, amely magában foglalja Vlagyimir Putyin első két elnöki hivatali idejét, majd befolyásos miniszterelnökségét, és amely folytatódott jelenlegi elnöki idején és közvetlen eredője bel- és külpolitikai döntéseinek;
4. sajnálatosnak találja, hogy ez idáig az Unió nem volt képes meggyőzni az orosz vezetést egy teljes értékű demokratikus rendszer, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásának erényeiről, és arról, hogy az a társadalom, amely az állam szolgálja és védi polgárait, a legjobb záloga a hosszú távú jólét és stabilitás biztosításának;
5. úgy véli, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jövőbeni alakulása a demokrácia, a jogállamiság, valamint az alapvető jogok és polgári szabadságjogok tiszteletben tartásának Oroszországon belüli megerősítésére irányuló erőfeszítésektől függ;
6. sajnálatosnak tartja, hogy az orosz vezetés az Unió keleti partnerségét fenyegetésnek tekinti saját politikai és gazdasági érdekeire nézve és a közös szomszédos országok térségét a konfrontáció és verseny színterévé tette; hangsúlyozza, hogy éppen ennek ellenkezője igaz, és Oroszország a fokozottabb kereskedelmi és gazdasági tevékenységek nyertese lesz, és a stabil és kiszámítható szomszédság fokozza biztonságát;
7. hangsúlyozza a szinergiák kialakításának fontosságát annak érdekében, hogy a közös szomszédságban lévő országok mind az EU-val, mind az Oroszországi Föderációval folytatott kétoldalú kapcsolatok haszonélvezői és maximális nyertesei lehessenek;
8. rámutat arra, hogy a Majdan téren jelenleg zajló tömeges tüntetések és megmozdulások oka részben az, hogy politikai nyomásgyakorlás és pénzügyi zsarolás révén az Oroszországi Föderáció megtorpedózta az Ukrajna és az EU közötti társulási megállapodást;
9. hangsúlyozza, hogy az EU politikai álláspontjaiban és az – egészen a csúcstalálkozói szintű – EU–Oroszország kapcsolatok valamennyi vonatkozásában – különös tekintettel az új együttműködési megállapodás kidolgozásával kapcsolatos munkára – egyértelműbben tükröződnie kell annak, hogy Oroszország szisztematikusan nem tartja tiszteletben a demokratikus alapelveket, a jogállamiságot és az alapvető jogokat;
10. ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja egy olyan átfogó, jogilag kötelező érvényű megállapodás létrejöttét, amely a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert érinti, és felöleli a demokráciához, a jogállamisághoz és az emberi jogok és különösen az alapvető jogok tiszteletben tartásához kapcsolódó valamennyi területet, feltéve, hogy Oroszország kész arra, hogy lépéseket tegyen a jogállamiság megerősítése és az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartása érdekében;
11. felhívja a Bizottságot esetleges ellenintézkedések megfontolására, amelyeket az EU vezethet be, ha Oroszország rövidlátó politikai célokból megszegi a WTO kereskedelmi szabályait; hangsúlyozza, hogy bár Oroszországnak nem szabadna esélyt adni, hogy megvétózza a keleti partnerség országainak politikai döntéseit, az EU-nak késznek és hajlandónak kell lennie arra, hogy figyelembe vegye Oroszország jogos aggályait és érdekeit, különös tekintettel kereskedelmi érdekeire;
12. üdvözli az elnöki amnesztiát, valamint Mihail Hodorkovszkij, a két Pussy Riot-aktivista és a Greenpeace tagjainak szabadon bocsátását, de megjegyzi, hogy úgy tűnik, mintha ezek a lépések pusztán felszínes gesztusok volnának, melyek célja Oroszország ázsiójának javítása a szocsi olimpia előtt; sürgeti az Unió politikai vezetőit és közszereplőit, akik ellátogatnak a szocsi olimpiára, hogy vessenek fel emberjogi és a demokráciával kapcsolatos kérdéseket és tartózkodjanak az orosz vezetéssel közös népszerűséghajhász fellépéseken való részvételtől;
13. felháborítónak tartja az olimpiai létesítmények megépítése miatti széles körű korrupcióról és az átláthatóság hiányáról, polgárok kártérítés nélküli erőszakos áttelepítéséről, a migráns munkavállalók kiszolgáltatott munka- és életkörülményeiről és különösen a világörökség részének nyilvánított területeken történő súlyos környezetpusztításról szóló jelentéseket;
14. megismétli aggályait az emberi jogok általános oroszországi helyzetének további romlása, valamint az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk módozataival kapcsolatos előrelépés teljes hiánya miatt; különösen sajnálatosnak tartja, hogy ez a párbeszéd a mérhető és kézzelfogható eredmények elérésének eszköze helyett inkább folyamattá vált; ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi jogi konzultációkba az előrelépésre vonatkozó nyilvános mutatókat kell beépíteni, javítani kell a párbeszéd szabályait – például váltogatva a konzultációk helyszínét – a folyamat részeként az orosz nem kormányzati szervezetek és az orosz hatóságok közötti kapcsolatok révén és az orosz delegáció összetételével kapcsolatban, és nyilvános értékeléseket kell kiadni az EU–Oroszország csúcstalálkozók alkalmával és a Partnerségi Tanács üléseit követően;
15. felhívja a figyelmet a 2012 márciusában zajlott elnökválasztást követő széles körű tiltakozásokra és tüntetésekre Oroszországban, amelyek több hónapig folytak; sajnálatosnak tartja, hogy az orosz vezetés figyelmen kívül hagyta és elnyomta ezt a népi mozgalmat, amely az orosz polgárok demokráciához való mély kötődésének jele volt; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy engedjék szabadon valamennyi politikai foglyot, szüntessék be olyan aktivisták zaklatását és bebörtönzését, mint Jevgenyij Vityisenko, a bírálatokat megfogalmazó civil szervezetek, mint például az ADC Memorial (Diszkrimináció Elleni Központ) és a vallási csoportok, például a Jehova tanúi elleni fellépéseket, és kezdjenek párbeszédet a civil társadalommal és a demokratikus ellenzékkel;
16. ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy tekintettel az a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, valamint a civil társadalmi szervezetekkel és helyi hatóságokkal (CSO/LA) kapcsolatos pénzügyi eszközök jelenleg zajló programozására, az országnak nyújtott pénzügyi juttatások megduplázásával fokozza az elnyomott civil társadalomnak nyújtott támogatás biztosítására irányuló erőfeszítéseit;
17. nyugtalanítónak tartja Putyin elnöknek a Szocsiba látogató melegek megnyugtatására irányuló közelmúltbeli kísérleteit, mondván, hogy nem kell tartaniuk „letartóztatástól vagy büntetéstől”, de figyelmeztette őket, hogy a „gyerekeket hagyják békén”;
18. emlékeztet rá, hogy bár enyhítettek az olimpiai játékok ideje alatt zajló tiltakozó felvonulások tilalmán, az érvényben lévő intézkedések aránytalan módon a melegek jogai és a politikai reform mellett tüntető csoportokat célozzák, korlátozzák a tüntetők számát és csak bizonyos, előre kijelölt helyeken engedélyeik a tiltakozó megmozdulásokat, ezáltal gyengítve a gyülekezési szabadságot;
19. üdvözli az Oroszország által az Egyesült Államokkal és a nemzetközi közösséggel együtt tett, arra irányuló erőfeszítéseket, hogy elfogadásra kerüljön az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) határozata a szíriai vegyi fegyverek megsemmisítéséről és a genfi tárgyalások második fordulójának megkezdéséről; mindazonáltal sürgeti Oroszországot mint a Biztonsági Tanács állandó tagját, hogy tegyen eleget a szíriai konfliktussal kapcsolatos kötelességeinek és segítse elő a Biztonsági Tanács humanitárius helyzetről szóló kötelező érvényű határozatának elfogadását és a szíriai helyzet Nemzetközi Büntetőbíróság elé terjesztését;
20. emlékeztet a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz tisztviselőkkel szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló ajánlására és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a halála után bűnvádi eljárás alatt álló Magnyickij halálában érintett valamennyi tisztviselő, illetve az Oroszországban súlyos emberi jogi jogsértést elkövető többi személy vonatkozásában vezessen be az egész EU-ra kiterjedő vízumtilalmat és fagyassza be ezen személyek EU-ban található pénzeszközeit; hangsúlyozza, hogy e személyek nem részesülhetnek az EU és Oroszország között létrejövő vízumkönnyítési megállapodás előnyeiből; mélységesen aggasztónak tartja azokat a terveket, melyek értelmében a jelenleg tárgyalt vízumkönnyítési megállapodás számos, ún. „szolgálati útlevéllel” rendelkező orosz tisztviselőre is vonatkozna;
21. ebben a tekintetben üdvözli az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének közelmúltbeli határozatát, amely sürgeti Oroszországot, hogy szüntesse meg az orosz tisztviselők büntetlenségét azáltal, hogy elszámoltatja a Magnyickij haláláért felelősöket, megszünteti a posztumusz büntetőeljárást és a családjára gyakorolt nyomást és lezárja a Hermitage Fund többi ügyvédje ellen folyó büntetőügyi eljárásokat;
22. tudomásul veszi a Bizottság első jelentését az Unió vonatkozásában megvalósuló vízummentes utazást célzó közös intézkedések Oroszország által történő végrehajtásáról; sürgeti a közös intézkedések megvalósításával kapcsolatos munka felgyorsítását a vízumliberalizációról szóló megállapodás érdekében, amely rövid távú tartózkodás esetén vízummentes utazást tenne lehetővé az orosz és uniós polgárok számára; hangsúlyozza, hogy a polgárokkal szembeni megkülönböztetésmentesség és az alapvető jogok tiszteletben tartása ezen menetrend szerves részét képez;
23. szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság soron következő hivatali ideje alatt központosítsák az Oroszországgal kapcsolatos uniós politikai feladatokat, aminek értelmében egyértelmű és központi szerepe van a főképviselőnek/alelnöknek és a tagállamok kötelezettséget vállalnak, hogy közös álláspontot képviselnek Oroszország vonatkozásában;
24. sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy növelje az éghajlatváltozás kezelését célzó hozzájárulását hazai üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentése, valamint az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye és a Kiotói Jegyzőkönyv égisze alatt folytatott, a 2012 utáni időszakra vonatkozó, átfogó éghajlat-politikai keret kidolgozására irányuló nemzetközi tárgyalásokon való részvétel révén; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az I. mellékletben felsorolt országok 2020-ra elérjék a szükséges kibocsátáscsökkenést az 1990-es szinthez képest, valamennyi iparosodott országnak el kell köteleznie magát a jelenlegi kibocsátási szintek jelentős csökkentését megkövetelő célok és az erdők általi szénmegkötés arányának növelése mellett; sürgeti különösen Oroszországot, hogy vállaljon egy második kötelezettségvállalási időszakra vonatkozó célkitűzést az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosításának ratifikálásával;
25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamoknak, valamint az Oroszországi Föderáció kormányának, parlamentjének és elnökének.
- [1] HL L 188. E, 2012.6.28., 37. o.
- [2] HL C 353. E., 2013.12.03., 134. o.
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0505.
- [4] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0284.
- [5] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0383.
- [6] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0595.