ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról
5.3.2014 - (2013/2595(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Anneli Jäätteenmäki, Pat the Cope Gallagher, Graham Watson, Olle Schmidt az ALDE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0229/2014
B7‑0230/2014
az Európai Parlament állásfoglalása az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Északi-sarkvidékre vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, többek között az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló legutóbbi, 2011. január 20-i állásfoglalásra[1],
– tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása terén 2008 óta elért haladás és a következő lépések” című, 2012. június 26-i közös közleményére (JOIN(2008)0019), valamint „Az Európai Unió és az északi-sarkvidék” című 2008. november 20-i bizottsági közleményre (COM(2008)0763),
– tekintettel „Az Északi-sarkvidék fejlődésének stratégiai környezeti hatásvizsgálata” elnevezésű előkészítő intézkedésre,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az EU Északi-sarkvidéki politikájáról szóló 2013. évi véleményére,
– tekintettel Finnország, Svédország, Dánia és Grönland, Norvégia, Oroszország, az USA és Kanada, valamint az Egyesült Királyság és Németország Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó stratégiáira és szakpolitikai dokumentumaira,
– tekintettel a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács 2013–2015 közötti időszakra, a finn elnökség idejére szóló prioritásaira,
– tekintettel az Északi-sarki Régió Parlamenti Képviselőinek Állandó Bizottsága (SCPAR) 2013. szeptemberi nyilatkozatára és az északi-sarkvidéki régió parlamenti képviselőinek 2012-ben Akureyriben megrendezett tizedik konferenciájára,
– tekintettel az Északi-sarkvidéki Tanács 2013–2015 közötti időszakra, a kanadai elnökség idejére szóló programjára,
– tekintettel az Északi Miniszterek Tanácsának 2012–2014. közötti időszakra szóló északi-sarkvidéki programjára,
– tekintettel a megújított északi dimenzió harmadik, 2013-ban Brüsszelben tartott miniszteri találkozóján kibocsátott közös nyilatkozatra,
– tekintettel az északi dimenzió 2013-ban Arhangelszkben, 2011-ben Tromsőben, 2009-ben pedig Brüsszelben megrendezett parlamenti fórumán elfogadott nyilatkozatokra,
– tekintettel az egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland és a Dán Királyság közötti kapcsolatokról szóló tanácsi határozattervezetről szóló 2014. február 5-i jogalkotási állásfoglalására[2],
– tekintettel az Északi-sarkvidéki politikáról szóló 2013. október 28-i EGT parlamenti vegyes bizottsági jelentésre,
– tekintettel a „Horizont 2020” uniós kutatási és innovációs programra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Északi-sarkvidék – és különösen az európai Északi-sarkvidék – és az Unió egyre növekvő stratégiai jelentőségű területet jelentenek egymás számára;
B. mivel az éghajlatváltozás megváltoztatja az érzékeny sarkvidéki környezetet, és mivel az Unió vezető szerepet tölt be a globális éghajlat-változási politikában;
C. mivel az Északi-sarkvidék gazdag természeti erőforrásokban, különböző megélhetési lehetőségeket biztosít, különböző iparágakat táplál, és egyre népszerűbb célpont a turisták körében; mivel az Unió az északi-sarkvidéki erőforrások, áruk és szolgáltatások fő fogyasztója;
D. mivel az uniós tagállam Dánia, Finnország és Svédország Északi-sarkvidéki országok; mivel az Unió egyetlen őslakos népe, a számi nép, Finnország és Svédország, valamint Norvégia és Oroszország területén él;
E. mivel az európai északi-sarkvidéki és szubarktikus térség olyan terület, amelynek változatossága a modern városoktól és korszerű iparágaktól a gyéren lakott régiókig és vidéki területekig terjed;
F. mivel az olvadó jég és az új hajózási útvonalak következtében hozzáférhetőbbé válnak az északi-sarkvidéki erőforrások, és mivel ennek köszönhetően a régióban növekedni fognak a beruházások és javulni fog az infrastruktúra; mivel az Egyesült Államok, Oroszország és a nem északi-sarkvidéki államok, például a magát majdnem északi-sarkvidéki államnak valló Kína egyre nagyobb érdeklődést mutat az Északi-sarkvidék iránt;
G. mivel az EU már régóta foglalkozik az Északi-sarkvidékkel, különösen az Északi Dimenzióban, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanácsban és a Barents-együttműködésben való részvétele révén, valamint az Északi-sarkvidéki Tanács aktív eseti megfigyelőjeként;
H. mivel az EU és tagállamai jelentősen hozzájárulnak az északi-sarkvidéki kutatásokhoz, és mivel az uniós programok, ideértve Horizont 2020 keretprogramot is, támogatják a régióban zajló nagyobb kutatási projekteket, amelyek a sarkvidéki közösségek javát szolgálják;
1. felhív egy összehangolt és egységes Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politika és egy olyan Északi-sarkvidékre vonatkozó stratégia kidolgozására, amely különös hangsúlyt helyez az európai északi-sarkvidéki és szubarktikus régiókra, az ott élő népekre, a megélhetési lehetőségek, iparágak és munkahelyek fejlesztésére, valamint a környezetvédelemre; úgy véli, hogy ez a stratégiai választás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy biztosítsuk az EU északi-sarkvidéki szerepvállalásának legitimitását és helyi támogatását;
2. kiemeli az európai északi-sarkvidéki és szubarktikus régiók gazdasági lehetőségeit és az itt található iparágak változatosságát, nevezetesen a turizmust, a tengerészeti ágazatot és a tengeri szállítást, a megújuló energiát, a környezettechnológiát és a tiszta technológiákat, a földgáz- és kőolaj-kitermelést, a nyílt tengeri iparágakat, az erdőgazdaságot és a fa alapú iparágakat, a bányászatot, a közlekedési szolgáltatásokat és a kommunikációt, az információs technológiát és az elektronikus megoldásokat, a halászatot és az akvakultúrát, valamint a mezőgazdaságot és a hagyományos megélhetési formákat, például a rénszarvastenyésztést; elismeri ezek hatását és jelentőségét mind a régiót, mind Európa egészét tekintve;
3. hangsúlyozza, hogy a régió természeti erőforrásai növekvő kiaknázásának a helyi lakosság – legyen az őshonos vagy sem – tiszteletben tartásával és érdekeinek szolgálásával kell történnie, továbbá az Északi-sarkvidék érzékeny környezetének védelméért való teljes körű felelősségvállalás mellett;
4. felhívja a Bizottságot, hogy folytasson kötelező érvényű célkitűzéseket tartalmazó határozott éghajlat-védelmi politikát, és aktívan támogassa Franciaországot arra irányuló törekvéseiben, hogy 2015-ben Párizsban éghajlat-változási konferenciának adjon otthont, szem előtt tartva, hogy az USA-t, Kínát, Oroszországot és más BRICS-országokat, valamint az Uniót is bevonó globális döntésekre van szükség az éghajlatváltozással szembeni küzdelemhez;
5. felhívja a Bizottságot, hogy létesítsen állandó regionális párbeszédet az Északi-sarkvidék civil társadalmával;
6. nagyra értékeli azokat a találkozókat, amelyeket a Bizottság tartott a sarkvidék körüli népek azon hat társulásával, amelyeket az Északi-sarkvidéki Tanács állandó részvevőiként ismer el; kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy kivitelezhető-e, hogy finanszírozást biztosítsanak e társulások számára a célból, hogy azok részt vehessenek az ENSZ-szervek ülésein és egyéb olyan nemzetközi találkozókon, amelyeknek már most is résztvevői, valamint hogy politikailag támogassák e társulások egyéb olyan nemzetközi fórumokon való részvételre irányuló törekvéseit, amelyek az őshonos népekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak;
7. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a szállítási útvonalakra – mint például az utak, vasútvonalak és tengeri szállítási útvonalak – az Északi-sarkvidék európai területein a határokon átnyúló kapcsolatok fenntartása és elősegítése, illetve az Északi-sarkvidékről az európai piacra történő árubehozatal érdekében; úgy véli, hogy az Unió szállítási infrastruktúrájának továbbfejlesztésével együtt az Északi-sarkvidék európai részével való kapcsolatot is fejleszteni kellene;
8. hangsúlyozza, hogy a megbízható, nagy teljesítményű információs hálózatok és digitális szolgáltatások kulcsfontosságúak az Észak-sarkvidéki népek gazdasági tevékenységének és jólétének fellendítése szempontjából, és hogy valamennyi ágazatban ösztönözni kell a fejlett kommunikációs technológiákra épülő intelligens megoldásokat;
9. elismeri a gyéren lakott északi területek folyamatos és elégséges finanszírozásának a gyér lakosság, a rideg éghajlati viszonyok és a nagy távolságok miatti állandó hátrányos helyzet kezelésében betöltött fontos szerepét;
10. felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon, illetve a költségvetési hatóságokat, hogy hozzanak létre egy partnerségi eszközt az Északi-sarkvidékre irányuló politikákkal kapcsolatos ügyekhez, valamint kéri a Bizottságot, hogy a lehető legteljesebb mértékben használja ki az Unió sarkvidéki és szubarktikus területekre vonatkozó belső és külső programjai és projektjei közötti hatékony együttműködést;
11. ismételten megerősíti, hogy támogatja a Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központ létrehozását, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tegyenek további lépéseket e hálózatos formában működő, rovaniemii állandó székhelyű vállalkozás létrehozása érdekében, tekintettel „Az Északi-sarkvidék fejlődésének stratégiai környezeti hatásvizsgálata” elnevezésű előkészítő intézkedésre, a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által a 2012. évi közös közleményükben támogatott és a Lappföldi Egyetem sarkvidékkel foglalkozó központja és az Északi-sarkvidékkel foglalkozó európai kiválósági központok hálózata által végrehajtott formában, azzal a céllal, hogy biztosítsák az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos tájékoztatáshoz való hatékony hozzáférést, a valamennyi szinten megvalósuló párbeszédet és az Északi-sarkvidék fenntarthatóságát szem előtt tartó tájékoztatás és ismeretszerzés céljából folytatott kommunikációt;
12. támogatja a Sarkvidéki Uniós Fórumot, melynek célja, hogy egységes mechanizmust kínáljon a környezeti kérdésekkel foglalkozó NGO-knak a közös eszme- és véleménycserére;
13. úgy véli, hogy a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) a Finnország, Norvégia, Oroszország, Svédország és az EU közötti együttműködés fontos központja; nagyra értékeli a BEAC-nak a környezet, az egészségügy, a szociális ügyek, az oktatás, a kutatás, az energia, a kultúra, valamint az idegenforgalom, az őslakos népek helyzete és a kkv-k terén végzett munkáját; különösen üdvözli, hogy a 2013 és 2015 közötti finn elnökség figyelmet fordított a fiatalokra;
14. úgy véli, hogy a regionális együttműködésre és a gyakorlati partnerségekre épülő Északi Dimenzió politikája a stabilitás, közös felelősségviselés és szerepvállalás sikeres modellje az Unió és Oroszország közötti átfogó politikában; úgy véli, hogy az Északi Dimenzió politikáját a Barents-tenger térségében különböző területeken folytatott együttműködés jobb koordinálását célzó ernyőpolitika irányába kellene fejleszteni;
15. tudomásul veszi az Északi-sarkvidéki Tanács 2013. májusi kirunai nyilatkozatát, és azt a határozatát, miszerint „pozitívan fogadják” az Unió megfigyelői tagság iránti kérelmét, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és Kanadát mint az Északi-sarkvidéki Tanács elnökét, hogy találjanak megoldást a fennálló problémákra; sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy megfelelően tájékoztassa a Parlamentet a folyamatról;
16. felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és aktívan segítsék elő a legmagasabb szintű környezetvédelmi előírások érvényesülését az északi-sarkvidéki vízterületeken, és sürgeti az Uniót és az EKSZ-t, hogy haladéktalanul hajtsák végre a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelvet; üdvözli a tengeri olajszennyezésekkel kapcsolatos együttműködésről szóló megállapodás végrehajtását és az Északi-sarkvidéki Tanács tagjainak felkészültségét és az Északi-sarkvidéken végrehajtott válaszlépéseit, és az európai szereplők aktív részvételére hív fel;
17. üdvözli a Nemzetközi Tengerészeti Szervezeten (IMO) belül a hajózásra vonatkozó, kötelező erejű sarkvidéki kódex véglegesítésére irányuló munkát; ösztönzi a kutatások és beruházások terén folytatott együttműködést a megbízható és biztonságos északi-sarkvidéki tengeri infrastruktúrák kidolgozása érdekében, és hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak aktívan védelmezniük kell a hajózás szabadságának és a békés áthaladásnak az alapelveit;
18. tudomásul veszi Izland kormányának döntését, melynek értelmében berekesztik az uniós tagságra irányuló tárgyalásokat; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is ápoljon jó kapcsolatokat és fonja szorosabbra az együttműködést Izlanddal az olyan közös érdekterületeken, mint a tengeri szállítás, a halászat, a geotermikus energia és a környezet fejlesztése a meglévő eszközök teljes kihasználása és az uniós és izlandi szereplők közötti észak-sarkvidéki együttműködés ösztönzése révén;
19. kiemeli az Unió és Grönland közötti szoros kapcsolatokat és a terület geopolitikai jelentőségét; tudomásul veszi Grönland kormányának prioritásait, amelyek révén ismét hangsúly kerül a gazdasági fejlődésre és a nyersanyagok kiaknázására; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy vizsgálják meg, hogyan segítheti elő és támogathatja az Unió Grönland fenntartható fejlődését olyan módon, hogy mind a környezetvédelmi aggályokat, mind pedig a gazdasági fejlődés szükségességét figyelembe vegye;
20. aggodalmának ad hangot az EU és a part menti államok közötti, a halászati kvótákkal kapcsolatos fejlemények miatt, és reméli, hogy azokra méltányos megoldás születik, többek között a jövőbeli halászati kérdések vonatkozásában, a megcélzott halállomány megőrzése és az egyéb fajok kipusztulásának és a tengeri környezetben okozott károk megelőzése érdekében;
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az északi-sarkvidéki államok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL C 136. E, 2012.5.11., 71. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0075.