ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról
5.3.2014 - (2013/2595(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Elmar Brok, Mairead McGuinness, Michael Gahler, Ivo Belet, Dubravka Šuica, Elena Băsescu a PPE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0229/2014
B7‑0232/2014
az Európai Parlament állásfoglalása az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Északi-sarkvidékre vonatkozó korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló legutóbbi, 2011. január 20-i állásfoglalásra[1], valamint az Északi-sarkvidéki politikáról szóló 2013. október 28-i EGT parlamenti vegyes bizottsági jelentésre,
– tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása terén 2008 óta elért haladás és a következő lépések” című, 2012. június 26-i közös közleményére (JOIN(2012)0019), valamint az azt kísérő „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása keretébe tartozó tevékenységek jegyzéke” (SWD(2012)0182) és „A világűr és az Északi-sarkvidék” (SWD(2012)0183) című szolgálati munkadokumentumokra,
– tekintettel a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó EU-Grönland partnerségre és az EU és Grönland közötti, 2013. január 1-jén hatályba lépett, három évre szóló halászati partnerségi megállapodásra,
– tekintettel a 2014–2020 közötti évekre szóló „Horizont 2020” uniós kutatási és innovációs programra,
– tekintettel az Északi-sarkvidéki Tanács elnökségi programjára, az Északi Miniszterek Tanácsa északi-sarkvidéki együttműködési programjára és a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) programjára,
– tekintettel Finnország, Svédország, Dánia és Grönland, Norvégia, Oroszország, az USA, Kanada és az Egyesült Királyság Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó új, naprakésszé tett nemzeti stratégiáira és szakpolitikai dokumentumaira,
– tekintettel az északi dimenzió 2009 szeptemberében Brüsszelben és 2011 februárjában Tromsø-ben megrendezett parlamenti fórumán elfogadott nyilatkozatokra,
– tekintettel a megújított északi dimenzió harmadik, 2013. február 18-án Brüsszelben tartott miniszteri találkozóján kibocsátott közös nyilatkozatra,
– tekintettel az északi-sarkvidéki régió parlamenti képviselőinek 2010. szeptember 13−15. között Brüsszelben megrendezett kilencedik és a 2012. szeptember 5−7. között Akureyriben megrendezett tizedik konferenciáján elhangzott nyilatkozatokra,
– tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-583/11P. sz. ügyben hozott 2013. október 3-i ítéletére és a T-526/10. sz. ügyben hozott 2013. április 25-i, a fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2010. augusztus 10-i 737/2010/EU bizottsági rendelet érvénytelenítésére vonatkozó kérelmet érintő ítéletére,
– tekintettel a Világkereskedelmi Szervezet testülete 2013. november 25-i, „Európai Közösségek – a fókatermékek importálásának és forgalmazásának tiltására irányuló intézkedések” című jelentésének 1.3.5. fejezetére (amely közzétette a 2013. január 29-én kibocsátott előzetes döntést),
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2012 nyarán kiadott közös közleményét a Parlament Északi-sarkvidékre irányuló összehangolt uniós politika kialakítására irányuló felhívása nyomán nyújtották be;
B. mivel a Parlament a Svájccal és Norvégiával fenntartott kapcsolatokért felelős, valamint az EU–Izland Parlamenti Vegyes Bizottságba és az Európai Gazdasági Térség (EGT) Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttsége révén aktívan részt vesz az Északi-sarki Régió Parlamenti Képviselőinek Állandó Bizottsága munkájában;
C. mivel Dánia, Finnország és Svédország északi-sarkvidéki országok, és az utóbbi két ország részben az északi sarkkörön belül helyezkedik el; mivel az Unió egyetlen őslakos népe, a számi nép, Finnország és Svédország, valamint Norvégia és Oroszország sarkvidéki területein él;
D. mivel Norvégia megbízható partnerként társulásban áll az Unióval az EGT és a Schengeni Megállapodás révén;
E. mivel az EU már régóta foglalkozik az Északi-sarkvidékkel, hiszen Oroszországgal, Norvégiával és Izlanddal együtt részt vesz a Közös Északi Dimenzió elnevezésű kezdeményezésben és annak sarkvidéki elemében („Arctic Window”), továbbá a Barents-együttműködésben és különösen a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács és a Barents Regionális Tanács munkájában, ezenkívül a Kanadával, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal fenntartott stratégiai partnerségek okán, és az elmúlt években az Északi-sarkvidéki Tanácsban végzett aktív eseti megfigyelői munkája révén;
F. mivel az Északi-sarkvidéki Tanács kirunai határozatát, miszerint „pozitívan fogadják” az Unió megfigyelői státusz iránti kérelmét, különbözőképpen értelmezik abban a tekintetben, hogy milyen mértékben töltheti be az EU ezt a megfigyelői státuszt;
G. mivel az EU és tagállamai jelentősen hozzájárulnak az északi-sarkvidéki kutatásokhoz, és mivel az uniós programok, ideértve az új Horizont 2020 keretprogramot is, támogatják a régióban zajló nagyobb kutatási projekteket, amelyek nem utolsósorban a sarkvidéki országok népeinek és gazdaságának a javát szolgálják;
H. mivel a becslések szerint a világ feltáratlan szénhidrogénkészletének közel egyötöde az Északi-sarkvidéken található, ám kiterjedtebb kutatásokra van szükség annak pontosabb megállapítására, hogy mennyi gáz és olaj található a sarkvidéki régióban és annak mely részein, és hogy milyen technológiával volna célszerű, illetve gazdaságilag mennyire volna megvalósítható a készletek kitermelése;
I. mivel az olyan, Kínához, Japánhoz, Indiához és más ázsiai nemzetekhez hasonló, nem sarkvidéki szereplők által az Északi-sarkvidék iránt mutatott egyre fokozódó érdeklődés, és az, hogy ezek az országok pénzeszközöket különítenek el sarkkutatás céljaira, valamint nem utolsósorban az, hogy Dél-Korea, Kína, Japán, India és Szingapúr megfigyelői státuszt kaptak az Északi-sarkvidéki Tanácsban, azt jelzi, hogy világszinten növekszik az Északi-sarkvidék geopolitikai jelentősége;
J. mivel az Északi-sarkvidéken végzett tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságával a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelv foglalkozik, és a kérdés különös figyelmet igényel a sarkvidéki környezet védelmének biztosítása érdekében, tekintettel a súlyos balesetek kockázatára és a hatékony reagálás szükségességére;
K. mivel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelv hangsúlyozza az Északi-sarkvidéken végzett tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos hatékony válaszadás szükségességét;
Az EU és az Északi-sarkvidék
1. emlékeztet az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló 2011. január 20-i állásfoglalásának elfogadására, és üdvözli a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2012. június 26-i közös közleményét; megerősíti azt az álláspontját, hogy mivel három uniós tagállam – Dánia, Finnország és Svédország – északi-sarkvidéki állam, továbbá Norvégia és Izland az EGT és a schengeni térség tagja, az Unió a nemzetközi jog szerinti jogai és kötelezettségei, környezetvédelmi, éghajlati és egyéb politikák iránti elkötelezettsége, valamint finanszírozási és kutatási tevékenységei és gazdasági – így a hajózással és a természeti erőforrások kiaknázásával kapcsolatos – érdekei alapján jogos érdekekkel rendelkezik; emlékeztet továbbá arra, hogy az Európai Uniónak Finnországban és Svédországban jelentős sarkvidéki területei vannak, melyeket az Unió egyetlen őslakos népe, a számik népesítenek be;
2. tudomásul veszi az Északi-sarkvidéki Tanács kirunai nyilatkozatát és az EU, illetve egyéb állami intézmények megfigyelői státuszára vonatkozó határozatát, és sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a Kanadával még folyamatban lévő ügyeket, és megfelelően és időben tájékoztassa a Parlamentet e folyamat valamennyi szakaszában;
3. támogatja a Bizottság arra irányuló munkáját, hogy az Északi-sarkvidéki Tanácsban megfigyelői státuszt kapjon; emlékeztet az EU-nak és tagállamainak egyéb, az Északi-sarkvidékhez kapcsolódó intézmények, így az IMO aktív tagjaként játszott szerepére; hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények tevékenységeit olyan területekre kell összpontosítani, ahol uniós politikai és gazdasági érdekek forognak kockán;
4. hangsúlyozza a Barents Euro-Sarkvidéki Tanácsnak (BEAC) a Dánia, Finnország, Norvégia, Oroszország, Svédország és a Bizottság közötti együttműködés fontos központjaként betöltött szerepét; tudomásul veszi a BEAC-nak az egészségügy, a szociális ügyek, az oktatás, a kutatás, az energia, a kultúra, valamint az idegenforgalom terén végzett munkáját; tudomásul veszi az őslakos népekkel foglalkozó BEAC-munkacsoport (WGIP) tanácsadói szerepét;
5. hangsúlyozza az EU által a kutatás és a fejlesztés területén tett hozzájárulásokat, valamint az az uniós jog szerint nyilvántartásba vett és a sarkvidéki régióban működő gazdasági szereplők tevékenységét;
6. kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan lehetne a Galileo projektet vagy az Északi-sarkvidékre esetleg hatást gyakorló egyéb projekteket, például a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelést oly módon fejleszteni, hogy lehetővé váljon a biztonságosabb és gyorsabb hajózás a sarkvidéki vizeken, különösen azzal, hogy beruháznak az északkeleti átjáró biztonságosságába és megközelíthetőségébe, a jégmozgás kiszámíthatóságának fokozása és a sarkvidéki tengerfenék alaposabb feltérképezése, valamint a területen végbemenő főbb geodinamikai folyamatok megértése céljából;
7. üdvözli, hogy az Északi-sarkvidéki Tanács tagjai végrehajtják a felkutatásról és mentésről szóló megállapodást és az olajszennyezés-elhárítási megállapodást, és kéri, hogy az európai intézetek és vállalkozások vállaljanak tevékeny szerepet a végrehajtási folyamatban;
8. hangsúlyozza, hogy az Uniónak aktívan részt kell vennie az Észak-sarkvidéki Tanács valamennyi érintett munkacsoportjában vagy az érintett regionális és nemzetközi szervezetekben, mint például az IMO-ban;
9. üdvözli az egyes uniós tagállamok – mind az Északi-sarkvidéki Tanács tagjai, így Finnország, Dánia és Svédország, mind a megfigyelő államok, mint például Németország és az Egyesült Királyság – által kidolgozott, az Északi-sarkvidékre vonatkozó új stratégiákat; hangsúlyozza, hogy e stratégiáknak nemcsak reálisabb helyzetértékelést, hanem az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos konkrét kötelezettségvállalásokat is kell eredményezniük, valamint hogy ez kiemeli az Északi-sarkvidéket érintő közös uniós politikák és programok figyelembevételének szükségességét;
10. tudomásul veszi Izland új kormányának döntését, melynek értelmében kimaradnak az uniós tagságra irányuló tárgyalásokból; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány kérdéssel kapcsolatos nézeteltéréseikre egyik oldal sem talált megoldást annak ellenére, hogy szorosak a kulturális kötelékek, és hogy Izland az EGT és a Schengeni Egyezmény tagállamaként már jelentős számú uniós jogszabályt átültetett, és ezáltal elszalasztották a jövő generációi számára Izland – akár speciális mentességi záradékokkal – geopolitikai és geogazdasági stratégiai pozíciójának figyelembevételével történő, szorosabb integrációjának esélyét; felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki szorosabb együttműködést Izlanddal a közös érdekű területeken, így a tengeri szállítás és a megújuló energia fejlesztése terén, teljes mértékben kihasználva a meglévő eszközöket és ösztönözve az európai és az izlandi szereplők közötti kutatási és üzleti együttműködést – nem utolsósorban tekintettel a kínai szereplők tevékenységének bővülésére –, és annak biztosítása érdekében, hogy az európai érdekek e stratégiailag fontos régióban ne szoruljanak háttérbe;
11. üdvözli egy Északi-sarkvidéki Üzleti Tanács létrehozásának előkészületeit, amely tanácsadói minőségben kapcsolódna az Északi-sarkvidéki Tanácshoz; hangsúlyozza az Északi-sarkvidék érdekében tevékenykedő és a vidékbe beruházó európai vállalkozások és intézmények arányát, ami nem csupán a három, északi-sarkvidéki uniós tagállam, hanem egyéb (megfigyelő státuszú) államok üzleti szereplőinek hatékony részvételére mutat, tekintettel arra, hogy manapság számos vállalkozás globális jellegű;
12. üdvözli az alulról jövő kezdeményezések munkáját, amely biztosítja az európai és nem európai vállalkozások, így az Északi-sarkvidéki Üzleti Kerekasztal kiegyensúlyozott és hosszú távú kötelezettségvállalását, és felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogy miként lehetne támogatni az Északi-sarkvidéken fenntartható és hosszú távú, kiegyensúlyozott társadalmi-gazdasági fejlesztésben részt vállaló európai vállalkozásokat;
13. felhívja a Bizottságot, hogy a különösen az Északi-sarkvidék európai részén, a Barents-régióban és azon túl folytatott nagyszámú tudományos, gazdasági és állampolgári tevékenységre való tekintettel dolgozzon ki olyan gyakorlatokat, amelyek célja a meglévő uniós finanszírozás jobb felhasználása és az Északi-sarkvidéki térség védelme és fejlesztése közötti megfelelő egyensúly biztosítása az uniós források Északi-sarkvidékre való irányítása során;
14. javasolja továbbá, hogy hozzanak intézkedéseket a meglévő programok pl. az Interreg IV. program, az NPP, a Kolartic, a Baltic és a kék növekedési stratégia keretében történő megfelelőbb összehangolására, valamint az Északi Dimenzió partnerségek, így az NDEP és NDPTL, vagy az ENPI támogatási eszközök finanszírozásához való hozzájárulások jobb összehangolására a finanszírozás célba juttatása és az északi-sarkvidéki régióban való szerepvállalásra vonatkozó beruházási prioritások egyértelmű meghatározása érdekében; sürgeti, hogy bízzanak meg egy Bizottság–EKSZ platformot az Északi-sarkvidékre vonatkozó források következetes célba juttatásával;
15. megerősíti, hogy támogatja a Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központ, egy északi-sarkvidéki központú hálózat létrehozását, amelynek célja az északi-sarkvidéki és uniós szereplők tájékoztatása és összekapcsolása; ezzel összefüggésben rendkívül fontosnak tartja, hogy e projekt az uniós intézményi szereplők számára egy különleges interfészt is magában foglaljon; elismeri a brüsszeli Sarkvidéki Uniós Fórum szerepét, amely egyedülálló platformként támogatja az Északi-sarkvidéken és az Unióban működő fontos szereplők széles köre közötti megértést, összekapcsolva a politikai döntéshozatal, a tudomány és az üzleti szféra területét;
16. aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az EKSZ képes-e a számos érintett bizottsági főigazgatóság közötti koordináció megszervezésére, miután a RELEX-et leválasztották a Bizottság infrastruktúrájáról és külön szervezetként hozzák létre; ezért felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a Bizottság hivatali idejének lejárta előtt készítsenek jelentést a Parlament számára arról, hogy miként kellene megszervezni egy a Bizottság szolgálatközi munkacsoportja által korábban működtetetthez hasonló hatékony rendszert egy a Parlament által előírt horizontális munkacsoport koordinálására, melynek célja az uniós politikafejlesztés és programvégrehajtás horizontális koherenciájának, összehangolásának és hatékonyságának biztosítása;
17. felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki és terjesszen elő egy, az Északi-sarkvidéken való uniós szerepvállalásra vonatkozó koherens társadalmi-gazdasági stratégiát, és gondoskodjon róla, hogy az Unió és a tagállamok érdekeit figyelembe vegyék az Északi-sarkvidéket érintő politikák kialakításakor, módosításakor vagy aktualizálásakor;
18. kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki e stratégia és a már meglévő, az Északi-sarkvidékhez kapcsolódó politikák és programok következetes végrehajtásának konkrét lépéseit meghatározó cselekvési tervet annak érdekében, hogy a sarkvidéki régió kérdéseinek kezelésekor egységes megközelítés érvényesüljön;
Fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés és az éghajlatváltozás mérséklése és következményeihez való alkalmazkodás az Északi-sarkvidék területein
19. hangsúlyozza az Északi-sarkvidéken végbement változások globális hatását és az Unió és egyéb ipari központok fontos szerepét abban, hogy a sarkvidék körüli nemzetekkel együttműködve törekedjenek az Északi-sarkvidék területeinek az ott zajló fokozott tevékenységek következtében kialakult szennyezettségének csökkentésére; rámutat arra, hogy az Északi-sarkvidék éghajlati változásai jelentős hatással lesznek Európa tengerparti és egyéb térségeire, valamint az olyan éghajlatfüggő európai ágazatokra, mint a mezőgazdaság, a halászat, az energia, a rénszarvastenyésztés, a vadászat, az idegenforgalom és a közlekedés;
20. elismeri, hogy az olvadó jég és az enyhébb hőmérséklet következményei nemcsak kockázatot jelentenek az őshonos lakosság kiszorításában és ezáltal az őshonos életforma veszélyeztetésében, hanem egyúttal lehetőségeket is teremtenek a sarkvidéki régió gazdasági fejlődése számára; elismeri az Északi-sarkvidék szuverén jogokkal és felelősséggel rendelkező lakosainak és kormányainak a fenntartható gazdasági fejlődés továbbvitelére, ugyanakkor az őslakosok hagyományos megélhetési forrásainak és az Északi-sarkvidék rendkívül érzékeny ökoszisztémájának megóvására irányuló kívánságát;
21. szem előtt tartva a hasonló egyesült államokbeli jogszabályokat, sajnálatát fejezi ki mindazonáltal a fókabőrre vonatkozó tilalommal kapcsolatos uniós szabályozás a lakosság egy részére és különösen a bennszülött kultúrára és a megélhetésre gyakorolt hatása miatt, amely akadályozza az EU északi-sarkvidéki szerepvállalását; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja e jogszabály kiigazításának vagy megújításának módját, hogy az összeegyeztethető legyen a sarkköri partnerek igényeivel;
22. megismétli az őshonos népek jogaival kapcsolatos általános, és különösen a számi néppel mint az EU egyetlen őslakos népével kapcsolatos álláspontját; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy folytassa a lehetőségek feltárását azt biztosítandó, hogy álláspontjuk és tapasztalataik képviselve legyenek az uniós politikák alakítása során; ezzel összefüggésben felszólít az őslakos népek brüsszeli független képviseletének létrehozására;
23. kiemeli az EU jelentős hozzájárulását a Horizont 2020 keretprogrammal kapcsolatos kutatáshoz; felhívja a Bizottságot, hogy az új Horizont 2020 keretprogramban határozzon meg konkrét fejezeteket az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos – mind általános, mind alkalmazott – kutatás támogatására;
24. ismételten hangsúlyozza, hogy az északi-sarkvidéki vizekkel kapcsolatos súlyos környezetvédelmi aggályok fokozott figyelmet követelnek meg a környezet védelmének biztosítása érdekében a sarkvidéken a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek vonatkozásában, figyelembe véve a súlyos balesetek kockázatát és a hatékony reagálás szükségességét, a 2013/30/EU irányelvben előírtaknak megfelelően;
25. hangsúlyozza a hatékony reagálás szükségességét az északi-sarkvidéki tengeri olaj- és gázipari tevékenységek vonatkozásában, amint azt a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelv előírja;
26. hangsúlyozza az új, jeges-tengeri világkereskedelmi útvonalak biztonságának kiemelt jelentőségét, különösen az EU és tagállamai gazdasága szempontjából, mivel ezek az országok tartják kézben a világ kereskedelmi hajózásának 40%-át; üdvözli a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben (IMO) a sarkvidéki hajózásra vonatkozó kötelező kódex kidolgozására irányuló munka lezárását; nyomatékosan felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tartsanak fenn szoros kapcsolatokat az európai kutatóintézetekkel, valamint a közlekedési és biztosítási vállalkozásokkal annak biztosítása érdekében, hogy az új technológiákat és tapasztalatokat figyelembe vegyék; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak aktívan védelmezniük kell a tengerek szabadságát és a nemzetközi vízi utakon való szabad áthaladás jogát; ösztönzi a kutatások és beruházások terén folytatott együttműködést a megbízható és biztonságos északi-sarkvidéki tengeri infrastruktúrák kidolgozása érdekében;
27. hangsúlyozza az Északi Dimenzió közlekedési és logisztikai partnersége (NDPTL) ennek kapcsán végzett munkáját;
28. felhívja a térség államait annak biztosítására, hogy minden jelenleg használatos – és a jövőben esetlegesen megjelenő – szállítási útvonal nyitva legyen a nemzetközi hajózás számára, valamint kéri az említett államokat, hogy tartózkodjanak bármely olyan, akár pénzügyi, akár adminisztratív teher önkényes, egyoldalú bevezetésétől, amely hátráltathatja az északi-sarkvidéki hajózást, eltekintve a biztonságot vagy a környezet védelmét fokozó, nemzetközi megállapodáson alapuló intézkedésektől;
29. tudomásul veszi az európai északi-sarkvidéki és a Barents-tengeri legújabb kutatási tevékenységeket, és felhívja a figyelmet a Norvégia és Oroszország közötti kétoldalú együttműködésre, amelyek célja az elérhető legmagasabb szintű műszaki követelmények alkalmazása a környezetvédelem területén a Barents-tengeri olaj- és gázkitermelés során; különösen felhívja a figyelmet a kifejezetten sarkvidéki környezethez kifejlesztett új technológiák, például a tenger alatti beszerelési technológia folyamatos fejlesztésének fontosságára;
30. annak tudatában, hogy az EU és tagállamai között belső viták folynak az éghajlatváltozásról és az új energiapolitikákról („Energiewende ”), emlékeztet arra, hogy az Unió a sarkvidéki földgáz legnagyobb fogyasztója, emlékeztet továbbá az európai gazdasági szereplők közreműködésére; hangsúlyozza a biztonságos ellátási forrásból származó és a lehető legmagasabb szintű követelményeknek megfelelően termelt földgáz szerepét, amely fontos összekötő eleme lehet a karbonszegény gazdaság jövőbeli megvalósításának; a sarkvidéki energiaforrások kiaknázásával kapcsolatban a lépésről lépésre történő megközelítés és az elővigyázatosság elvét támogatja, és kiemeli, hogy az Északi-sark különböző régióiban uralkodó körülményeket tekintve lényegesen különböznek egymástól, ezért az egyes régiókkal külön kell foglalkozni;
31. emlékeztet az Északi-sarkvidéken élők ahhoz való jogára, hogy maguk határozzák meg megélhetésük módját, és elismeri a régió fenntartható fejlődése iránti óhajukat, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést arról, hogy e hosszú távú, kiegyensúlyozott fenntartható fejlődés támogatására mely uniós programokat lehetne felhasználni, illetve hogy készítsen elő intézkedéseket az ezen óhaj teljesítéséhez való konkrétabb hozzájárulás érdekében;
32. tudomásul veszi Grönland új kormányának fejlesztési prioritásait; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálják meg, hogyan járulhatnak hozzá Grönland fenntartható fejlődéséhez az uniós programok, különös tekintettel a nem európai szereplők grönlandi szerepvállalásának drámai növekedésére; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy stratégiai megközelítést alkalmazzanak Grönland jövőjére és erőforrásainak kiaknázására vonatkozóan, ugyanakkor biztosítsák, hogy Európa szerepvállalása megfelelően hozzájáruljon az ország fenntartható fejlődéséhez;
33. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ázsiai nemzetek szerepvállalásának és beruházási előkészítéseiknek gyorsaságához képest a Bizottság alelnöke által Grönlanddal aláírt szándéknyilatkozat csak csekély eredményekkel járt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt többek között az európai vállalatokkal annak biztosítása érdekében, hogy figyelembe vegyék az EU hosszú távú érdekeit és azon képességét, hogy hozzájáruljon a hosszú távon fenntartható fejlődéshez;
34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az északi-sarkvidéki államok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL C 136. E, 2012.5.11., 71. o.