Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0230/2014Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0230/2014

    ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról

    5.3.2014 - (2013/2595(RSP))

    benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
    az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

    Anneli Jäätteenmäki, Pat the Cope Gallagher, Graham Watson, Olle Schmidt az ALDE képviselőcsoport nevében

    Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0229/2014

    Eljárás : 2013/2595(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B7-0230/2014
    Előterjesztett szövegek :
    B7-0230/2014
    Viták :
    Elfogadott szövegek :

    B7‑0230/2014

    az Európai Parlament állásfoglalása az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról

    (2013/2595(RSP))

    Az Európai Parlament,

    –       tekintettel az Északi-sarkvidékre vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, többek között az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló legutóbbi, 2011. január 20-i állásfoglalásra[1],

    –       tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása terén 2008 óta elért haladás és a következő lépések” című, 2012. június 26-i közös közleményére (JOIN(2008)0019), valamint „Az Európai Unió és az északi-sarkvidék” című 2008. november 20-i bizottsági közleményre (COM(2008)0763),

    –       tekintettel „Az Északi-sarkvidék fejlődésének stratégiai környezeti hatásvizsgálata” elnevezésű előkészítő intézkedésre,

    –       tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az EU Északi-sarkvidéki politikájáról szóló 2013. évi véleményére,

    –       tekintettel Finnország, Svédország, Dánia és Grönland, Norvégia, Oroszország, az USA és Kanada, valamint az Egyesült Királyság és Németország Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó stratégiáira és szakpolitikai dokumentumaira,

    –       tekintettel a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács 2013–2015 közötti időszakra, a finn elnökség idejére szóló prioritásaira,

    –       tekintettel az Északi-sarki Régió Parlamenti Képviselőinek Állandó Bizottsága (SCPAR) 2013. szeptemberi nyilatkozatára és az északi-sarkvidéki régió parlamenti képviselőinek 2012-ben Akureyriben megrendezett tizedik konferenciájára,

    –       tekintettel az Északi-sarkvidéki Tanács 2013–2015 közötti időszakra, a kanadai elnökség idejére szóló programjára,

    –       tekintettel az Északi Miniszterek Tanácsának 2012–2014. közötti időszakra szóló északi-sarkvidéki programjára,

    –       tekintettel a megújított északi dimenzió harmadik, 2013-ban Brüsszelben tartott miniszteri találkozóján kibocsátott közös nyilatkozatra,

    –       tekintettel az északi dimenzió 2013-ban Arhangelszkben, 2011-ben Tromsőben, 2009-ben pedig Brüsszelben megrendezett parlamenti fórumán elfogadott nyilatkozatokra,

    –       tekintettel az egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland és a Dán Királyság közötti kapcsolatokról szóló tanácsi határozattervezetről szóló 2014. február 5-i jogalkotási állásfoglalására[2],

    –       tekintettel az Északi-sarkvidéki politikáról szóló 2013. október 28-i EGT parlamenti vegyes bizottsági jelentésre,

    –       tekintettel a „Horizont 2020” uniós kutatási és innovációs programra,

    –       tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

    A.     mivel az Északi-sarkvidék – és különösen az európai Északi-sarkvidék – és az Unió egyre növekvő stratégiai jelentőségű területet jelentenek egymás számára;

    B.     mivel az éghajlatváltozás megváltoztatja az érzékeny sarkvidéki környezetet, és mivel az Unió vezető szerepet tölt be a globális éghajlat-változási politikában;

    C.     mivel az Északi-sarkvidék gazdag természeti erőforrásokban, különböző megélhetési lehetőségeket biztosít, különböző iparágakat táplál, és egyre népszerűbb célpont a turisták körében; mivel az Unió az északi-sarkvidéki erőforrások, áruk és szolgáltatások fő fogyasztója;

    D.     mivel az uniós tagállam Dánia, Finnország és Svédország Északi-sarkvidéki országok; mivel az Unió egyetlen őslakos népe, a számi nép, Finnország és Svédország, valamint Norvégia és Oroszország területén él;

    E.     mivel az európai északi-sarkvidéki és szubarktikus térség olyan terület, amelynek változatossága a modern városoktól és korszerű iparágaktól a gyéren lakott régiókig és vidéki területekig terjed;

    F.     mivel az olvadó jég és az új hajózási útvonalak következtében hozzáférhetőbbé válnak az északi-sarkvidéki erőforrások, és mivel ennek köszönhetően a régióban növekedni fognak a beruházások és javulni fog az infrastruktúra; mivel az Egyesült Államok, Oroszország és a nem északi-sarkvidéki államok, például a magát majdnem északi-sarkvidéki államnak valló Kína egyre nagyobb érdeklődést mutat az Északi-sarkvidék iránt;

    G.     mivel az EU már régóta foglalkozik az Északi-sarkvidékkel, különösen az Északi Dimenzióban, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanácsban és a Barents-együttműködésben való részvétele révén, valamint az Északi-sarkvidéki Tanács aktív eseti megfigyelőjeként;

    H.     mivel az EU és tagállamai jelentősen hozzájárulnak az északi-sarkvidéki kutatásokhoz, és mivel az uniós programok, ideértve Horizont 2020 keretprogramot is, támogatják a régióban zajló nagyobb kutatási projekteket, amelyek a sarkvidéki közösségek javát szolgálják;

    1.      felhív egy összehangolt és egységes Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politika és egy olyan Északi-sarkvidékre vonatkozó stratégia kidolgozására, amely különös hangsúlyt helyez az európai északi-sarkvidéki és szubarktikus régiókra, az ott élő népekre, a megélhetési lehetőségek, iparágak és munkahelyek fejlesztésére, valamint a környezetvédelemre; úgy véli, hogy ez a stratégiai választás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy biztosítsuk az EU északi-sarkvidéki szerepvállalásának legitimitását és helyi támogatását;

    2.      kiemeli az európai északi-sarkvidéki és szubarktikus régiók gazdasági lehetőségeit és az itt található iparágak változatosságát, nevezetesen a turizmust, a tengerészeti ágazatot és a tengeri szállítást, a megújuló energiát, a környezettechnológiát és a tiszta technológiákat, a földgáz- és kőolaj-kitermelést, a nyílt tengeri iparágakat, az erdőgazdaságot és a fa alapú iparágakat, a bányászatot, a közlekedési szolgáltatásokat és a kommunikációt, az információs technológiát és az elektronikus megoldásokat, a halászatot és az akvakultúrát, valamint a mezőgazdaságot és a hagyományos megélhetési formákat, például a rénszarvastenyésztést; elismeri ezek hatását és jelentőségét mind a régiót, mind Európa egészét tekintve;

    3.      hangsúlyozza, hogy a régió természeti erőforrásai növekvő kiaknázásának a helyi lakosság – legyen az őshonos vagy sem – tiszteletben tartásával és érdekeinek szolgálásával kell történnie, továbbá az Északi-sarkvidék érzékeny környezetének védelméért való teljes körű felelősségvállalás mellett;

    4.      felhívja a Bizottságot, hogy folytasson kötelező érvényű célkitűzéseket tartalmazó határozott éghajlat-védelmi politikát, és aktívan támogassa Franciaországot arra irányuló törekvéseiben, hogy 2015-ben Párizsban éghajlat-változási konferenciának adjon otthont, szem előtt tartva, hogy az USA-t, Kínát, Oroszországot és más BRICS-országokat, valamint az Uniót is bevonó globális döntésekre van szükség az éghajlatváltozással szembeni küzdelemhez;

    5.      felhívja a Bizottságot, hogy létesítsen állandó regionális párbeszédet az Északi-sarkvidék civil társadalmával;

    6.      nagyra értékeli azokat a találkozókat, amelyeket a Bizottság tartott a sarkvidék körüli népek azon hat társulásával, amelyeket az Északi-sarkvidéki Tanács állandó részvevőiként ismer el; kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy kivitelezhető-e, hogy finanszírozást biztosítsanak e társulások számára a célból, hogy azok részt vehessenek az ENSZ-szervek ülésein és egyéb olyan nemzetközi találkozókon, amelyeknek már most is résztvevői, valamint hogy politikailag támogassák e társulások egyéb olyan nemzetközi fórumokon való részvételre irányuló törekvéseit, amelyek az őshonos népekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak;

    7.      felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a szállítási útvonalakra – mint például az utak, vasútvonalak és tengeri szállítási útvonalak – az Északi-sarkvidék európai területein a határokon átnyúló kapcsolatok fenntartása és elősegítése, illetve az Északi-sarkvidékről az európai piacra történő árubehozatal érdekében; úgy véli, hogy az Unió szállítási infrastruktúrájának továbbfejlesztésével együtt az Északi-sarkvidék európai részével való kapcsolatot is fejleszteni kellene;

    8.      hangsúlyozza, hogy a megbízható, nagy teljesítményű információs hálózatok és digitális szolgáltatások kulcsfontosságúak az Észak-sarkvidéki népek gazdasági tevékenységének és jólétének fellendítése szempontjából, és hogy valamennyi ágazatban ösztönözni kell a fejlett kommunikációs technológiákra épülő intelligens megoldásokat;

    9.      elismeri a gyéren lakott északi területek folyamatos és elégséges finanszírozásának a gyér lakosság, a rideg éghajlati viszonyok és a nagy távolságok miatti állandó hátrányos helyzet kezelésében betöltött fontos szerepét;

    10.    felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon, illetve a költségvetési hatóságokat, hogy hozzanak létre egy partnerségi eszközt az Északi-sarkvidékre irányuló politikákkal kapcsolatos ügyekhez, valamint kéri a Bizottságot, hogy a lehető legteljesebb mértékben használja ki az Unió sarkvidéki és szubarktikus területekre vonatkozó belső és külső programjai és projektjei közötti hatékony együttműködést;

    11.    ismételten megerősíti, hogy támogatja a Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központ létrehozását, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tegyenek további lépéseket e hálózatos formában működő, rovaniemii állandó székhelyű vállalkozás létrehozása érdekében, tekintettel „Az Északi-sarkvidék fejlődésének stratégiai környezeti hatásvizsgálata” elnevezésű előkészítő intézkedésre, a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által a 2012. évi közös közleményükben támogatott és a Lappföldi Egyetem sarkvidékkel foglalkozó központja és az Északi-sarkvidékkel foglalkozó európai kiválósági központok hálózata által végrehajtott formában, azzal a céllal, hogy biztosítsák az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos tájékoztatáshoz való hatékony hozzáférést, a valamennyi szinten megvalósuló párbeszédet és az Északi-sarkvidék fenntarthatóságát szem előtt tartó tájékoztatás és ismeretszerzés céljából folytatott kommunikációt;

    12.    támogatja a Sarkvidéki Uniós Fórumot, melynek célja, hogy egységes mechanizmust kínáljon a környezeti kérdésekkel foglalkozó NGO-knak a közös eszme- és véleménycserére;

    13.    úgy véli, hogy a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) a Finnország, Norvégia, Oroszország, Svédország és az EU közötti együttműködés fontos központja; nagyra értékeli a BEAC-nak a környezet, az egészségügy, a szociális ügyek, az oktatás, a kutatás, az energia, a kultúra, valamint az idegenforgalom, az őslakos népek helyzete és a kkv-k terén végzett munkáját; különösen üdvözli, hogy a 2013 és 2015 közötti finn elnökség figyelmet fordított a fiatalokra;

    14.    úgy véli, hogy a regionális együttműködésre és a gyakorlati partnerségekre épülő Északi Dimenzió politikája a stabilitás, közös felelősségviselés és szerepvállalás sikeres modellje az Unió és Oroszország közötti átfogó politikában; úgy véli, hogy az Északi Dimenzió politikáját a Barents-tenger térségében különböző területeken folytatott együttműködés jobb koordinálását célzó ernyőpolitika irányába kellene fejleszteni;

    15.    tudomásul veszi az Északi-sarkvidéki Tanács 2013. májusi kirunai nyilatkozatát, és azt a határozatát, miszerint „pozitívan fogadják” az Unió megfigyelői tagság iránti kérelmét, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és Kanadát mint az Északi-sarkvidéki Tanács elnökét, hogy találjanak megoldást a fennálló problémákra; sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy megfelelően tájékoztassa a Parlamentet a folyamatról;

    16.    felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és aktívan segítsék elő a legmagasabb szintű környezetvédelmi előírások érvényesülését az északi-sarkvidéki vízterületeken, és sürgeti az Uniót és az EKSZ-t, hogy haladéktalanul hajtsák végre a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelvet; üdvözli a tengeri olajszennyezésekkel kapcsolatos együttműködésről szóló megállapodás végrehajtását és az Északi-sarkvidéki Tanács tagjainak felkészültségét és az Északi-sarkvidéken végrehajtott válaszlépéseit, és az európai szereplők aktív részvételére hív fel;

    17.    üdvözli a Nemzetközi Tengerészeti Szervezeten (IMO) belül a hajózásra vonatkozó, kötelező erejű sarkvidéki kódex véglegesítésére irányuló munkát; ösztönzi a kutatások és beruházások terén folytatott együttműködést a megbízható és biztonságos északi-sarkvidéki tengeri infrastruktúrák kidolgozása érdekében, és hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak aktívan védelmezniük kell a hajózás szabadságának és a békés áthaladásnak az alapelveit;

    18.    tudomásul veszi Izland kormányának döntését, melynek értelmében berekesztik az uniós tagságra irányuló tárgyalásokat; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is ápoljon jó kapcsolatokat és fonja szorosabbra az együttműködést Izlanddal az olyan közös érdekterületeken, mint a tengeri szállítás, a halászat, a geotermikus energia és a környezet fejlesztése a meglévő eszközök teljes kihasználása és az uniós és izlandi szereplők közötti észak-sarkvidéki együttműködés ösztönzése révén;

    19.    kiemeli az Unió és Grönland közötti szoros kapcsolatokat és a terület geopolitikai jelentőségét; tudomásul veszi Grönland kormányának prioritásait, amelyek révén ismét hangsúly kerül a gazdasági fejlődésre és a nyersanyagok kiaknázására; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy vizsgálják meg, hogyan segítheti elő és támogathatja az Unió Grönland fenntartható fejlődését olyan módon, hogy mind a környezetvédelmi aggályokat, mind pedig a gazdasági fejlődés szükségességét figyelembe vegye;

    20.    aggodalmának ad hangot az EU és a part menti államok közötti, a halászati kvótákkal kapcsolatos fejlemények miatt, és reméli, hogy azokra méltányos megoldás születik, többek között a jövőbeli halászati kérdések vonatkozásában, a megcélzott halállomány megőrzése és az egyéb fajok kipusztulásának és a tengeri környezetben okozott károk megelőzése érdekében;

    21.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az északi-sarkvidéki államok kormányainak és parlamentjeinek.