ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az iraki helyzetről
19.2.2014 - (2014/2565(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Véronique De Keyser, Libor Rouček, Ana Gomes, Silvia Costa, Pino Arlacchi az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0188/2014
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Irakról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a legutóbbi iraki erőszakos eseményekről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására[2],
– tekintettel az Európai Bizottság Irakra vonatkozó közös stratégiáról (2011–2013) szóló dokumentumára,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Iraki Segítségnyújtási Missziója (UNAMI) és az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala által 2012. december 19-én közösen benyújtott, „Az emberi jogok helyzete Irakban: 2012. január–június” című jelentésre,
– tekintettel az ENSZ által 2013. október 1-jén közzétett, a 2013. szeptemberi veszteségekre vonatkozó adatokra,
– tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Irak is csatlakozott,
– tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a legutóbbi iraki erőszakos cselekményekről tett, 2013. szeptember 5-i nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Irak továbbra is súlyos politikai, biztonsági és társadalmi-gazdasági kihívások elé néz, és mivel az ország politikailag rendkívül megosztott, erőszak és vallási konfliktusok sújtják, és ez kedvezőtlenül hat az iraki nép béke, jólét és egy valós demokratikus átmenet iránti jogos vágyára;
B. mivel 2013 során több ember halt meg Irakban, mint bármikor 2008 óta, amikor a vallási erőszak elérte a csúcsát; mivel az erőszak által leginkább sújtott térségek Bagdad, Ninive, Dijála, Szaláh ad-Dín és el-Anbár tartományok; mivel az ország északi részén a kurd közösség saját autonóm régiót tudott létrehozni;
C. mivel az amerikai csapatok kivonulása óta az al-Kaidához közeli csoportok elkezdték újraszervezni magukat, és mivel a – főleg síita és kormányzati célpontok elleni – terrorista támadások száma ismét emelkedik;
D. mivel a szunnita szervezetek fegyveres akciói tovább erősödtek a szíriai konfliktus kezdete óta, ahol a szíriai Dzsabhat al-Nuszra (Győzelmi Front) és az iraki vezetésű Iszlám Államért Irakban és a Földközi-tenger keleti medencéjében (ISIS) szervezetek is megvetették a lábukat;
E. mivel Núri al-Maliki kormánya nem tudja megfelelően kezelni a szunnita kisebbség problémáit; mivel az igazság és elszámoltathatóság törvényéből következő, a Baath párt eltávolítására irányuló politika elsősorban szunnita tisztviselők elbocsátásához vezetett, ami megerősítette, hogy a kormánynak vallási színezetű céljai vannak; mivel tiszteletben kell tartani valamennyi, köztük a keresztény kisebbség jogait;
F. mivel, a növekvő szélsőséges véleményekre reagálva, a szunnita arabok békés tiltakozó mozgalmat indítottak 2012 végén; mivel az al-Maliki kormány 2013. december 10-én úgy döntött, hogy erőszakkal lerombolja a Ramádiban már több mint egy éve álló tiltakozó tábort; mivel ez a döntés erőszakos ellenállást váltott ki el-Anbár tartományban; mivel ennek eredményeképpen Falludzsában és el-Anbár tartomány más városaiban 2013 decembere óta harcokra került sor a kormányerők és az al-Kaidához kapcsolódó milíciák között;
G. mivel a népesség túlnyomó részét továbbra is számos társadalmi és gazdasági probléma – széles körű szegénység, magas munkanélküliségi arány, gazdasági stagnálás, környezetkárosodás, illetve az alapvető szolgáltatások hiánya – sújtja;
H. mivel az erőszak és a szabotázs hátráltatja a konfliktusokkal és szankciókkal évtizedekig sújtott gazdaság újraélesztésére tett erőfeszítéseket; mivel Irak rendelkezik a világon a harmadik legnagyobb nyersolajkészlettel, de mivel a támadások, a korrupció és a csempészet miatt megcsappant a kivitel;
I. mivel az iraki alkotmány törvény előtti egyenlőséget biztosít az ország valamennyi állampolgára számára, emellett közigazgatási, politikai, kulturális és oktatási jogokat a különböző nemzetiségek számára;
J. mivel az Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodás – különösen az abban foglalt emberi jogi záradék – hangsúlyozza, hogy az Unió és Irak közötti politikai párbeszéd középpontjában az emberi jogoknak és a demokratikus intézmények megerősítésének kell állnia;
1. határozottan elítéli a legutóbbi terrorista cselekményeket és a növekvő vallási erőszakot, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az ország visszaesik a vallási viszályokba, és szélesebb vallási konfliktusok kiterjedésével fenyeget a régióban; rámutat, hogy bár az erőszak vallási alapon történik, okai inkább politikai, mint vallási jellegűek;
2. felszólítja az iraki kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt az erőszak rövidtávon való megszüntetéséért, nevezetesen azáltal, hogy helyi tűzszünetekben állapodik meg az erőszak által leginkább sújtott tartományokban, mint például el-Anbárban, abból a célból, hogy a helyi törzsi erőkkel együtt az ISIS és az al-Kaida elleni küzdelemre összpontosítson;
3. felszólítja az iraki kormányt, hogy foglalkozzon az ország instabilitásához hozzájáruló hosszú távú kérdésekkel, ideértve a szunnita kisebbség jogos aggodalmait, befogadó nemzeti párbeszéd indításával az igazság és elszámoltathatóság törvényének reformjáról, tartózkodva a feszültséget keltő vallási kijelentésektől, és a nemzeti megbékélést célzó intézkedéseket megvalósítva;
4. felszólítja az iraki kormányt, hogy tegyen határozott erőfeszítést arra, hogy Irakot elkülönítse a szíriai polgárháborútól azáltal, hogy nem támogat egy olyan pártot sem, amely részt vesz a konfliktusban, és hogy megakadályozza mind a szunnita, mind a síita harcosok Szíriába való belépését, el-Anbár tartomány helyi erőivel együttműködve;
5. elítéli, hogy a szunnita kisebbség jogainak kérdését erőszakkal és a fegyveres harcokra való buzdítással akarják megoldani; elutasítja, hogy a jelenlegi konfliktus megoldására egy szunnita szövetségi régiót kellene létrehozni Irakban, mivel ez valószínűleg növelné a vallási megosztottságot és az erőszakot;
6. felhívja az iraki kormányt és minden politikai vezetőt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket minden iraki polgár, különösen pedig a kiszolgáltatott kisebbségekhez tartozó személyek biztonságának és védelmének garantálására; felszólítja az iraki kormányt, hogy gondoskodjon arról, hogy a biztonsági erők tartsák tiszteletben a jogállamiságot és a nemzetközi normákat; felszólítja az iraki kormányt, hogy befogadó módon reformálja meg a biztonsági erőket, hogy valamennyi etnikai és vallási kisebbség képviselve legyen;
7. felszólítja a nemzetközi közösséget és az Uniót, hogy támogassák az iraki kormányt nemzeti párbeszéd kezdeményezésének ösztönzésével, a jogállamiság megszilárdításával, és alapvető szolgáltatások nyújtásával, aminek célja egy biztonságos, stabil, egységes, virágzó és demokratikus Irak megteremtése, ahol mindenki emberi és politikai jogait védik;
8. felszólítja az iraki hatóságokat, hogy mivel a biztonsági helyzet a kiszolgáltatottabb csoportok, például a nők, a fiatalok és az emberi jogi aktivisták esetében súlyosbította a problémákat, tegyenek sürgős lépéseket annak érdekében, hogy több forrást fordítsanak a helyzet javítását célzó programokra;
9. felszólítja az iraki hatóságokat, hogy támogassák az emberi jogok védelmében érintett nem kormányzati szervezeteket;
10. úgy véli, hogy Irak stabilizációja szempontjából stratégiai előnyökkel járna, ha bevonnák Iránt az ISIS-hez és az al-Kaidához hasonló szélsőséges szunnita csoportok elleni közös küzdelembe; úgy véli emellett, hogy a regionális konfliktusok politikai és vallási összefüggése miatt Iránt regionális szereplőként be kell vonni a szélesebb Közel-Kelet stabilizálására irányuló erőfeszítésekbe, különösen a Szíriáról szóló genfi tárgyalásokon való részvétele révén;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az iraki kormánynak és képviselőtanácsnak, a kurdisztáni regionális önkormányzatnak, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0424.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0022.