ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról
5.3.2014 - (2013/2595(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Sabine Lösing, Willy Meyer, Jacky Hénin, Nikola Vuljanić, Patrick Le Hyaric, Marie-Christine Vergiat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B7‑0233/2014
Az Európai Parlament állásfoglalása az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENSZ 1982. december 10-én aláírt és 1994. november 16. óta hatályban lévő Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS),
– tekintettel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményére (UNFCCC) és a Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD),
– tekintettel az őshonos népek jogairól szóló, 2007. szeptember 13-i ENSZ-nyilatkozatra,
– tekintettel a főképviselő és az Európai Bizottság által az Európai Tanács 2008. március 14-i ülése számára készített, az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról szóló dokumentumra,
– tekintettel az Északi-sarkvidékre vonatkozó éghajlati hatásvizsgálatra, amelyet az Északi-sarkvidéki Tanács 2004. november 24-én, Reykjavíkban tartott negyedik miniszteri találkozóján tettek közzé,
– tekintettel az Unió északi-sarkvidéki politikájáról szóló 2012. június 26-i (JOIN(2012)0019) és 2008. november 20-i bizottsági közleményekre (COM(2008)0763),
– tekintettel az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló 2011. január 20-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Egyesült Államok haditengerészetének az Északi-sarkvidékre vonatkozó 2009. november 10-i ütemtervére,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a majdnem kizárólag az Északi-sarkvidéken kívüli területek által előidézett éghajlatváltozás hatással lesz erre a régióra is; mivel a tengeri jég visszahúzódásának nagy valószínűséggel előreláthatatlan és katasztrofális környezeti következményei és kihatásai lesznek a bolygó egyéb részein, valamint megnövekszik a hajóforgalom, különösen Európa, Ázsia és Észak-Amerika között, fokozódik a természeti erőforrások, különösen a földgáz, a kőolaj és egyéb ásványi anyagok, illetve az egyéb jellegű természeti erőforrások, például a halak felkutatása és kiaknázása és a tengeri genetikai erőforrások hasznosítása, fokozódik a bányászat és a fakitermelés, illetve az idegenforgalom,
B. mivel a Jeges-tenger ipari mértékű kiaknázása, amit korábban a jég lehetetlenné tett, súlyos hatást gyakorol majd a rendkívül érzékeny északi-sarkvidéki ökoszisztémára és az egész bolygó éghajlatára,
C. mivel az Északi-sarkvidéken található hatalmas szénhidrogénkészletekhez való egyre könnyebb hozzáférés átalakítja a régió geostratégiai dinamikáját, ami hatással lehet a nemzetközi stabilitásra és az európai biztonsági érdekekre, és mivel az EU- és a NATO-tagállamok megnövekedett geostratégiai érdekeltsége az Északi-sarkvidék militarizációjához vezet; mivel Oroszország 2013 decemberében bejelentette, hogy prioritásainak részeként az Északi-sarkvidéken is erőket kíván állomásoztatni, hogy biztosítsa a katonai biztonságot, és megvédje az ország nemzeti érdekeit a régióban;
D. mivel 2013 decemberében Kanada egy északi-sarkvidéki terület iránti igényt nyújtott be az ENSZ-hez, amely terület az Északi-sarkot is magában foglalná;
E. mivel az Unió egyetlen őslakos népe Svédországban és Finnországban él; mivel az északi-sarkvidék őslakos népeit és azok civil társadalmát az Északi-sarkvidék fejlesztését célzó folyamatokban kulcsfontosságú érdekelteknek kellene tekinteni;
1. úgy véli, hogy a természeti erőforrások védelme érdekében a legmegfelelőbb lépés az lenne, ha moratóriumot vezetnének be az idáig jéggel borított Jeges-tenger régiójában folytatott ipari feltárásokra vonatkozóan, és hogy e moratóriumnak mindaddig érvényben kellene maradnia, amíg egy olyan jogilag kötelező, magasabb szintű keret nem kerül elfogadásra, amely teljes védelmet biztosít az Északi-sarkvidék ökoszisztémája és lakói számára; hangsúlyozza, hogy a moratóriumra vonatkozó bármely megállapodást az országokkal és a térség országaiban lakó népekkel, különösen az őslakos népekkel közösen kell elfogadni; úgy véli, hogy alapot kell létrehozni annak érdekében, hogy az Északi-sarkvidék lakói számára ellentételezést nyújtsanak azért, hogy tartózkodnak a természeti erőforrásaik használatától;
2. elismeri, hogy az EU, akárcsak a világ egyéb fejlett területei, lényegesen hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és ezért különleges felelősség terheli;
3. az Északi-sarkvidéket olyan, rendkívül érzékeny ökoszisztémának tartja, ahol az éghajlatváltozás hatásai különösen szembeötlőek, és a világ egyéb térségeire nézve katasztrofális és visszafordíthatatlan következményekkel bírnak;
4. hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidék sérülékeny környezete védelemre szorul, és kiemeli a régióban fenntartandó általános stabilitás és béke jelentőségét; hangsúlyozza, hogy az Uniónak olyan politikákat kell folytatnia, amelyek az Északi-sarkvidék védelmét minden más feladatnál előbbre valónak tartják, mivel az a globális éghajlat egyik fő szabályozója és a régió lakosainak jelentős bevételi forrása;
5. hangsúlyozza, hogy az Uniónak vezető szerepet kell játszania az olyan jellegű szennyezés csökkentésében, amely többek között a nagy távolságokra való szállítás következtében jut el a sarkvidéki területekre; rámutat arra, hogy az Északi-sarkvidék éghajlati változásai katasztrofális és orvosolhatatlan hatással lesznek Európa és más területek tengerparti térségeire, valamint az olyan éghajlatfüggő európai ágazatokra, mint a mezőgazdaság, a megújuló energia, a halászat és a közlekedés;
6. hangsúlyozza, hogy az olvadó jég hatásai a sokkal jelentősebb, környezetpusztító, hosszú távú hatásaihoz képest csupán kisebb, rövid távú pozitívumokkal járnak a sarkvidéki régió gazdasági fejlődése szempontjából;
7. aggodalommal veszi tudomásul a sarkvidéki államok közül Oroszország, a NATO-tagállamok közül pedig az Egyesült Államok, Kanada, Dánia és Norvégia fokozódó katonai jelenlétét az Északi-sarkvidéken, és úgy véli, hogy az amerikai haditengerészet Északi-sarkvidékre vonatkozó ütemterve, Kanada északi-sarkvidéki csapatainak bővítése, a 2010 augusztusában tartott hadgyakorlat, valamint az orosz katonai bázis 2020-ra tervezett kiépítése nem járul hozzá a konstruktív jellegű egyetértés és együttműködés előmozdításához a térségben; rámutat arra, hogy a sarkvidéki államok számos alkalommal kinyilvánították elkötelezettségüket amellett, illetve néhány esetben lépéseket is tettek annak érdekében, hogy a nemzetközi jog elveivel összhangban feloldják az esetleges érdekellentéteket;
8. elismeri, hogy bár vannak nyilvánvaló különbségek az Északi-sarkvidék és az Antarktisz között, nyilvánvaló hasonlóságokat is találni; rámutat, hogy az Antarktisz-egyezmény sikeres módon teremt keretet a békés kutatás és együttműködés számára anélkül, hogy területi vitákba bonyolódna, illetve hogy sértené a meglévő nemzeti határvonalakat; hangsúlyozza, hogy a békés kutatás és együttműködés hasonló célkitűzései elég átfogóak, a helyzet pedig elég hasonló ahhoz, hogy azokat az Északi-sarkvidékkel összefüggésben is jelentősnek tekinthessük;
9. támogatja az Északi-sarkvidéki Tanács keretében folytatandó együttműködést, amely az Északi-sarkvidék lakóinak és magának az Északi-sarkvidéknek a védelmét célzó békés együttműködés keretéül szolgálhat;
10. tiszteletben tartja Izland kormányának azon kezdeményezését, miszerint berekesztik az uniós tagságra irányuló tárgyalásokat; úgy véli, hogy fontos a jó kapcsolatokat fenntartani, és Izlanddal a közös érdekű területeken szorosabb együttműködést kialakítani;
11. aggodalmának ad hangot az EU és a part menti államok közötti, a halászati kvótákkal kapcsolatos fejlemények miatt, és reméli, hogy azokra méltányos megoldás születik;
12. tudatában van annak, hogy a világ növekvő lakossága számára erőforrásokra van szükség; elismeri, hogy a világ jelenlegi lakossága számára elegendő erőforrás áll rendelkezésre, különösen ha megtörténik a széles körű átállás a megújuló energiaforrások és energiatakarékos technológiák használatára, azonban belátja, hogy az erőforrások kiaknázási lehetőségeinek igazságtalan eloszlása miatt rendkívül szegény és rendkívül gazdag régiók jönnek létre a világban, és ezért ezen egyensúlyhiány orvoslása érdekében politikai, gazdasági és szociális intézkedéseket sürget, illetve felszólít a megújuló energiaforrások és energiatakarékos technológiák használatára való széles körű átállásra; nem tekinti megoldásnak az Északi-sarkvidék feltételezett kőolaj- és földgáztartalékainak környezetkárosító kiaknázását, hanem inkább felszólít e rendkívül érzékeny ökoszisztéma korlátozás nélküli védelmére;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Északi-sarkvidéki Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az északi-sarkvidéki államok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL C 136E.., 2012.5.11., 71. o.