ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Unió külpolitikájáról egy kulturális és vallási különbségekkel teli világban
11.4.2014 - (2014/2690(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Marietta Giannakou a Külügyi Bizottság nevében
B7‑0365/2014
Az Európai Parlament állásfoglalása az Unió külpolitikájáról egy kulturális és vallási különbségekkel teli világban
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,
– tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 10. és 22. cikkére,
– tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre,
– tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményre,
– tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságáról, valamint a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló ENSZ-határozatokra, különösen az ENSZ Közgyűlésének 2012. december 20-i A/RES/67/179. sz. határozatára, valamint az Emberi Jogi Tanács 2013. március 22-i A/HRC/22/20/L.22. sz. határozatára,
– tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),
– tekintettel a kulturális sokféleségnek és a kultúrák közötti párbeszédnek az Unió és a tagállamok külkapcsolataiban való előmozdításáról szóló, 2008. november 20-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az európai kulturális menetrendre (COM(2007)0242), amelynek célja, hogy fokozottan felhívja a figyelmet a kulturális sokféleségre és az uniós értékekre, valamint előmozdítsa a civil társadalommal folytatott párbeszédet és a bevált gyakorlatok cseréjét,
– tekintettel a Tanácshoz intézett, az EU által korlátozó intézkedések alá vetett rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló 2012. február 2-i ajánlására[1],
– tekintettel az EU külső fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a Tanácshoz intézett, a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások tervezetéről szóló 2013. június 13-i ajánlására[3], valamint a vallás- vagy meggyőződésszabadság előmozdításáról és védelméről szóló, a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott uniós iránymutatásokra,
– tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására[4],
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az EU az emberi jogoknak, a jogállamiságnak és a demokráciának az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt elvein alapul, és mivel az Európai Uniónak szándéka, továbbá jogi és erkölcsi kötelessége, hogy ezeket az értékeket valamennyi országgal fenntartott külső kapcsolataiban előmozdítsa és megvédje;
B. mivel az EUSZ 21. cikke elismeri, hogy az Unió nemzetközi szintű fellépésének „a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása” elveit kell követnie;
C. mivel a kulturális és vallási különbségek gyakran vezetettek a különböző embercsoportok közötti konfliktusokhoz, és azokat számos vezető és rezsim használta már fel saját céljainak előmozdítására, ily módon szítva konfliktusokat;
D. mivel a vallási és kulturális sokféleség olyan módon való felfogása, amely lehetővé teszi a befogadást, a kölcsönös tiszteletet és a különböző gondolkodásmódok megértését, erőteljes eszköze konfliktus utáni helyzetekben a tolerancia és a megbékélés előmozdításának, valamint segíti az emberi jogok és a demokrácia támogatását;
E. mivel a jelenlegi globalizáció korában a nemzetek, az államok és civilizációk aktívan hatnak egymásra, továbbá a gazdasági és politikai rendszereket vezérlő szabályok és normák egymással egyre szorosabban összefüggenek, és olyan közös kihívásokkal kerülnek szembe, mint az éghajlatváltozás, a terrorizmus és a szegénység, míg ugyanakkor tükrözik a nemzeti identitást és a kulturális különbségeket, melyek megfelelő megértése kulcsfontosságú a tolerancián alapuló nemzetközi párbeszédhez;
F. mivel minden civilizációban nagyra értékelik a nemzeti kulturális örökséget, amely a polgárok kulturális identitásának alapját alkotja;
Az uniós külpolitika elvei
1. megerősíti, hogy a kulturális sokféleség tisztelete és a különböző megközelítésekkel és hitekkel szembeni tolerancia a szélsőségek valamennyi formájával szembeni küzdelemre és az egyenlőtlenségek leküzdésére irányuló intézkedésekkel párosítva továbbra is szerves részét képezi az egyetemes közös demokratikus értékeken alapuló békés nemzetközi rend sikeres létrehozásának;
2. ismételten hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy amikor az Unió a világban saját érdekeit védi, politikáinak mindenkor az Unió alapját képező alapvető értékeken (a demokrácián, jogállamiságon és az emberi jogokon, a társadalmi igazságosságon és a szegénység elleni küzdelmen), valamint a más országok iránti tiszteleten kell alapulniuk;
3. ragaszkodik ahhoz, hogy az EU külkapcsolati céljai között szerepeljen a lakosság kiszolgáltatott csoportjaihoz, például az etnikai vagy vallási kisebbségekhez tartozók védelme, a nők jogainak támogatása és a nők társadalmi szerepvállalásának, továbbá a gazdasági, politikai és társadalmi folyamatokban való képviseletüknek és részvételüknek növelése, valamint a nemi és a szexuális irányultságon alapuló erőszakkal és megkülönböztetéssel szembeni küzdelem;
4. úgy véli, hogy az oktatáshoz való hozzáférés minden formában – különösen a múlt eseményeire és a történelemre való emlékezésen, valamint a kulturális csere előmozdításán keresztül – elengedhetetlen a vallási és kulturális örökség megértése és tiszteletben tartása szempontjából;
5. felszólítja az Uniót, hogy mozdítsa elő a kulcsfontosságú nemzetközi emberi jogi szerződések, köztük a nők jogairól szóló megállapodások, továbbá minden megkülönböztetés elleni megállapodás, az alapvető munkajogi egyezmények, valamint a regionális emberi jogi okmányok ratifikálását és végrehajtását; várakozással tekint az emberi jogok európai egyezményének az Európai Unió Bíróságának végleges határozatát követő gyors ratifikációja elé;
6. felszólítja az Uniót, hogy szorgalmazza a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény ratifikálását és végrehajtását;
7. hangsúlyozza, hogy az EU-nak, amely a halálbüntetés elleni küzdelem terén korábban konkrét eredményeket ért el, határozottabban állást kell foglalnia, és felszólítja az intézményeket és a tagállamokat, hogy tartsák fenn és erősítsék meg az üggyel kapcsolatos politikai elkötelezettségüket, hogy világszerte végleg el lehessen törölni a halálbüntetést;
8. úgy véli, hogy a működő jogállamiságon alapuló szilárd és modern demokráciák a béke, a nemzetközi együttműködés és a globális kérdések konstruktív kezelésére való hajlandóság eszközei, és hogy az Uniónak érdekében áll a szabadsággal, toleranciával, nyitottsággal, valamint az állam és az egyház szétválasztásával fémjelzett politikai kultúra aktív előmozdítása, illetve a demokratikus intézmények kialakítása világszerte;
9. megjegyzi különösen, hogy az elmúlt két évtizedben világszerte számos államban zajlott le demokratikus átmenet, és az arab világban történt közelmúltbeli felkelések eseményei megmutatták, hogy a demokrácia, a társadalmi igazságosság, az emberi méltóság és az egyenlő részvétel iránti törekvés a különféle kulturális és vallási háttereken belül megjelenő, valamint azokon átívelő egyetemes mozgató erő, és azt nem szabad kizárólag a Nyugatot foglalkoztató kérdésnek tekinteni;
10. úgy véli, hogy a kulturális és vallási különbségeket újra és újra eszközként használják fel az emberi jogok parancsuralmi rendszerek és radikális, nem állami szereplők által történő kirívó megsértésének igazolására;
11. elutasítja a kultúrákról mint állandósult entitásokról alkotott esszencialista elképzelést; úgy véli, hogy a globalizáció és a különböző kulturális és vallási hátterű egyének közötti fokozott párbeszéd az egyetemes értékek közös alapjának kialakításához és megerősítéséhez vezethet;
12. emlékeztet arra, hogy a kisebb és a kisebbségi kultúrák tiszteletben tartása és védelmezése, valamint békés önkifejezésre való lehetőségük emberi jogokkal összhangban történő megerősítése egy mód annak elkerülésére, hogy a kulturális különbségekre a kibékíthetetlen táborok közötti konfrontációként tekintsenek, valamint a béke és a stabilitás előmozdítására;
13. hangsúlyozza, hogy a befogadó oktatásnak kiemelkedő szerepet kell játszania a fejlesztéspolitikában, a válságkezelésben és a konfliktus utáni stabilizációban;
14. hangsúlyozza, hogy a vallásszabadság tiszteletben tartása fontos külpolitikai elv, amely hozzájárul a fenntarthatóbb nemzetközi kapcsolatokhoz, és előmozdítja a nemzetek közötti – emberségen, tolerancián és kölcsönös elismerésen alapuló – együttműködést;
15. elutasítja az olyan fundamentalista vallási tanok támogatását és terjesztését, amelyek egyes közösségek jogainak csorbítását vagy megsértését célozzák;
16. aggodalmát fejezi ki az intolerancia terjedésével kapcsolatban, és határozottan elítéli a vallási közösségekkel – többek között keresztényekkel, muzulmánokkal, zsidókkal és bahá’í hitűekkel – szembeni erőszakos cselekményeket, amely közösségeket számos országban kizárólag hitük miatt fosztják meg alapvető jogaiktól; határozottan elítéli különösen a templomok, mecsetek, zsinagógák, szentélyek és más imahelyek bezárására vagy lerombolására irányuló számos kísérletet világszerte;
17. hangsúlyozza a kulturális diplomácia, a kulturális együttműködés, valamint az oktatási és kulturális csere fontosságát az európai kultúrát alkotó értékek közvetítése, valamint az Unió és tagállamai érdekeinek előmozdítása terén; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Unió egy globális szemléletmóddal és globális felelősségtudattal rendelkező, következetes világszintű szereplőként lépjen fel;
Az Unió szerepe az ENSZ-rendszerben és a többoldalú fórumokon
18. elismeri, hogy az ENSZ-rendszer jelenlegi felépítésének – különös tekintettel a Biztonsági Tanácsra – jobban kell tükröznie a globális szereplők sokféleségét;
19. ugyanakkor megjegyzi, hogy az Uniónak és tagállamainak sikerült közös nevezőre jutniuk az ENSZ-tagországokkal a kulturális és vallási különbségeken túlmutató közös megoldások elérésére irányuló párbeszédben és együttműködésben, amelyek túlmutatnak a kulturális és vallási különbségeken; egyúttal megjegyzi, hogy az ilyen megoldások kialakítását akadályozó feszültségek és patthelyzetek abból fakadnak, hogy az államok és a konfliktusokban érintett felek sokkal inkább stratégiai okokból, semmint ellentétes erkölcsi értékek okán ellenzik az ilyen jellegű megállapodásokat;
20. hangsúlyozza olyan fórumok koordinálásának fontosságát, amelyek célja a kultúrák és vallások közötti párbeszéd és kölcsönös megértés előmozdítása; mindazonáltal azon a véleményen van, hogy fel kell mérni e fórumok hatékonyságát, és mérlegelni kell a hatókörük tágítására irányuló lehetőségeket;
21. elismeri a parlamenti diplomácia értékét, és rávilágít a nemzetközi szervezetek parlamenti közgyűléseinek a vallás- és kultúraközi párbeszéd előmozdítása tekintetében végzett munkájára; üdvözli ezzel kapcsolatban az olyan kezdeményezéseket, mint az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés 2012 márciusában Rabatban elfogadott, arra irányuló ajánlása, hogy dolgozzák ki az „Értékek Mediterrán Chartáját”;
A vallási befolyásgyakorlással kapcsolatos kihívások a nemzetközi politika színterén
22. aggodalommal jegyzi meg, hogy a terrorista szervezetek által az Unióra és a világ többi részére jelentett fenyegetés mellett a szélsőséges vallási csoportok – amelyek az erőszak eszközét használják a gyűlölet szítására és az intolerancia növelésére, illetve a társadalmak és a jogszabályok befolyásolására az emberi jogok és alapvető szabadságok korlátozása érdekében – éppen az Unió kül- és fejlesztéspolitikájában támogatott elveket ássák alá, és bizonyos államok nyílt vagy burkolt támogatásával működnek;
23. úgy véli, hogy az Uniónak határozottabban kell támogatnia az emberi jogoknak, illetve a szociális és politikai jogoknak a civil társadalom általi előmozdítását és oltalmát, valamint a vallási dogmák nyíltabb és befogadóbb értelmezését az olyan országokban, amelyek kormányzata támogatja vagy megtűri a vallásról és kultúráról alkotott intoleráns nézeteket;
24. megjegyzi, hogy sok Európán kívüli országban, még azokban is, ahol tolerálják a különböző vallási meggyőződéseket, a szekularizmust, illetve az ateista vagy agnosztikus nézeteket mindazonáltal jogi vagy társadalmi szempontból megkülönböztetés éri, és hogy az ateisták fenyegetéseknek, nyomásnak és veszélynek vannak kitéve, holott ugyanolyan védelmet kellene élvezniük, mint amilyet az uniós politikák biztosítanak a vallási vagy egyéb kisebbségek számára; rámutat, hogy a vallás- és a lelkiismereti szabadság magában foglalja mind a vallásos meggyőződéshez és annak gyakorlásához való jogot, mind pedig az annak hiányához való jogot, továbbá a véleménynyilvánítás szabadságának részeként a vallási meggyőződés megválasztásához és népszerűsítéséhez való jogot, valamint az egyén hitének megváltoztatásához vagy elhagyásához való jogot; elvárja az említett összes szempont beillesztését az Unió interkulturális párbeszédre irányuló kezdeményezéseibe;
25. javasolja, hogy a három ábrahámi vallás (a judaizmus, a kereszténység és az iszlám) vallási vezetői bocsátkozzanak vallásközi párbeszédbe az egység és az összes különböző, szervezett vallásuk iránti tolerancia jegyében;
Az uniós politika hitelessége, egységessége és következetessége
26. úgy véli, hogy az uniós fellépés hatékonysága példamutató jellegén, valamint a belső gyakorlat és a külső fellépés közötti összhangon múlik;
27. felszólítja a tagállamokat, hogy helyezzék hatályon kívül mindazon jogszabályokat, amelyek ellentétesek a vallás, a lelkiismeret és a véleménynyilvánítás alapvető szabadságával;
28. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió külső fellépései során előmozdítsa a véleménynyilvánítás szabadságának, a vallás vagy meggyőződés szabadságnak, a sajtószabadságnak, valamint a médiához és az új információs technológiákhoz való hozzáférés szabadságának tiszteletben tartását, illetve aktívan védelmezze és előmozdítsa az emberek digitális szabadságait;
29. egységes uniós emberi jogi politika kialakítására szólít fel, amely közös alapvető normákon, valamint egy konstruktív, eredményorientált megközelítésen alapul; hangsúlyozza, hogy emberi jogi jogsértések esetén az Uniónak a rendelkezésére álló teljes eszköztárat be kell vetnie, a szankciókat is ideértve;
30. újólag megerősíti arra irányuló támogatását, hogy a harmadik országokkal létrejött uniós megállapodásokba illesszenek be kölcsönös feltételrendszert és politikai záradékokat az emberi jogok és a demokrácia vonatkozásában– az ezen értékek iránti kölcsönös elkötelezettség közös megerősítéseként, és függetlenül az emberi jogok védelmének helyzetétől egy adott országban – , megfelelő biztosítékok mellett annak garantálása érdekében, hogy egyik fél se élhessen vissza a felfüggesztési mechanizmussal;
Ajánlások az Európai Külügyi Szolgálat és a Bizottság számára
31. felszólítja az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket szerte a világban, hogy továbbra is működjenek együtt a harmadik országokkal és regionális szervezetekkel a vallás- és kultúraközi párbeszéd előmozdításában;
32. elvárja, hogy politikai nyilatkozataikban az uniós képviselők világosan kifejezésre juttassák azt, hogy nem összeegyeztethetők az uniós értékekkel és az egyetemes emberi jogokkal bármely vallás vagy hit olyan intoleráns értelmezései, amelyek teret adnak a más hitet követők ellen irányuló erőszaknak és elnyomásnak, ezért azokat ugyanolyan határozottan ellenezni kell, mint bármely elnyomó politikai rendszert;
33. felszólítja az Uniót, hogy a kultúrát tegye a partnerországokkal és a világ különböző régióival folytatott politikai párbeszéd még hangsúlyosabb részévé, előmozdítva a kulturális cseréket, valamint a kultúrát módszeresen integrálva a fejlesztési programokba és projektekbe; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ésszerűsítsék a Bizottság belső működését a különböző – például a külső kapcsolatokkal (külpolitikával, bővítéssel, kereskedelemmel, fejlesztéssel), az oktatással és a kultúrával, valamint a digitális menetrenddel foglalkozó – főigazgatóságokon belül;
34. hangsúlyozza, hogy e célból fontos megfelelő képzést biztosítani az uniós személyzet részére, valamint kiemeli számos szervezet – köztük az Anna Lindh Alapítvány és a bécsi székhelyű KAICIID Központ (Abdullah Bin Abdul Aziz Nemzetközi Központ a Vallás- és Kultúraközi Párbeszédért) – ezzel kapcsolatos munkáját;
35. elismeri, hogy az internet és a hírközlési technológiák kulcsfontosságú szerepet töltenek be a véleménynyilvánítás szabadsága, a pluralizmus, az információcsere, az oktatás, az emberi jogok, a fejlődés, a gyülekezés szabadsága, a demokrácia, valamint a vallás- és kultúraközi párbeszéd és a befogadás elősegítésében, előmozdítva ezáltal a toleranciát és a megértést; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy hajtsa végre az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló jelentésben szereplő ajánlásokat;
36. kiemeli az új technológiák által a vallás- és kultúraközi párbeszéd, valamint az uniós elvek és értékek előmozdítása terén kínált sokrétű lehetőségeket; az uniós küldöttségek valamennyi vezetőjét arra bátorítja, hogy a szociális médiában való tevékeny és állandó jelenlétük révén maradéktalanul használják ki a digitális diplomácia eszközeit; felkéri az EKSZ-t, hogy vizsgálja meg az új virtuális programok nyújtotta lehetőségeket;
37. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, valamint a tagállamok kormányának.
- [1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0018.
- [2] HL C 377. E, 2012.12.7., 135. o.
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0279.
- [4] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.