ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról
5.3.2014 - (2013/2595(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Indrek Tarand, Isabella Lövin, Carl Schlyter, Margrete Auken, Satu Hassi, Iñaki Irazabalbeitia Fernández a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
B7‑0228/2014
az Európai Parlament állásfoglalása az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Északi-sarkvidékről szóló korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló 2011. januári jelentésére[1], valamint az Északi-sarkvidékre vonatkozó politikáról szóló, 2013. októberi parlamenti vegyes bizottsági jelentésre,
– tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása terén 2008 óta elért haladás és a következő lépések” című, 2012. június 26-i közös közleményére (JOIN(2012)0019), valamint az azt kísérő „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása keretébe tartozó tevékenységek jegyzéke” (SWD(2012)0182) és „A világűr és az Északi-sarkvidék” (SWD(2012)0183) című szolgálati munkadokumentumokra,
– tekintettel a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó EU-Grönland partnerségre és az EU és Grönland közötti, 2013. január 1-én hatályba lépett, három évre szóló halászati partnerségi megállapodásra,
– tekintettel a 2014–2020 közötti évekre szóló „Horizont 2020” uniós kutatási és innovációs programra,
– tekintettel az Északi-sarkvidéki Tanács elnökségi programjára, az Északi Miniszterek Tanácsa északi-sarkvidéki együttműködési programjára és a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) programjára,
– tekintettel a Rio+20 konferencián vállalt, arra vonatkozó kötelezettségekre, hogy az UNCLOS keretében megkezdik a tárgyalásokat egy, a nemzeti joghatóságon kívül eső területek biológiai sokféleségének védelmére vonatkozó végrehajtási megállapodásról,
– tekintettel Finnország, Svédország, Dánia és Grönland, Norvégia, Oroszország, az USA, Kanada és az Egyesült Királyság Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó új, naprakésszé tett nemzeti stratégiáira és szakpolitikai dokumentumaira,
– tekintettel az északi dimenzió második, 2011 februárjában Tromsőben megrendezett parlamenti fórumán elfogadott nyilatkozatokra,
– tekintettel a megújított északi dimenzió harmadik, 2013. február 18-án Brüsszelben tartott miniszteri találkozóján kibocsátott közös nyilatkozatra,
– tekintettel az északi-sarkvidéki régió parlamenti képviselőinek 2010. szeptember 13−15. között Brüsszelben megrendezett kilencedik és a 2012. szeptember 5−7. között Akureyriben megrendezett tizedik konferenciáján elfogadott nyilatkozatra,
– tekintettel a Világkereskedelmi Szervezet testülete 2013. november 25-i, Európai Közösségek – a fókatermékek importálásának és forgalmazásának tiltására irányuló intézkedések” című jelentésének 1.3.5. fejezetére (amely közzétette a 2013. január 29-én kibocsátott előzetes döntést),
– tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-583/11P. sz. ügyben hozott 2013. október 3-i ítéletére és a T-526/10. sz. ügyben hozott 2013. április 25-i, a fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 737/2010/EU bizottsági rendelet[2] érvénytelenítésére vonatkozó kérelmet érintő ítéletére,
– tekintettel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 12-i 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3],
– tekintettel az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretéről szóló 2014. február 5-i állásfoglalására[4],
– tekintettel a cancúni éghajlat-változási konferencia (COP16) eredményeire, ideértve az arra vonatkozó megállapodást is, hogy csökkentsék a kibocsátásokat annak érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet ne emelkedjen 2°C-nál többel az iparosodás előtti szintek fölé,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2012. június 26-i közös közleménye újabb lépés abba az irányba, hogy a Parlament felhívására összehangolt Északi-sarkvidékre irányuló uniós politikát alakítsunk ki;
B. mivel a Parlament a Svájccal és Norvégiával fenntartott kapcsolatokért felelős, valamint az EU–Izland Parlamenti Vegyes Bizottságba és az Európai Gazdasági Térség (EGT) Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttsége révén aktívan részt vesz az Északi-sarki Régió Parlamenti Képviselőinek Állandó Bizottsága munkájában;
C. mivel Dánia, Finnország és Svédország északi-sarkvidéki országok, és az utóbbi két ország részben az északi sarkkörön belül helyezkedik el; mivel az Unió egyetlen őslakos népe, a számi nép, Finnország és Svédország, valamint Norvégia és Oroszország sarkvidéki területein él;
D. mivel Norvégia megbízható partnerként társulásban áll az Unióval az EGT és a Schengeni Megállapodás révén;
E. mivel az EU már régóta foglalkozik az Északi-sarkvidékkel, hiszen Oroszországgal, Norvégiával és Izlanddal együtt részt vesz a Közös Északi Dimenzió elnevezésű kezdeményezésben és annak sarkvidéki elemében („Arctic Window”), továbbá a Barents-együttműködésben és különösen a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács és a Barents Regionális Tanács munkájában, ezenkívül a Kanadával, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal fenntartott stratégiai partnerségek következményeként, és az elmúlt években az Északi-sarkvidéki Tanácsban végzett aktív eseti megfigyelői munkája révén;
F. mivel az Északi-sarkvidéki Tanács kirunai határozatát, miszerint „pozitívan fogadják” az Unió megfigyelői státusz iránti kérelmét, különbözőképpen értelmezik a tekintetben, hogy milyen mértékben tölthet be az EU megfigyelői státuszt az Északi-sarkvidéki Tanácsban;
G. mivel az EU és tagállamai jelentősen hozzájárulnak az északi-sarkvidéki kutatásokhoz, és mivel az uniós programok, ideértve Horizont 2020 keretprogramot is, támogatják a régióban zajló nagyobb kutatási projekteket, amelyek nem utolsósorban a sarkvidéki országok népességének és gazdaságának a javát szolgálják;
H. mivel a világ fosszilis tüzelőanyagainak csupán 20%-a aknázható ki 2050-ig, ha az átlaghőmérséklet emelkedését két Celsius fok alatt akarjuk tartani;
I. mivel a becslések szerint a Föld feltáratlan szénhidrogénkészletének közel egyötöde az Északi-sarkvidéken található, ám kiterjedtebb kutatásokra van szükség annak pontosabb megállapítására, hogy mennyi gazdaságilag kitermelhető gáz és olaj található a régióban, figyelemmel arra, hogy e készleteket környezetbarát és az egészségre nem káros módon kell felkutatni és kinyerni;
J. mivel az éghajlatváltozás és a tengeri jég olvadása súlyosan fenyegeti az Északi-sarkvidéket, és világszerte fenyegetést jelent az ökoszisztémákra és a biológiai sokféleségre;
K. mivel e területek mintegy 40%-a – amelyet nemrég még állandó tengeri jégtakaró fedett – most az év egy részében jégmentes;
L. mivel az egykor jéggel fedett, érintetlen vizek alkotják a Föld valószínűleg egyedüli olyan vízterületeit, amelyeken még sohasem folytattak halászatot, ebből kifolyólag pedig értékes hidegvízi korallzátonyoknak és máig feltáratlan ökoszisztémáknak adnak otthont;
M mivel a grönlandi jégtakaró háromszor olyan gyorsan olvad most, mint a ’90-es években, hozzájárulva az emelkedő tengerszinthez;
N. mivel 2012-ben 67 ország több mint 2 000 kutatója kérte, hogy hirdessenek moratóriumot az Északi-sarkvidéken folytatott kereskedelmi célú halászatra további kutatások elvégzéséig;
O. mivel az északi-sarki államok szuverén jogokkal és joghatósággal rendelkeznek területeiket és vizeiket illetően, és tiszteletben kell tartani a sarkvidéken élő emberek arra vonatkozó jogát, hogy fenntartható módon használják fel természeti erőforrásaikat;
P. mivel a sarkvidéket nemzetközi vizek veszik körül, és a világ valamennyi polgárának, valamint kormányának feladata az Északi-sarkvidék gondosabb védelme, ideértve az Európai Unió polgárait és kormányait is;
Q. mivel jelenleg nem áll rendelkezésre olyan technológia, amellyel jeges körülmények között megfelelően meg lehetne tisztítani az olajszennyezés által érintett területeket;
R. mivel a sarkvidéket övező vizeken az IMO tiltja a nehéz fűtőolajok szállítását és felhasználását;
S. mivel az olyan, Kínához, Japánhoz, Indiához és egyéb országokhoz hasonló nem sarkvidéki szereplők által az Északi-sarkvidék iránt mutatott érdeklődés; az, hogy ezek az országok pénzeszközöket különítenek el sarkkutatás céljaira, valamint nem utolsósorban hogy Dél-Korea, Kína, Japán, India és Szingapúr megfigyelői státuszt kapott az Északi-sarkvidéki Tanácsban, azt jelzi, hogy világszinten növekszik az Északi-sarkvidék iránti geopolitikai érdeklődés;
Az EU és az Északi-sarkvidék
1. emlékeztet az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló 2011. január 20-i állásfoglalására, és üdvözli a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2012. június 26-i közös közleményét; megerősíti álláspontját, miszerint mivel három tagállam – Dánia, Finnország és Svédország – sarkvidéki ország, Norvégia és Izland pedig része az EGT-nek és a schengeni térségnek, az EU nemzetközi jogból eredő jogai és kötelességei, a környezetvédelmi, éghajlati és egyéb politikák iránti elkötelezettsége, valamint finanszírozási-kutatási tevékenysége és gazdasági (például a hajózással és a természeti erőforrások fejlesztésével kapcsolatos) érdekei alapján legitim érdekkel bír; emlékeztet továbbá arra, hogy az Uniónak Finnországban és Svédországban jelentős sarkvidéki területei vannak, melyeket az Unió egyetlen őslakos népe, a számi nép népesít be;
2. tudomásul veszi az Északi-sarkvidéki Tanács 2013. májusi kirunai nyilatkozatát és az EU, illetve egyéb állami intézmények megfigyelői státuszára vonatkozó határozatát, és sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a Kanadával folyamatban lévő ügyeket, és megfelelően tájékoztassa a Parlamentet erről a folyamatról;
3. támogatja a Bizottságnak az Északi-sarkvidéki Tanácsban betöltendő állandó megfigyelői státusz megszerzésére irányuló munkáját, mindazonáltal felhívja az Uniót, hogy a megfelelő nemzetközi szervezeteken keresztül addig is aktívan folytassa az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos uniós stratégia célkitűzéseinek megvalósítását, amíg teljes körűen engedélyezik megfigyelői státuszát;
4. úgy véli, hogy a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) a Dánia, Finnország, Norvégia, Oroszország, Svédország és a Bizottság közötti együttműködés fontos központja; felhívja a figyelmet a BEAC-nak az egészségügy, a szociális ügyek, az oktatás, a kutatás, az energia, a kultúra, valamint az idegenforgalom terén végzett munkájára; felhívja a figyelmet az őslakos népekkel foglalkozó BEAC-munkacsoport (WGIP) tanácsadói szerepére;
5. felhívja a figyelmet az EU által a kutatás és a fejlesztés területén tett hozzájárulásokra, valamint az Unióban nyilvántartásba vett, illetve az uniós jog szerint a sarkvidéki régióban működő gazdasági szereplők tevékenységére;
6. kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan lehetne a Galileo projektet és az Északi-sarkvidékre esetleg hatást gyakorló egyéb projekteket, például a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelést oly módon fejleszteni, hogy lehetővé váljon a biztonságosabb és gyorsabb hajózás a sarkvidéki vizeken, különösen azzal, hogy beruháznak az északkeleti átjáró biztonságosságába és megközelíthetőségébe, a jégmozgás kiszámíthatóságának fokozása és a sarkvidéki tengerfenék alaposabb feltérképezése, valamint a területen végbemenő főbb geodinamikai folyamatok megértése céljából;
7. üdvözli – mint a sarkvidék biológiai sokféleségének tényleges megőrzését biztosító fontos folyamatot –, hogy a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény (CBD) keretében ökológiai vagy biológiai szempontból jelentős területeket azonosítására került sor az Északi-sarkvidéki régióban, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Északi-sarkvidék part menti, tengeri és szárazföldi környezetében ökoszisztéma-alapú gazdálkodáson (EBM) nyugvó megközelítést valósítsanak meg, ahogyan azt kiemelte az Északi-sarkvidéki Tanács EBM-mel foglalkozó szakértői csoportja;
8. aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az Északi-sarkvidéki Tanács tagjai által kötött, felkutatásra és mentésre vonatkozó megállapodás, valamint az olajszennyezéssel kapcsolatos elhárításra vonatkozó megállapodás csak felkészültségre és elhárítási tevékenységekre terjed ki, de nem szabályozza az olajszennyezés megelőzését, és nem tartalmaz annak biztosítására vonatkozó rendelkezéseket, hogy az üzemeltetők teljes körű gazdasági és környezeti felelősséggel bírjanak;
9. felszólít az őslakosok, az európai szervek, a civil társadalom és a vállalkozások végrehajtási folyamatban történő aktív részvételére;
10. hangsúlyozza, hogy az Uniónak aktívan részt kell vennie az Északi-sarkvidéki Tanács valamennyi érintett munkacsoportjában vagy az érintett regionális vagy nemzetközi szervezetekben, például a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben, a Biológiai Sokféleség Egyezményben és az ENSZ-közgyűlésben;
11. tudomásul veszi az uniós tagállamok – mind az Északi-sarkvidéki Tanács tagjai, például Finnország, Dánia és Svédország, mind a megfigyelő államok, például Németország és az Egyesült Királyság – által a közelmúltban közzétett, az Északi-sarkvidékre vonatkozó új stratégiákat, és kifejezi abbéli reményét, hogy az aktualizált stratégiák nemcsak reálisabb helyzetértékelést, hanem az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos konkrét kötelezettségvállalásokat is eredményeznek, rámutatva, hogy figyelembe kell venni az Északi-sarkvidéket érintő közös uniós politikákat és programokat;
12. tudomásul veszi Izland új kormányának döntését, melynek értelmében felfüggesztik az uniós tagságra irányuló tárgyalásokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány kérdéssel kapcsolatos nézeteltéréseikre egyik oldal sem talált megoldást annak ellenére, hogy szorosak a kulturális kötelékek, és hogy Izland az EGT és a Schengeni Egyezmény tagállamaként már jelentős számú uniós jogszabályt átültetett, és ezáltal elszalasztották a jövő generációi számára geopolitikai és geogazdasági szempontból stratégiai pozícióval rendelkező Izland – akár speciális mentességi záradékokkal történő – szorosabb integrációjának esélyét;
13. kéri a Bizottságot, hogy a fentiek fényében fonja szorosabbra az együttműködést Izlanddal az olyan közös érdekterületeken, mint a tengeri szállítás és a megújuló energia fejlesztése a meglévő eszközök teljes kihasználása, illetve a kutatás és az európai és izlandi szereplők közötti üzleti együttműködés fejlesztése révén;
14. tudomásul veszi egy Északi-sarkvidéki Üzleti Tanács létrehozásának előkészületeit, amely tanácsadói minőségben kapcsolódna az Északi-sarkvidéki Tanácshoz, és kiemeli az Északi-sarkvidék érdekében tevékenykedő és a vidékbe beruházó európai vállalkozások és intézmények százalékos arányát; felszólítja a vállalkozásokat, hogy tartsák tiszteletben az őslakosok jogait, és környezeti és társadalmi szempontból felelős beruházásokat eszközöljenek;
15. megerősíti támogatását a Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központ létrehozására, amely egy északi-sarkvidéki hálózat lenne, melynek célja az északi-sarkvidéki és az uniós szereplők tájékoztatása és összekapcsolása;
16. kéri a Bizottságot, hogy a fenti tények és fejlemények fényében dolgozzon ki és terjesszen elő egy, az északi-sarkvidéki uniós szerepvállalásra vonatkozó előremutató és egységes stratégiát, és gondoskodjon róla, hogy mind az Unió és a tagállamok társadalmi-gazdasági és környezeti érdekeit, mind pedig a globális biodiverzitás védelmére és az éghajlatváltozásra vonatkozó célokat figyelembe vegyék az Északi-sarkvidéket érintő politikák kialakítása, módosítása vagy korszerűsítése során;
17. kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki e stratégia és a már meglévő, az Északi-sarkvidékhez kapcsolódó politikák és programok végrehajtásának konkrét lépéseit meghatározó cselekvési tervet annak érdekében, hogy az Északi-sarkvidéki régió kérdéseinek kezelésekor az elővigyázatosság elvén és ökoszisztéma-alapú megközelítésen nyugvó egységes megközelítés érvényesüljön;
18. felhívja a figyelmet arra, hogy az energiabiztonság szorosan összefügg az éghajlatváltozással; úgy véli, hogy javítani kell az energiabiztonságot az EU – például Oroszországból csővezetékeken keresztül behozott – fosszilis tüzelőanyagoktól való függésének csökkentése révén; emlékeztet arra, hogy ezek a csővezetékek ki vannak szolgáltatva a tartósan fagyott talaj felolvadása miatti zavaroknak, és kiemeli, hogy az Északi-sarkvidék átalakulása az Unió biztonságára hatást gyakorló egyik legfőbb éghajlat-változási jelenség; hangsúlyozza, hogy ezt a kockázatokat megtöbbszörözőtényezőt az Északi-sarkvidékre vonatkozó megerősített uniós stratégiával és az EU által előállított megújuló energiákra, továbbá az Unió külső forrásoktól való függését jelentősen csökkentő, energiahatékonyságra irányuló megerősített politikával kell kezelni, melyek javítják az Unió biztonsági helyzetét;
19. úgy véli, hogy az az egyes megfigyelők által kialakított kép, amely szerint „tülekedés” zajlik az Északi-sarkvidékért, és amelyet gyakran azzal támasztanak alá, hogy az oroszok kitűzték zászlajukat a tengerfenéken az Északi-sark alatt, nem járul hozzá a konstruktív jellegű egyetértés és együttműködés előmozdításához a térségben; hangsúlyozza, hogy a sarkvidéki államok számos alkalommal kinyilvánították elkötelezettségüket amellett, hogy a nemzetközi jog elveivel összhangban feloldják az esetleges érdekellentéteket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a katonai jelenlét fokozása az Északi-sarkvidéken a térség destabilizációjához is vezethet; nyomatékosan kéri a sarkvidék körüli nemzeteket, hogy ne építsenek ki katonai támaszpontokat vagy olyan kutatóbázisokat, amelyek katonai erőket védenek;
20. aggodalmát fejezi ki a grönlandi uránkitermelésre irányuló kísérletek miatt, és felszólít az Északi-sarkvidék atommentes övezetté nyilvánítására;
Fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, gazdasági kormányzás és az éghajlatváltozás mérséklése és következményeihez való alkalmazkodás az Északi-sarkvidék területein
21. emlékeztet 2011. éviállásfoglalására, és hangsúlyozza az Északi-sarkvidéken végbement változások globális hatását, valamint az Unió és egyéb ipari hatalmak fontos szerepét abban, hogy együttműködjenek a sarkvidék körüli nemzetekkel az Északi-sarkvidék területeinek az ott zajló fokozott tevékenységek következtében kialakult szennyezettsége csökkentésében; rámutat arra, hogy az Északi-sarkvidék éghajlati változásai jelentős hatással lesznek a tengerparti térségekre globális szinten, többek az Európai Unióban is, valamint az olyan éghajlatfüggő európai ágazatokra, mint a mezőgazdaság, a halászat, az energia, a rénszarvastenyésztés, a vadászat, a turizmus és a közlekedés;
22. elismeri valamennyi kormány és polgár felelősségét abban, hogy megvédjék az Északi-sarkvidéket;
23. elismeri, hogy az olvadó jég és a rohamosan emelkedő hőmérséklet következményei nemcsak kockázati tényezőt jelentenek az őshonos lakosság kiszorításában és ezáltal az őshonos életforma veszélyeztetésében, hanem egyúttal lehetőségeket is teremtenek a sarkvidéki régió gazdasági fejlődése számára; elismeri az Északi-sarkvidék szuverén jogokkal és felelősséggel rendelkező lakosainak és kormányainak a fenntartható gazdasági fejlődés továbbvitelére, ugyanakkor az őslakosok hagyományos megélhetési forrásainak és az Északi-sarkvidék rendkívül érzékeny ökoszisztémájának megóvására irányuló óhaját;
24. megerősíti általában az őslakosok, és különösen a számi nép mint az Unión belüli egyetlen őslakos nép jogaira vonatkozó korábbi nyilatkozatait, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy keressen további megoldásokat annak biztosítására, hogy álláspontjuk és tapasztalataik képviselve legyenek az uniós politikák kialakítása során;
25. felhív az északi-sarkvidéki terület gazdasági kormányzásáról és környezetének hatékonyabb megóvásáról szóló nemzetközi vita megrendezésére, amelyben az északi-sarkvidéki parti államok, a nemzetközi közösség, illetve az őslakosok szervezetei és a civil társadalmat képviselők vennének részt;
26. hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéket körülvevő vízterületek nemzetközi vízterületek, és az északi-sarkvidéki parti államok kizárólagos gazdasági övezetén kívüli, az északi-sarkvidéki és azon kívüli országok által jóváhagyott és tiszteletben tartott nemzetközi rezervátum létrehozására hív fel;
27. hangsúlyozza az új, jeges-tengeri világkereskedelmi útvonalak biztonságának kiemelt jelentőségét, különösen az EU és tagállamai gazdasága szempontjából, mivel ezek az országok tartják kézben a világ kereskedelmi hajózásának 40%-át; tudomásul veszi a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben (IMO) a hajózásra vonatkozó kötelező sarkvidéki kódex kidolgozására irányuló munkát; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak aktívan védelmezniük kell a biztonságos és környezeti szempontból felelős hajózást, a tengerek szabadságát és a nemzetközi vízi utakon való szabad áthaladás jogát; ösztönzi a kutatások és beruházások terén folytatott együttműködést megbízható és biztonságos északi-sarkvidéki tengeri infrastruktúrák kidolgozása érdekében;
28. ezzel összefüggésben felhívja az Uniót, hogy – az Antarktisz körüli vizeken alkalmazott hasonló korlátozásokat követve – szorgalmazza az Északi-sarkvidéken a nehéz fűtőolajok használatára és szállítására vonatkozó szigorú korlátozások alkalmazását;
29. felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelő nemzetközi intézkedések hiányában terjesszen elő az Északi-sarkvidéki vizeken áthaladó, uniós kikötőkbe befutó vagy onnan induló hajókra vonatkozó szabályokat a nehéz fűtőolajok használatának és szállításának tilalma céljából;
30. felhívja a térség államait annak biztosítására, hogy minden jelenleg használatos – és a jövőben esetlegesen megjelenő – szállítási útvonal nyitva legyen a nemzetközi hajózás számára, valamint kéri az említett államokat, hogy tartózkodjanak bármely olyan, akár pénzügyi, akár adminisztratív teher önkényes, egyoldalú bevezetésétől, amely hátráltathatja az északi-sarkvidéki hajózást, eltekintve a biztonságot vagy a környezet védelmét fokozó intézkedésektől;
31. hangsúlyozza, hogy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek (EMSA) rendelkeznie kell a megfelelő eszközökkel a tengeri szállításból, illetve az Északi-sarkvidéken található olaj-és gázipari létesítményekből eredő szennyezés nyomon követéséhez és megelőzéséhez; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az IMO és az EU környezetvédelemre és biztonságra vonatkozó szabályait ezen a területen;
32. komoly aggodalmának ad hangot a kőolajfeltárás és -fúrás északi-sarkvidéki lehetőségeinek – megfelelő követelmények betartása nélkül történt – megrohamozása miatt, ahogyan a Gazprom Prirazlomnaja platformja esetében történt az orosz kizárólagos gazdasági övezetben, valamint a Grönland és az észak-atlanti területeket övező vizeken lévő területek engedélyezése miatt;
33. felszólítja az Uniót, hogy nemzetközi szinten szorgalmazza szigorú elővigyázatossági szabályozási előírások alkalmazását a kőolajfeltárás, -kutatás és -kitermelés környezetvédelme és biztonsága terén; felszólít az EU és az EGT jeges Északi-sarkvidéki vizein folytatott kőolajfúrások tilalmának bevezetésére, valamint arra, hogy az Unió az Északi-sarkvidéki Tanácsban szorgalmazza összehasonlítható elővigyázatossági előírások bevezetését az Északi-sarkvidéket övező államokra vonatkozóan;
34. támogatja az öt Északi-sarkvidéket övező állam arra irányuló kezdeményezését, hogy a megfelelő szabályozási mechanizmusok és védelem kialakításáig állapodjanak meg a központi Jeges-tenger nyílt vizein történő jövőbeli kereskedelmi célú halászatot gátló átmeneti elővigyázatossági intézkedésekben;
35. kiemeli az Unió energia- és szállítási hálózataiban rejlő hatalmas energiamegtakarítási lehetőségeket, valamint az Unió gazdaságának dekarbonizációjára és a fosszilis üzemanyagok – többek között az északi-sarkvidéki területekről származó kőolaj – importjától való függőség csökkentésére rendelkezésre álló lehetőségeket;
36. emlékeztet az Északi-sarkvidéken élők ahhoz való jogára, hogy maguk határozzák meg megélhetésük módját, és elismeri a régió fenntartható fejlődése iránti óhajukat, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést arról, hogy e hosszú távú, kiegyensúlyozott fenntartható fejlődés támogatására mely uniós programokat lehetne felhasználni, illetve hogy készítsen elő intézkedéseket az ezen óhaj teljesítéséhez való konkrétabb hozzájárulás érdekében;
37. tudomásul veszi Grönland új kormányának prioritásait, melyek az ország fejlődését sürgetik, és kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan járulhatnak hozzá Grönland fenntartható fejlődéséhez az uniós programok, illetve hogyan biztosítható, hogy a Dánia és Európa között fennálló kötelékek együttesen elősegíthessék mind a grönlandi nép, mind pedig az uniós szereplők hosszú távú érdekeit szolgáló fenntartható fejlődést, különös tekintettel a nem európai szereplők grönlandi jelenlétének drasztikus növekedésére; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy stratégiai megközelítést alkalmazzanak Grönland jövőjére és erőforrásainak fenntartható és környezeti szempontból biztonságos fejlődésére vonatkozóan, ugyanakkor biztosítsák, hogy Európa szerepvállalása megfelelően hozzájáruljon Grönland fenntartható fejlődéséhez;
38. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az északi-sarkvidéki államok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL C 136. E, 2012.5.11., 71. o.
- [2] HL L 216., 2010.8.17., 1. o.
- [3] HL L 178., 2013.6.28., 66. o.
- [4] Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0094.